Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-01 / 25. szám

1954 április 1. NÉPÖJS'ÁG 3 Készülődik megyénk április 4 ünnepére Közeledik április 4, hazánk felszabadulásának kilencedik évfordulója. Erre a napra szorgalmasan készülnek He­ves megye dolgozói is. Min­denütt gazdag műsort készí­tenek elő. hogy ezen a napon vigan, boldogan ünnepelhes­sék a kizsákmányolástól men­tes. szabad és független éle­tet. A megye több városában, községében már április 3-án kezdetét veszi a felszabadulá­si ünnepség. Egerben szomba­ton este többszáz fiatal lam- pianos menetben vonul vé­gig a városon, s tesz foga­dalmat. hogy megvédi sza­bad. független életüket. Ezt követően a Dózsa Filmszín­házban a párt és a tömegszer­vezetek rendezésében ünnepi ülésen emlékeznek meg a fel­szabadító szovjet hősökről. Vasárnap, április 4-én az egész napos műsor Egerben a megye székhelyén több mint 500 fiatal hagyományos váltó­futásával kezdődik, majd utá­A téli napok mesehallgatásai után jólesik a labdázás. Kovács Aranka, a saihalml napközi- otthonban boldoean öleli magához a labdát, melyet sikerült elkapni. na Eger város dolgozói fel­szabadítóink iránti hálájuk és szeretetük jeléül megkoszo­rúzzák a szovjet hősök em­lékműveit. A koszorúzási ünnepségek ut'n gazdag sportműsor veszi kezdetét, melyen résztvesznek a város összes sportolói. A műsoros asztalitenisz egyéni­verseny, sakk. talajtorna, az általános iskolák részéről tne- zei futóverseny, ezenkívül ko­sárlabda. kézilabda, kerékpár és motorkerékpár háztömb- körüli verseny, teniszbemuta- tó a megyei válogatottak ré­széről labdarúgó, vívó és ököl­vívó bemutatók szerepelnek. Április 4-re gazdag műsort készítettek elő a megye többi városaiban és falvaiban is. Petőfibánya fiatallal szintén 3-án este felvonulással és tá­bortűzzé! kezdik az ünneplést. Hasonló ünnepségek lesznek még Gyöngyösön és Hatvan­ban is, ahol egésznapos, gaz­dag műsor keretében emlé­keznek meg felszabadulásunk kilencedik évfordulójáról. Kitüntetett temdősiovetkeieti dolqoiók A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács ja­vaslatára kormánykitűntetés- ben részesítette a termelőszö­vetkezetek legjobb dolgozóit. Megyénkből két termelőszö­vetkezeti dolgozót tüntettek ki. Munka Érdemrendet kapott Dávid Károly, a felnémeti Pe­tőfi tsz tehéngondozója, Nagy Gábornét. a füzesabonyi Pe­tőfi tsz növénytermelési mun­kacsapat vezetőjét a Munka Érdeméremmel tüntették ki. Közel 1400 hold cukorrépavetés márc. 25-ig A tavaszi kalászosok vetése mellett jói halad a cukorrépa és egyéb kapásnövények veté­se is. A hevesi járás dolgozó parasztjai március 25-ig 557 hold cukorrépa Vetését végez­ték el. a füzesabonyi j^rás 366, az egri járás 174 holdon végez­te él ezt a munkát. A cukor­répa vetésben példát mutattak az átányi dolgozó parasztok, akik 70 holdat vetettek el, a horti Petőfi tsz, a csányi Kos­suth tsz, melyek szintén élen­járnak a tavasziak vetésében. A pétervásári járásból jelen­tés érkezett, hogy a dolgosó párásítók megkezdték a bur­gonya ültetését. Bükkszéken öt, Pétervásárán három, Tar- naleleszen négy hold burgo­nyát ültettek el. Egercíehi bánya is teljesítheti tervét ba megjavul a termelés pártellenőrzése TEGNAP ÉS MA- SAJTÓÖSSZEHASONLÍTÁS ­Pártunk Központi Vezető­ségének a bányászok bérrende­zéséről szóló határozata je­lentősen megváltoztatta az egercsehi bányászok anyagi helyzetét és kereseti lehetősé­gét is. A határozat előtt egy kisegítő dolgozó napi keresete 26.64 forint volt, utána ez az összeg 34.64 forintra emelke­dett. Biró József szállítócsil­lés napi keresete 23.23 forint volt és ma 30.72 fillér. Éger- csehi bányaüzemnél közel 500 dolgozót érintett a fizetés­rendezés. Ezeknek a változá­soknak figyelmeztetni kell Egercsehi bányaüzem dolgo­zóit, hogy az egercsehiekre is mindig számított pártunk, hiszen nem egyszer adtuk ta- nujelét pártunk és dolgozó népünk iránti hűségünknek. Egercsehi dolgozói is már szá­mos esetben bebizonyították, hogy tervünk teljesíthető. Most itt az ideje, hogy bát­ran kimondjuk és feltárjuk hibáinkat, mert ezek felett nem lehet megalkuvó módon napirendre térni. A hibák ab­ban mutatkoznak meg, hogy a belüzemi alapszervezetek vezetői elsiklanak a hiányos­ságok felett, eltűrik a lazasá­got, amelvek megmutatkoz­nak egyes üzemrészekben. Például, ha a hármas kereszt­vágaton az alapszervezet tit­kára a pártcsoportbizalmiakon keresztül jobban aktivizálná a párttagságot és biztosítaná a termelés pártellenőrzését, akkor az eredmények meg­mutatkoznának a munkafegye­lem. az önköltségcsökkentés, a takarékosság és a minőség megjavításában. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani például a szén tiszta termelésére, mert ez a 150 vagon homok, ami havonta Monosbélbe át­megy, nagyon sok csillét ki­von a forgalomból, amire úsrvis nagy szükségünk lenne, azonkívül feleslegesen kop­tatja a sodronypálya köteleit, s ezzel tetemes károkat okoz népgazdaságunknak. Gondol­jatok erre egercsehi bányá­szok és gondoljatok arra. hogy mit szólnátok, ha ti ilyen höfnokns szenet kapnátok az illetmény szénbe. A hibák feltárásánál meg kell említenünk az üzem mű­szaki vezetőinek hibáit is, akik nem tesznek meg min- deht, hogy a termelés zavar­talanságát biztosítsák. Ok a termelés parancsnokai és -ár­tunk el is várja tőlük, hogy szíwel-lélekkel dolgozzanak tervünk teljesítése érdekében. A fennálló hibák megszün­tetésére a pártbizottság feb­ruár Végén kibővített aktíva­értekezletet tartott, melyen résztvett a műszaki vezetőség minden tagja. Ez az értekez­let határozatot hozott és az azóta eltelt idő alatt már tör­téntek némi intézkedések, azonban az eredmény még ko­rántsem kielégítő. A pártbi­zottság elmulasztotta a hatá­rozat végrehajtásának ellen­őrzését és így a meglévő hi­bákért a -ártbizottság is fe­lelős. A versenyszervezés és a versenynyilvánosság területén is bőven akad hiányosság — amiért a bányüzem verseny­felelőse is felelős, aki sokszor nem megfelelő adatokat kö­zöl. A szakszervezet feladata, hogy irányítsa és ellenőrizze a verseny folyását és köve­telje meg a versenyfelelőstől a valóságos és reális adatokat. Amint látjuk, hiba van bő­ven, de ezek megoldhatók és ehhez kommunista példamu­tatás kell. Műszaki vezetőink érezzék azt a felelősségteljes munkát, amivel pártunk és dolgozó népünk őket meg­bízta. Tervünk reális és telje­síthető, csak fokozott munka­kedv, kommunista helytállás, a hibák bátor feltárása kell ahhoz, hogy üzemünk elfog­lalja azt a helyet, amit dol­gozó népünk az egercsehi bá­nyászoktól is joggal elvár. Szecskó Kálmán a pártbizottság titkára „A Galyatetőn megindult építkezések arra indították az egri érseki uradalmat, hogy az üdülő központjához kö2eleső területét parcellázza azok részére, akik ott nyaralókat, villákat szándékoz­nak létesíteni... a minisztériumok és a nagy állami intézmények és pénzintézetek tisztviselői közül kerül ki a legtöbb vevő és komoly érdeklődő.” (Eger, 1938 szeptember 10-i számából.) Kormányunk programmja lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb méretekben bontakozzon ki a kislakásépítés, melynek elsősegíté­sére hosszúlejáratú állami kölcsönt biztosít. Megyénkben eddig 1300 dolgozó (munkások, parasztok) kért állami hitelt. ,,A részletes kimutatás szerint az Irgalmasrendl Kórházban 120 ágy áll > beteg rendelkezésére” ... írja az Eger 1939 március 5-én. Államunk nagy gondot fordít az egészségvédelem fejleszté­sére. A megyei tanács l-es számú (a régi Irgalmasrendi) kórházá­ban jelenleg 483 ágy áll a betegek rendelkezésére. „Bekölce nagyközség önállóságának megszüntetését kérte, mivel nem bírja elviselni önállóságának költségeit’' — írja He­ves vármegye 1930 szeptember 18-án. Államunk községfejlesztő politikája értelmében Bekölce a fel- szabadulási évek folyamán két tantermes iskolát, kultúrotthont, mozit, munkás- és utasszállító buszt és önálló közigazgatást kapott. ........az Idők folyamán egyre jobban drágul a könyv, s a kiadóválla­latok nem hoznak olyan árú könyvet forgalomba, amely népszerű lehetne” (Eger. 101« lúnlus .'U A könyv ma már minden dolgozó segítője, szórakoztatója. Egerben az elmúlt évben 187 nagy népszerűségnek örvendő könyv­napot rendeztek, melyen 9824 könyvet vásároltak a város dol­gozói „Ma teljesen áll Egerben az építőipar. A nagyobb építkezési vállalkozók is teljesen munkanélkül állanak. Beszélgetünk váro­sunk egyik legnagyobb építkezési vállalkozójával. 30—40 inasa, 50 segédje dolgozott máskor ilyen időben e vállalatnak és többszáz munkása. Ma senki, még egy inas sincs itt munkában” — írja a Hevesmegye 1930 szeptember 14-i száma. A kormányprogramm után egyre nagyobb méretekben bonta­kozik ki a kislakásépítkezéseken kívül az üzemek, vállalatok épít­kezése. jelenleg megyénkben 3300 építőipari dolgozót foglalkoz­tatnak a különböző építkezések. Jól teleltek, szépen fejlődtek a miskolci állami gazdaság pusztaszikszói üzemegységének sertései. IWHMIIinilMIHIIHtnt Egy példamutató szakszervezeti bizalmi Gvorskezfl munkásnők válo­gatják. simítják és osztályozzák a jóillatú sárgásbarna dohány­leveleket az Egri Dohánygyár szivareiőkészítő osztályán. Sza­porán dolgoznak a munkáskezek, hiszen kongresszusi versenyvál- laiásuk is megköveteli ezt az igyekezetét és szorgalmat. A szép felaSnlások végrehajtói az itt dolgozó munkásnők. szervezője és irányítója pedig Hagy Mária szakszervezeti bizalmi, aki pél­damutatóan végzi munkáját és állandóan szoros kapcsolatot tart fenn a veié egy munkahelyen lé­vő 23 dolgozótársával. Már a kongresszusi verseny megkezdése előtt tájékoztatta munkatársait a verseny több cél­kitűzéseiről, így a termelés mennyiségének emelése mellett a jóminőségű termelésről, az anyagtakarékosságról, s az új munkatársak neveléséről. Ugyan­akkor beszélgetett velük arról is, hogy mit köszönhetnek a pártnak és ők ezért, a párt iránt érzett hálából és tiszteletből tet­tek versenyvállalásokat. Ezeket azután szépen bejegyezte a ver­senynyilvántartó kis könyvébe, s abban állandóan nyilvántartja eredményeiket és mindig közli is a dolgozókkal azokat. A reg­geli munkakezdés előtt, vagy a déli ebédszünetben naponként látható, hogy a szivarelőkészítő­nők Nagy elvtársnő köré cso­portosulva. megbeszélik elvég­zett munkájukat, következő fel­adataikat. Ezeken a rövid gyű­léseken Nagy Mária ismerteti az elért eredményeket, a párosver­senyben állók versenyének állá­sát. Ugyancsak itt közli velük az ÜB-üléseken elhangzott ha­tározatokat is. Hozzáértéssel, nagy türelem­mel és szeietette! neveli az új dolgozókat. Azt akarja elérni, hogy ezek minőségileg is kifo­gástalanul dolgozzanak. Felhív­ja a figyelmüket a gyors és pon­tos munkára és arra, hogy ne hagyjanak a kocsányon dohányt, a bélnekvalóba ne rakjanak borí­tékot és fordítva. Munkájának eredménye, hogy Szarvas Sán- dómé és Simon Emilné új dol­gozók 102, illetve 127 százalékot érnek el 97.3 minőségi pont mel­lett. Nagy elvtársnő már 27 éve dolgozik itt és élete, egyéni sor­sa teljesen összefonódott a do­hánygyári kollektívával. Jó ne­velő és példás szakszervezeti bi­zalmi munkáját bizonyítja a munkahelye mellett a falon dí­szelgő kitüntetése, a kongresz- szusi emléklap. Képkiállítás Egerben A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből értékes kép- kiállítást nyitottak meg vasár­nap délelőtt Egerben a Peda­gógiai Főiskola dísztermében. A kiállításon a magyar festő­művészet mestereinek kiváló munkáiban gyönyörködhetnek Eger város dolgozói. A kiállí­táson közel 50 történelmi kép, több magyar tájkép, portré, s egyéb mesterien megalkotott kompozíció tanúskodik a múlt század nagy magyar festőinek tehetségéről. A képkiállításon Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Lotz Ká­roly, Székely Bertalan, Szinnyei Merse Pál és Munkácsi Mihály festményei mellett ott látható korunk legidősebb nagy festő­művészének, Csók István Kos- suth-díjasnak munkái is. Az értékes és tanulságos ki­állítás megnyitásán megjelen­tek az egri képzőművészek is, akik a megnyitás után még hosszú ideig tanulmányozták a magyar festőművészet meste­reinek nagyszerű munkáit. A kiállítás április 23-ig tart, s ez idő alatt minden egri dolgozó­nak alkalma lesz arra, hogy megismerkedjen a múlt század nagy festőművészeinek mun­káival. A PÉNZ ÖRDÖGE A széles rekamién jól megter­mett férfi nyúlik végig. Reve­rendája a nyakán nyitva van, mégis nehezen lélekzik. Pedig nem alszik. Fellegi Sándor szi- halmi plébános úr hiába akar, nem tud nyugodtan szunyókál­ni. Vájjon mi zavarhatja egy ilyen tisztalelkiismeretű férfiú ebédutáni nyugalmát? Az ebéd kitűnő volt és hogy bőven táp­lálkozott, a csendet meg-megtörö böfögése bizonyítja. Talán a va­sárnapi prédikációra keres ma­gyarázatot? A, dehogy. Jó az úgy, ahogy megírta. Minek azon különösebben gondolkodni, mi­nek fárasztani az agyat. Elég volt azt egyszer bemagolni. S a prakszisában eddig tapasztalt gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a dogma kitűnően megfelel. Sokkal hétköznapibb, sokkal kézzelfoghatóbb a plébános úr gondja. Nem túlvilágai problé­mák furdalják az ő oldalát, ha­nem az általa oly sokszor hit­ványnak emlegetett dolog kísérti most az úr szolgáját: pénzszer­zés. Mert, hogy igen kikölteke­zett a plébános úr. El-eljárt Égerbe, Miskolcra s bizony ez mind pénzbe került. Száraz to­rokkal, kisebb nagyobb szóra­kozás nélkül nem lehet meg­úszni ezeket az utazásokat. (És igaza van a plébános úrnak, ha már kikerült a hívek látósugará­ból, éljen is az alkalommal. Node nem kel! öt bíztatni.) A motor is sokba került, mégse jó soha. A mezőkövesdi strand­fürdő gyakori látogatása se de­gesztette pénztárcáját. De nehogy azt gondolja va­laki, hogy csak a plébános úr a hibás, hogy ez a pénzügyi csőd bekövetkezett, amely most nem hagyja aludni, ö, a legkevésb- bé. Akkor mondhatnánk, hogy ő a hibás, ha semmit nem tett volna azért, hogy ezt elkerülje. Már pedig ő tett. Tett bizony és nem is keveset. Hittől átfor­rósodott baritonját nem egyszer hallatta a szószékről: ne húsz fillért, hanem legalább egy fo­rintot rakjanak a perselybe. És ehhez a perselyt is biztosította. A templom bejáratánál a lour- desi szűz előtt lévő persely egy szál gyertyára valót kunyerál a hívektől. Egy másik a papnő- vendégek segítésére, a harma­dik a rózsafüzér társulat szá­mára tátogatja bádogszáját. Szent Antal és Szent Terézke lába alatt szintén egy-egy per­sely kuporog. De ez csak egy példája a fáradozásának. Isten a megmondhatója hányszor, de hányszor nyakába vette már a falut és kereste fel híveit pár- bérért. És bizony nagyon sok­szor hiába. Arra még a vaskos biblia sem adott választ, hogy miért nem fizetnek. Pedig van pénzük. Még a fenyegetés se használ. Krizsai Lászlónét már ki is tagadta az egyházból, mert nem hajlandó fizetni. Mindent megtett a plébános úr, hogy Krizsainét megtartsa az egy­háznak, még se sikerült. Több mint félóráig alkudozott Kri- zsainé férjével, hogy a 80 fo­rintból csak 20 forintot fizessen ki, a többit elengedi és még ez a nagylelkűség se hatotta meg őket. özvegy Farkas Jánosné és még néhányan, de hányán, egyszerűen kijelentették, nem hajlandók párbért fizetni. Dör- gött a szó a szószékről a falu hívei felé: ez és ez az utca, ez és ez a házszám lakója megfe­ledkezett keresztény kötelessé­géről — hiába. A misénél külön felszámolta, ha gyertya helyett villany égett — mégis feltartóz­tathatatlanul ürült a papi kasz- sza. És most itt a tavasz, közele­dik a nagyszerű lehetőségeket ígérő nyár — és nincs pénz. A plébános úr arcáról izzad­ság csurog a megtágított ke­ménygallér alá. Szinte fizikai fájdalmat érez a szokatlanul nagy gondolkodástól. S lám, nem hiába! Arca felderül, mint­ha angyalát látná. Hirtelen fel­ugrik. (A kalitkán eddig béké­sen szunnyadó törpepapagáj ijedten röppen a breviáriumra.) Roppantul meg van elégedve magával a nagyszerű ötletért. Nem Is időzik sokáig, már is az ötlet megvalósításához kezd. Néhány perc és már a tanács- házán van. A sietéstől lihegve aziránt érdeklődik a tanácsel­nöktől, hogy a jövőhét keddjén lesz-e valami gyűlés, vagy mű­sor a kultúrházban, mert ő akar gyűlést tartani. Papp Lajos fia­tal tanácselnök nemrégen van a faluban, nem ismeri — nem is ismerheti — a pap izgatott ké­résének okát, így azt válaszol­ja: „Nem lesz semmi... semmi kifogásunk ellene”. A plébános megnyugodva távozik: az első lépés sikerült. Most már csak az a fontos, hogy mindenki ott legyen a gyűlésen. De azt sem bízza a véletlenre, hogy meny­nyien lesznek ott. Gyorsan üzen egy-két kedves asszonyának. Néhány óra múlva már terjed a hír — gyűlés lesz, a plébános úr tartja. Nagy dologról lesz szó. A fullajtárok nem végeznek rossz munkát. Kedden a kultúr- ház zsúfolásig megtelt. Lehet­nek vagy háromszázan. S a plébános úr amellett, hogy ö alaposan felkészült, még egy jó pár embert is felkészített. Először az állam és az egy­ház közötti megegyezésről be­szél, számítva arra, hogy itt olyanok is vannak, akik komo­lyan veszik ezt. Aztán a lényeg­re tér. Most dől el, hogy ragyo­gó-e az ötlet vagy semmit nem ér. A kálvária újjáépítéséről van szó. A kálvária a falun kívül fekszik, körülbelül egy év­századdal ezelőtt épült. Módo­sabb parasztok készítettek oda különböző emlékműveket (stá­ciót) s ezért az adatott nekik az égtől, hogy nem kell a sze­gényebbekkel egy temetőben fe­küdniük, ha végez velük a he­nyélés, hanem itt a szegényektől távol várhatják az ítélet napját. A kálvárián a kápolnát már megette az idő vasfoga. Ezt kellene újjáépíteni. (Természe­tesen közösen, adományokból.) Azért kell adományból, mert „mi nem járhatunk ki végrehaj­tani” — mint ahogy a plébános úr magyarázza. De azt is szük­ségesnek tartotta megemlíteni. mert már az ilyen gyűjtésekről, adományokról van egyeseknek tapasztalata, hogy „nehogy azt gondolja valaki, hogy én a motort adományokból vettem". Majd. hogy biztosabb legyen az eredmény kijátszotta aduját, a szihalmiak önérzetéhez, büszke­ségéhez szólt. „Ha a szihalmi nép nem csináltatja meg, akkor a mezőszemereiek hozzák rend­be. És természetesen, akkor ők is használják.” Ez aztán hatott az előbb még nem nagyon lelkesedő tömegre. .Még hogy a szemereiek. zú­dulnak fel főbben. Csik Pál ha­rangozó, mintha elkéste volna a harangozást, úgy ugrik fel és már ajánlja is száz forintját. Kiss István, a templombíró a második. Vince Joáchim a har­madik, Farkas József a negye­dik: mind-mind kínálja 100 fo­rintját. Koós Pál régi jegyző is hallatja szavát: „No vájjon egy templomot tudtak a hívek felépí­teni, mi egy kápolnát ne tud­nánk?” És ő is felajánlja a ma­gáét. Csak a harangozó, meg a templombíró, meg a volt jegyző ember a faluban? — gondolják többen. Egymásután szólalnak meg az emberek. Egyik fuvart ajánl, a másik pénzt. A plébános úr sápadt arcán kigyúl a kapzsi­ság fénye. De a számító ész figyelmezteti valamire. Jó lesz vigyázni és megállni, mert még valaki elkezd számolni, hogy mennyi is gyűlik és még utána néz, hogy hová lett a pénz. „Majd a plébánián, kedves hí­veim, majd ott folytatjuk” — rebegi átszellemültem És másnap megkezdődött a munka. A fogatosok hordták a követ, a homokot, a plébánián gyűlik a pénz. A plébános úr felzajdult idegei kezdenek meg­nyugodni. A Sándor-napját már igen kellemes hangulatban ülte meg barátaival. S ebéd után, mikor a kálvárián a nyirkos földben a kápolna alapját ássák, nem zavarja már semmi nyu­galmát. „Megint sikerült. Kár volt úgy kétségbeesni. Nem kell félni amíg itt vannak ezek a kedves emberek” — dünnyögi félálmában és a másik oldalára fordul. Papp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom