Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-08 / 27. szám
4 NÉPÚJSÁG 1954 április 8, csütörtök. MÓRICZ ZSI GMOND HEVESMEGYEI ÚTJA iyiy. Ez évszám hallatára gyorsabban dobog a szivünk, büszke öntudattal gondolunk vissza történelmünk kiemelkedő szakaszára, arra az időre, mikor a magyar munkásosztály a parasztsággal kéz a kézben, győzelemre vitte az új idők vörös zászlaját: a szovjet példa nyomán nálurfk is megszületett a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság. A szellemi szükségletek kielégítői az írók többsége is közösséget vállalt a forradalommal, köztük Móricz Zsig- mond, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Móricz szívvel-lélekkel támogatta a forradalmat, hangot adott a szegényparasztság követeléseinek. Az az író, aki oly valósághűen ábrázolta e réteg nyomorát, nincstelenségét, — a földkérdés megoldását, és a feudális béklyók lerázását várta a forradalomtól. Már 1918 végén lelkes szervezőmunkát végez az irodalmi életben. Az írókat kapcsolatba akarta hozni az új idő új szavával, a demokratikus, és forradalmi eszmével. Oroszlán- része volt az 1918 december elsején létrejött Vörösmarty Akadémia megalapításában, melynek az volt a célja, hogy a forradalommal együttérző írókat tömörítse. Móricz segít a Néplap programmjának kidolgozásában is. Móricz kapcsolatot teremtett a munkássajtóval is: a Népszava szerkesztőjét kéri, adjon helyet írásainak, mert „ezentúl tehetségem legjavát a népnek akarom szentelni“, Móricz forradalom alatti munkássága nem merül ki e szervező munkában, tevékenységének sokkal jelentősebb része: látogatja, kérdezgeti a szivéhez oly közelálló parasztokat. „Elhatároztam — írja egyik cikkében — hogy közvetlen közelről nézem meg a magyarság dolgát, s arról, amit látok, és tapasztalok — tárgyilagos, részrehajlatlan és leplezetlen igazsággal referálok“. S Móricz jegyfüzettel a kezében megkezdte országjáró útját, szorgalmasan gyűjtötte az adatokat arról, milyen lelkesen fogadta a nép a forradalom vívmányait. Járt Dunántúlon, az Alföldön, a Hajdúságban és Heves megyében is. Kápolna, — ez a szabadságharcos hagyományokat őrző község — Móricz hevesmegyei látogatásának első állomása. Még a Tanácsköztársaság előtt — 1919 február 16-án — megjelent a Károlyi-kormány földtörvénye a nagybirtokok felosztásáról. Megkezdődött a földosztás: Kápolna nincstelenjei kaptak először földet az országban. A földosztó ün- mpségeri Móricz is jelen volt, mint a Néplap tudósítója érkezett meg Krúdy Gyulával. Feb- rv 23-*n "ajlott le a f_.d- osztási ünnep, melyen meg- ie'entek a '-ormány képviselői is. Ez alkalom két cikk megírására ihlette Móriczot, a Néplap március 2-i számában jelent meg mindkettő. — „Az első földosztás", — mint vezércikk és egy riport: „Beszámoló a kápolnai napokról“. T -elkeshangű cikkek ezek, nem nehéz bennük felismerni azt az örömet, melyet Móricz a parasztok földhözjuttatása felett érzett. Meleg szeretettel beszél azokról az emberekről, akik „birtokukba veszik valósággal, a nevükre íratva a magyar nagyuradalmak földjét. Antal János nevű tarnaszent- máriai hadirokkant kapott először földet, s ezzel „belépett a szabad emberek közösségébe“. Aki eddig cseléd volt, „ma szabad, gondolatainak szabad ura, életének szabad intézője“. A papi nagybirtok iránt érzett gyűlöletének ad hangot, mikor azt írja, a cselédnek „jussa van ahhoz, hog-' részt kapjon magának az egri érsekség ezerholdas birtokából“. Móricz tudatában volt annak, hogy a földet azok kapják meg, nekik megszenvedtek azért, .a jogos tulajdonosok, akik egy ezredéven át vérükkel öntözték. 1849 februárjában Dembinszky, Görgey és Klapka hős magyarjai közül 1200-an terültek a földbe Kápolna kör- njékén „most pontosan 1200 held termőföld jut Kápolna határában a kápolnaiaknak“. Egyet azonban »„eg kell jegyeznünk a kápolnai földosztásról. Felülről, a kétkulacsos Károlyi-kormánytól jött ez a kezdeményezés, nem a nép sajátította ki a földet — forradalmi úton. A kormány parasztdemagógiája arra irányult, hogy a földosztással — mely korántsem számolta fel a nagybirtokot — levezesse a parasztság forradalmi hangulatát. Ezt a politikát Móricz sem ismerte fel. Járta az országot, nem tudta, hogy Pesten a Károlyi-kormány a kommunisták százait veti börtönbe. A Tanácsköztársaság győzelme után valósul meg mindaz, amit Móricz már a kápolnai földosztással is megvalósultnak hitt — a forradalmárok „kisajátították a vagyont, a hatalmat és a földet“. A forradalmi úton történő kisajátítást s ezen túlmenően a parasztság szövetkezetbe való tömörülését Móricz csak a Károlyi-kormányhoz fűzött illúziók elvetése után, 1919 áprilisában, a munkásosztályhoz való közeledéskor ismerte fel. Ebből a felülről jövő földosztásból a kápolnaiak is következtetéseket vonhatnak ie: az igazi földosztást számukra nem 1919 február 23, hanem 1945 április 4 hozta el, melynek most ünnepeltük kilencedik évfordulóját. Gyöngyös a következő hely, ahová Móricz 1919 április elején ellátogatott. A Kormányzótanács megbízásából jött az egri választások lefolyását megfigyelni, így tért be Gyöngyösre. A gyöngyösi gimnázium VII. osztályos tanulói Ady-ünepsé- get rendeztek, melyre meghívták Móriczot. Móricz Adyról, mint forradalmárköltőről emlékezett meg, s az ünnepély színvonalát emelte az is, hogy e»'v neves pesti színész, az ellenforradalom alatt kiüldözött Beregi Oszkár Ady-verseket szavalt. Az ünnepségnek óriási hatása volt, hatalmas tapsviharral üdvözölték a kulturális élet két kiválóságát: Móriczot és Beregit. A lelkesedést magyarázza az a tény is, hogy Heves megyében a forradalmi hangulat Gyöngyösön volt a legnagyobb, Egerbe április 6-án érkezett Móricz, hogy tanúja legyen a másnapi választásnak. Az április 7-i választás lelkes légkörben zajlott le. A magyar történelemben először szavaztak a munkások, parasztok, s a fiatal Vörös Hadsereg katonái. Az Egri Újság így számolt be Móricz látogatásáról: „Különös szenzációja volt az egri választásoknak, hogy megjelent körünkben illusztris nagy írónk, Móricz Zsigmond is, aki végigjárta valamennyi választási helyiséget. Mindenütt hosz- szabb időt töltött, figyelte a szavazó proletársereget és a szavazás menetét, amelyről a „Világszabadság“-ban fog beszámolni. Az egri választások képét tehát a legavatottabb proletáríró tolla is meg fogja örökíteni.“ Móricz először a direktórium helyiségébe ment, átadta megbízólevelét, s elmondta jövetelének célját. Meggyőződik arról: a nép hogyan tesz hitet a proletárdiktatúra mellett, milyen a választók hangulata. Érdeklődött a választás technikája felől, majd meglátogatta az egyes szavazóhelyiségeket, ahol hosszasan és kedélyesen beszélgetett a szavazókkal. Móricz a sajtóban nem számolt be egri tapasztalatairól, a „Világszabadság“ című lapban nem jelent meg a tervezett cikk. Később írta meg: 1933- ban a Pesti Napló hasábjain — a fehérterror idején. A megírás körülményei megkötötték Móricz kezét, a választásokról nem beszélhetett, ezért adta visszaemlékezésének ezt a címet: Gárdonyi Gézánál. Móricz másik célja ugyanis, hogy meglátogatja Gárdonyit, s megbeszéli vele az egri írószövetség létrehozását. Gárdonyihoz a katonai megbízott, a ma is élő Kovács Domokos kísérte el, s végighallgatta a két író beszélgetését. S amit Móricz Gárdonyi cikkében nem mondhatott el a haladó nézeteket eltipró politikai viszonyok miatt, azt Kovács Domokos tudatta velünk. A kiadókon kezdték. Gárdonyi fájdalommal mondta el, hogy újra ki akarta adatni a „Lámpást“, de az egri érsekség megakadályozta ebben. Egy Török nevű kanonok a Singer és Wolfner-cégnek inkább kifizette a kiadás jövedelmét, minthogy az antiklerikális „Lámpás“ a nép kezébe kerüljön. így csúszott át a beszélgetés a politikára — a forradalomra. Móricz a forradalom mellett foglalt állást, síkraszállt a munkásosztály történelmi szerepe mellett, felismerte, hogy a harcban a parasztság jelentős tényező, az ő szavaival: „a munkások egyedül nem bírják megvalósítani a forradalmat, kell, hogy segítse a parasztság“. Ez a kijelentés Móricz politikai fejlődésének, tisztánlátásának csúcspontját jelenti. Gárdonyi nem vallotta ezt a nézetet, ő már ekkor nem az „Egri csillagok“ írója-volt; elzárkózása azt jelentette, hogy elszakadt minden összekötő szál közte és a valóság, az élet között. Látta ő a nyomort, csak a nyomor megszüntetésének egyetlen helyes módját, a forradalmat nem tudta megérteni. Példaképül az opportunista angol munkáspártokat tekintette, a munkások kulturális felemelkedésében látta a társadalmi ellentétek megoldását. Fadruszra hivatkozott, aki lakatosinasból híres szobrász lett. Gárdonyi azonban figyelmen kívül hagyta, hogy Fad- rusz esete egyedülálló jelenség, ha nincs rendkívüli tehetsége, akkor ő is továbbéli a proletárok ezreinek küzdelmes életét. Szabó Ervinnek adott igazat, aki az angol munkásmozgalmat állította példának a magyar munkások elé — s Révai elvtárs szavaival „az orosz marxizmusról hallgatott“. Gárdonyi politikai nézeteit igazolja Szabó Ervin könyvének, az „Uj szocializ- mus“-nak a tanulmányozása is. A könyvet Kovács Domokosnak adta, s az ő közlése szerint rengeteg lapszéli jegyzetet tartalmazott. A könyv, sajnos, az ellenforradalom alatt egy házkutatás alkalmával elveszett. Gárdonyi, a remeteként élő író, nem tudott kapcsolatba kerülni a kollektív eszmékkel, nem fogadta el Móricznak azt a javaslatát, hogy Egerben is meg kell alakítani az írószövetséget. Móricz két órán át tartó érvelése sem tudta Gárdonyit meggyőzni, az Irószö- vetsé" megalakításában nem vállalt szerepet. Hiába mondta, hogy erre ő a legalkalmasabb, hogy az írók között „háziúr Egerben“, hogy „az írókat a munkásság országában támogatják“. Egyetlen eredmény, amit Gárdonyinál elért. Gárdonyi tagja maradt a Vörösmarty Akadémiának. Este megegyezés nélkül — sőt Gárdonyi részéről haraggal — váltak el. Móricz ezek ellenére a megértés hangján emlékezett visz- sza egri tartózkodására. Ez nemcsak a Pesti Naplóban megjelent cikkből tűnik ki, hanem egy 1920-ban Kovács Domokoshoz írt baráti leveléből is. E levélben Gárdonyi felől érdeklődőt. A vitatkozásukra visszaemlékezve, még a forradalom eltiprása után is azt mondja: „kár, hogy Gárdonyi konok Volt“. Nem tagadta meg a Tanácsköztársaság alatti szereplését. Móricz az üldözések után, a terror ellenére is hű maradt eszméihez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint később megjelenő műveinek mondanivalója. Szabó Zoltán főiskolai tanársegéd. BARÁTI BECSÜLET Az egri Vörös Csillag Filmszínház április 8-tól 14-ig a Baráti becsület’’ című színes szovjet filmet tűzte műsorára. A szovjet film az ifjúság legkedvesebb könyve, „A vörös vállpántok” című regény alapján készült. Hősei a Szuhorov Akadémia növendékei. EGERCSEHI A KULTÚRÁÉRT Hírek a megyéből — VISZNEKEN a község j önkéntes tűzoltóságának kul- túrcsoportja mintegy 3000 néző előtt mutatta be Szigligeti: „Csikós“ című színművét. — AZ MTH KÖZEPMAGYARORSZÄGI IGAZGATÓSÁGÁNAK kilenc intézete április 11-én Hatvanban területi kultúrversenyt rendez, egybekötve az igazgatóság 18 intézetének képzőművészeti és technikai szakköreinek kiállításával. A versenyen Aszód, Gyöngyös, Eger, Egercsehi, Se'yp, Nagybá- tony, Zagyvapál falva, Salgótarján, Hatvan MTH iskola tanulói vesznek részt. — A PEDAGÓGUSOK ÉS TANULOK takarékpénztára újrendszerű pénztakarékossági mozgalmat szervezett a takarékbélyeg akció érdekében. A takarékossági mozgalomban az Egercsehi Bányatelep fiataljai vezetnek 39 forintos átlagbetéttel. — DUDÁS SÁNDOR an- dornaktályai lakos levélben mondott köszönetét a Hevesmegyei Faipari Vállalatnak, mert hármas ikrei számára társadalmi munkában nagyméretű gyermekágyat készített. — AZ ORSZÁGOS GYORSÍRÓ és gépíró versenybizottság április 24-én és 25-én rendezi meg a megyei gyorsíróversenyeket 300, 250, 200 és 150 szótagos versenyfokokkal. A megyei versenyek kategória- és fokgyőztesei, valamint nyertes csapatai oklevél jutalomban részesülnek és meghívást kapnak az országos versenyre. Az Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban tartandó versenyekre április 10-ig kell beküldeni két-két példányban a nevezéseket (Körösi Gyuláné, Eger, Klapka- u. 7., Hontert Rezsőné, Gyöngyös, Kossuth-u. 33., Szívós József né, Hatvan, Sztálin-tér 19. címre). A nevezési díjat (1 forint) a nevezéssel egyidejűleg kell befizetni a 250.387, csekkszámlára, Latabar Káímán Kossuth-díjas művész előadása Egerben A Magyar Repülőszövetség, a szocialista repülés népszerűsítése érdekében „Barátságos arcot kérek” címmel vidám előadást rendez az egri Dózsa Filmszínházban, április 10-én délután 1/27, 9; 11-én délután 4 és este 7 órai kezdettel. A műsoros esten Latabár Kálmán Kossuth-díjas kiváló művészünkön kívül fellépnek, a Magyar Repülőszövetség által kiváló munkával kitüntetett művészek: Hajdú Júlia zeneszerző, Túri Éva. a Fővárosi Operettszínház tagja, Turóczi Gizi, Fellegi Tamás színművészek, Bánáti Sándor operaénekes és Rodolfó, a bűvész. Zongorán kísér Hajdú Júlia. Jegyek az üzemek kultúr- felelőseinél, valamint az előadás napján kaphatók. A párt- és kormányhatározatok megvalósítása útján dolgozóink kulturális igényeit igyekszünk megfelelően kielégíteni és egyre többet teszünk, hogy a nehéz bányászmunka után üdülést, szórakozást nyújtsunk dolgozóinknak. Vissza kell tekintenünk és meg kell nézni, hogy mit és mennyit tettünk ezért eddig és mit akarunk, hogy valóban a legtöbbet, a legjobbat adjuk bányász dolgozóinknak, akik a múltban mindig csak adtak, adtak és nehéz munkájukért viszont keveset kaptak. Ma a bányászok népünk államának legmegbecsültebb tagjai. Ez megmutatkozik számtalan intézkedésben, mellyel államunk vezetői igyekszenek könnyebbé, szebbé tenni ezt a nehéz munkát, nekünk viszont, akik kultúrvonalon működünk, elsőrendű kötelességünk, hogy bányászaink nehéz munkája után olyan szórakozási lehetőséget biztosítsunk, amilyet megérdemelnek. Megtettünk-e mindent Egeresemben a kultúrigények kielégítése terén az elmúlt években? Bizony erre nemmel kell felelni. A nagyobb ünnepeken, mint április 4, május 1, bányásznap, stb. alkalmából rendeztünk ugyan kultúrműsort, de csak kampányszerűen. Nem volt állandó kültúrcsoportunk és megpihentünk babérainkon. Kultúrtermünket, olvasó- és könyvtár- termünket nem használtuk ki. pedig sokkal helyesebb lenne ha a kocsma látogatása helyett ide járnának többet dolgozóink. Látjuk az elkövetett hibákat és tudjuk, hogy a feladat nehéz, de megoldható. Feltétlen fel kell lendítenünk Egercsehi kultúréletét. Nagyon szép, talán legszebb feladat dolgozó népünk kulturális színvonalát emelni. Ma már igen sok bányász dolgozónk szereti a komoly zenét, s élvezettel hallgatja azokat. Április hónapban hanglemezes előadásokat szerveztünk, ahol ismertetjük egy-egy zenemű jelentőségét, szépségét és tartalmát. Énekkarunkat kibővítjük és megkezdjük a komoly kórusművek tanulását. Fúvószenekarunkat egyre több darabbal foglalkoztatjuk és az a célunk* hogy rövidesen szalonzenekart is szervezzünk. Szak- és szép- irodalmi előadásokat tartunk* ahol mindenki megtalálja az őt érdeklő anyagot. Emellett fejlesztjük kültúrcsoportunk színjátszó gárdáját, s azon leszünk, hogy mielőbb színes előadásokat, műsoros esteket rendezhessünk. Terveink megvalósításában elsősorban a pártbizottság segítségét kérjük, de segíteni kell a szakszervezetnek és főleg a DISZ-nek is. Nem nélkülözhetjük az idősebb, tapasztaltabb elvtársak, elvtársnők segítségét sem. A Magyar-Szovjet Társaság helyi szervezete igen sokat tett és tesz az élenjáró szovjet kultúra fejlesztéséért. Célja, hogy megismertesse dolgozóinkat a haladó szovjet tudománnyal és kultúrával. Kultúrmozgalmunk 1954. évben megindult a helyes úton és célunk, hogy fokozatosan, minél többet, minél jobbat adjunk dolgozóinknak. Ismeretekben gazdag, kulturált embert neveljünk, aki munkája után megtalálja szórakozását, s aztán még jobb eredménnyel dolgozik. A fejlődő és egyre többet nyújtó kultúrgárdánk vasárnap, március 21-én résztvett a kultúrversenyen. Reméljük, hogy énekkarunk és tánccsoportunk a kezdeti eredmények után komoly fejlődésnek indul. Szegváry György A következő negyedévet még jobb eredménnyel zárjuk Gyöngyöstől 3 kilométerre, a Mátra lábánál fekszik Petőfi Bányavállalat XII-es aknája. Az üzem feltárását 1952- ben kezdték, de a termelés csak a következő évben indult meg. Sokszor volt, sajnos, olyan hónap is, amikor az üzem a legkorszerűbb szállító- berendezések mellett is csak 35—40 százalékos teljesítményt , ért el. Az volt a lemaradás egyik oka. hoyy a munkában szervezetlenség uralkodott, amit a pártszervezet még nem tudott megszüntetni. A szervezet sem működött megfelelően, nem nevelte dolgozóinkat öntudatra. Nagyon súlyos hiba volt az is, hogy a dolgozók 80 százaléka új bányász volt, akik soha nem láttak bányát, és a mezőgazdasághoz is hűek maradtak. A kétlaki élet eredményeképpen sok volt az igazolatlan hiányzás, amely ellen valójában kevesen harcoltak. A harmadik és egyben legnagyobb baj az volt, hogy a párt-, szakszervezet és az üzemvezetőség között nem volt kellő összhang. Hiányzott a kollektív vezetés a párton és szakszervezeten belül, A júniusi párthatározat nálunk is nagy változást hozott, megkezdődött a hibák kijavítása. Az új üzemvezetőség önzetlen munkáját gátolták a kezdeti állapotok. Az üzemvezetőnek nem volt irodája, az üzem területén nem volt legényszálló, dolgozóinkat a városban, üzlethelyiségekben kellett elhelyezni, sokszor nem tudtak kellőképpen tisztálkodni. Múlt év októberében 100 férőhelyes munkásszálló építését kezdték meg. A munkában is mutatkoztak ezután ered mények, 1953. évi tervet 96,6 százalékra teljesítettük. Januári tervünket 108,5, a februárit pedig 111,3 százalékra teljesítettük, és első negyedéves tervünket III. 23-án délelőtt befejeztük. Valamennyi dolgozót az a tudat vezérelt, hogy elnyerhessük az „élüzem“ címet, a kongresszusi versenyben pedig elsők legyünk, Az első negyedévben 4347 tonna terven felüli széntermelést ígértünk. Februárban tonnánként 5,06 forinttal csökkentettük az önköltséget, negyedéves fafelhasználásunkban pedig 5 százalékos megtakarítást értünk el. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez hozzásegített, hogy a háromhetes mozgalomban 12 dolgozó III. 22-re fejezte be havi tervét, köztük Pál Antal sztahanovista vájár, Szécsényi Fe- rend, Milkovics János, Szalai Gyula és társaik. Műszakiak között az V. front aknászai és lőmesterei jártak az élen. Főaknászok közül Nagy Imre, Szabó K. József és Farók Vilmos dolgoznak kiemelkedően. Üzemünk egyre kiemelkedőbb teljesítményéhez a vontatási üzem kiváló dolgozója, Kiss Sándor mozdonyvezető is hozzájárult. Bízunk abban, hogy a következő negyedévet még jobb eredményekkel zárjuk. Édes Gyuláné gyöngyösi XII-es akna
