Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-18 / 21. szám

1954 március 18. NÉPÚJSÁG rr' A FÜZESABONYI PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN „MESTER” felborzolt szőrrel, dervis módjára keringi körül, s vidám csatolással kíséri az ud­var közepén álló gémeskúthoz a teheneket. Amíg azok isznak, ő kétlábra áll, s várja gazdája, gondozója. Hídvégi Péter újabb „parancsát." A falu utcái és házai még teljesen némák, csak távol, a keleti ég alján, egy halvány ró­zsaszínű esik mutatja: közel a reggel. Városi ember ilyenkor még magára húzza a dunnát, másik oldalára fordul, s mélyen alszik tovább, de a füzesabonyi Petőfi tsz istállójában már fo­lyik a napi munka, almozás, etetés, fejés. A vezetékes rádió csárdásait, melyet a munkába induló dol­gozóknak közvetít, csak elvétve szakítja félbe egy-egy állat bő- gése, ez azonban nem zavarja a gondozók munkáját. Gulyás Sándorné fejős keze villámgyor­san jár, mintha gép fejne, olyan gyorsan telik meg a „csupor” friss fehér tejjel. Napi három­szori fejésnek 120 liter az ered­ménye a 13 tehéntől. Vidáman megy a munka, mire a falurádió megkezdi korareg­geli adását, Mari néni és János bácsi vitatkozni kezdenek, a te­hénistálló tisztán ragyog, az állatok többsége jóllakva ké­rődzik, csak egy-két fiatal borjú marad még a vályúnál és egy­más elől marják az eledelt, no meg a Stejman-ketrec lakója nyaldossa türelmetlenül a ket­rec oldalát, mert számára nem készült el még a reggeli. Kora­szülött, s a legnagyobb hidegben került ki az udvar közepén lévő ketrecbe, de azért napról napra erősödik és nemsokára már a többi borjú között nevelkedhet. NEM MAI EMBER Hídvégi Péter gondozó, életének lassan már az ötödik évtizedét tapossa: 1950-től kezeli a Petőfi állomá­nyát. Eddig mindig „selejt” nél­kül dolgozott, s megvan rá a remény, hogy a jó, szorgalmas munkának ezután is meg lesz az eredménye. Lelkesen beszél a felajánlásokról, amelyeket a harmadik pártkongresszus tisz­teletére tettek. Vállalták, hogy napi egy liter tejjel fejnek töb­bet, s ezt már teljesítették is. „Igaz, hogy most télen sokkal nehezebb a vállalást teljesíteni, mert nincs zöldtakarmány és a száraz pedig fehérjében elég gyenge. De majd nyáron meg­mutatjuk, mit tudunk — mondja Hídvégi elvtárs. — Számos jól tejelő tehenünk van, melytől sok tejet tudunk fejni. Itt van például „Bözsi”, amely naponta most is 18 litert ad.” A füzesabonyi Petőfi állat- gondozói sokat tanultak a nem­rég náluk járt szovjet küldöt­tektől. Az 5 javaslatuk alapján vezették be a tőgymasszázst is. A tenyészet teheneit kivétel nél­kül törzskönyvezték. Ebben az évben minőségi állománnyá sze­retnék fejleszteni. Tisztaság és rend honol az istállóban, pedig az idő még alig hét óra. A három szorgal­mas ember elvégezte nemköny- nyű reggeli munkáját, s az ajtó előtt kannákban párolog a tej, amely nemsokára a dolgozók asztalára kerül. A Petőfi sertésállománya 20 anyakocából és 30 hízónak va­lóból áll. Hangos sivalkodással figyelmeztetik gondozójukat, hosszú volt az éjszaka, nagyon megéheztek, itt lenne az ideje az etetésnek. A rövidlábú, gömbö­lyű mangalicák újúlt erővel ro­hamozzák meg az etetőt, s jó­ízűen fogyasztják eledelüket. Az anyakocák javarésze fialás előtt áll, s májusban már megszapo­rodik a sertésállomány is. A hí­zónak valók gömbölvödnek, sú­lyosodnak s nemsokára 180— 200 kilósként kerülnek eladásra, hogy friss szalonnával, tepertő­vel lepjék meg az embereket. A BAROMFIALLOMANY gon­dozója szemes eledelt szór szét a baromfiudvaron. Egy szemfüles kakas látja meg elő­ször, s hangos kukorékolással hívja fel a többiek figyelmét. Az egész állomány, mint a vércse, egyöntetűen csapnak az eledel­re, nincs közöttük előzékenység, ki hogy éri, úgy marja. Nyolc­vanhét kendermagos tyúk sza­porítja itt a tsz tojáshozamát. A Petőfi termelőszövetkezet tagsága is növekedik. Egyre több dolgozó kéri felvételét a tsz-be. Most is három új taggal gyarapodtak. A régiek is meg­elégedettek, az 1953-as év Igen jól jövedelmezett. Hídvégi Péter gondozó 390, Gulyás Sándor 437 és felesége 419 munkaegy­séget szereztek. Egy egység pénzbe átszámítva körülbelül 28 forintot jelent. Ezekután azt hihetne az em­ber, minden jól megy, nincsen semmi hiba. Pedig van hiba is, méghozzá súlyos. A tsz nem ké­szítette el a hároméves tervét. Az elnök erre a kérdésre csak a vállát vonogatta: „Majd lesz.” De hogy mikor, arról nem nyi­latkozott. Helytelen ez a felfo­gás, hogy akarnak gazdaságo­san élni, ha nem terveznek. Ez a tsz nemcsak az ott dolgo­zóké... mindannyiunké. Ezért el­várjuk tőlük, elvárja a megye, sürgősen készítsenek tervet, gazdálkodjanak takarékosan, beszéljék meg, hogyan tudnák a három év alatt állatállományu­kat bővíteni, s minőségileg fej­leszteni. így sokat javulhat a tsz gazdasága, s ezzel nem­csak saját életük szépül, hanem sokat segítenek szocialista me­zőgazdaságunk fellendítésén. Márkus János. Az einökképző tanfolyam margójára A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteinek elnökei tíz­napos továbbképző tanfolyamon vettek részt, ahol megismerték a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot, elsajátították a helyes könyvelést. Sokat fog­lalkoztak a munkaegység-szá­molással, mivel az utóbbi idő­ben sok hiba történt ezen a té­ren. A tanfolyamon sokat tanultak a részvevők, mégis néhány ter­melőszövetkezeti elnök: a nagy­fügedi Dózsa, a halmajugrai Kossuth és a visontai Petőfi tsz elnöke nem jelent meg a tanfo­lyamon, különböző „okok" miatt. A tanulás nem szégyen, még a termelőszövetkezeti el­nököknek sem. Reméljük, hogy a legközelebbi tanfolyamon minden elnök lelkiismeretesen résztvesz, hogy *ezzel is előbbre vigye a nagyüzemi mezőgazda­ság ügyét. Nagy Katalin agropropagandista HIHEK — nyolcvanlakasos BÊR.HAZ ÉPÍTÉSÉT KEZD­TÉK MEG GYÖNGYÖSÖN. A bérházakat építő dolgozó brigádok a pártkongresszus tiszteletére valamennyien ver­senyre léptek egymással, s elhatározták, hogy a két nagy épületből álló háztömböt két héttel a határidő előtt átadják Gyöngyös dolgozóinak. Jelen­leg a földmunkákon, valamint az alap betonozáson dolgoz­nak. — HORTON Dávid Mihály dolgozó paraszt miután telje­sítette kongresszusi felajánlá­sát, s beadta az első évne­gyedre szóló tojásbeadását, megkezdte a második évne­gyed teljesítését is. — A GYÖNGYÖSOROSZI Február 24 termelőszövetkezet arra tett ígéretet, hogy a kon­gresszus tiszteletére teljesíti egész évi sertés, vágómarha és baromfi- — valamint tojás­beadási kötelezettségét. Válla­lásukat máris teljesítették. — A TÁRSADALOM ES TERMÉSZETTUDOMÁNYI IS­MERETTERJESZTŐ TÁRSU­LAT hevesmegyei szervezete március 24-én este hét órakor tartja az egri Tiszti Klubban első tudományos estéjét: „A vér az ember életében" címmel. A három kis előadásra bontott tudományos est előadói dr. Bende Sándor főiskolai ad­junktus, dr. Ringelhann Béla kórházi főorvos és dr. Fischer Miklós rendelőintézeti főorvos. Miért fejtrágyázzunk őszi gabonáink legnagyobb része gyengén fejlődött az ősz folyamán, nem erősödtek meg kellőképpen, amikor jöttek a tél első nagy hidegei. A kései hótakaró miatt a tavaszi meg­erősödést, bokrosodást fokozott fejtrágyázással kell elősegíte­nünk. Megfelelő gabonatermés­re is csak abban az esetben számíthatunk, ha okszerűen el­végezzük a nitrogénfejtrágyá- zást. A fejtrágyázást akkor végez­zük, amikor a föld már annyi­ra megszikkadt, hogy lábbelink nem lesz sáros, vagy reggeli fagyoknál kell elvégezni, ami­kor a föld még nem engedett fel. A pétisó fejtrágyázást leg­később a tavaszi fogasolások előtt végezzük el. Ha pétisó helyett linzi-sót kapunk, abból ugyanannyi kell, mint a péti­sóból. Katasztrális holdanként 30—100 kilogrammot kell egyenletesen elszórni. A rendel­kezésünkre álló nitrogénműtrá­gya hatását fokozhatjuk azzal, ha teljesen érett istállótrágyá­val, vagy komposztszerű anyag­gal keverve szórjuk. A pétisó mennyiségét az őszi vetések ál­lapota, a területen maradt gyö­kerek mennyisége, valamint az elővetemények szabják meg. A növények fejlődését ked­vezően befolyásolhatjuk, ha a szükséges fejtrágyamennyiséget többször, elosztva szórjuk el. Ezzel a módszerrel azonban csak akkor érhetünk el jó ered­ményt, ha nem kell tartanunk a talaj kiszáradásától. Esős időjárás esetén vagy öntözés­sel kiváló eredményt tudunk műtrágyázásokkal elérni, mert a műtrágyáink jórésze vízben oldódik és így a növények gyö­kereikkel közvetlenül fel tud­ják szívni. A rossz elővetemé­nyek után erősen megnyilvánul majd a nitrogénműtrágya ked­vező hatása. A nitrogénfejtrá- gyázás különösen kukorica és répa után vetett búzánál fel­tétlen szükséges. Fejtrágyázásra használhatunk nemcsak nitrogén, hanem káli és foszforsav tartalmú műtrágyá­kat is. Káli műtrágyából 30—46 kilogrammot szórjunk szét ka­tasztrális holdanként. Ezzel meg­akadályozhatjuk növényeink megdőlését. A foszfor fejtrágyázásnak _ is igen nagy gyakorlati jelentősége van. Kedvezően hat a növény­zet fejlődésére, serkenti a ta­laj életét, főképpen a nitrogén- gyűjtő baktériumok életműködé­sét. Szemtermésben is jelentős többlet várható. Katasztrális holdanként 30—60 kilogrammot szórjunk ki. Fejtrágyázásnál a granulált, vagyis a szemcsézett állapotban felhasznált foszfor és káli műtrágyák hatása fo­kozottabb. A szemcsézett mű­trágya hatása annál is inkább kedvező, mivel szervestrágyák­kal keverten, sorvető géppel olyan mennyiségben és mélység­ben vethetjük közvetlenül a nö­vények mellé, amilyen meny- nyiséggel a legmegfelelőbb fejlődést idézhetjük elő. Lengyel Adám főisk. tanársegéd A földművesszövelkezeti küldöttgyűlések tapasztalatai (f)j & Ünnepélyes filmvetítés A magyar-szovjet barát­sági hónap alkalmával a váro­si DISZ-bizottság ünnepélyes keretek között mutatta be a „Vitorlás titka" című izgalmas szovjet filmet. A film megkez­dése előtt a városi DlSZ-bizott- ság néhány tagja rövid ünne­pélyt tartott. À Himnusz el-, hangzása után Majakovszkij: Második napiparancs című ver­sét szavalták, azután pedig a DISZ-bizottság tagja. Csóka főiskolai tanársegéd néhány szóval elmondotta a film je­lentőségét. Újból szavalat kö­vetkezett, majd megkezdődött a filmvetítés. Megyénk földművesszövetkeze­tei az elmúlt hónapban tartot­ták meg köz- és küldöttgyűlé­seiket, ahol megtárgyalták i ed­dig végzett munkájuk eredmé­nyét, hiányosságait, s a kor- mányprogramm szellemében megszabták az elkövetkezendő idők feladatát. A tagértekezle­teken a tagság legjobbjait vá­lasztották meg küldöttnek a já­rási értekezletre, hogy ott tol­mácsolják a szövetkezeti tagság kívánságait, panaszait. Az eddig megtartott járási küldöttgyűléseken számos ja­vaslatot tettek a bolthálózat to­vábbi fejlesztésére és a meg­lévő boltok árukészletének fel­töltésére. Több község küldöttei, köztük Dorkó Barnáné bekölcei, Tóth Ferencné szarvaskői. Or­szág János istenmezejei küldött a leadott boltok visszaadását kérték. A megyei szövetség a recski és a parádi szövetkezetek­nek adja vissza a régebben le­adott boltjaikat. A küldöttek kifogásolták, hogy gazdasági felszereléseket még mindig nem lehet szövetkezeti boltjainkban beszerezni, s ez akadályozza a tavaszi mezőgaz­dasági munkák gyors elvégzé­sét. A közszükségleti cikkek el­látásával kapcsolatban igen ke­vés panasz, vagy hozzászólás hangzott el, mely azt bizonyítja, hogy az utóbbi időben komoly javulás mutatkozott ezen, téren is. A maklártályai, bodonvi, mátraballai, novaji küldöttek falujukban újabb boltok meg­nyitását javasolták. Számos javaslat hangzott el a mezőgaz­dasági felszereléseket, növény­védőszereket, műtrágyát értéke­sítő szaküzletek és telepek lé­tesítésére. A javaslatokat figye- lembevéve ez évben Kálban, Mikófalván, Kisfüzesen, Eger- farmoson vegyesbolt nyílik meg. Tarnaörsön, Maklártályán. Nagy- fügeden, Hevesen, Atányban, Tiszanánán, Tarnazsadányban újabb fiókboltok létesülnek több mint 150.000 forint beruházással. Több község: Kisköre, Füzes­abony, Poroszló újabb italboltot kap, Verpelétben pedig cuk­rászda létesül. A jálrási küldöttgyűlések ha­tározataiból, javaslataiból meg­állapítható, hogy fokozottabb mértékben kell biztosítani a fo­gyasztási és a mezőgazdasági termelést elősegítő cikkek, kis­gépek, műtrágyák és növény­védőszerek ellátását. Nagyobb gondot kell fordítani az áruke­zelésére, a kirakatok rendezésére, Biztosítani kell, hogy a szö­vetkezet tagsága anyagi ér­dekeltségének növelésén keresz­tül közvetlenül is bekapcsolód­jon a földművesszövetkezet mun­kájába. A vásárlási és értéke­sítési visszatérítés mellett a befizetett részjegy után járó ré­szesedést maradéktalanul ki kell fizetni. A szövetkezeti tagság széles tömegeit be kell vonni a társadalmi ellenőrzésbe. Süveges Benedek T óth Ferenc magasan fel­tolta homlokáról a ke­mény bányászsapkát és embe­rei felé közeledett. Hosszan nyújtott lépései, mélyenfekvő szemének szokatlanul komoly tekintete elárulta, hogy vala­mi fontos mondanivalója van. Olyan dologról szeretne be-> szélni, amit a legegyszerűbb szavak is kifejeznek, de ő mégis töpreng, keresi a sza­vakat. Nem tudja, mivel kezd­je, mit is szóljon, ami a párt iránti nagy szeretetét, hűsé­gét és őszinte köszönetét úgy fejezi ki, ahogyan azt érzi. Mellette emberek hajlong­nak, szorgos kezek szerelnek át a régiből, új mezőbe. A bá­nyászok addig falhoztámasz- tott háttal, szerszámra hajolva, vagy térdrekönyökölve pihen­nek. Csendes beszélgetés in­dul közöttük a közelgő tavasz­ról, szó esik bányászéletükről, családjukról és néha egy-egy házépítés terve is elhangzik. Tóth Ferenc, a három brigád frontmestere, eleinte csak hallgatja őket, később aka­ratlanul is bekapcsolódik a beszélgetésbe. —• Közületek sokan régi bányászok, többet tudnak a bánya életéből, mint én. Akkor is itt éltetek, ami­kor Petőfibánya, a sáros kis település alig néhány házból állt. Helyébe szép kétszobás lakásokat építettünk, s fürdő­szobával is elláttuk őket, hogy munka után megfelelően tisz­tálkodhassunk. Lakásotokat szép új bútorokkal rendezté­tek be, teljesült vágyatok, s erre a puha kis fészekre olyan jól esik gondolni még munka közben is. Gyermekeinek, fe­leségetek egészséges neveté­sét — amit régen a legtöbb családból száműzött a gond — megnyugtató érzés látni. Be­szélgetni velük, meghallgatni, mit tanultak az iskolában, hol akarnak a jövőben tanulni. Belenézni az örömtől csillogó szempárokba, s tudni azt, hogy mindenük megvan, amire vágynak — valamennyiünk számára ez a legboldogítóbb érzés. Ezért dolgozunk, küz­dünk a bánya mélyén, ezért adunk naponta több szenet.. ; Egyszerű, meleg emberi sza­vak viszik tovább a beszéd fonalát. Tóth Ferenc úgy érzi, ezek azok a gondolatok, ame­lyek felébresztették benne a párt iránti szeretetét, és ame­lyek segítségével ő is töreke­dett társaiban felébreszteni. Mielőtt a fekete szénfal elé álltak, így szólt hozzájuk: Áprilisban lesz a párt III. kongresszusa, jól tudjátok, hogy mindazt, ami szépről be­szélgettünk, a párt adta. Gon­dolkozzatok ezen, s jusson eszetekbe, hogy hálával tar­tozunk. Nemcsak a bányászo­kat kérte erre, hanem maga is gondolkodott, mit is Ígérjen, mi a legfontosabb? Néhány nappal beszélgeté­sük után termelési értekezle­tet tartottak. Ezen az értekez­leten hangzottak el a felaján­lások a több és jobb szén termelésére. Tóth Ferenc II-es frontja a bánya III-as frontját hívta versenyre a magasabb termelésért — 105 százalékért. Itt is úgy beszélgettek a párt­ról, mint a föld mélyén, bará- tian, szeretettel. Újból meg­kérdezték egymástól, hogy miért termelsz még többet, s a válasz, most is az élet, az ott­hon szépségét foglalta magá­ba. Mégis milyen jólesett hal­lani, mások szavaiból is meg­EGY FRONTMESTER győződni arról, amit látnak, amit naponta tapasztalnak. Az értekezlet már a vége felé közeledett, amikor a II-es front bányászai egyénileg is felajánlást tettek, 120—130— 140 százalékot, a meddő 1—2 százalékos csökkentését ígér­ték meg. Tóth Ferenc szívé­ben a pártszeretet összekap­csolódott társai, a hozzá ha­sonló egyszerű emberek sze- retetével, s érezte, hogy ez az igazi szeretet. Szívébe zárta a pártért lelkesedő, föld alatt küzdő bányászokat, a hétköz­napok nagy hőseit. H dakint sűrűn permete- zett az eső. Tóth Ferenc meggyuj tóttá a kályhában a tüzet, s leült melléje. A kicsi lángoszlopok úgy világítottak, melegítettek, mint a bányában dolgozó embertömegben a sze­retet, megértés lángja. Néha kipattantak a szikrák, szét- szálltak, mint a versenybe­szélgetéseken a szeretet tüzé­nek szikrái. A frontmester azóta többször visszagondolt arra az estére, az idősebb és ifjú bányászok lelkesedésére, ö is ilyen volt első perctől kezdve, amikor beülve a né­pesbe, lement a bányába, meg­nézni a gépesített termelést. Az 1951-es évben voltunk. Morvái Ferenccel, a jólismert aknásszal dolgozott együtt a hármas fronton. Akkor indult el az ötös brigád-mozgalom, amelyben ők is résztvettek. Milyen büszkén mentek el reggelenként a verseny tábla előtt, amelyen nevük az elsők között szerepelt. Lent a föld mélyén pedig a munka meg­kezdése előtt megszorították egymás kezét az elválásnál, amely jó munkájuk pecsétje volt. Pattant is kezük alatt a szén, emelkedett a termelés százaléka. A verseny győzte­sei nem ők lettek. De a máso­dik hely kiharcolásának is küzdelmes, nehéz munka volt az ára. Nem keseredtek el, hanem még jobban dolgoztak, sokszor a 12 köbméteres szén­fejtésükkel 180—200 százalé­kot is leértek. Megszerette a vidéket, a bányát, szíve egész életre idekapcsolta, itt van kis családja, két gyermeke. Azóta él boldogan, megelégedve, amióta Petőfibányán lakik. De azóta dolgozik igazán is, teljesítménye nem volt soha 100 százalék alatt. Jól emlék­szik, már a III-as front akná­sza volt, amikor betegség miatt több bányász kiesett a termelésből. A hiányzók lét­száma annyira emelkedett, hogy sokszor a tervteljesítést is veszélyeztette. Nem volt idő a gondolkozásra, ő is beállt a termelésbe, úgy dolgozott, ahogy többi társa és a kiter­melt köbmétert átadta brigád­jának. Közösen dolgoztak, se­gítették egymást a termelés­ben. Az eső lassan elállt, gon­dolataiban újra eljutott a kongresszusi versenyig. Asz­talához lépett, s kivett egy keménytáblás füzetet. Még egyszer elolvasta az új kon­gresszusi vállalást, amelyet az előző teljesítése után a pécsi Jelenszky DISZ-brigád kihí­vására tettek. — örömmel vá­laszolunk kihívásotokra. Havi tervünket minden hónapban három hét alatt teljesítjük, és igyekszünk a kis trösztök kö­zött eddig megszervezett első helyünket továbbra is megtar­tani, a Központi Vezetőség zászlaját megnyerni. A kon­gresszusra tett felajánlásun­kat március 1-re teljesítettük és most megígérjük, hogy 12 ezer tonna helyett 13 ezer ton­na szenet küldünk a Mátra- vidéki Erőműhöz. Nemcsak többet adunk, hanem jobbat is, a szén meddőtartalmát 2 százalékkal csökkentjük. Eb­ben a versenyben nektek is sok sikert kívánunk.“ Sok sikert kívánunk — is­mételte hangosan. A Tóth-, Kovács- és Po- ezos-birgád körülállta a verseny táblát. Március első napjaiban a Tóth-brigád sze­rezte meg a vezetést 140 szá­zalékos eredményével. Arról beszélgetnek, hogy miért dol­goznak egyre lelkesebben, miért küldenek naponta több szenet a felszínre. Kapi Gyu­la fiatal bányász nemrégen jött a honvédségtől, s az el­múlt hónapban. 128 százalékot ért el. Nevetve meséli első napjait. — Amikor lementünk a bányába, nem is hiszitek, olyan érzésem volt, mint an­nak, akit örökre el akarnak szakítani a világtól. Én is be­álltam a munkába, nem tö­rődtem semmivel, csak a sze­net lapátoltam. Egyetlen ge­rendát nem tettem fel. Ha­nem a következő napokban, amikor a frontmester hoz­zámlépett, mert a fülkém be­szakadt, felhívta a figyelme­met, azután én is körültekin­tőbben dolgoztam, ö vette ész­re, hogy a gerendát tartó láb alól is kilapátolom a szenet, így nincs, ami tartsa. Segítet­tek nekem az első perctől kezdve, s most is segít mind­annyiunknak, amikor szüksé­günk van rá. Különösen, ha látja, hogy van bennünk igyekezet, job­ban akarunk dolgozni — je­gyezte meg Poczos Fererjc. A többiek is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, elmondták, mi­vel segítette őket Tóth Ferenc frontmester a kongresszusi verseny ideje alatt. Hogyan hívta fel figyelmüket a bal­eset elkerülésére, a tervszerű munkára. — Minden műszak előtt megnéz bennünket, és ez az emberek iránt érzett sze- retetének, barátságának tanu- jele. Nemcsak a munkában, hanem a szórakozásban is együtt van velük, erről a fia­talok szólnak, örömmel nézi meg velük a kultúrcsoport egy-egy előadását, elmennek a moziba, meglátogatja őket a legényszállóban, s neki is fáj, ha panaszkodnak; nem cseré­lik elég gyakran az ágyneműt. így dolgozik Tóth Ferenc frontmester és bányászai, a közös erő és igyekvés a sike­rük, a kongreszusi verseny­ben elért jó eredményeik tit­ka. S ez Tóth Ferenc felaján­lása. Annak a 12 ezer tonna szénmennyiségnek felhaszná­lásával, amelyet terven felül bányásznak, gyárainkban több vasat, gépet, ruhaanyagot ké­szítenek, a Mátravidéki Erő­művet teljes kapacitása mel­lett több mint két napig üze­meltethetik, melegebbek le­hetnek az iskolák, otthonok, nagyobb darab kenyér jut a bányászok asztalára. Dobai Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom