Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-25 / 23. szám

T954 március 25. NfPÜJS'ÁG 3 Tegyük széppé, otthonossá kultúrotthonainkat unka után jól esik a pihe­nés és a szórakozás, mely hozzátartozik mindennapi éle­tünkhöz. Ës hiányzik, mint a virágnak a napfény, mint a mezőnek az eső. Vágyunk szó­rakozni, keressük a szórakozási lehetőségeket és kultúrszom- junk kielégítését kultúrotthö- nokban, mozikban a különböző rendezvényeknél. Van, aki úgy piheni ki leg­jobban a napi munka fáradal­mait, ha megnéz egy filmet, színdarabot, meghallgat egy ze­neestet, irodalmi előadást, vagy hazasietve, órákon át elmerül egy-egy érdekes könyv olvasá­sában. Van olyan ember — kü­lönösen az ifjúság körében, — akinek a legkellemesebb idő­töltést, szórakozást a tánc je­lenti, vagy olyan, aki kezébe veszi a hangszerét, vagy leül a zongora mellé, ez jelenti szá­mára a legkellemesebb perce­ket. Hosszan lehetne még sorol­ni a pihenés, a szabad idő el­töltésének színes, változatos for­máit. És azt hiszem, hogy saját életünk példája is mutatja, hogy úgy pihenünk, szórako­zunk a legjobban, ahogy mi akarunk, ahogy mi szeretünk szórakozni. Egy kellemesen el­töltött este feloldja fáradtsá­gunkat, derűre kelt, eltölt vi­dámsággal, erőt és jókedvet ad a másnapi munkához, s a kü­lönböző szórakozás, film, elő­adás, könyv szinte észrevétlenül gazdagítja tudásunkat, növeli műveltségünket. Vájjon van-e lehetőség arra, hogy úgy tölthessük a szabad időnket, ahogy számunkra a legkellemesebb? A lehetőség megvan. A kultúrotthonok, kul­túrtermek, olvasó szobák azt a célt szolgálják, sőt mindjob­ban ki kell szélesítenünk ér­deklődést keltőén kultúrottho- naink programmját. Különböző szakköröket kell beindítani, amelyek vonzzák dolgozóink különböző foglalkozású rétegeit. Csatlakozniok kell kultúrottho- nainknak a „tegyük széppé, ott­honossá kultúrotthonainkat” országos mozgalomhoz. Tisztán kell tartani. ízlésesen kell be­rendezni, különböző kellékekkel kell felszerelni, hogy a dolgozók szórakozásához megfelelő le­gyen. Meg kell valósítani a klubszerű életet. Be kell indí- tani a kérdezz-feielek estéket. Meg kell indítani a gyerme­kek foglalkoztatását, különbö­ző módszerekkel, mesedélután, ezermesterkor, ta-láld ki pajtás, stb. rendezésével. Természete­sen ez nagymértékben függ attól, hogy hol vagyunk, Eger­ben, Gyöngyösön, vagy vala­melyik állami gazdaságban, vagy gépállomáson. TT étségtelen, hogy a tehetősé- gek nem egyformák. Amíg Egerben, Gyöngyösön vagy Hatvanban, akár mindennap is megnézhetnek egy-egy filmet, ugyanez az atkári gépállomá­son sokkal nehezebb. Szakszer­vezeteink és kultúrnevelési bi­zottságaink egyik legszebb fel­adata, hogy törődjenek a dol­gozók érdeklődésének felkelté­sével, és kielégítésével, hogy a helyi adottságok legjobb kihasz­nálásával lehetőséget teremtse­nek arra, hogy a dolgozók úgy pihenjenek, szórakozzanak, ta­nuljanak, ahogy az számukra a legkellemesebb. Ha nincs lehe­tőség arra, hogy a dolgozók hangversenyt hallgassanak, ak­kor szervezzenek házi hangver­senyt hanglemezről, amint azt az SZMT kultúrotthona teszi. Ahol pedig nem okoz gondot. — akár naponta is — meghall­gatni egy-egy előadást, vagy megnézni egy-egy filmet, ott biztosítsunk jegyet a dolgozók részére. Vannak persze olyan lehető ségek, olyan kulturális élmé­nyek, amelyek mindenhol ren­delkezésre állanak, akár vá­rosban, akár falun vagyunk is. Ilyen például az olvasás, mely ma már egyre több dolgo­zónak válik nélkülözhetetlen szórakozásává! éhány kultúrnevelési fele­lős azzal a kéréssel for­dult hozzánk, helyes-e, ha bálo­kat, tréfás jeleneteket rendeznek a kultúrotthonban? Természete­sen helyes, ha a dolgozók ké­rik ezt. Hogy milyenek legyenek ezek a bálok, álarcosak-e, vagy nem, vidám műsoros estek-e, vagy táncestek, ebben a kérdés­ben kérjük a dolgozók vélemé­nyét. Biztos, hogy jó ötlettel, kezdeményezéssel a rendező bi­zottságok segítségére lesznek, s a rendezvények jól sikerülnek majd. A dolgozók kívánságaiból fa­kadó szórakozási lehetőségek biztosítása, egyik fontos előfel­tétele a jó kultúrnevelési mun­kának. Ezt világosan kell látni szakszervezeti és kultúrnevelési bizottságainknak egyaránt. Ez az ut, mely biztos eredmény­nyel, a dolgozók műveltségi, színvonalának emeléséhez ve­zet Csomó János SZMT kultúrnevelési felelős íőadás faiola Henrikről A Magyar Történelmi Társulat egri csoportjának rendezésében Soós Imre levéltárvezető folyó hó 31-én, szerdán délután 5 órakor a megyei tanács kultúr­termében előadást tart Fázola Henrikről, a megyei tanácsház világhírű kovácsolt vaskapuinak készítőjéről és a diósgyőri vas­gyár alapítójáról. MEXIKÓI LÁNY Kern mindennapi történetet mond el a Mexikói lány című film. Egy szenvedélyes szerelem magával ragadó drámája játszó­dik le a néző előtt. Hatévi bör­tön után tér vissza falujába Aurélió, akit a falu leggazdagabb embere elleni gyilkossági kísér­lete miatt ítéltek el, mert elcsá­bította menyasszonyát. Vissza­tér a falujába, ahol a gazdag pa­raszt lehetetlenné akarja lenni életüket, de a falu népe Aurélió mellé áll. A filmet az egri Dózsa filmszínház március 25-től 30-ig tűzte műsorára. Az egri „Ságvári" bölcsődében Egy hónappal ezelőtt két kicsi gyermekemet az egri Ságvári- bölcsödébe vittem. őszintén megvallva először húzódoztam a gondolattól, hogy a gyermekei­met bölcsődébe adjam. A gyerekek elhelyezését követő napokban azonban megfigyeltem ■a gyerekek ottani körülményeit. Kellemes csalódással tapasztal­tam, hogy gyermekeim és a töb­bi dolgozók gyermekei is a leg­gondosabb ellátásban részesül­nek. Kitűnő, vitamindús ételek­től kezdve gyümölcsig, illetve csokoládéig mindent megkapnak. Legjobban akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy a gondozónők milyen szívbőljövő szeretettel foglalkoznak a piciny gyermekekkel. Beszélgettem a bölcsőde igazgatónőjével, akiről úgy érzem, hogy igazi édesanyja minden bentlévő gyermeknek. Biztos és jóleső érzés tölt el, tudva azt, hogy gyermekeim egészséges, higiénikus, bizton­ságos helyen vannak addig, amíg dolgozom. Ez a tudat még jobb munkára serkent, nagyobb erővel, jobb munkakedvvel tudok résztvenm munkámban. Úgy éreztem, a többi családos dolgozó nevében is szólhatok, amikor köszönetét mondok a Magyar Dolgozók Pártjának, s a minisztertanácsnak, amiért ilyen sok gondot fordít a dolgozó nép gyermekeire. Köszönetét és di­cséretet érdemel az egri Ságvári- bölcsőde minden dolgozója, akik önzetlen, jó munkával segítenek nekünk, családos dolgozóknak. SUHA KALMAN zenekarvezető, Eger ol> A vér ai ember életében Ezzel a címmel rendezi a Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat első tudományos estjét, Eger város tudományok iránt érdek­lődő közönségének. Az első tu- domáinyos est szerdán, március 24-én délután 7 órakor lesz a Tiszti Klubban, a további tu­dományos esték kéthetente, ugyanebben az időben kerülnek sorra. Az első tudományos est kere­tében a vér szerepéről lesz szó az ember életében. Az előadás három részre tagozódik. Az első részben a vér kultúrtörténetéről és a vér biológiájáról dr. Bende Sándor beszél. A második rész­ben a vér kóros elváltozásait és a korszerű gyógykezelések irá­nyait ismerteti vetített képek kíséretében, dr. Ringelhann Bé­la kórházi főorvos. A harmadik részelőadást dr. Fischer Mik­lós rendelőintézeti belgyógyász főorvos tartja a vér és a vér- képzőszervek betegségeiről, va­lamint a munkakéoesség kérdé­séről. Az érdeklődőket a tár­sulat megyei elnöksége szíve­sen látja. Dr. Molnár József megyei titkár K/t/vö vÖzlet egy boldog anyához Kedves levelet hozott hozzánk a posta. A Bélapátfalvi Ce­mentgyár MNDSZ-asszonyai verses üdvözletei küldenek Dudás Sándornénak, aki hármas ikreknek adott életet. A verset az alábbiakban közöljük: Üdvözlünk téged, kedves asszonytársunk, boldog anya lettél s ez a boldogságunk. Nem egyszerű anya vagy, de hős — eszménykép, Mert általad egyszerre hárommal több a magyar nép. Anyának lenni nagy és gyönyörű dolog, és most, hogy rád gondolunk, szívünk feléd dobog. Szeretetünk küldjük a három testvérnek, március idusán zengjen róluk ének. Erőt, egészséget, s minden jót kívánunk abban a tudatban, hogy ök is a mi lányunk. Mire megnőnek — még szebb lesz az ország, S nem lesz gond a hármas menyasszonyság. Krimov: A Dérként tanhajó A káspitengeri hajózási köz­pont rádióállomásán vészjeleket fognak fel. Az Üzbekisztán olaj­tartályhajó kér segítséget, mert lángokban áll és a Derbent, amely eddig vontatta,, elvágta a vontatókötelet, távolodik és a hívásra nem válaszol. A rádió- állomáson nem értik, miért hagyta cserben a Derbent az égő hajót. Egy későbbi rádióhír szerint a Derbent mégis vissza­fordult és megmentette az Üzbekisztán embereit. Mi ját­szódott le a Derbent hajón a két rádiójelentés között, ezt mondja el a regény. Krimov az izgalmas cselek­mény keretében hű képet fest a szovjet ember tiszta, igaz sze­relméről, a kommunista példa- mutatás emberformáló erejéről, hogyan kovácsolódik ki a szov­jet embereknek a veszélyben helytálló, áldozatkész közös­sége. Heckó: falu a hegyek között A regény cselekménye abban az időben indul el, amikor a Vörös Hadsereg hős katonái felszabadítják a községet a né­met megszállás alól. A sze­génység és a kulákok egymás­sal vívott harca jellemzi azt a néhány esztendőt, amelyet a re­gény felölel: a felszabadulás első heteitől folyik a mű cse­lekménye a csehszlovák törté­nelem jelentős állomásain ke­resztül egészen a földművesszö­vetkezet létrehozásáig. Az el­dugott, a fejlődésben meglehető­sen elmaradott, babonás és val­lásos falu életébe fokozatosan hatolnak be a felszabadulás utáni csehszlovák társadalmi fej­lődés vívmányai. A mai szlovák Irodalom egyetlen műve sem vonultat fel annyi alakot, mint Hecko re­génye. Hecko igazi elbeszélő tehetség, stílusát ízes falusi hu­mor jellemzi. Vándor Vera : Parasztsors a tőkés országokban Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban” című kül­politikai füzetsorozatának feb­ruári száma a tőkés országok parasztságának helyzetével foglalkozik. Vándor Vera írása tények és példák bemutatásával szinte személyes közelségbe hozza a tőkés országok dolgozó parasztságának életét, egyre rosszabbodó helyzetét, elszegé­nyedését, jövőjének kilátásta- lanságát. A füzet megmutatja azt a szoros összefüggést is. amely a tőkés országok paraszt­ságának növekvő nyomora s az amerikai imperialistákat kiszol­gáló tőkés kormányok háborús előkészületei között van. Ez az összefüggés növekvő ellenállás­ra készteti a tőkés országok pa­rasztságát az amerikai meg­szállással, kormányaik haza­áruló, háborús politikájával szemben, s újabb milliókat ösz­tönöz a békéért, jólétért, nem­zeti függetlenségért folytatott fokozott harcra. A füzetet, amely újabb segít­séget nyújt a békebizottságok felvilágosító munkájához, külö­nösen dolgozó parasztságunk tájékoztatásához, számtalan ér­dekes kép teszi szemléletessé. Új üdülő épül Mátraházán A tavasz eltüntette a vastag hóréteget a Mátrából is, s az üdülők a nyári idényre készül­nek. A régi üdülőket tataroz­zák, festik, bővítik, s melléjük új, korszerű, 200 személyes, négyemeletes SZOT-szanató- riumot építenek. Ebbe az új sza­natóriumba azok a dolgozók kapnak beutalást, akiken vala­milyen betegség tünetei látsza­nak, s ennek megelőzésér** 3—à napi szanatóriumi üdülésre van szükségük. A szanatóriumi üdü­lés díjtalan. A meglévő üdülők korszerű­sítésére, bővítésére már most tavasszal 200000 forintot for­dítanak. A Sportüdülő eddig nyitott előterét zárttá, fűthe- tővé alakítják át, s ezzel a tár­salgó bővítése is lehetővé válik. Átrendezik a kultúrtermet is, hogy befogadóképessége 200— 250 személyes legyen. *«««B«B*BBBaBBBBaa«BBBaB«BBBBaa*BBl ** A Mátra-Múzeum, amely ma ^ még csak a jószándékú emberek terveiben létezik, rég­óta vajúdó problémája Gyön­gyös városának és a járásnak. Ha az ember az országot járja, eldugott kis városkákban, köz­ségek egy-egy középületében mindig talál egyet-mást a táj életéből — történelméből — szorgalmas kezek gyűjtögette ásványokat, ősrégi télrgyakat, egy-két kitömött madarat, vagy a vidék népművészetének érdeke­sebb darabjait. Ha kíváncsi emberek Gyön­gyösön jártukban, érdeklődve kérdezősködnek a múzeum után, válaszunkban csak arról szól­hatunk: nálunk van jó bor, jó­egészség, de múzeum az nincs. Mintha az elmúlt idők pató- páljai elevenednének meg oly­kor-olykor egy pillanatra, a telt­hasú, teltképű, ezüstcsipkés dol­mányban járó gyöngyösi cívi­sek, akik a tudományt és a na- ladást lealacsonyító dolognak vélték, hangsúlyozva, hogy az embert holdakban és hektókban mérik és aki azon alul van, nem ér többet egy pipa bagónál. Ez a kép ködük fel olykor és az embernek szégyenpír önti el az arcát, ba arra gondol, hogv va­lamikor ezek az emberek intéz­ték a közösség dolgát. Móra Fe­renc írátsai jutnak az ember eszébe, aki pellengérre állította ezeket a figurákat és ha ő ezt tette, mikor az igaz szóért köny- nven megüthette a bokáját, miért ne mondhatnánk ki mi is: Gyöngyösön azért nincs mú­zeum, mert a tudást veszedel­mes fegyvernek vélték és köny- nyen baj lett volna. így az*án a szürke vidéki városok közt csendben élt Gyöngyös, elfelejt­ve a Kitaibel Pálokat. akik rá­mutattak a> természettudomány végtelen jelentőségére. SZÉP FELADAT ALL ELŐTTÜNK »» 7S A múltnak ezt a gyászos tespedését, mulasztását kell most helyrehoznunk, hiszen a Mátra méltán megérdemli hogy a sok-sok természeti kincs­ből, álsványból. fából, a hegyol­dalak szelíd lankáin ízesedő pompás gyümölcsökből, borból, amit a Mátra csak Gyöngyösnek és a gyöngyösi járásnak adott — cserében kapjon is egy házat, ahol mindent összegyűjtve, szakszerű magyarázattal ellátva szívet, szemet gyönyörködtető módon bizonyítsa: a mi Mátránk nemcsak szép, kedves vidék, de zászlóhordozója nemzeti kultú­ránk fejlődésének, hiszen né­pünk gazdag kultúráját nem­csak megőrizte, hanem azt pél­dának is állítja mindenki elé. Múzeum kel' a Máltrának, ano! a dolgozó ember megláthatja azokat a növényeket, fákat, vi­rágokat, melyek gazdaggá, szép­pé tették a vidéket, madarait, vadjait, csodálatos színekben tarkálló pillangóit, a hegyek közt bújkáló patakok ezüstszínű na- lait, a rovarok érdekes világát — mindent, ami a Mátrában született, ami itt él és szebbé teszi a dolgozók életét. Hol le­gyen ez a múzeum? Melvik az a he'y, ahol vendégeink legszí­vesebben megfordulnak? Gyön­gyös városa talán, vagy vala­melyik jelesebb község? Nem. A legszebb hely a Mátra szíve, az öreg erdő sok vihart átélt fái, a természet ezer pompária közt, ahol a felhők játékos kedv­vel kergetik egymást, s ahol a Mátrában születő mesék össze­találkoznak. Olyan helyen, ahol egyformán közel van Mátra füredhez. Mátraházához, Gyön­gyöshöz is. Füredtől északra a 11-es kilométerkő táján, amit Sástónak neveznek az emberek. Ez a tó Magyarország legna­gyobb magaslati tava. melyei bűnös hanyagságból, emberek nemtörődömségből posvánnyá változtattak. Kelkáposztát ter­melnek mellette a bolgár kerté­szek, mert ezt a háromhektár­nyi területet a környező fákkal együtt nem nyilvánították ter­mészetvédelmi területnek. Ide kívánkozik a múzeum, erre a helyre, hiszen itt egyformán könnyen elérhető akár a füredi idegeneknek, akár a mátraházi üdülőknek, és aki a Mátrában jár, az el is megy mellette. Maga a múzeum terv szerint két nagyobb és egy kisebb te­remből, az ehhez szükséges mű­hely- és raktálrhelyiségből, szol­gálati lakásból, vendégszobából állana. Es a költségek kerek összege 550.000 forint. És ez a nagy költség is minimálisabbra csökkenne azáltal, hogy a szük­séges anyagot a Mátra épület- kőbányái, homokbányák és az erdőgazdaság szállítanák. Erről már mindhárom üzem felelős vezetőjével beszéltünk, és málr tettünk lépéseket az indulásra is. Tó lenne, ha a járási VB, " illetve tanácsülés a ter­vek elfogadása után egy mú- zeüm-bizottságot választana, amely a járási tanács VB nevé­ben az illetékes üzemek — vál­lalatok — szükség esetén a mi­nisztériumok felé is kéréssel fordulna — és biztosítaná a költségek fedezését. A fuvar költségeire 200.000 forintot terveztünk. Ezt az ösz- szeget nagy részben társadal­mi útofí fedeznénk — illetve kö’- csönös támogatással biztosíti- náínk. Itt nem gondolok másrs — mint a mátrai és a gyöngyösi üzemek, vállalatok önkéntes ál­dozatvállalására, amellyel a megvásárolt anyagot a hely­színre szállítanák. Például az erdőigazgatóság Gyöngyösről induló, fát szállító kocsija üre° menetben alkalomszerűen palái téglát, homokot vinnének a Sálstóhoz. Ugyanezt tennék z üdülők gépkocsijai, s úgyszin­tén egyes vállalatok, üzemek üres járatai. Maradna 150.000 forintos munkadíj, ami részben az asz- talasok, kőművesek, ácsok, illet­ve más mesteremberek munká­jának ellenértékét képezi. Ezen a területen is lehetne mérsékel­ni valamit — a tanácsülés rész­vevőinek ötletes és eredményes javaslataira számítunk. Mindent összegezve, népnevelőmunkávai meggyőző agitációval, s a lelkes és áldozatvállaló elvtársak tá­mogatásával az 550.000 forintos költség 50 százalékát biztosíta nánk. A fennmaradt 50 százalék «— 250—275 ezer forint — költ­ség megteremtésének módjait pedig fel kell kutatnunk, s rész­ben költségvetési úton. részben pedig államsegéllyel kell bizto­sítanunk. C zép feladat áll előttünk. Nehéz feladat, de méltó a mai kor emberének próbatéte­lére. — Most nem a „cívisek” mindenható hadáé, hanem a dol­gozó népé a feladat. S nekünk ezt meg kell oldanunk. A múlt hibáit ki kell javítanunk, s amit a patópálok nem tudtak — és nem akartak megoldani: nekünk kell megcselekednünk! Mert ezt várja tőlünk a fejlődés, ezt vár­ják gyermekeink, ezt várja a magyar nép. Ha olvan akarással, elhatáro­zással fogunk a munkához, '•mi­lyet várnak tőlünk a dolgozók, a Mátra Múzeum hamarosan ele­ven valósággá válik majd, s ha hatalmas frontjával büszkén tekint a város, a járás felé, bé­kés egyetértésben az erdő fáival. 3 madarak énekével, a szálló felhő kedves játékával, azt fogja hirdetni, hogv az összefogás hozta létre, varázsolta eleven valósággá a Mátra együk leg­szebb kincsét és büszkeségét: a dolgozók Mátra Múzeumát. Nagy Gyula iskolaigazgató, Gyöngy össolymos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom