Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-09 / 36. szám

t954 május 9, vasárnap. 5 NÉPÚJSÁG Megoldásra váró feladatok a Recski Ércbányában Emelődaru segítségével rakják fel az elSregyáirtott tetőelemeket az egészségházutcai építkezésen. XXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXWOOOOOOOOOOCXJQOOOOQI HÍREK A MEGYÉBŐL ROSSZ és visszataszító em lékképek jelennek .meg a Recs­ki Ércbánya idősebb dolgozói­ban, ha a régi urukra és paran- csolójukra. Jelenszki Ágoston­ra gondolnak. Kegyetlen ember volt. Miközben gorombán és követelező hangon kiabált, a megfélemlített bányászok neki- eresztették fúrójukat az ércfal­nak. A szárazrendszerű fúró hangos zörejjel véste az ércet és nyomában sűrű porfelleg töl­tötte be a bánva levegőjét. Ak­koriban még ismeretlen foga­lom volt a munkásvédelem. Az egészségre ártalmas, gyilkos ércpor minden alkalommal be­lekerült a bányászok légzőszer­vébe, rászállt a tüdejükre, s mindannyian megkapták a ve­szélyes' szilikózis-nevű beteg­séget. A bányászok gyakran temet­tek ezekben az időkben. A meghalt családfő özvegy felesé­gét és nyomorgó árvákat ha­gyott hátra, de a többiek, az életben maradottak is mindig attól rettegtek, hogy lassan, de biztosán végez velük örökös és kérlelhetetlen ellenségük, a szi­likózis. MA MAS a helyzet nemcsak a recski, de a többi ércbányá­ban is. A bányászok nedves el­járással dolgoznak, a fúróból munkaközben állandóan vízsu­gár ömlik ki, s ez megakadá­lyozza a por keletkezését. Nem­csak ez, hanem más védelmező­je is van a bányászok egészsé­gének; Szandányi Sándor pesti orvos, aki gyakori vendég Recs- ken. Gépkocsira szerelt röntgen­gépével átvilágítja a bányá­szok tüdejét. Vizsgálatának eredményéi azt igazolják, hogy mindössze négy-öt öreg bányász szenved ebben a betegségben, akik még a múltból, fiatalko­rukból „örökölték” a szilikózist A fiatalokat, a felszabadulás után dolgozókat nem fenyegeti ez a veszély. Mégis az utóbbi időkben szo­katlan aggodalom és izgatott­ság lett úrrá a bányászokon, mert dr. Szandányi, egészségük állandó őre, már régóta nem kereste jel őket. Így a beteg bá­nyászok nem kapnak tőle gyógy­kezelést, s az egészségesek is hiába várják, nem kapnak tőle felvilágosítást, megnyugtatást egészségi állapotukra vonatko­zóan. Szandányi elvtárs még március 8-án, majd 19-én ígérte újra. hogy jön és vizsgálatot tart, de ezideig ígérete még mindig csak ígéret maradt és á recski ércbányászok azóta is egyre fokozódó türelmetlenség­gel várják őt. Reméljük nem sokáig. ★ Értékes és az ipar számára fontos nyersanyagot termelnek a recskiek. A föld-méhének kin­cseit előkészítőmű dolgozza szinpörrá, más iparágak" számá­ra értékes nyersanyaggá. Mégis az üzem területén mintegy 10 ezer tonna szinpor vár évek óta az elszállításra. Elszállítanak ugyan hetenként két-három va­gonra valót, de a többi értékes ként. rezet és aranyat tartalma­zó szinport ott veri az eső,, ki­lúgozza annak tartalmát és ér­téktelenné teszi azt. Jól tudjuk, hogy fejlődő iparunknak égető szüksége van nyersanyagra, s ugyanakor a bányászok verej- tékes munkája árán kitermelt szinport a gondatlanság, nem­törődömség és a szállítás hiá­nya következtében elmossa az eső. Jogos tehát a felháborodás. De vájjon, hogyan reagálnak erre a szállító és az átvevő vál­lalatok? * A SZÉNBÁNYÁKBAN ácso­lással, az ércbányákban pedig töméssel védekeznek a bánya­omlás és a különböző balesetek ellen. Az ércbányában a kibá­nyászott nyersére helyére az ércelőkészítőből visszamaradt, meddőt kell, illetve kellene tö­mőanyagként visszaszállítani, de ez nem történik meg a Recs­ki Ércbányában. Naponta há­romszáz tonna ércet termelnek, ennek a helye naponként növeli az üreg térfogatát, de csak igen kismennyiségű meddő ke­rül a helyére. Emiatt a bánya veszélyes, egy magasból le­hulló kis. ércdarab is halálos balesetet okozhat, s ez az álla­pot bizony nem fér össze népi államunk egészségvédelmi po­litikájával. A vállalat vezető­sége létszámhiány miatt nem talál módot a hiányosság orvos­lására. Igaz, hogy ebből kifo­lyólag baleset eddig még nem származott, de kérdezzük, mit tesznek akkor, lia ez egy-két dolgozó életébe kerül? ★ Sok cigányszármazású ember jár dolgozni a bányába. Ezek az emberek már évek óta fel­hagytak régi életmódjukkal, a termelőmunkába kerültek, s megállták a helyüket. Kállai József csillés mellét jó munkája jutalmául már sztahanovista­jelvény díszíti. De ugyanúgy el­ismerést szerzett nevének Pu- porka Jenő és fia is. Mátrade- recskéröl 15-en járnak ide dol­gozni, mindannyian jó munká­sok. Példájuk azt igazolja, hogy a tisztességes és becsü­letes munkával eltöltött élet, társadalmunk megbecsült embe­rei közé emeli azokat, akik ré­gen a múlt rendszer faji elő­ítéletei miatt a társadalom számkivetettjei voltak. Igaz, hogy vannak még közöttük olya­nok, akiknek munkája és munka- fegyelme ellen sok kifogás merül fel, mert még mindig nem vál­tak igazi bányászokká. Ha kö­vetik Kállaiék és Pupörkáék példáját, munkájuk nyomán ők is megbecsült és hasznos embe­rekké válhatnak. ★ A VÁLLALAT vezetősége kü­lönböző beruházásokkal és szo­A 21/3 Építőipari Vállalat gyöngyösoroszi munkahelyén dolgozott Takács János, mint normaelszámoló. Munkáját lel­kiismeretlenül látta el, és visz- szaélt a vállalat bizalmával. Néhány, kevésbbé öntudatos munkatársával összejátszva, a munkautalványokat meghami­sította, és az elvégzett munká­nál nagyobb, teljesítményt, és így több pénzjárandóságot szá­molt el. A vállalatnak ezzel többezer forint értékű kárt ciális juttatásokkal biztosítja a bányászok jó munka- és életkö­rülményeit. Azok az emberek, akik évekkel ezelőtt még szinte egymás elől bújva könyörög­tek a munkáért, most zavartala­nul élvezik saját üzemükben népi demokráciánk adományait. A hiba azonban abban van, hogy ezt a gondoskodást töb­ben nem hálálják meg eléggé, elfeledkeznek legfőbb köteles­ségükről. A munkafegyelemmel van még baj. Szakács Berta­lan, aki az egyik legjobb dol­gozó volt, március hónapban hét alkalommal mulasztott iga­zolatlan műszakot és ez nem is egyedülálló eset az ércbányá­nál. Nagy a munkaerővándor­lás is. Huszonhat verpeléti dol­gozó közül már 10 hagyta el munkahelyét, ami a tervben való lemaradást „eredményezi”. Fontos feladatok állanak a Recski Ércbánya előtt, s ezek végrehajtásához elsősorban az emberek fegyelmezett, odaadó jó munkájára van szükség. Az itt dolgozó elvtársak gondolja­nak arra, hogy most már nem áll fenn a munkanélküliség, a szilikózis veszélye, az úri pa­rancsolgatás és a kizsákmányo­lás lehetősége. Amit termelnek, az mind saját maguk és család­juk jólétének emelését szolgál­ja. Ezek a tények és körülmé­nyek fegyelmezett munkát és helytállást követelnek a Recski Ércbánya minden dolgozója tói. Császár István okozott. Takács János mun­kájával összefüggő bűncselek­ményt követett el, és ezzel a nép vagyonát is megkárosítot­ta. A vállalat fegyelmi eljárást indított ellene, a gyöngyösi já­rásbíróság pedig az április 21-én tartott tárgyaláson ok- irathamisítáe és társadalmi tu­lajdon kárára elkövetett csalás bűntette miatt négyhónapi bör­tönbüntetésre ítélte és az oko­zott kár megtérítésére kötelez­te. — FELNÉMETEN és Tar- naleleszen az elmúlt héten adták át rendeltetésének az új, mintegy 230 ezer forintos költséggel felépült kéttanter- mes iskolát. — A FÜZESABONYI já­rási kultúrház építkezése rö­videsen befejeződik. A kö­zel egymillió forintos költ­séggel felépült gyönyörű, új kultúrház nagyterme 450 személy befogadására alkal­mas. — SELYPEN 8 tantermes iskola épül 3 millió forint be­fektetéssel, Ludason és Gyön­gyösorosziban most kezdtek hozzá az új kéttantermes is­kola építéséhez. — ÜJ UTAK ÉPÜLNEK MEGYÉNKBEN. Szűcsi köz­ségben a III. negyedévben 86 ezer forint költséggel megkez­dik egy kilométer hosszan az út felújítását. Ugyancsak fel­újítják mintegy 100 ezer forin­tos befektétéssel a hevesi Oncsa-telep útjait. Egerben, a Kertész-út és Malom-út hen- gerezésére 110 ezer forintot irányoztak elő. — AZ EGRI ÚTFENN­TARTÓ VÄLLALAT egri sporttelepén dolgozó brigád­jának tagjai is csatlakoztak Németi Zoltán kőműves ver­senykihívásához, s vállalták többek között, hogy megszün­tetik az igazolatlan mulasz­tást. (Fábián István) — A VISZNEKI BÉKE ter­melőszövetkezet a III. párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlása értelmében telje­sítette félévi tej, valamint egészévi tojás-, baromfi-, hi- zottsertés- és vágómarhabe­adását. (Vágó Mária) — A HATVANI CUKOR­GYÁR Célgazdasága elnyerte az élüzem címet. Az élüzem- avató ünnepségen, mintegy 60 dolgozó részesült pénzjutalom­ban. (Szipszer István) — A 63/5-ÖS ÉPÍTŐIPA­RI VÁLLALAT tejüzemi építkezésénél dolgozó Csaná­di József kőművesbrigádja csatlakozva a Németi kőmű­vesbrigád kihívásához, ígé­retet tett, hogy a pártkon­gresszus napjára befejezi ezévi októberi tervét. (Erdé­lyi Bertalan) — A GYÖNGYÖSI 80 LA­KÁSOS BÉRHÁZ építkezésén dolgozó Koncz István, a K- épület művezetője, versenyre hívta Dobroka Jánost, az F- épület művezetőjét a határ­idők pontos betartása, az egy- főre eső termelékenység foko­zása, a 100 százalékon alul teljesítők számarányának csökkentése, az anyagtakaré­kosság és a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Bércsalót ítélt el a bíróság A csipkéskűfi ménes át a szakadékot, ha a ménes kós pattog a karikás, a gyáva után nyargal. nyúl. s az óvatos róka gyor­Jóideje nézegeti már a mész- san iszkol a közelből. Csak a szeséget. a Mátra körvonalai ménes „esze”, Ödön, a lapát- barátságosan tekintenek visz- fülü csacsi nem zavartatja sza a fiatal csikósra, a ménes magát különösebben. Ráérő­bizony jól elhaladt. Nem baj, sen szálazza a füvet, vegyest nincs veszély, két jó cimbo- a tavalyi kóróval, mert neki rája vigyáz rá, Murányi Sa- ez is csemege. S azzal a sza­Békésen legelésznek a csikók Murányi Sándor csikós felügyelete alatt Á ...! MAGYAR... tsi- kós... Hortobád... . — így üdvözölték honfitársain­kat néhány évtizede a hazánk­ról „sokat tudó“ külföldi mág­nások. Ennyit tudtak rólunk. Ma. persze, ez már másképpen van, eredményeink, alkotó­munkánk híre eljutott a legtá­volabbi országokba is, s ha­zánkról már nemcsak , annyit tudnak, hogy a „hortobádon tsikósok vannak”, ipari termé­keink, nagyszerű sportsike­reink szerte a világon megbe­csülést hoztak a magyar névre. A csikósok ma már nem maskarába bújtatott híressé­gek. hanem népünk által meg­becsült emberek. A szilvásvá­rad! állami gazdaság csipkés­kúti csikónevelő telepének éle­te is ezt bizonyítja, ahol a hegyvidéki lovak legjobb faj­táját nevelik a fiatal, lelkes csikósok es a gazdaság állat- tenyésztési szakemberei. * TJ AJNAL NÉGY ÖRAKOR ébred a Bükk-fennsík. A nap még a hegyek mögött ké­szülődik. csak piros sugarait küldte előre, ébreszteni az alvó tájat. A hegygerincen csipős szél kergeti a faleveleket, hó­szemcsével keveri össze, mert itt a tél utolsó menedékhelyén még mindig hideg van. Né­hány sárga virág ugyan ki­dugta a fejét a déli oldalakon, de a fagy feketére csípte gyen­ge levelét/s most korai hálá­ló . ul színtelenebbé tette a fennsíkot. Csak a hóvirágok birkóztak meg a hideggel, kis kardleveleiket lándzsa­ként tartják a fagy körme elé, így ijesztik el a sokáig vendégeskedő telet. Mégis gyönyörű a Bükk. A közel 1000 méter magasságban már kora hajnalban napsu­gártól fénylenek a lekopott sziklák. Méregzöld fenyők tar­kítják a rügyező bükkfákat, a karcsú nyírest s a tavalvi, meg­bámult lombját őrző tölgycse­metéket. A csurgói erdészlaktól jobb­ra kis ösvény vész bele a ha­talmas szálfákkal teli erdőbe. Az ösvény fákat kerülgetve, egészen a völgyig vezet. Ott az erdőből kilépve, szép táj tárul a néző szeme elé. Elől. Keleten most kukkan­tott ki a nap. álmos szemével a fák koronája közül elégedet­ten nézve a kis völgyben kör­befutó fehér palánkokkal öve­zett kifutót, közepén kristály- tiszta vizet adó forrással. A fák alá húzódva szürke kőből épült hatalmas istálló tetején két sárkányfejjel, igazi ' dísze a szép vidéknek. Vadászkas- téivnak nézné az ember, ha néhány perc múlva, mint az áradat, nem özönlene ki belőle több mint félszáz gyönyörű csikó. Világospej, fekete, vas­deres. s még ki tudja, hány színárnyalatú. CSIPKÉSKUTI ménes most indul a szokott út­jára, a regényes sziklákon, a kőben botladozó csermelyeken, meredek domboldalakon ke­resztül. Három csikós kerüli a mé­nest, az egyik magas, vékony­arcú. fiatal fiú, biztosan üli meg vasderesét. Remek pari­pája: az „Alpes“, olyan bizto­san jár a kőtömbök között, mintha az Alföldön sétálna. Lovasának. Szín Lajosnak, a 17 éves ómasai fiúnak min­den mozdulatára ügyel, enge­delmesen fordul neki a mere­deknek, felviszi gazdáját, s mint a szobor, megáll a tetőn. Kedvenc helye ez Szín Lajos fiatal csikósnak. Hazatekint­het innen oda. hol özvegy édesanyja él. ahonnan eljött három éve csikósnak. Gyor­san telt az idő. nemcsak mun­ka, szórakozás is a csikósélet itt ezen a szép vidéken. A Hor­tobágyon nem is lenne csikós, szerinte az nem művészet, a laposon lovagolni, de itt a Bükkben, itt igen. A horto­bágyiak mikor feljöttek, ugyancsak szemükre húzták a nagyszélű kalapot, mikor a szinte felhőkig nyúló hegye­ket meglátták, dehogy lova­golnak ők itt, a nyakát tör­heti az ember. Ezen aztán mu­száj volt mosolyogni a hegyi csikósnak, aki bátran ugratja nyi. meg Hoffer Imre. A há­rom csikós együtt alig 60 éves, nem félnek az ördögtől sem. Szakadékon ugratnak át, a sűrű fák közt eresztik vágtá­ba gyorslábú lovaikat, mikor a száguldó ménest akarják megfékezni. TV AGY DURRANÁSTÓL visszhangzik a hegy. Murányi Sanyi bontotta ki ka­rikás ostorát, ő riazgatta az őzeket, s pattogásával hívta a méneshez az elgondolkozott csikóst. Alpes ismeri a hangot, azt is tudja, mit jelent, így gaz­dája nógatására vígan kocog a ménes után. — Nagyon szétszóródtak a csikók, gyere szorítsuk egy kicsit összébb — kiabálnak neki cimborái, s pár perc múl­va körbeszáguld a három csi­már fejével azon gondolkodik, hogy ilyen hasznos jószágot, mint ő, hogy cserélhetnek ki. Mi jogon? Hiszen jó szolgá­lataiért nem ezt érdemli. Mert hasznos állat Ödön, nem is olyan régen sok csikó elszakadt a ménestől. A meg­riadt állatok nem találtak rá barátságos tanyájukra, sze­rencsére velük tartott Ödön, aki az egész kirándulást „szer­vezte“, így másnap minden nagyobb baj nélkül hazaértek. Ödön elsőnek léptetett be a karámba, nyomában az elba­rangolt csikók kocogtak. Ödön úgy ismeri a Bükk- hegységet, mint a saját patá­ját. — Egy éjszaka — mesélik a csikósok — Abonyi László te­lepkezelő bement Szilvásra, visszafelé olyan sötét lett. hogy az orráig se látott, szé­gyen ide, szégyen oda, beleka­paszkodott az Ödön farkába, s vele kalauzoltatta haza ma­gát a sötét erdőn keresztül. Persze nemcsak őt „segítette“ ki a bajból, a ménes esze. Min­den kezdő csikós rajta tanult lovagolni, s gyakran eliramo­dott lovasával, nem lehetett se szép szóval, se fenyegetéssel megállítani, csak ha neki tet­szett, olyankor aztán fülét le­sunyva, ártatlan pofával nézett a halálraijedt csikósjelöltre, aki inkább ráült volna a leg- szilajabb csikóra, csakhogy Ödöntől megszabaduljon. Job­ban ismerik a kirándulók, a filmszínészek, mint akármit a Bükkben, ezt a csikók is mél­tányolják, mert Ödön akár­milyen szemtelen is, egy se rúgná meg. Ezzel fejezik ki rokonszenvüket nagyfülű ba­rátjuk iránt. ]\j YIHOGAS HALLIK a ménes felől. • Angyal, a legmakrancosabb növendék rúgta össze patáját a Madár­ral. Felágaskodva egymásnak esnek, odaugratnak a csikósok, sziszegő kígyóként tekerődik az ostor és éleset pattan. A he­gyek visszhangozzák a kurjan- tást. — Angyal te! A fene rágja a patád, megint nem nyug­hatsz. Nem használ a szó, megugrik az egész ménes, a szélesszügyű csikók köveket görgetve viharzanak végig a Bálványos oldalán. Mellettük a csikósok. Szín Lajos vasde­rese előretör, s szembefordul az eleven áradattal. A csikók megtorpannak, s mintha mi sem történt volna, tovább le­gelésznek. A csurgói-tanya mögött le­pihennek a csikósok. Kipány­vázzák a hátaslovakat, csak egy marad nyeregben, s lehe- verednek a zsendülő fűbe, nem naivon törik meg az erdő csendjét, csak ha Hoffer Imre mesél budapesti életéről, a sportlovakról, ahol ő eddig lovászkodott. Ilyenkor aztán fűszálat rágcsálva hallgatják a világlátott csikóst. Néha-néha szólnak közbe, jelentéktelen kérdéseket vetve a beszéd buzogó forrásába. S ha nekik is kedvük kerekedik a mesé­hez, ők is elmondják csikós­élményüket, hogy segítették a bajbajutott erdészházakon, munkásszállásokon, mikor az odavezető utat járhatatlanná tette a hó. Hogy is volt csak? Szín Lajos és Debreceni Lajos jól emlékezik még rá. — A Feketesár-tanyát elzár­ta a hó. Jöttek hozzánk: „csi­kósok, baj van, nem tudunk se vizet, se élelmet vinni a ta­nyára, ott pusztulhatnak az emberek.“ No, mondjuk, any- ,nyi baj legyen, majd segíte­nek a csikók. Kibocsátottuk az egész ménest, lóraültünk, a hasigérő hóban játszva ugrál­tak a csikók s olyan utat tör­tünk a tanyához, hogy egész falunak való élelmet vihettek volna rajta. így telik a délután. Víg- sággal, lovaglással fűsze­rezve, s mikor a nap nyűgöd. : készül, s erőtlen sugaraival mégegyszer végigsimogatja a szürkés, fehér sziklákat, a le­hajtott fejű hóvirágokat, r ménes nagy robajjal hazafe’ • indul. A csikósok alig bírjál: visszatartani az egymást taszi- gáló, tülekedő csikókat. A ka­rámba érve, szürcsölnek né­hány kortyot a friss vízből, •'foglalják helyüket az istál­lóban, mintha csak elolvas­ták volna a felettük lévő táb­lát, mélyen ott áll a nevük, származásuk, életkoruk. A szaladozástól fáradt csi­kók topogva szálazzák a szé­nát, s egymásután dőlnek a puha alomra. A hegyjáráshoz szoktatott erős, fiatal tüdejük egyenletesen dolgozik. Remek anyaállatok lesznek ezekből a fiatal csikókból. A FÄK KÖZT egyre jobban terjed a homály. A vízre vékony jégréteg simul, hideg van még a fennsíkon. Az egész tájra lassan, félelmetes sötétség borul, csak az istálló ablakából pislog bíztatóan a fény — bent még dolgoznak a csikósok. KOVÁCS ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom