Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-28 / 24. szám
054 március 28. NÉPÚJSÁG 5 A kongresszusi verseny eredményeiről, feladatairól tárgyalt a megye ipari üzemei vezetőinek értekezlete A Megyei Pártbizottság ipari sztályának rendezésében ér- ekezletet tartottak megyénk izeméinek dolgozói, ÜB-elnö- ,ei, párt- és DISZ-ntkárai. Az rtekezlet célja az 1954-es esz- endőben végzett munkának és i kongresszusi verseny eddigi tapasztalatainak értékelése, megbeszélése volt. Laezkó András elvtárs, a Megyei Pártbizottság ipari osztályának vezetője beszámolójában értékelte megyénk üzemeinek eredményeit, a tervteljesítés, a minőségjavulás, a takarékosság, a munka-, bér- és technológiai fegyelem terén elért eredményeket. Külön dicséretben részesítette Petőfi- bánya Vállalatot, a Mátravidé- ki Erőműt, az első negyedéves, valamint a nagyjavítási tervüket sikeresen teljesítő üzemeket és azok vezetőit. Joggal rászolgáltak a dicséretre ezek a dolgozók, akik a fennálló objektív nehézségek és a szokatlanul hideg téli időjárás viszontagságai közepette is lelkesedésükkel, öntevékenységükkel és aktivitásukkal legyűrték az előttük álló nehézségeket, és győzelemre vitték a termelés ügyét. Mindezek ellenére mégis, ha a megye ipari üzemeinek össz- tervteljesítését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy lemaradások vannak. Lemaradtak tervük teljesítésében az építőipari vállalatok nagyrésze, az Egri Bútorgyár, a Mátrai Ásványbánya, a Bélapátfalvi Cementgyár, a Recski Ércbánya, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyár, a KTSZ-ek és még jóné- hány más üzem is. Ezek mellett több helyen még mindig emelkedik az önköltség, nő a villamosenergiafogyasztás, rossz az anyagellátás, másrészről nagyfokú anyagpazarlás van és tervszerűtlen, szervezetlen, és fegyelmezetlen munka jellemzi nem egy üzemünket. Bűnös mulasztást követnek el üzeme, ink az újítások, észszerűsíté- sek elhanyagolásával is. A beszámoló további részéből meggyőződhettünk arról, hogy milyen a kongresszusi verseny helyzete megyénkben. Az elmúlt év munkaversenyeivel szemben most az a helyzet, hogy a vállalatok vezetöszer- vei, párt- és szakszervezetei nem tudják nyomon követni a dolgozók lelkesedését. Több helyen a dolgozók versenylendülete és követelése ellenére sem teremtik meg a verseny műszaki előfeltételeit, nem szervezik, nem irányítják és nem is értékelik az elért eredményeket. így sok dolgozónak nincs tudomása arról, hogy hol tart már vállalása teljesítésében, milyen eredményeket ért el versenytársa, mit kell még tennie a hátralévő időszakban. Elhanyagolják a műszakiak versenyvállalásainak értékelését. nyilvánosságát is. Nem irányítják a dolgozók figyelmét a minőségi, takarékossági, önköltségcsökkentési vállalások teljesítésére. Laezkó elvtárs a hiányosságokért bírálta az üzemi párt- és szakszervezeteket, a területi bizottságokat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, és a megyei páitbizottság ipari osztályát is. A lemaradás további oka, hogy nincs meg a kellő együttműködés az üzemek vezetősége, a párt, DISZ és szakszervezet között. Üzemi pártbizottságaink nem egy esetben elnézik a hibákat és ahelyett hogy harcolnának ezek ellen, még leplezik azokat. Ez a „jóindulat“ természetesen több más hibának válik kiindulópontjává. így hibák vannak a minőségi termelésnél, a malom- és az építőiparban é.: a KTSZ-eknél. Az építőiparban sok az anyagpazarlás, nagy a munkaerővándorlás. Több üzemben laza a munka- fegyelem, az igazgatók nem tudnak érvényt szerezni rendelkezéseiknek. Nagy a bérlazaság a váltógyárban, ahol január hónapban 443.000 forint béralaptúllépés volt. Az ilyen és ehhez hasonló törvénytelenségek ellen sehol sem történt felelősségrevonás. Elmaradt a termelés pártellenörzése, párt- szervezeteinket az utóbbi időkben a túlságos befeléfordulás jellemezte. Laezkó elvtárs értékelte az elért eredményeket, de nem mutatta meg eléggé, hogy ezek milyen munka és milyen erőfeszítés nyomán jöttek létre. Nem beszélt egy eléggé fontos dologról, a helyi árualap feltárásáról, valamint a helyi iparról és a közszükségleti cikkek gyártásának helyzetéről sem. A hozzászólásokból megállapítható, hogy azok egyáltalán nem hozták meg a várt eredményt, ugyanis ezek célja a tapasztalatok, jó módszerek átadása és értékes javaslatok megbeszélése lett volna. Ezek helyett az elvtársak mindany- nyian hosszadalmasan panaszkodtak, vagy dekáderedménye- ket olvastak fel. Nem hangzott el egyetlen jó javaslat sem. Mi jól tudjuk azt, hogy mindenhol vannak objektív nehézségek és felesleges annak állandó hangoztatása, inkább azt mondták volna el az elvtársak, hogy ezeket hogyan igyekeztek leküzdeni, milyen módszerekkel értek el eredményeket. Az egyik elvtárs hozzászólásából még azt is megtudtuk, '«v a részükre kiutalt tőkehúsnak 30 százaléka csont, mert most a marhák soványak. Az egercsehi elvtársak is elmondották, hogy milyen intézkedéseket tettek, de arról már hallgattak, hogy ezeknek mi lett az eredménye. Az építőipari dolgozók képviselői eredményekről beszéltek, ugyanakkor nem szóltak arról, hogy az építkezések minősége egyenesen tűrhetetlen. A beszámolóban, valamint Dórkó, Bágyi és Nyitrai elvtársak hozzászólásaikban nemcsak a fennálló hibákra, hanem azok megszüntetésének módjára is rámutattak. Ebből következnek ipari üzemeink feladatai. Az üzemek vezetőszervei közösen beszéljék meg és értékeljék a verseny eddigi tapasztalatait, s a hibákból okulva jó versenyszervezéssel készüljenek a kongresszusi hétre. A siker érdekében szükséges a jó együttműködés, a versenyfeltételek biztosítása, a műszakiak és a dolgozók vállalásainak és teljesítményeinek értékelése, az elterjedt jó módszerek és tapasztalatok átadása alkalmazása. A verseny hátralévő időszakában a vállalatok gazdasági és politikai vezetőszervei a lemaradások megszüntetését és tervük maradéktalan teljesítését tűzzék ki célul maguk elé. Császár István Demeter László a rózsái Xl-es akna vájárja negyedévi tervét március lS-án 125 százalékra teljesítette. Jelenlegi eredménye 160 százalék. A szállítási feladatok sikeréért A megyei tanács városi és községgazdálkodási osztályának közlekedési csoportja komplexbrigád-értekeztetet tartott a szállítási feladatok sikeres végrehajtása érdekében. Az értekezleten Orosz Jolán, monyéi szállítási előadó ismertette a megjelent vállalatok képviselői előtt az 1954-es es: tendő megnövekedett szállítási feladatait, s az ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatokat. Megyénk élelmezési üzemei a kongresszusi versenyben Megyénk élelmezési üzemei között március második dekád- (ában a következő eredmények alakultak a kongresszusi versenyben. 1. Gyöneyösi Kenyérgyár 133.2, 2. Selypi Cukor- gvár 1174, 3. Vágóhíd Gyöngyös 112.2. 4. Egri Dohánygyár IÓ7. 5. Egr> Kenyérgyár 101.0, 8. Tojás- és Baromfibegyüjtó Kiss József 176 Vállalat 95, 7. Egri Hengermalom 86.4, 8. Gyümölcs- és Szeszipari Vállalat. Gyöngyös 71.9, 9. Gyöngyösvidéki Malom 70.1, 10. Tejipari Vállalat. Eger 70, 11. Vágóhíd. Eger 67.5, 12. Malom ES. Gyöngyös 54, 13. Borforgalmi, Gyöngyös 50.4. 14. Állat- és Zsirbegyüjtő Vállalat 42 százalékos tervteljesítéssel. százalékot ért el Versenyre a kongresszusi hét sikeréért! Mi, a 63/5. Építőipari Vállalat 5340-es számú felnémeti lakásépítkezés legjobb héttagú brigádja versenyre hívjuk a megye területén dolgozó összes kőműves szaktársakat és brigádokat a kongresszusi hét sikere érdekében. A verseny szempontjai a következők: 1. A legmagasabb teljesítmény százalékban. 2. Kiváló minőségi munka, 3. Anyagtakarékosság területén az anyag 100 százalékos felhasználása. Brigádunk a kongresszusi hetet április elsejétől 18-ig tartja és ehhez kérjük vállalatunk vezetőségének segítségét. Előre a kongresszusi hét sikeréért! Németi Zoltán kőművesbrigádja A Recski Ércbányában 275 dolgozó tett felajánlást pártunk III. kongresszusára, s ezek jelentős része nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette vállalásait. Kiss József t. vájár 140 százalékot vállalt, 176 százalékot teljesített. Kiss Lajos és Borsos Máté vájárok 130 százalékos vállalásukat teljesítették 158 százalékban. A csillések közül különösen Simon k. István ért el igen szép eredményt: 105 százalékos vállalását 159 százalékra teljesítette. A brigádok közül a külszíni színporszállító brigád, Asztalos György vezetésével 147 százalékos átlagteljesítményt ért el, s most arra tett ígéretet, hogy 150 százalékra emeli termelését, Török András ÜB-elnök Új; nagyjelentőségű üzem épül Aprón (Tudósítónktól.) SZOCIALISTA fejlődésünk egyik biztosítéka a nagyszerű és egyre fejlődő nehéziparunk, amely egész fejlődésünk alapját: a vasat és az acélt biztosítja. Ám éppen a magas technikájú iparunk követeli meg, hogy necsak több, hanem jobb minőségű acélt adjanak kohóink. Ismeretes, hogy az acél minőségét a különböző ötvözetek hozzáadagolásával tudják emelni, vagy elvonásával csökkenteni. Ezeket az ötvözeteket külön kell előállítani, öntödéink, kohóink számára. Az ötvözetek biztosításán létesült népgazdaságunk új üzeme, az apci finomötvözetet gyártó vállalat. Felkerestük az üzemben Laár Tibor igazgató elvtársat, hogy ismertessen meg bennünket népgazdaságunk új teljesítményével. Laár elvtárs 30 év körüli, komoly, inkább zárkózott, mint közlékeny, beszédét a tudományos meggondoltság és szakmájának alapos ismerete jellemzi. Mint később megtudtuk, ő maga is mérnök, jelenlegi beosztását megelőzően a Fémkohászati Tervezőiroda igazgatója volt. Laár elvtárs szavaiból lassan bontakoznak ki az üzem megalakulásának előzményei és jelenlegi munkája. Budapesten és Zagyvarónán folytak kísérletek, hogy a főleg nyugatról drága valutáért behozott ötvözeteket hogyan lehetne olcsóbban és hazai nyersrpiyagokból előállított ötvözetekkel helyettesíteni. A két kísérleti állomás eredményeiként létesítették január elsején ezt az üzemet, melynek feladata a kísérletek további folytatása mellett, már bizonyos mennyiségű ötvözettel is ellátni acélműveinket, mégpedig minél nagyobb százalékban hazai anyagokból. így született meg hazánkban az első önálló Finomötvözetet gyártó vállalat. AZ ÜZEM január 15-én kezdte meg termelését, és az addigi drága import-áruk helyett ma már csak részben hozunk be az ötvözet előállításához szükséges külföldi alapanyagokat és ezeket is a népi demokratikus államoktól, például a legfontosabb wolfram r.io'ibdén ércet Kínából, a mangán-ércet a Szovjetunióból. ki üzem jelenleg aluminótermikus eljárással dolgozik, azaz fémalumíniummal állítják elő az ötvözetet. Bár az üzem még mindig kísérleti stádiumban van, mégis megvan a terve a gyártási folyamat fejlesztésére. Míg most a lassú és gyengébb minőséget nyújtó aluminótermikus eljárással dolgoznak, később áttérnek az elektrotermikus eljárásra, mely a termelékenység emelése mellett a jobb minőséget is biztosítja. Az üzem rövid fennállása ellenére is szép eredményeket ért el. Ebben a negyedévben megállapítják és rögzítik az ötvözetek szabványát, amelyet eddig még nem tudtak megállapítani. Elmondta Laár elvtárs azt is, hogy az üzemnek milyen komoly, de elérhető célkitűzései vannak. Elsősorban rögzítik a gyártási technológiát, majd pedig az eredményes kutatás révén csökkentik az önköltséget, amely jelenleg elég magas. Célkitűzése továbbá, hogy minél nagyobb arányban hazai alapanyagokból állítsák elő az ötvözeteket. A BESZÉLGETÉS után Horváth Dezső eLvtárssal — aki maga is kohómérnök, jelenleg az üzem gyártásvezetője — megnéztük az üzemet. Ha az ember üzemről hall, akkor gépekkel és emberekkel zsúfolt nagy termet képzel maga elé. Itt legnagyobb meglepetésünkre, gépeket alig láthatunk. Hatnyolc, körülbelül 1.5 méter átmérőjű üstöket, két üstszárítót, egy alapanyagszárító-üstöt, és egy szállítószalagot láttunk, két-három csiga társaságában, amelyek az üstök kiürítésére szolgálnak. Csodálkozásunkra Horváth elvtárs készségesen magyarázta, hogy az ötvözet előállítása nem gépigényes és nem is komplikált, és miután a munkafolyamatokat elmagyarázta, erről mi is meggyőződtünk. A döntő az — mondja — hogy az alapanyagok megállapított keverési aránya 100 százalékig pontos legyen és ezt a dolgozók be is tartsák. Az üzem nem munkaigényes jellegénél fogva, még mindösz- sze 85 dolgozót foglalkoztat, de a közeljövőben ez a szám jóval a 100 fő fölé emelkedik. Elmondta Horváth elvtárs azt is, hogy az üzem vezérkarát, a vezetőt és szakmunkásokat az ország legkülönbözőbb területeiről válogatták össze, akik már értik és ismerik ezt a munkát. Ö maga például Zagyvarónáról jött, ahol hasonlóan az ötvözetek előállítási kísérleteinél dolgozott. A többi dolgozó pedig a környező falvakból jár be dolgozni. Egész dolgozó népünk szeretettel köszönti népgazdaságunk új létesítményét, az üzem kollektíváját, és nehéz, de fontos munkájukhoz sikerekben gazdag, jó munkát kíván. Sárközi Miklós A Mátravidéki Erőmű befejezte negyedévi tervét Megyénk, s egyben hazánk legnagyobb energiaszolgáltató üzemének, a Mátravidéki Erőműnek dolgozói március 26-án, pénteken reggel 7,30 perckor befejezték első negyedévi tervüket. Az erőmű annyi elektromos áramot termelt terven felül, hogy ezzel Hatvan város hét évi és hét hónapi villamosenergia szükségletét fedezné. ESTÉRE hajlott az idő. Eger felett esőfelhők lógtak, néhány csepp le is esett ijesz- ísképpen. A Kovács János- utca közepén kíváncsian kukkantott ki az ajtón a ház idős gazdasszonya. — Kit keres, kedves? — Braunnét. — Braunnét? Nem ismerem. — : :. ö itt a béketitkár. : : •— magyaráznám tovább, de mosolyogva leint. — Miért nem ezzel kezdte. Azt ismerem, hoeyne ismerném. Eljárogat hozzánk is, ott lakik az utca elején, az elágazásnál. Talán most is bé- kegyűlés lesz? Mert lassan itt az ideje, tudja minden hónap utolján szokott lenni.. ; — S a beszéd fonalát hosszúra nyújtva mondaná tovább, de bentről szólítják. -— Felforrt a leves. Elindultam a jelzett irányba, hogy megkeressem Braun Sándornét. a békéért küzdő asszonyt. Útközben gondolkodtam rajta, milyen is lehet. Eleven, sokat beszélő asszonynak képzeltem, aki ezer más társadalmi és egyéb munkája mellett időt szakít a békeharcra is. S helyette egy halvány, kistermetű, halkbeszédű asszonyt találtam, aki egyedül a békeharcnak szenteli szabad idejét. A SZOBÁBAN példás rend uralkodott, Csak a kis A BEKEHARCOS Gyuri „lakosztálya" környékén hever egy pár könyv szétrakva. Gazdája felfrissíti egy kicsit a fejét, a tanulás után — focizni ment. Édesanyja panaszkodik rá, nagyon szeret játszani. Az igaz, hogy a tanulást sem hanyagolja el. Később a békemozgalom is szóbakerült. Braunné nem régen vesz részt a békemozgalomban. Ezelőtt Fekete néni vezette az utca lakóinak békeharcát, de megbetegedett. A kidőlt harcos helyére újak léptek. Olyan ügy ez, hogy mindig és mindenütt akad katonája, harcosa, ahol csak dolgozók élnek a földön, ★ — A városi békebizottságtól voltak itt nálam. — emlékezik vissza Braunné — és kértek, hogy kapcsolódjak bele a békemozgalomba. hiszen én tudom, hogy milyen borzalmas a háború, és milyen sokat jelent a béke. Igaz, én ezt akkor is tudtam, de azt, hogy mit tegyek a békéért, erre igazán nem tudtam rájönni maimtól. Az elvtársak segítettek, s én örömmel egyeztem bele. legalább valamit tehetek a békéért. — Azóta szervezem a béke- beszélgetéseket. a szomszéd- asszonyomat, Kuszkónét is meggyőztem arról, hogy a háziasszonyok is harcolhatnak a békéért. Két hónapja együtt járunk felvilágosító munkára, együtt keressük fel az utca lakóit, hogy beszélgessünk a békéről, gyermekeink szebb jövőjéről, hogy az utcabeliekbe elpalántáljuk a háborús gyújtogatok elleni gyűlöletet. Szépen, csendesen gondolkodva mondja ezt el. Szerény szavai mellett ott láthatjuk a béke iránti nagy szeretetet. ★ EZ A TÖRÉKENY asz- szony nem hiába fárad a béke ügyéért. A hóvégi békebeszélgetésekre egyre többen járnak el, e*vre többen érdeklődnek a külpolitikai események iránt. A legutóbbi beszélgetésre — mint szokták — Braunéknál gyűltek össze. A konyhában sokan szorongtak. minden ülésre alkalmatos hely gazdára talált. A ház gazdaasszonya kimondhatatlanul örült, hogy egyre jobban népesedik a békeharcosok tábora. Érezte, hogy ő is hozzájárul a nagy ügyhöz, hogy nem hiába dolgozik. A berlini tanácskozásról beszéltek. Szó esett arról is, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatalomként vesz-e részt a genfi értekezleten. Kuszkó István aziránt érdeklődött, miért nem történt megegyezés az ausztriai ügyben. Későre járt az idő, de a kérdések nem akartak fogyni. Szilvási bácsi még arra volt kiváncsi, hogy Nehru, India miniszterelnöke velünk van-e, vagy ellenünk? Rövidesen erre is válaszolt Szécsi elvtárs, a békebeszélgetés előadója. Véget ért a beszélgetés, a villanyfényes utcában sorra indultak hazafelé Kocsis Flórián középparaszt, Radvá- nyiék, Kovácsék, az öreg Szilvási bácsi, hogy otthon családi körben is megbeszéljék, hogy áll a béke ügye országunk határain túl. ¥ MIÉRT SZERETI anynyira Braunné a békét? Erre csak hányatott, szenvedésteli múltja, napsugaras jelene adhat választ. Szegény volt a család, a gyerekek szétszéledtek kenyeret keresni. Braunné Balassagyarmatra került, háztartási alkalmazottnak egy idős asz- szonyhoz. Itt érte 1944, a zsidóüldözés, és mindkettőjüket elhurcolták a csendőrök. El sem búcsúzhatott a szüleitől, mikor az emberekkel telezsúfolt vagont, lezárták s ezt írták rá: „Irány Auschwitz“. A haláltáborban élte át élete legborzalmasabb óráit, mikor az SS-katonák az embereket válogatták szét, melyik alkalmas munkára, kit vigyenek a gázkamrába. így emlékezik erre Braunné: :— Felsorakoztattak bennünket a barakok előtt, a német SS-katonák vezényszavai, mint dühös kutyavakkantások repkedtek a remegő foglyok felett. Megkezdődött a rostálás. Akit baloldalról ragadtak meg a katonák, a gázkamra áldozata lett. Akit jobbra löktek, annak a lassú halál, a kénv- szermunka lett a sorsa. Én beteg gazdasszonyomat támogattam, hogy össze ne essék, ö görcsösen fogta a kezem, mindketten remegtünk az életért. A náci hóhér durván elkapta az idős asszonyt, s balra lódította. A kezemet nem akarta elengedni, a német még egyet lökött rajta s engem jobbra rántottak. Megmenekültem a gázhaláltól. Dolgoztam répalevesért, sárfekete kenyéren, míg végre 1945 májusában felszabadítottak bennünket a szovjet katonák. örökké hálás leszek érte. ¥ Az öt testvérből csak három jött vissza. Kettőt elnyelt a haláltábor krematóriuma. Aki visszajött, azt is annyira megtörte a szenvedés, hogy évekig alig bírt kilábalni belőle. Az élet később napsugarassá vált, az egykori háztartási alkalmazottból Braun Sándor lakatos felesége lett. Férje a dolgozók bizalmából vezetőállást tölt be. Mindkettőjük öröme a hét éves kis Gyuri, boldogabb életéért dolgoznak. Ezért lett az édesapa a békebeszélgetések előadója, ezért áldoz annyi időt a törékeny édesanya a béke ügyéért. Aki annyit szenvedett a háború borzalmaitól, akinek annyi jót adott a békés építés időszaka, az tudja csak sokra becsülni a békét. ¥ MIRE BRAUNNÉ hányatott életét elmondta, s a boldog jelenéig jutott, besötétedett. Az eső kövérebb csep- pekben hullott, hazajött a kis Gyuri, s fáradtan dőlt az ágyba. Néhány perc múlva elaludt. Braunné megsimogatta a kisgyerek mosolygó arcát, mely úgy szomjazza a békés nyugodalmat. — Milyen borzasztó volna, ha ágyúdörgésre ébredne — sóhajtotta az anyja. S félve nyomta le a kilincset, nehogy felébredjen az alvó gyerek. Elindult Kuszkóék felé, hogy közösen járják be a szomszéd házakat és szíves szóval hívják az embereket a hóvégi békebeszélgetésre. A „békekörút“ későn ért végei — de eredményesen. A hónap végén két emberrel több vett részt a békebeszélgetésen. A békeharcosok száma újból szaporodott. így növekedik a béketábor ereje, az egyszerű emberek, asszonyok szava nyomán. Kovács Endre
