Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-16 / 38. szám

1954 május 16. vasárnap 3 NÉPÚJSÁG PETOFIBANYAN A KONGRESSZUSI HÉT ELŐTT BOLDOG GYEREKEK Petőfibányán értesültek ar­ról, hogy nagy versenytársuk, a tatabányai bányászok min­dent megtesznek az elsőség megszerzéséért, a kongresszusi zászló elnyeréséért. A zászlóra Petőfibányán is számítanak, mert jelqpleg övék az elsőség és ezt meg is akarják tartani. Ennek érdekében csütörtö­kön délután a vállalat akna­üzemeinek legjobbjai, műsza­kiak, bányászok tanácskozásra gyűltek össze Petőfibánya kul- túrházában, hogy megbeszél­jék, mit is kell tenni még a kongresszusi héten az elsőség megtartásáért, a párt zászla­jának elnyeréséért. Az érte­kezleten Varga János főmér­nök ismertette az eddig elért eredményeket, a további fel­adatokat. Elmondotta, hogy a kongresszusi verseny kezdetén Petőfibánya dolgozóinak az volt az elhatározása, hogy a kongresszus napjáig 38.825 tonna szenet adnak előirány­zatukon felül. Ebből csütörtö­kön délig 37.343 tonnát telje­sítettek. így már csak 1.482 tonna hiányzik a maradékta­lan teljesítésből. Varga János főmérnök után több mint 20 bányász emelke­dett szólásra. Elmondották azt, hogy nem becsülik le a tata­bányaiak erejét, mert már többször elhódították Petőfi­bánya elől az elsőséget, de most nem hagyják magukat. Bizonyítja ezt a csütörtök dél­előtti első harmad eredménye is, mert reggel hat órától dél­után kettőig 700 tonnával szár­nyalták túl előirányzatukat. A DISZ-brigád csütörtökre vir­radó éjjel 36 tonnás előirány­zata helyett 290 tonna szenet küldött a felszínre: több mint 300 százalékos teljesítmény ez. A példát Petőfibánya összes dolgozói követik, akik egy em­berkém harcolnak a Központi Vezetőség zászlajáért. A felszólaló bányászok, szta­hanovisták, műszaki vezetők újabb vállalásokat tettek, meg­ígérték, hogy lendületesen dol­goznak, mert nem akarják, hogy Tatabánya megelőzze őket. Az értekezlet végén azt üzenték Tatabányának, hogy a kongresszusi héten még ébe­rebben örködnek a szállítóbe­rendezések felett, jobban ki­használják a 480 percet, a hát­ralévő idő alatt teljes erejük­kel dolgoznak, hogy 24-én reg­gel hat órakor jelenthessék: a kongresszusi versenyben Pe­tőfibánya teljesítette fogadal­mát. A petőfibányaiak valóban megtettek mindent, hogy meg­lepetés ne érje őket. Vala­mennyi aknaüzemben új tar­talékfrontokat készítettek elő arra az esetre, ha bármelyik üzemeltetett front hirtelen ki­esne a termelésből. A befeje­zett frontok helyett hazafelé haladó frontokat készítettek, mert ezeknél a frontoknál 30— 40 százalékkal jobb termelést tudnak elérni. A XIV-es fron­ton például Adorján István, Rubint János és Juhász Péter frontmester brigádjai már hó­napokon keresztül 2.4 méteres napi átlagos frontsebességet értek el, amilyen eredményre eddig Petőfibánya történeté­ben nem volt példa. Rendbe­hozták a szállítóberendezése­ket is. ócskavasból házilag új kaparóláncokat, homlokmaróní jól használható, ívelt fogú, tá­nyérfogaskerekeket készítet­tek, melyeket speciális mérő nélkül eddig az országban: senki nem tudott készíteni. Üzembe helyezték az 1.200 mé­ter hosszú szállítószalagot, amely most már zavar nélkül tudja elszállítani a frontokról jövő szenet. A gépüzem gon­doskodott arról is, hogy az; F/4-es fejtőgéphez tartalékai katrész legyen. A jó karban­tartással és szakszerű kezelés­sel a kezdeti három-négymé- teres napi elővájási átlagse­besség helyett ma hat és fél. hétméteres sebességet tudnak; elérni az F/4-es fejtőgéppel. A kongresszusi versenyzász­lóért indított csatából a bánya- vállalat pártvezetősége, szak- szervezeti bizottsága, DISZ- bizottsága is kiveszi a részét amelynek tagjai mindig ott; vannak, ahol segítségre van; szükség. Az eredmények nem is ma­radnak el. Tizenharmadikán' reggeltől 14-e reggelig esedé­kes havi tervüket 116.2 száza­lékra teljesítették. Havi ter­vükben 104.8 százalékra áll­nak. A kongresszusi verseny ideje alatt 14-e reggelig 38.000; tonna szénnel többet adtak az Erőműnek. Persze nem tétlen­kednek a tatabányaiak sem. akik 14-én reggelre tervüket\ 105.1 százalékra teljesítették havi tervükben pedig 101.61 százalékra állnak. A zászlóért' folyó igazi harc tehát most; kezdődik, a kongresszusi mű­szak lesz e verseny utolsó, dej igazi szakasza. Hirtelen májusi eső permetezi végig a Népkert öreg gesztenye fáit, milliónyi kristály- cseppel szórja be fehér virágait. De a fák mö­gül már felcsillan a nap, még ragyogóbbá teszi a dús, zöld füvet, s a kert tarka virágait. A gyermeklálncfű-szedők. A koradélelőtti csendet élénk gyerekzsivaj veri fel. Óvodások jönnek a Népkertbe ját­szani. Előkerülnek a pokrócok, a kis társaság letelepszik, hogy egy pár perc múlva már szerte szét fussanak, két marokkal szedjék a sárga gyermekláncfüvet, hemperegjenek a zöld füvön, egymásnak dobálják a piros gumi­labdákatí. A zöld térség pillanatok alatt tarka­barkává válik a színes ruhácskáktól, a sárga piros léggömbökkel játszó apró gyermekek­től. Majd fáradtan kuporognak az óvónéni kö­ré, s míg apró kezeikkel nyakláncot fonnak a leszedett virágokból — figyelik a mesét. Most „idegenek“ is odasomfordálnak. Zsuzska mamájától szökik ide, és nyitva felejtett szá- jacskájával figyeli u mesét. Utána Gyurka csetlik-botlik, most tanul járni, de őt már mamája nem engedi messzire — ölbekapja, szívéhez szorítja, s úgy szalad vele vissza a pádhoz. lyakkal, s a homokozó helyén cserép-tégla törmelék fekszik. Vájjon ki az a szívtelen, aki nem törődik a sok-sok egri apróság játszó­kedvével? A patak partján kisfiú bámészkodik. Kavi­csokat dobál a vízbe, s nézi a kavicsok nyo­mán fodrozódó hullámokat. Majd hirtelen el­határozással leveti cipőjét, harisnyáját, s usgyi be a vízbe. Kétszer-háromszor belepacskol lá­bával, de aztán ijedten kapaszkodik felfele a parton. S ugyanilyen ijedten ugrik vissza egy nagy meredt szemű béka. Egymástól fél­nek... A Népkertben, mint valami tavaszi szimfónia, ezernyi apró zaj, hang keveredik össze. Benne sokszáz madár csivitelése, füty- tye, a gyermekek kacagása, a teniszpályák labdáinak puffanása. * Nem messze a Népkerttöl az úttörőház ab­lakai csillannak fel. A földig hajló, hófehér virággal te hes meggyfák körül piros nyak­A dolgozók jobb ellátásáért Csökken az önköltség a hevesmegyei FŰSZERT vállalatnál A Hevesmegyei FŰSZERT Vállalat dolgozói a kormány- programm megjelenése óta minden erejükkel a megye dolgozóinak jó élelmiszerrel való ellátásán fáradoznak. Pá­rosversenyben állanak a győr- megyei testvér-vállalattal. Az elmúlt év utolsó negyedévé­ben Győr megye elhódította tőlük a vándorzászlót. Ekkor az egriek megvizsgálták mun­kájukat és egész sor hiányos­ságra bukkantak. Különösen az önköltség emelkedése befo­lyásolta a verseny elvesztését. Ezután a vállalat szakszerve­zeti bizottsága komoly harcot indított a hiányosság felszá­molására. A munka jobb meg­szervezésével, a versenyszel­lem elvenné tételével az ered­mények népszerűsítésével ja­vítottak munkájukon. Meg is lett az eredmény, mert 1954 első negyedévében visszanyerték Győr megyétől a vándorzászlót és országos viszonylatban elérték a har­madik helyezést. A vállalat dolgozói ezután méginkább szem előtt tartják a dolgozók minőségi áruval való ellátását, az állami.kiskereskedelem és a földművesszövetkezeti kis­kereskedelem igényeinek ki­elégítését. 1954. első negyed­évében 33 százalékkal több lisztet, 20 százalékkal több zsírt, 40 százalékkal több hús- és paradicsomkonzervet, 42 százalékkal több kávét. 25 százalékkal több teát hoztak forgalomba A dolgozók jobb ellátása nemcsak a mennyi­ségben, hanem a minőség ál­landó javulásában is meg­mutatkozik. A vállalat tolmá­csolja a dolgozók kéréseit, igé­nyeit a gyárak felé és csak minőségileg megfelelő árukat vesz át. Az első negyedév fo­lyamán például 16 esetben utasítottak vissza minőségileg meg nem felelő áruféleségeket. Komoly fejlődést mutatott az önköltség csökkenése is. A tervezett költségeket nem lép­ték túl és a szállítási költsé­geknél az első negyedév fo­lyamán 59.000 forintot takarí­tottak meg. Április hónapban a szállítási költség mázsán- kint 54 fillérrel csökkent. Kongresszusi pótfelajánlás­ként a vállalat párttagjainak kezdeményezésére patronálják a földművesszövetkezeteket, hogy az ő javuló munkájuk révén is minél előbb megvaló­suljon pártunk és kormá­nyunk mezőgazdaságfejlesz­tési határozata. Nagy Istvánná vállalati dolgozó Május 21-én tartják a II. negyedévi megyei tanácsülést ; A megyei tanács VB az 1954 má­jus hó 4-i ülésén hozott határozatai alapján május 21-én délelőtt 10 órá­ra hívja össze a II. negyedévi me­gyei tanácsülést; amelyen a követ- j kező napirendi pontok szerepelnek: 1. Hogyan alakult megyénkben azP adófizetés és a begyűjtési munka az> 1 negyedévben, mik ezen a téren aS feladatok. Előadó; Magyar Józseíg VB-elnökhelyettes. 2. Végrehajtóbizottság kiegészíté­sére, állandó bizottságok módosításé-J ra. illetve létrehozására javaslatok. £ 3. Az I. negyedévi tanácsülés íjáltalí hozott határozatok végrehajtásáról 5 beszámoló. Előadó: Tóth István MB£ VB-titkár. 4. Indítványok, előterjesztések. Megyei Tanács Végrehajtóbizottság titkárságának közleménye j A megyei tanács VB határozata j alapján a megyei tanács tagjai meg- j kezdték a II. negyed évi tanácstagi! beszámolók és fogadóórák tartását.! 1954 május hó folyamán az alábbi! elvlársak tartanak beszámolói; Május 20: Németh Mihály Tárná- szentmiklós: Pálinkás Jenő Verpeléti j Grégász József Kerecsend; Milákj Géza Ostoros: Müller Gyula Isten­mezeje; Nádori Istvánná Nagyköké­nyes: Székfi Irén Felsőtárkány Sándor Károlyné Csány: Gyurovtc? Andrásné Apc; Pocsai Péter né Tar- nabod. Május 23: Árvái Dezsőné Adác3 Zakatolás. kendős úttörők énekelnek — hangversenyre készülnek. Csengő, üde gyermekhangukat messze viszi a szél. „Nekünk béke kell — sza­bad, boldog élet kell'* — száll a dal ajkukról. S ha körülnézünk ezen a gyönyörű májusi délelöttön, virággal borított városunkban mindenütt boldog, üde, egészséges gyermeke­ket látunk. Az úttörőház vidám ifjúsága, a bölcsődék kék mackós dundi apróságai, az iskolából kitóduló, csivitelő, nevetgélő lányok, a máris barnára sült, össze-vissza ütött térdű fiúk, a fagyialtos bácsit izgatottan körülvevő Fáradtan kuporognak az óvónéni köré. A vén gesztenyefák árnyékában fiatal fő­iskolások tanulnak. Fel-felnéznek a könyv­ből a csengő gyermekkacagásra, s néha be­szédbe keverednek egy-egy gyerekkel. Klárika most új piros szandálját mutogatja az egyik főiskolásnak, kis szíve csordultig tele van a vággyal, hogy valakinek elmondhassa nagy örömét. Fiatal mamák tolják a kocsikat, ben­ne pufók kisbabák, arcukat a koramájusi nap festette pirosra. Ismeretlen fiatal anyák be­szélgetnek itt egymással. — Mennyit hízott a kisbaba, mit kap enni, mit is kellene ráadni ebben a hirtelen meleggé vált májusban. Arrébb, a köröndön öt-hat apróság játszik. Piros vedrük gyorsan telik meg homokkal,' kis talicskájuk nyiszorogva viszi a salakot. Két kislány ebédet főz babájának, vad árvácska, apróra vágott fű kerül a piciny edényekbe. Sok apróság fut a játszótér felé, amely azonban szomorú látványt nyújt. Elhagyottan, elgazosodva néz vissza a gyerekekre. A hinták még nincsenek felszerelve, a libikókák nem kerültek ki, a lubickoló tele van szúrós galy­CTOnornnnno(]Ofir«inn0OOCyXKXXO000000000C0O0000Q00000000C000000000O000000000000<X300000000CKXX3O0On«anfaQQnf<Winnnnrify,vyvyvyirYVvvyw. Itt a fagyialtos bácsi. tarka gyermeksereg, a könyvesbolt kiraka­tában kiállított úttörők által készített kedves rajzok, babák, az uszodában százszámra úsz­ni tanuló kis úttörők — mind a békéről, s a csodálatos, boldog, szép gyermekkorról beszél­nek. Törös Károlyné Jó munkát végez Kovács Ferencné sertésgondozó HÍREK A MEGYÉBŐL — A 32. számú Autóközleke­dési Vállalat a fémgyűjtés ideje alatt. 7.105 kiló kovácsolt vasat, 400 kiló öntvényt és 1423 kiló színesfémet gyűjtött össze és adott át az illetékes szerveknek ★ — A Bélapátfalvi Cement­gyár dolgozói május 23-án, vasárnap reggel nyolc órakor emlékművet állítanak a gyár 1919-es hőseinek, akik részt- vettek a salgótarjáni harcok­ban is. (Barta Károly.) ★ — A Hatvani Cukor- és Kon zervgyár dolgozói május 21-töl május 31-ig kongreszusi deká- dot tartanak. A dekádra vállal­ták, hogy a terv túlteljesítésé­vel májusban 8000 munkaórái takarítanak meg, az igazolatlan mulasztók arányszámát a mult- év hasonló időszakáhőz képest 50 százalékkal csökkentik, s má jusban a Gazda-mozgalom -se gítségével 50.000 forintot taka ritanak meg. — Sarud község legeltetést bizottságának tagja. Varga Mátyás négyholdas paraszt, az elmúlt évben 92 hold lege- löfásitást hajtott végre, pdö munkájáért a földművelésügyi minisztérium díszoklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki. ★ — Az egri Nagy József ter­melőszövetkezetben az idén osz­tották fel először egyéni műve­lésre a szőlőt: 1800 négyszögöl jutott egy családra. A csaknem 70 éves Csetneki Antal már egy hónappal ezelőtt elvégezte az első kapálást. példáját sokan követték a termelőszövetkezet­ben. * — Építkeznek a hatvani dol­gozó parasztok, eddig már har­mincán láttak hozzá saját ere­jükből új családi ház felépíté­séhez. Az állami építkezés kere­tén belül rövidesen átadják a . vasutasdolgozók részére az új I 24 lakásos bérházat is. (Tudósítónktól) Szürke felhőktől volt terhes a májusi égbolt. Egyre jobban sötétedett, de mindenképpen a tanyára akartunk érni, még mielőtt végleg kihunytak volna a láthatár gyérűlő fényei. Ezért is választottuk a rövidebb utat, amit alaposan eláztatott az ara­nyat érő májusi eső. De mikor beléptünk a nagy- rédei Munka tsz sertésfiaztató- jába, minden bosszúságunk el­szállt. Kinek nem derült volna fel a kedve azon a kedves fogad­tatáson, amiben egy seregre való kismalac részesített ben­nünket? Mintha mi lettünk volna a gondozóik, úgy sereglettek kö- rénk. Már azt gondoltuk, végleg megbarátkoztak velünk, de egy­szer csak úgy faképnél hagytak minket, mintha ott sem lettünk volna, és a következő pillanat­ban Kovács Ferencnét, gondozó­jukat vették körül hangos visí­tással. „Ennétek már ugye kis jószágaim? No ne ríjjatok, mind­járt jön a vacsora” — vigasz­talta őket Kovácsné. Aztán >e- gugolt közéjük, s mintha vezé­nyelt volna, a legkisebb már az ölébe is ugrott, hogv jó étvágy- gyal fogyassza el a cuclisüveg tartalmát. Megtudtuk Kovácsné- tól, hogy azért táplálja ezt az egyet anyatejjel, mert tizen­egyen vannak testvérek, s a töb­bi nem engedi szopni. Nagy kár lenne, ha éhenpusztulna. mert mindegyiket fel akarom nevelni” — mondotta Kovácsné. Ez a példa is azt igazolja, hogy ez az asszony nem ismer fáradságot a sertéstenyésztés­ben. Kovácsné 45 éves, nem is egé­szen egészséges asszony, még­is közel 150 jószágot gondoz és dicséretére legyen mondva, szé­pek az állatok, a helyiségen be­iül pedig rend és tisztaság ural­kodik. Álegtudtuk azt is tőle. hogy 1949 óta tagja a csoport­nak. s egy esztendő kivételével azóta mindig sertésgondozói mi­nőségben dolgozik. Tavaly 235 munkaegységet téliesített, s a háztályin kívül 11.750 forint jóit a jövedelme. Az idén már 110 munkaegysége van és úgy szá­mol, hogy évvégére jóval több lesz a munkaegység, meg a jö­vedelem is. — Pedig higyjék el — mond­ja — megélnénk az én munka­egységem nélkül is. Mert ahogy a szokás-mondáss nálunk se ki­csi, se nagy: ketten vagyunk az urammal, ő is a csoportban dol­gozik. A muttévben 470 munka­egysége volt, s annyi volt rá a jövedelem, hogy ez megfelel a havi 1800 forintos fizetésnek. Persze ebbe nem számoljuk bele a háztájit, hízót, baromfit és még sok más egyéb apróságot — tet­te hozzá mosolyogva. Megkérdeztük Kovácsnétól, hogy akad-e olyan asszony a csoportban, aki nem tesz sem­mit a közösért. — Van bizony, sajnos, nem is egy. Nagyon haragszom rájuk, arra várnak, hogy a szájukba re­püljön a sültgalamb, s azt tart­ják, hogyha férjhez mentek, tart­sa el őket az ember. Közben ahelyett, hogy dolgoznának, ők szeretnek a legjobban hangos­kodni. A malacvisítás nár betöltöt­te az egész helyiséget, hogy egy­más szavát is alig értettük, de még volt egy kérdésünk: meny­nyire segíti a vezetőség nehéz és felelősségteljes munkájában. — Nem panaszkodhatom rá­juk. Amit kértem, még mindent megadtak, sőt a legutóbbi köz­gyűlés a vezetőség javaslatára, beválasztott a fegyelmi bizott­ságba. Pedig hát olyan sok a dolgom, láthatják maguk is. — Mégis lenne egy-két pana­szom. Az egyik az, hogy a ve­zetőség már régen ígérgeti a fiaztató letéglázását, de még most sincs kész. Homok is Kel­lene a kis malacoknak, hogy fu- rödjenek, de azt sem hoznak, pedig minden megvan hozzá, írják meg azt is, hogy a pokodi állami gazdaságtól rossz te- nyészanyagot kaptunk. Jó lenne, ha az állattenyésztési szakem­berek többet törődnének a kivá­logatással mert semmi szüksé­günk az olyan kocákra, amelyek között nagy számban fordul elő a meddőség... Visszafelé menet az eső tel­jesen megállt. A késődélutáni terhes felhők rongyokra foszlot­tak, itt-ott már a csillagok is látszottak. Lábunk alatt cuppo­gott a felázott föld. Azzal a gondolattal mentünk a falu felé. hogy bizony jó lenne, ha sok asszony követné Kovácsné példá­ját. Nemcsak az állattenyésztés­ben, hanem a termelőszövetkezet minden munkájában, mert minél több kéz dolgozik, annál hama­rabb diadalmaskodik pártunk és kormányunk nagyszabású mező- gazdasági programnja. Erki János Gyöngyös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom