Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-25 / 32. szám

1954 április 25, vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 így dolgozik Maklártálya agronómusa (Tudósítónktól.) A hűvös áprilisi reggelen sű rűn csapkodott az eső, amikor a maklártályai állomáson ki­szálltam a vonatból. A töb­biekkel a községi tanács felé igyekeztem, mikor találkoztam Galgóci József elvtárssal, a község agronómusával. A vi­zes esőkabát, a sáros bakancs elárulta, hogy a határban járt. — Nem lehet nyugodni egy agronómusnak — mondja mo­solyogva — amíg hátralékban van községe a vetéssel, vagy egyéb munkával. Galgóci elvtárs, aki eddig az egri mezőgazdasági szakisko­lán tanította a termelőszövet­kezeti tagokat az agrotechni­kai munkák helyes elvégzésé re, Maklártályára kérte magát gyakorlati munkára. így be­szél eddigi munkájáról. — Február 20-án jöttem a községbe. Első feladatomnak tekintettem, hogy közelebbről megismerjem a termelőszövet­kezeteket, azok tagságát és az egyénileg dolgozó parasztokat. Számításomhoz képest ez nem volt könnyű feladat. A ter­melőszövetkezetek közgyűlé­sein és különböző megbeszélé­seken kellett bebizonyítanom, hogy mint agronómus, közvet­len segítőtársuk akarok lenni. A szövetkezeti tagok ma már nem idegenkednek tőlem, min­den problémájukkal felkeres­nek. Nehezebben ment ez az egyénileg dolgozó parasztok­nál. Sokan úgy gondolkoztak, „messziről jött ember azt mond, amit akar“. Ezt a néze­tet megváltoztatták, mikor se- gítettajn a község hároméves mezőgazdasági fejlesztési ter­vének kidolgozásában, mikor megismerkedtem több élenjá­ró dolgozó paraszttal, a terme­lési- és az állandóbizottság tagjaival; Nehezítette munkámat az is, hogy a község határát nem ismertem, nem lehetett köny- nyen eligazodni a hétezer hol­das határban. így hát egy jó részletes térképet készítettem, melyre berajzoltam a termelő- szövetk et területét és a köz­ség minden egyes dűlőjét. így könnyebben megismertem munkaterületemet. A községi tanáccsal közösen készítettük el a tavaszi mun kák ütemtervét, azzal az elha­tározással, hogy ezt megismer­tetjük a község dolgozóival és állandóan figyelemmel kísér­jük a terv megvalósítását. Mi­előtt a község földművelői hozzáfogtak volna a tavaszi munkák végzéséhez, szakelő­adásokat tartottunk, röpgyű léseken magyaráztuk meg a korai vetés előnyét és azokat az ú] agrotechnikai módsze­reket, melyekkel magasabb terméseredményeket lehet el­érni. Március elején megindultak az első ekék és a vetőgépek, úgy gondoltam, most már az agronómusnak a határban a helye. Ettől az időtől kezdve állandóan járom a földeket, segítek a vetőgépek beállításá­ban, tanácsot adtam a fejtrá­gyázással és a szántás1 mélysé­gével kapcsolatban. A terme lésí bizottság tagjaival és a mezőőrökkel gyakran együtt jártuk a határt, beszélgettünk a dolgozó parasztokkal, gyor­sabb és jobb munkára serken­tettük őket, ahol lemaradást tapasztaltunk, ott többször fel­kerestük a gazdákat és taná­csokat adtunk a munka meg­könnyítésére. Naponként négy öt dolgozó paraszt lakását kerestem fel és minden alkalmat felhasz­náltam, hogy beszélgetni tud­jak velük a helyes munka­módszerekről, az új termelési eljárásokról, a gépállomás munkájáról. Ennek eredmé­nyeképpen 107 hold gépi szán­tásra kötöttek szerződést az egyénileg dolgozó parasztok. Galgóci elvtárs szavai meg telelnek a valóságnak. Erről a tamicsházán is meggyőződ­tünk. Komoly erőfeszítésre volt szükség, hogy az ősszel fel nem szántott 1400 hold te­rületet idejében megmunkál­lak. Ma már 1300 holdat fel­szántották, a többit is rövi­desen megművelik. Az összes kn'ászosok vetését március 25 re befejezték, az 1350 hold tavaszi kalászosból 1200 holdat vetőgéppel vetettek. Közel 600 hold őszivetésen elvégezték a fejtrágyázást. 120 hold lege­lőt pétisóval szórtak le. Az őszi vetések fogasolása néhány hold kivételével szintén meg­történt. Galgóci elvtárs felvilágosító munkája nyomán a Kossuth tsz 10. a Szabadság tsz kilenc holdon termel négyzetesen ve­tett heterózis kukoricát. Ezen a területen 30 mázsás átlag­termést akarnak elérni. Sokoldalú munkája van egy agronómusnak. Gondolni kell arra is, hogy megfelelő szak­tanácsokkal lássa el a kerté szeti dolgozókat, mivel a köz­ségben ISO holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. Gyak4 ran felkeresi a kertészettel foglalkozó dolgozó parasztokat is. hogy tanácsaival segítse őket; Galgóci elvtárs szabadidejét sem tölti tétlenül. Szereti a könyvet, jelenleg a növénytan tanulásával foglalkozik. Köze­lebbről meg akar ismerkedni azzal, hogy a növény mikép­pen veszi fel a tápanyagot a taiajból. Naponként olvassa a tanácshoz érkező közlönyöket, értesítőket, hogy megismer- kec.en azokkal a rendeletek keL amelyek munkájához szükségesek. Munkáját még eredménye­sebben tudná végezni, ha a községi tanácstól több segítsé­get kapna. Pár napja, hogy beköltözött családjával a Sza­badság tsz szoba konyhás la­kaiéba. de a községi tanács mát is ki akarja lakoltatni, hegy ott bölcsődét létesítsenek. Galgóci elvtárs szívesen bele; epcezik, csak biztosítsanak részére megfelelő lakást, er­ről azonban nem nyilatkozik a tanács. Többször kapott ígé­retet a járási és a megyei ta­nácstól lakásügyének elinté­zésére, azonban az ígéret csak ígéret maradt. Ahhoz, hogy egy agronómus nyugodtan tudjon dolgozni, feltétlenül szükséges, hogy családja szá­mára legalább a lakást bizto­sítsák. Kovács Ferenc Hírek a megyéből — HEVES MEGYE termelő­szövetkezetei és egyénileg dol­gozó parasztjai eddig közel 500 sertés hizlalására kötöttek szerződést. Kömlő szövetkezeti községben 100, Kálban 44 és Viszneken 37 sertéshizlalási szerződést kötöttek. — A HATVANI CUKOR­GYÁR CÉLGAZDASAGA sikeresen elvégezte az őszi kalászosok fejtrágyázását, fogasolását, símítózását. A tavaszi kalászosokat ke- resztsorosan vetették el, azonkívül elvetették a mag­hozó és az ipari répát is. (Laczkó László). — /T ZAGYVÂSZÂNTÔT'àî> talános iskola nevelői kollek­tiv munkával készülnek és ké­szítik a pajtásokat az évvégi vizsgákra. Tanulócsoportokat és tanulópárokat szerveztek, is­métlési tervet készítettek és, figyelemmel kísérik a pajtások legapróbb problémáit is. (Vo- na Ilona.) — A HATANT KONZERV­GYÁR összefogási dekádot tart. Vállalják többek között, hogy április havi tervüket 107 százalékra teljesítik, és a hul­ladékanyagok felhasználásá­val 6000 forint értékű meg­takarítást érnek el. — Járási és városi kultúr- versenyre kerül sor április 25-én a járási kultúrotthon- ban. A verseny délelőtt 10 órakor kezdődik, délután 1 óráig tart. Délután 4-kor folytatódik egész estig. A versenyen 14 kultúrcsoport vesz részt, közte a felsőtár- kányi és novaji népi együttes, a Dohánygyár tánccsoportja, az Állami Áruház kultúrcsoportja, a járási és városi kultúrház együttese, és a Hevesmegyei Népi Együttes ének, táne és zenekara. — A HATVANI CUKOR­GYÁR dolgozói április 21- től, május 1-ig összefogási dekádot tartanak, és május 1 tiszteletére versenyre hív­ják ki az ország összes cu­korgyárait. Vállalták, hogy karbantartási teljesítményü­ket 125 százalék fölé emelik. Eire tört a gyöngyösi járás a vas- és fémgyűjtésben A legutóbbi értékelés sze­rint a vas- és fémgyűjtés járá­sok közötti versenyében az ed­dig hátul kullogó gyöngyösi járás földművesszövetke2etei megszívlelték a bírálatot és az első helyre küzdötték fel magukat, 689 mázsa vasat és 257 kilogramm fémet gyűjtő­iek. Az egri járás 566 mázsa vas és 70 mázsa fém össze­gyűjtésével a második helyre került. Harmadik a hatvani, negyedik a füzesabonyi, utolsó a hevesi járás földművesszö­vetkezetei. A hevesi járásban mindössze 164 mázsa vasat és 153 kilogramm fémet gyüjtö- tek össze. A szövetkezetek közötti ver­senyben is a gyöngyösi járás szövetkezetei törtek az élre, a ludas; és a vámosgyörki föld- művesszevetkezet is elérte a 100 százalékos tervteljesítést. A zagyvaszántói úttörőcsapat lelkes tagjai 160 mázsa vasat gyűjtöttek össze. Igen szép eredményt értek el Bélapátfal ván és Pély községben, ahol az úttörők 30 mázsa vashulla­dékot gyűjtöttek. Rosszul halad a vas- és fém­gyűjtés a hevesi és füzesabo­nyi járásban, ahol a járási szövetségeink sem fordítanak kellő gr ndot a vas- és fém­gyűjtés! e. A füzesabonyi és a heves- földművesszövetkeze­teknél még a vasgyüjtés- sel kapcsolatos termelési érte­kezleteket sem tartották meg, így nem is csoda, ha az utolsó helyei, kullognak. Az egri földművesszövetkezetek előtt nagy lehetőségek állnak, de még mindig a központi intézke­dést várják. Látni kell minden szövetkezeti ügyvezetőnek és funkcionáriusnak, hogy a vas- és fémgyüjtési tervek teljesí­tésével tudjuk biztosítani, hogy még több mezőgazdasági fel> szerelést, ekét, boronát hozza­nak szövetkezeteink forga­lomba, hogy ezzel is elősegít­sük a mezőgazdaság termés­hozamának állandó fokozását. Süveges Benedek MÉSZÖV A „Leányvásár'1 című Jacobi operett bemutatójára készülnek a gyöngyösi járási kultúrházban. IÆGBBÂGABB KIHCSŰNK A GYEBMEK Új nevelési „módszer" az egri cifratéri óvodában A tizeshonvédutcai óvoda példája Az ifjúság nevelése a nap­köziotthonokban és óvodák­ban kezdődik el. Már itt elő­készítik a gyermekeket az is­kolára. Az itt dolgozó neve­lők jórésze — mivel életpályá­nak választotta ezt a foglal­kozást — mindent megtesz azért, hogy a legifjabbak jól érezzék magukat, szórakozza­nak, verset, éneket tanulja­nak, addig, amíg szüleik a kü­lönböző munkaterületen vég­zik munkájukat. A dolgozó szülők legtöbbje örül annak, hogy népi demokráciánk ál­lama gondoskodik arról, hogy amig munkájukat végzik, ad­dig gyermekeiket gondosan ápolják, tanítják és nevelik. Más a szülők véleménye azonban az egri cifratéri nap­köziotthonról és óvodáról. A szülők elmondják, hogy amíg az elmúlt évben a gyerekek újabb és újabb versekkel és énekekkel tértek haza, most alig-alig dicsekednek ezzel. De van más, amivel a gyere­kek „dicsekedni“ tudnak. Ugyanis az ételük sokszor kozmás. De „újabb“ nevelési módszert is fölfedeztek itt: — nekünk úgy rémlik, mintha nem is új lenne — a gyerekek kezét verik az óvónők — még jó, hogy megbírják — azonkí­vül beragasztják a gyermekek száját ragtapasszal, hogy ne tudjanak beszélni. S ha va­lamelyik nem tud aludni ebéd után — mert lehet, hogy ké­sőn kelt — a szemét ragaszt­ják be. Ez igen, ez megoldás és nevelési módszer! Nem tud­juk mit szólna az ott dolgozó Nagy Jánosné dajka és Bé- resi Gizella vezető-óvónő, ha az ő szájukat és sze­müket hasonló okok miatt be­ragasztanák. Úgy gondoljuk, nem jó néven vennék, mert még az sem tetszett a vezető- óvónőnek, hogy előbb Báló tétemé elvtársimtól kérdez­tük meg egy néhány szülő ne­vét és lakását. Őhozzá pedig csak már a kész tényekkel és tapasztalatokkal mentünk. így ezután már tagadni sem mer­te, hogy az „új nevelési mód­munkájuk mellett nem érnek rá panaszokkal odajárni, de viszont helyes lett volna már családlátogatást is végezni és ott bizonyára megmondották volna észrevételeiket. szerek“ valójában fennállnak és arra hivatkozott, hogy a gyerekek nagyon rosszak. No, de ha azok a gyerekek nem lennének életvidámak és nem szerelnének játszani, hanem egész nap aludnának, vagy szótlanul ülnének, akkor nem lenne szükség óvónőkre és dajkákra. A vezető-óvónő azt is rossz néven vette, hogy a szülők nem neki, hanem másoknak mondják el panaszukat. S ki­jelentette, hogy ezért szülői értekezletet hiv össze. Igaz, hogy a dolgozó szülők a napi A városi tanács oktatási osztályának is többet kellene törődnie a napküziotthon és óvoda dolgozóinak „módsze reivel“. Nyilvánvaló, hogy az ilyen és hasonló esetek nem azért fordulnak elő, mert sok az ellenőrzés és a segítés. Vájjon tud-e az „új neve­lési módszerről“ az oktatási osztály? Ha igen, mi a véle­ménye? Továbbterjeszti, vagy megakadályozza? A mi véle ményünk az, hogy meg kell akadályozni és ezért sürgős intézkedésre van szükség. OROSZI JÖZSEF Ikotmányunk lerögzíti, hogy a nők a férfiakkal egyenlő rangúak, egyenlő mun­káért, egyenlő bért kapnak. Számos példa van erre, a mun­ka minden frontján ott talál­juk a dolgozó nőt, az édesanyát. A kormány ahhoz, hogy az asszonyok meg is állják helyü­ket a munkában, és hogy köny- nyitsen a gyermeknevelés kér­désein, napköziotthonokat, böl­csődéket létesített többmilliós beruházással, amik kisebb hiá­nyosságoktól eltérően, megfe­lelnek a követelményeknek. Az édesanyák nyugodtan dolgoz­hatnak, mert tudják, hogy gyermekük jó helyen van, gon­doskodnak étkezéséről, egész­ségéről. Ahhoz azonban, hogy ezek a napközik szépek és csi­nosak legyenek, hogy az ott lévő gyermekek valóban máso­dik otthonuknak érezzék az óvodát, segíteni kell a nevelők munkájában a szülői munka- közösségnek és minden édes­anyának. Minden óvoda elé példaként állíthatjuk Eger város tizes- honvédutcai óvoda kis közös­ségének életét és munkáját. Az óvoda tiszta, mindenütt a leg­nagyobb rend, csupa virág. Derűs, vidám gyermekek kö­szönése fogad bennünket. Lát­szik, hogy örülnek, ha vendég megy hozzájuk. Megkérdezik, mit akarunk látni, körjáték, vers, nóta — bőven van jelent­kező. Az óvónéni szavára pil­lanatok alatt félreteszik a kis asztalt, máris felsorakoznak, kezdődik a játék. Az egyik kis­lány, akinek pettyeskendő van a fején, igyekszik utasításokat adni a többinek, megtudjuk, hogy ő a napos. Most egy kis­fiú jön az óvodába, leül az elő­szobába, megtisztítja a cipőjét, megtörli és felveszi a kis pa­pucsot, mert csak így szabad a terembe menni — mondja — hogy ne legyen por, s tovább folyik a játék, boldogan, vi­dáman. De talán legboldogab­bak az óvónénik és a dadák, mert látják, hogy fáradságos munkájuknak megvan a gyü­mölcse. Antonyi Istvánné óvó­nő, aki 36 éve tanít, Német Bertalanné 15 éve dada, a kis csoportnál dr. Dinéterné és Bárdosné is több éve tanítanak, akik szívük minden melegével igyekeznek szocialista jövőnk gyenge kis hajtásait, a legfél­tettebb kincsünket, a gyerme­ket nevelni, formálni. A jó munkának meg is van a ju­talma. A gyermekek szeretik az óvónénit, a szülők megbecsülik munkáját, amit abban is kifeje­zésre juttatnak, hogy tevéke­nyen kiveszik a részüket az óvoda munkájából. Munkadél­utánokat szerveztek, ahol a gyermekeknek papucsokat ké­szítettek, virágosították az óvodát, viaszosvásznakat vá­sároltak a padlóra, az óvónőket és a dadákat március 8-án vi­rággal ajándékozták meg, hogy ezzel is kifejezzék megbecsülé­süket és azt, hogy nyugodtan bízzák rájuk gyermekük ne­velését. S ma már számos jól dolgozó napköziotthont talá­lunk a város területén. Azon­ban — sajnos — még mindig sok a hiányosság egyes helye­ken. Ezek vegyenek példát a tizeshonvédutcai óvoda életé­ről. Az eddiginél még jobban dolgozzanak együtt a szülőkkel, a szülői munkaközösséggel. Munkájukban kérjenek segít­séget az MNDSZ-bizottságok- tól. Vonjanak be minden olyan szülőt a közösségi munkába, akik eddig még távoltartották magukat és csak kizárólagosan a nevelőkre bízták a napközi gondját, baját. Az óvónők és dadák érezzék, hogy azoknak az édesanyáknak segítenek könnyíteni gyermeknevelő gondjain, akik a munka min­den területén igyekeznek be­csülettel megállni a helyüket, hogy munkájukkal is előbb­re vigyék a kormánypro­gramm megvalósítását. A gyer­mekekkel úgy bánjanak, hogy azok második otthonuknak érezzék a napközit és szeresse­nek odajárni, hogy már most formálódjanak közösséget sze­rető gyermekekké, hogy az is­kola padjaiban, majd utána az élet, a munka minden terüle­tén megtudják állni a helyüket, hogy valóban szocialista, hazá­jukat, népüket szerető embe­rekké váljanak. A szülők be­csüljék meg az óvónők, a dadák munkáját, ha nehézségeik van­nak, segítsenek a problémáik megoldásában. Csikós Istvánné MNDSZ városi titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom