Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-28 / 24. szám

4 NÉPÚJSÁG 1934 március 28. AKIK A NÉP EGÉSZSÉGET VÉDIK MORBUS HUNGARICUS — magyar betegség. így nevezték a tüdőbajt a Horthy-Magyar- országon. A múlt súlyos vádja ez a két szó, a nyomortanyák, a baraklakások, cselédházak vackain elpusztult magyarok, a csontig lesoványodott, ron­gyos gyerekek vádja. S Heves megye sem maradt el a többi mögött, ahogy ezt egy 1936-os tisztiorvosi jelentés írja: „Vár­megyénk csaknem elsők kö­zött áll az országban a cse­csemő- és gümőkór-halálozás- ban — közli a jelentés, s az se csökkenti szavainak súlyát, mikor hozzáteszi — „ennek okai az egészségtelen, túlzsú­folt „lakószobák”, (hogy is me­részeli lakószobának nevezni a sirokl barlanglakásokat, a kétszer kétméteres istállóból átalakított odúkat?), a lakosság nagy szegénysége, a gyenge táplálkozás”. Vájjon a tiszti­orvos szavaira javitottak-e ezen? Juttattak-e telet a nyo­moron gyermekeknek, utal- cgvetlen szegény be­it is. az akkor már fel- éj".' látrai szanatóriumokba? cs róla. Egy-egy egész­épült ugyan a nagyobb kben, de hol volt még betegek felkutatása, s megciut.ése ennek a pusztító kórnak, • ★ fehér függönyök lebbennek a tavaszi szélben, fehér csem­pék borítják a falakat, meg­nyugszik a szemünk, ha a tiszta, ragyoeó szobákon vé­gignézzük. Örül a szívünk az Ötéves terv első éveiben létesí­tett tágas tüdőgondozó láttán, g ez az örömünk csak fokozó­dik, mikor dr. Halmos Béla főorvossal a jövő nagyszerű terveiről beszélgetünk. De mig a Jövőig „értünk”, sokszor visszatérünk a múlthoz és so­kat, nagyon sokat beszéltünk a máról. TIZENHÉT ÉVE áll a tüdő- gondozás élén dr. Halmos Béla. Fiatal arca, nyugodt, derűs szaval semmit sem árulnak el arról a hosszú útról, amelyet végígküzdött. Mert hosszú volt az út idáig, a korszerűen be­rendezett gondozóig. — Borzalmas visszaemlé­Vrtbr r\l -rrn, IccatdtíHc. Hosszas könyörgés után, tíz- tizenötször került a tekintetes vármegye elé a kérésünk, míg kaptunk egy helyiséget. Eger legrégibb, legsötétebb házá­ban. a Panakoszta-házban. Egészségvédelem céljára, a tbc leküzdésére — egy odút, szem­ben a lómészárszékkel, ahon­nan nagy rajokban szálltak a várakozó betegelvre a legyek. A röntgent egy dohos pincébe kellett elhelyeznünk, ahol egy keskeny „lőrés” szolgált szel- lőztetcül. Az ember és az or­vos lebecsülése, az orvostudo­mány megcsúfolása volt ez — keseredik el a hangja. Nem volt semmi segítségünk, se gyógyszerünk, se műszerünk. A jelen — csillan fel a sze­lne. — 1952 márciusában ke­rültünk ide, még egy orvossal és egy asszisztensnővel. 1953- ban nyílt meg a tbc gyermek- gyógyászat, megelőzve az or­szág többi intézeteit. Ma már mi látjuk el a megye szakren­delését is. S azt kell monda­nom. kicsi, szűk a helyiség — elmosolyodik, mikor csodál­kozó arcomra néz. — Nem kell megijedni, nem a betegek szá­ma szaporodott, a tbc szakren­delés vált sokoldalúvá. A köte­lező szűrővizsgálat, gyermek- gyógyászat külön helyiséget követelne. Ebben az évben nyílik meg a csont tbc szak- rendelés is és bizony ez több embert, több helyiséget igényel majd. Emelnünk kell az ágyak számát is, hogy a súlyosabb betegeket szanatóriumba utal­hassuk. Csak így vehetjük fel a harcot a tbc ellen, mely ma már a modem tüdősebé­szet, a kitűnő gyógyszeres ke­zeléssel nem is probléma. így nyilatkozik a főorvos, aki 17 év alatt már sok sú­lyos betegnek adta vissza éle­tét, munkaképtelent munkájá­nak. Minden betegét jól is­meri. beszélget velük család­jukról, meghallgatja hossza­dalmas panaszaikat, de soha­sem türelmetlen, pedig renge­teg a munkája. Naponta sok­szor 100—120 beteget világít át. levegőt tölt a légszomjas beteg tüdőkbe, főorvosa a gyerek fertőzőosztálynak, a bel- osztálynak, vidékre jár a többi tüdőgondozókat ellenőrizni, se­gíteni, számtalan szak- és fel- világosító előadást tart. Ál­landó veszélynek van kitéve, mégis mindig derűsen, nyu­godtan végzi munkáját. Halk, megnyugtató szavai nyomán a betegek derűsebben látják a jövőt. Munkatársai nagyra be­csülik, hiszen az ö érdeme Is a tüdőgondozó kiváló mun­kája. ★ NAGY A ZAJ a gyerekren­delésnél. Sirás és nevetés is hallatszik egyszerre. Mig vet- kőztetik a kicsiket, rendszerint eltörik a mécses. Különösen, ha a kísérő anyuka így ví­gasztal: „Ha rossz leszel, a doktor bácsi beléd szúr a nagy tűvel.“ Mi az oka mégis, hogy bent nagy a nevetés, Dr. Ambrus László, gyermekgyó­gyász szakorvos jókedvű és mindig tréfálkozik. Alig be­szélgetünk vele néhány szót, s magunK sem tudjuk miért, jó nagyot nevetünk vele együtt. Így vannak a kicsik is. Észre sem veszik, mikor vizsgálja ókét. Két térde közt a félmez­telen kisfiúknak széles mo­solyra húzódik a szájuk. Mi­kor a tű felvillan, s a gyanú­san csillogó szemek félve néz­nek a doktor bácsira, ő mindig kitalál valami vidám tréfát. Dr. Ambrus nem régen dol­gozik a gyermek tbc szakren­delésnél. Azelőtt csak „egy­szerű” gyermekszakorvos volt. Ma már minden erejét a tbc-s gyerekek gyógyítására fordítja. A négyéves kis Nyíri Pistára a legbüszkébb, akit ta­valy haldokolva szállítottak súlyos tbc-s agyhártyagyulla­dással a kórházba. Szülei már lemondtak az életéről, de dr. Ambrus nem. Azonnali beavat­kozása után a kisgyerek esz­méletre tért, de teljesen béna maradt. Hosszú-hosszú hete­ken át szeretettel, gondosság­gal kezelte, ma már Nyiri Pi­tyu vidáman ugrál, s mikor kezelésre hozzák, dr. Ambrus évődik is vele, „Pityu, nem férsz már a bőrödbe” — s valóban, Pityu arcra majd ki­csattan az egészségtől. Dr. Ambrus másik büszke­sége a négyhónapos Gáborka, a fia. Szabadidejében sokat foglalkozik vele, emellett arra is ráér, hogy újításokon törje a fejét. Sok újítását ve­zették be a tüdőgondozóba, Ilyen az ötletes és olcsó rönt­genhűtés is. * KEDD ÉS CSÜTÖRTÖK. A tüdőgondozás nagy napja. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a várószoba, s a két asszisz­tensnőnek, Haubtvogel Margit­nak és Berényi Annának megnő a munkája. A regiszte­rek és a kartotékok mellett vársejteket számolnak, bete­gekkel foglalkoznak, segítenek. Betegkezelésen kívül ezeken a napokon szűrővizsgálatokat Is tartanak. Óvodások, iskolá­sok, élelmezési munkások, mo­torosok. inárialók, terhi: anyák kerülnek ilyenkor a röntgengép elé. így előzik meg a betegséget, mely kezdeti fá­zisában könnyebben gyógyít­ható. Az asszisztensnők karto­tékra vezetik a vizsgálatok eredményeit, a betegek nevét, és sokszor, nagyon sokszor ke­rül ma már a kartotékra ez a szó: gyógyult. A röntgenszobában csak egy kis piros lámpa ég. Különös fényt vet a röntgengép kar­jaira, s a mögötte mozgó em­berekre. A főorvos felveszi a nagy ólomkesztyűket, ' maga elé köti az ólomkötényt — ez védi a röntgen sugarai ellen — lekattintja a lámpát és már előttünk is van a megvilágí­tott széles mellkas. — Egészsé­ges — egészséges — egészsé­ges — hallatszik az orvos halk szava. Percenként villan fel a fény. s kerül új páciens a röntgen elé. Néha-néha látszik egy-egy homályos folt, egy régi betegség nyoma, de egyre ritkább a súlyos eset. Közben kérdezget a főorvos: mi a pa­nasza, hogy hívják — s felel­nek. Honvédség, üzemi kony­ha. a feleségem terhes, a szü­letendő gyerek érdekében jöt­tem, — motoros vizsgához kell — köhögök, szúr a hátam es az orvos megnyugtat. Sem­mi baj sincs, jól van, egészsé­ges. De vannak köztük régi Ismerősök, kezelt betegek is. Az öreg Muskotály bácsi föld­műves, mindkét tüdeje súlyo­san meg volt támadva, már gyógyulóban van. „Dolgozha­tok? — Ez az első szava. Ta--’ vasz van, a föld nem vár” — s reménykedve figyeli, mit mond a főorvos, Vagy itt van a Fém­szerelvénygyár egyik eszter­gályosa. Fél tüdejét töltik. A röntgen világosan mutatja .a nagyszerű gyógyulási folya­matot. Ô dolgozik is. A főor­vos mesélj, hogy ma már a pavlovi tudományok nyomán ha csak lehet, a beteget nem vonják el a termelőmunkától, egyrészt használ a kis moz­gás, másrészt pedig a beteg így nem foglalkozik állandóan önmagával. Természetesen, ha súlyosabb a betegség, akkor a munkaadóval megbeszélik, hogy könnyebb helyre helyez­zek, ★ A SOROK egyre fogynak. Vege az átvilágításnak, a fő­orvos feltolja védőszemüvegét, s végigsimít fáradt szemein. Ma sok munka volt. Elcsende­sedik a gondozó, az öreg Wülk néni, aki 25 éve áll az egész­ségügy szolgálatában, helyre- rakosgatja a műszereket, el- oUogal.j« .t lámpákat. A tüdőgondozó előtti park­ban a holdfénybeh mint sárga kis lámpák világítanak a ta­vasz első virágai, a boglárkák. A kiszáradt szökőkút tele van még száraz falevelekkel, a park barnán ásitozik, de nem­sokára fehérre festett padok, dús virágágyak várják a gon dozóba betérő betegeket. Toros Károlynó Röntgen ernyőfénykép szűrővizsgálatok Heves megyében Március idusán, a déli órák­ban, óvatosan kanyarodott be az Egri Dohánygyárba egy zárt vöröskeresztes tehergépkocsi, majd végighaladva a gyár kö­zépső útján, megállott a nagy kultúrterem feljárójánál. A mo­tor leállott, felpattant a veze­tői ülés ajtaja, a gépkocsi ve­zető frissen leugrott és fe'kiál- tott: szerencsésen megérkez­tünk! Err egymásután leléptek a LH-pko i utasai, az egészség- .\yi minisztérium röntgen- eryőteaykép szolgálatának v.ttői és mosolyogva fogad­at a gyárvezetőség és párt- szervezet üdvözlését. M i várták a kitűnő röntgen- brigádot, akik azért jöttek Egerbe, hogy a tüdőgondozó intézet által előre kijelölt dol­gozókról és a tanuló ifjúságról mellkas keskenyfilm felvétele­ket készítsenek. Ugyanis az egészségügyi minisztérium az egész ország területén lehetővé tette a tömeges tüdőszűrő vizs­gálatokat, olymódon, hogy egy nagy teljesítményű és kü­lön ilyen célokra készített hor­dozható röntgenkészüléket állí­tott a cél szolgálatába. A röntgen-brigád ezévi mun­káját Heves megyében kezdte meg, és az egri szolgálat úgy vált lehetővé, hogy a dohány­gyár vezetősége és a pártszer­vezete — felismerte a cél nagy egészségügyi jelentőségét — segítséget nyújtott a készülék elhelyezése, felállítása és a szűrőfelvételek folyamatos és zavartalan keresztülvitele ügyé­ben. Hamarosan lekerültek a gép­kocsiról a nagy ládák, állvá­nyok, trafó, kapcsolószekrény, ventul csövek, kábelek s szak­értő, szorgos kezek azonnal hozzáfogtak az összeszerelés­hez. Ebben a munkában a do­hánygyár villanyszerelői jelen­tős támogatást nyújtottak a röntgen-brigádnak. Napnyugtával már üzemké­pes állapotban, készen állott a hatalmas, szenzációs kivitelű röntgenkészülék, hogy másnap megindulhasson a két napra tervezet tüdőszűrés, ernyőfény­kép felvételek formájában. A dohánygyár derék dolgozói megértették a párt és kor­mányzat célkitűzéseit és főleg azt, hogy ezek a vizsgálatok a dolgozók egészségügyét szol­gálják, ezért szívesen és fe­gyelmezetten állottak a rönt­gen-brigád rendelkezésére. — Nagyon hálásak vagyunk, hogy ránk gondoltak és külö­nösen annak örülünk, hogy mindez itt történhetett a do­hánygyárban, így munkánkban nem lesz semmi kiesés — mon­dották szinte kórusban, amint egymás mögött felsorakozva, folyamatosan járultak a rönt­gencső elé. A hozzáértő és munkájukban összehangolt röntgen szakértők boszorká­nyos gyorsasággal végezték a felvételeket, majd a filmeket azonnal elő is hívták, hogy az egri tüdőgondozó intézet szak­orvosai haladéktalanul meg­kezdhessék a felvételek levetí- tését és értékelését, mert aki betegnek bizonyul, azt azonnal gondozásba veszik. A dohánygyári dolgozók szű­rése után felvonultak az egri általános iskolák Vili. osztá­lyának tanulói, fiúk, lányok, majd a Pedagógiai Főiskola, szakérettségi, tanítóképző, hall­gatói, a megyei tanács dolgozói stb. Végül is a kétnapos szű­rés végén a felvételek száma elérte a kétezretI A továbbiakban a mozgó rőntgenszolgálat az Eger kör­nyéki falvakban folytatja mű­ködését, ahol a felnőtteken kí­vül a 10 éven felüli iskolaköte­lesek tüdőszürése is kívánatos. Az egészségügyi minisztérium megyénkben működő röntgen­szolgálata ebben az évben száz­ezer tüdőfelvételt vett tervbe, s hogy a kitűnő brigád tervét tel­jesíthesse, szükség van a he­lyi tanácsok és tömegszerveze­tek segítségére, főleg a felvilá­gosítás terén. Dr. Éltre István A regény a múlt század 70— 80-as éveiben játszódik le, ősi orosz vidéken, ahol még él az „óhitűek” és „igazhitűek” ellen­téte. Szemünk láttára ül el ez a harc, miközben hatalmasan ki­bontakozik az osztályelientétek felismeréséből fakadó új, hősi küzdelem. A regény főszereplő­je Karpuhin porcelángyáros, aki kisvárosi üzeméből hatalmas gyárat fejleszt. Ezzel egyidőben bontakozik ki az orosz munkás­Borsody Béla: Régi magyar világjárók Magyar utazók hangja szólal meg e könyvben. Nem száraz, tudományos leírások, hanem őszinte hangon megírt beszá­molók. Valódi tudós leírása alig szerepel a szemelvények kö­zött, az írók jórésze erdélyi kö­vet, száműzött kuruc, 48-as emigráns vagy vándorló mes­terlegény, mint Julián barát, Rozsnyai Dávid, Mikes Kele­men, Mednyánszki Cézár, vagy mozgalom kezdeti hőskora. A regény hatalmas sztrájkkal fe­jeződik be. A gyáros remény­telen kísérletet tesz, hogy a kü­lönböző szekták papjai segítsé­gével egymás ellen uszítsa a munkásokat. A regény utolsó lapjai sikeresen érzékeltetik, hogy a kapitalisták látszólag korlátlan tobzódása idejében is milyen erőt jelentett a széles méretekben kibontakozó mun­kásmozgalom. Jelki András. Életük, munkájuk, harcaik fordulóin vetődtek el Magyarországról és bejárják Kis-Azsiát, Törökországot, a Kongót, Afrika legeldugottabb részeit, eljutottak Szíriába, In­diába, Indonéziába, még Ausz­tráliába is. Vándorlásaik során érdekes, egyénien sajátos ízű stílusban írták le tapasztalatai­kat. Számos illusztráció színe­síti a könyvet. „Huszonketten pályáztak , három tanítói állásra“ _ Sajtóösszehasonlítás — „A Lipót-akna bezárását tervezi az eg er csehi Kőszénbánya vezetősége s 400 bányászról már eddig százra csökkentették a munkások létszámát“ — írja a Hevesvármegye 1930 október 9-i száma. Kormányunk korszerű gépi berendezésekkel látta el az egercsehi bányát. A bányaüzem ennek ellenére mégis munka­erőhiánnyal küzd, s jelenleg körülbelül 200 munkást venné­nek fel. „összesen 1859 hevesmegyei mezőgazdasági munkás ka­pott munkahelyet külföldön” — írja az Eger 1939 május 18-i számában. Megyénk állami gazdaságaiban 2500 dolgozó nyerhetne felvételt ez évben, gazdaságaink csak így tudják biztosítani a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez szükséges munkaerőt. „Huszonketten pályáztak a nyugalombavonulás folytán megüresedő három egri tanítói állásra”. (Hevesvármegye, 1930 augusztus 17.) Száznyolcvanhat pedagógus állás betöltése szükséges me­gyénkben ahhoz, hogy minden iskolát kellő számú pedagó­gussal lássunk el. „A lillafüredi úton dolgozó 700 kubikus közül 590 traho- mást találtam“ — írja dr. Temesvári egyik cikkében (Heves- vármegye, 1930 augusztus 17.) S mit tett ennek magszünteté­séért a kormány? „Beszüntették a gyógyszertárengedélyek kiadását a népjóléti miniszter körrendeleté alapján, mert az ország gyógyszertárakkal már kellőképpen el van látva“, (Hevesvármegye, 1930 július 27.) Kormányunk, hogy megszüntesse a megbetegedések szá­mát, 1950-től Petőfibánya, Erdőtelek, Mátrafüred és Sírok köz­ségeknek adott gyógyszertárat. A következő időkben Tarna- lelesz, Felnémet és Gyöngyöspata község kap gyógyszertárat. „Nem lehet iparigazolványt és iparengedélyt kiadni a kor­mány további rendelkezéséig“ — írja 1938 augusztus 27-i számában az Eger. Megyénkben a kormányprogramon után 650 kisiparos kapta meg iparigazolványát. „A vasúti forgalom kisebb, mint az elmúlt év áprilisában volt. A vasúti forgalomban beállott jelentős csökkenés a gazda­sági élet nagyfokú pangásának a következménye” — írja a Hevesvármegye 1930 július 6-i számában. Az egri vasútállomás clmuhévl áru- és személyforgalma az illetékesek jelentése szerint, az 1952. évihez képest 40 száza­lékkal emelkedett. A vasút dolgozói mindent elkövetnek, hogy a megnövekedett forgalomnak maradéktalanul eleget tudja­nak tenni. Falusi dolgozók a kongresszusi versenyTöl Közeledik a pártkongresz- szus összehívásának ideje. Me­gyénk dolgozói eddig soha nem látott számmal és lelkesedés­sel csatlakoztak a kongresz- szus tiszteletére indított ver­senyhez. A verseny eredményéről a falusi dolgozók százai írnak szerkesztőségünknek, hogy az egész megye megismerje köz­ségük, termelőszövetkezetük, vagy gépállomásuk kiváló tel­jesítményét, élenjáró do'go- zóit Az utóbbi napokban Is tu­catjával érkeztek a levelek, melyek arról számolnak be, hogy falvaink dolgozói mit tesznek az életszínvonal eme­léséért, hogyan segítik elő munkájukkal a kormánypro- gramm megvalósítását. Ferenc János, az Allatbe- gyüjtő Vállalat dolgozója örömmel írja, hogy „a gvön- gyössolymosi tanács dolgozói népnevelőmunkájukkal segítik a begyűjtési tervek teljesíté­sét. Felvilágosító munkájuk nyomán Molnár István, Kerek István, Barna László, s több gazdatársa teljesíts "te egész - évi hízottsertés beadását. A község március 15-ig negyed­évi hízottsertésbeadását. A 250, vágómarha begyűjtési ter­vét 225 százalékra teljesítette.” „Boconád községben a falu asszonyai mozgalmat indítot­tak a begyűjtés segítésére — írja a megyei tanácstól Tóth Ferenc levelezőnk. A felhívást követő napon annyi tojás gyűlt össze, mint az előző két hónap alatt.“ Cserniczky Béla elvtárs, a viszneki dolgozók versenyked­véről ad számot. Arról, hogy a kongresszusi versenyben Vágó János dolgozó paraszt már a március elején beadott hízottsertésével egyszerre há­romévi húsbeadását teljesí­tette. Példájukat követték Do- moszlai András, Kiss Károly dolgozó parasztok is, akik pél­damutatóan teljesítették be­adási kötelezettségüket. „Községünk március 25-ig baromfibegyüjtési tervét 120, tejbeadási tervét 250 százalék­ra teljesítette" — írja Bodó Antal atkári tanácselnök. Le­velében beszámol arról is, hogy március 20-án az egész község befejezte a tavaszibúza, borsó és tavasziárpa vetését.' A begyűjtési és távaszi mun­kákban a Micsurin tsz jár az élen. „Tódebrő dolgozó parasztjai mesterképző tanfolyamon ta­nultak a télen. A vizsga is jól sikerült, az átlagos eredmény 4,3 volt, sok aranykalászos gazda lesz a községben. A tan­folyamon tanultakat gyakor­latban is alkalmazzák. Ezidáig 550 hold földet, valamint őszi kalászost fejtrágyáztak. A szőlő metszését is szakszerűen végzik“ — írja Tarnóczi And­rás mezőgazdasági előadó. A kongresszusi verseny so­rán új kezdeményezések is születtek. Hort község a falu tisztántartásában hívta ki Kál községet versenyre. A hortink megígérték, hogy a község ut­cáit minden héten tisztára sep- rik, s fellocsolják. A község utcáit és tereit fásítják, az utak melletti vízlevezető ár­kokat mindig kitisztítják. A versenykihívást Kál elfogadta — számol be erről Kelemen János osztályvezető. Az agronómusok közül is egyre többen adtak hírt köz­ségükről. Félegyházi Ede, Pé'y község új agronómusa a táma­szén tmiklósi traktoristákat cli cseri levelében, mivel „a 126 hold rizstelep felszántását ha­táridőre elvégezték. Tatai Jó­zsef, Tatai László, Mészáros János végezték a legjobb mun­kát. két műszak alatt 48 nor- málholdnyi talajmunkát végez­tek el.” Osvárth Sándor, a demjéni községi tanács elnöke büszken jelenti, hogy a December 21. tszcs tavasziárpa, napraforgó, cukorrépa, takarmányrépa, zabosbükköny, zab, és a lucer­na vetését március 21-én befe­jezte. A tszcs egészévi tojás és félévi baromfibeadását is tel­jesítette.“ A dohányosok világából isi hír érkezett. Riskó Péter leve-/ lezőnk jelentetni-' hogy ,.a| Tenk községi dohánytermelők* csatlakoztak a 10 mázsás do­hánytermelésért indított moz­gómhoz." Arról is beszámol, hogy a legjobb dohányterme­lők segítik szomszédaikat a magasabb termés elérésében s hogy vígabban menjen a mun­ka, a legjobb dohánytermelő­; 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom