Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-21 / 22. szám

1954 március 21. NEPUJSÄG 5 FEJÜKBE SZÁLLT A DICSŐSÉG... Hírek a megyéből (Tudósítónktól). Mátraszentimre község éle­tében gyökeres változás állt De a felszabadulás után. Az isten- hátamögötti kis község közigaz­gatást, iskolát kapott, most már szabadon fejleszthetik hagyo­mányos kultúrájukat, s a Mát­rában üdülő dolgozók az egész országban szétvitték a dolgos mátraszentimrei nép hírét. Államunk gondoskodását igye­keztek is meghálálni. Egészen az elmúlt év végéig jól ment a begyűjtés és az adófizetés. El­sők voltak a mezőgazdasági munkában, eredményesen szere­peltek a kultúrversenyeken Pártunk és kormányunk határo­zatait kisgyűléseken, egyéni be szélgetések során ismerték meg a község lakói. A tanácsülése ken számos javaslat hangzott eh mely a községi tanács munká- ját könnyítette. Egyszóval jó volt a tanács és a tömegek kö­zötti kapcsolat. Mindez azonban a múlté. Eb­ben az évben már éppen fordí­tottjáról beszélhetünk. Baromfi- begyűjtésben 20, tojàsbegyüjtés- ben csak 6 százalékra teljesítet­ték negyedéves tervüket, és egyetlen hízottsertést sem adtak be a község dolgozó parasztjai. A negyedévi adójukat mindössze 12 százalékban teljesítették. Rosszul megy az ügyintézés a tanácsházán. A község dol­gozóit feleslegesen zaklatják. Az emberek különféle bejelenté­seivel keveset és felületesen fog­lalkoznak. A tanács dolgozói késve járnak be a munkahe­lyükre, felületes, áttekinthetet­len az egész ügyintézés. A fon­tos ügyiratok napokig hevernek iktatás és elintézés nélkül. A hi­vatalsegéd és a tanács dolgozói ahelyett, hogy a dolgozók ügyes- bajos dolgait intéznék, szemé­lyeskednek, veszekedéssel töltik az időt. Földi elvtárs, a községi ta- náts elnöke látja ezeket a hi­bákat, mégsem tesz ellene sem­mit, mert gyakran boros álla­potban van. Bár a hibákat el­ismeri, de ezekért a felsőbb szerveket okolja. mondván: ..nem kapok tőlük semmi segít séget” Földi elvtárs két éve el­nöke a végrehajtó bizottságnak ez alatt a két év alatt bebizo­nyította, hogy tud jól is dől gozni. A valóság az, hogy a községi tanács Földi elvtárs vezetésével megelégelte az ed­digi eredményeket, magyarán mondva: lejükbe szállt a dicső­ség. Ezelőtt egy esztendővel ered ménvesen dolgozott a végre­hajtó bizottság és az állandó bizottságok — most üléseket sem tartanak. Az állandó bi­zottságok tagjaival ezévben senki sem foglalkozott. Földi elvtátrs szerint azért nem jön­nek össze gyűlésre, mert elun­ták az egyoldalú munkát, hogy mindig csak az adó. a begyűj­tés, vagy a mezőgazdasági munka szerepel a napirenden. Földi elvtárs érvei nagyon vér­szegények. Hol van az előírva hogy az állandó bizottságok csak a kötelezettségek teljesíté­sével foglalkozzanak? A bizott­ságok munkája akkor lesz ered­ményes, ha a kötelezettségek mellett foglalkoznak a lakosság egyéb problémáival is. A falu iparcikkekkel való ellátásával, az emberek kulturális és szociá­lis igényeinek kielégítésével. Ha ezzel is foglalkoznak, szívesen eljárnak az emberek a gyűlé­sekre, s azok nem üres szócsép- léstől lesznek hangosak, hanem a községi lakóinak kezdeménye­zéseitől, határozataitól lesznek gazdagok. Földi elvtálrs szerint a keménv tél is akadályozta a gyűlések összehívását. A másik szavában már azt mondja, hogy a leg­utóbbi tanácsülés jól sikerült, mert személyesen látogatták meg a tanácstagokat, megbe­szélték előre a napirendi pon­tot. Ez is bizonyítja. Ijpgy van lehetőség a gyűlések összehívá­sára, csak a szervezésben és az elbizakodottságban van a hiba. Ezen a tanácsülésen olyan hasznos javaslatok születtek, mint a legelőterület növelése. az autobuszközlekedés megjaví­tása, IBUSZ létesítése a község­ben. A helyes kezdeményezések még gazdagabbak lehetnének, ha a község dolgozói vala­mennyien megismernék pártunk és kormányunk programmját és azokat a rendelkezéseket, me­lyek az adózás, a begyűjtés munkáját könnyítik meg, mely a mezőgazdaság fellendítését célozza. Ezeknek a rendeletek­nek ismertetésével ezidáig aiig törődött a községi tanács. A termelési bizottságot sem alakították meg, pedig több élenjáró dolgozó paraszt kérte a bizottság létrehozását. A mátraszentimrei hiányossá­gok gyökerei szerencsére még nem olyan mélyek, hogy azokat alapos munkával ki ne lehetne javítani, hiszen a községi tanáts az elmúlt évek során bebizonyí­totta. hogy méltó a dolgozó nép bizalmára, hogy jól képviseli a dolgozó parasztság érdekét. Tekintse a községi tanács egyik legfontosabb feladatának az állandó bizottságok munká- baállítását, s a bizottságok se­gítségével minden dolgozóval ismertessék meg pártunk és kor­mányunk határozatait. Földi elvtárs beismeri, hogy a párt mindig segített, vala­hányszor kéréssel fordultak hozzá. Ezt a segítséget azon­ban nagyon ritkán vette igénybe a községi tanács, úgy gondol­ták, hogy ők anélkül is meglesz­nek. Ezen az állásponton vál­toztatni kell. A köeségi tanács­nak és a pártszervezetnek közös felvilágosító munkával kell helyreállítani az eddig elköve­tett hibákat. Törődjön többet a községi ta­nács a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégíté­sével, mert az embereknek nem­csak kötelességeik, hanem jo­gaik is vannak. A község becsületét vissza­szerezni nem könnyű, de nem is lehetetlen dolog. Bízunk abban, hogy a mátraszentimreiek meg­birkóznak ezzel a feladattal. (Erki János) Családomnak az árleszállítás havonta er Vasárnap délelőtt özv. Pénz Gézáné konyhájában kellemes, illat terjedt szét: kolbászös lencsét főzött, ami egyike a Pénz-család legkedveltebb ele­deleinek. Alig várták az ebé­det. Éppen az asztalnál ültek, amikor valaki értesítette őket az árleszállításról. — Hogyan, olcsóbb lett a zsír, hús, még a kolbász is? — örvendezett Pénzné, valami jó érzés tá­madt a szívénél. Amíg a főze­léket kanalazta, elgondolkoz­va nézett az ablak felé. Teg­nap 20 deka gyulai kolbászt vett, amiért 12.60 forintot fize­tett, most, új hatforintos árá­val egy hónap alatt megspórol hat forintot, 10 deka árát. Az­után tovább fűzte gondolatait: ha a zsír is olcsóbb lett öt fo­rinttal, akkor minden hónap­ban 10 forintja megmarad, s ez egy év alatt 110 forintra emelkedik. Sokszor vesz saj­tot is, minden héten egy fél­kiló szalonnát, de legtöbbet kolbászból vesz, és ebből meg­50 Ft-ot jelent" takaríthat négy-öt-hat forintot. Addig számolgatott, amíg a havonta megmaradó összeg elérte az 50 forintot. Akkor boldogan szólt fiának. — Meg­látod egy félév múlva szép új ruhád lesz — ő pedig arra gondolt, hogy még jobb minő­ségi munkát végez, arra törek­szik, hogy magas teljesítménye mellett 100 százalékos minősé­gi munkával köszönhesse meg kormányunknak az árleszállí­tást. — A VÁMOSGYÖRKI ál­lami általánosiskola tantes­tülete két hetenkint felkeres egy-egy dolgozó parasztot és mezőgazdasági tárgyú köny­vekről tart eszmecserét. Ez­zel egyrészt népszerűsítik a könyveket, másrészt segítsé­get adnak a tudományos földművelés kiszélesítéséhez. — A MÁTRAFÜRED1 MSZT-szervezet a barátsápi hónap keretén belül, már há­rom kultúrestet rendezett. (Bodor Imre.) — BODONY község dolgo­zó parasztjai 800 hold földre hordták ki a trágyát, meg­kezdték a tavaszi munkát. Béres k József például már­cius 15-én elvetette tavaszi kalászosait. Hasonlóképpen végzett a vetéssel Kovács b János, Kovács g Márton, Far­kas m József és Béres Gáspár is. (Gábor gy. Márton). — A MÁTRAVIDÉK1 ERŐMŰ békebizottsága nagy­szabású békehangversenyt rendezett az üzem élenjáró dolgozóinak tiszteletére. A nívós műsorszámok közül is kiemelkedett az üzem 40 tagú szalonzenekarának bemuta­tója, mely Kodály: „Háry János“-ának intermezzo ját, valamint Pócsi: „Keleti tán­cát“ tűzte műsorára. — A HEVESMEGYEI földmovesszövetke­ZETEK bővítik bolthálózatu­kat. Uj fiókboltok nyílnak Poroszlón, Ostoroson, új ve­gyesbolt kezdte meg működé­sét Ujlőrincfalván. A közel­jövőben három kisáruház és 15 fiókbolt, illetve cukrászda és italbolt kezdi meg műkö­dését. — AZ ÜZEMELTETÉS BIZTONSÁGÁÉRT. A Mát- ravidéki Erőmű turbinajavító brigádja a IV-es főturbina javítását két nappal a határ­idő előtt fejezte be, s ezzel annyi villamosenergiával ter­melhet többet az üzem, hogy az két olyan gyár energia- szükségletét tudja kielégí­teni, mint a Salgótarjáni Acélárugyár. — HELYREIGAZÍTÁS: La­punk február 25-1 számában megbíráltuk a Villám-rova­tunkban Detk község taná­csát, mert a községben lévő apaállat a rossz gondozás következtében erősen lerom­lott. A bírálat nem a közsé­gi tanácsot érinti, hanem a helyi termelőszövetkezet elnö­két, mert a szövetkezet gon­dozásában romlott le az érté­kes tenyészbika. MtrŐGAfDA&AGI siessük el a szőlők metszését Az 1953-54-es tél a túlnyomó- részt fedetlen szőlőinkben érzé­keny fagykárokat okozott. A szőlővessző rügyeiben, de a vesszők külső szövetében is ko­moly fagyásokat idézett elő. Leggyakrabban a termésthozó főrügyek fagytak el, Sok eset­ben az egész rügyalap is fagy­kárt szenvedett. A valamennyi­re is befedett szőlőkben a fagy­kár sokkal kisebb mértékű volt és jobban megmenekültek a fagytól a tejtősebb hegyoldalak szőlői. A »»gnagyobb kár a la- posfekvésü hegylábi és homoki szőlőterületeket érte. Szőlőfaj­tánként is különböző volt a fagykár, a korábban beérő és keményebb vesszőjü fajták az — olasz rizling, leányka, saszla — jobban ellenálltak a fagynak, míg a későbbi beérésű, vasta­gabb vesszőjü és lazább szöve­tű fajták — a kadarka, a ké­sői érésű csemegeszőlő — so­kat szenvedtek a nagy hidegtől. Ezúttal ismét beigazolódott, hogy a fedés nélkül hagyott szőlők a váratlan, kemény tél alatt tönkremehetnek. A jobban beért alsó szemek sem mente­sültek a fagykártól. Az ilyen el­fagyott szőlővesszőn nem lehet a tavaszi metszést korán elvé­gezni, mert a nedvkeringés meg­indulása előtt nem tudjuk az el­fagyott szemeket az épen ma­radottaktól megkülönböztetni és félő, hogy a fagyott szemekre metszük meg tőkéinket. Külö­nösen veszélyes a korai metszés a bőtermő szőlőknél, mert sok esetben előfordul, hogy az elfa­gyott termőcsapok helyett a tőkefejen lévő rejtett, vagy alvó rügyek is kihozzák a termés egyrészét. Ilyen fagykáros esztendőben ajánlatos a metszést a nedvke­ringés megindulása után kez­deni, mert a nedvkeringés idő­szakában (mely évszakonként változó) az épen maradt rügyek megduzzadnak és az elfagyot- taktól jobban megkülönböztet­hetők. Ez a rendkívüli körül­mény csak akkor rejt magában hibát, ha a rügyfakadáskor az óvatosságból meghagyott vesz- sző felső szemeinek előtörése után az alsó szemek is előtör­nek és fürtkezdeményt Ígérnek. Ilyen esetben, ha nem vágják mennyiségre, mértéken felül megterhelik a tökét. Ez rabló- gazdálkodásnak minősíthető. Ne siessünk a szőlőmetszés­sel, különösen a hegy lábánál fekvő, vagy laposabb fekvésű fagykárosult szőlőknél várjuk meg a nedvkeringést és a sző­lőszemek duzzadását. Az erősebb lejtésű hegyoldalak szőlőinél, bár ott a fagykár nem olyan nagy, mégis óvatos metszés ajánlatos. Az ilyen elővigyáza­tos metszésmód betartásával elérhetjük, hogy komoly fagy­kárt szenvedett szőlőink termés- kieséseit, ha nem is teljesen, de mégis csökkenthetjük. Izsó Andor az egri szőlészeti kísérleti telep tudományos munkatársa. Miért jár élen a hatvani, miért utolsó a begyűjtésben a hevesi járás? A begyűjtésben élenjáró já­rások közé tartozik a hatvani járás. Az előző versenyértéke- íés szerint az első, a legújabb értékelés szerint második he­lyet biztosította magának a járások közötti versenyben. A járás dolgozó parasztjai és állandó bizottságai megdolgoz­tak ezért az eredményért. Fá­radhatatlanul szervezték a ver­senyt, s ennek eredményekép­pen a járás dolgozó parasztjai közül 1400 csatlakozott a kon­gresszusi versenyhez, s ezek közül 850 már teljesítette is vállalását. A járás legjobb községei Ke- rekharaszt, Nagykökényes, Apc közel állnak negyedévi tervük teljesítéséhez. Nagykökénye­sen 210 dolgozó paraszt ver­senyezik, s ebből 180-an már teljesítették is a versenyben vállalt kötelezettségüket. Ap- con a 225 versenyvállalásból 212-őt megvalósítottak a köz­ség dolgozó parasztjai. A hevesi járás az utóbbi időben mindig a sereghajtók között halad a begyűjtési ver­senyben. A versenyszervezés igen gyenge a járás területén, a dolgozó parasztságnak mind­össze három százaléka verse­nyezik a begyűjtési tervek tel­jesítésében. A többezer lakosú Tihzanána községben 20 dolgo­zó paraszt sincs párosverseny­ben, maguk a tanács vezetői és a végrehajtó bizottság tag­jai sem mutatnak példát, ők maguk is hátralékban vannak állampolgári kötelezettségük teljesítésében. Ilyen példamu­tatás mellett nem csoda, ha a járás legutolsó községei közé kerültek. Tojásból egy, barom­fiból négy, vágómarhából mindössze 10 százalékra telje­sítették negyedévi tervüket. Nem sokkal jobb a helyzet Átány és Erdőtelek községek­ben sem, ahol mindössze egy cikkből érték el az 50 százalé­kos teljesítést. A hevesi járás legtöbb köz­ségében az akadályozza a be­gyűjtést, hogy a gyenge felvi­lágosító munka miatt a dolgo­zó parasztok inkább szabad­piacon értékesítik a beadásra szánt baromfit és tojást. Azi állandó bizottságok nagyon kevés helyen tartanak kisgyű- | lést, az egyéni agitáció is igen elhanyagolt állapotban van. Új mozit avattak Gyöngyösön A barátsági hónap keretében avatták fel az újjáépült, kor­szerű, 360 nézőt befogadó gyöngyösi filmszínházat. Az új filmszínház neve a halha­tatlan orosz költő, Puskin ne­vét viseli, ezzel is aláhúzva a gyöngyösi d Igozók háláját a Szovjetunió iránt, melynek hős katonái 1945-ben villanyt, fényt, életet varázsoltak váro­sunkba. A megnyitón Szúrnák Jenő ginmáziumi tanár beszélt a szovjet filmről, mint minden­napi munkánk segítőjéről. Az új filmszínház pótolja a múlt hiányosságait, hiszen már 1950-ben szűknek bizonyult a város egyetlen filmszínháza, ahol a kultúrára szomjazó dolgozók nap mint nap ostro­molták a pénztárt a jegyekért. HÉBER ERNŐ levelező. Az atkári gépállomáson láttuk: — Honnan jöttek ezek a roncs traktorok? — Ki hinné? — a megyei gépjavítóvállalattól — „kijavítva”. ★ 3Wosstih keséinkéi. Atány községben a disz- isták kulturális élete fellendü­lőben volt egészen 1952 de­cember 12-ig. Akkor aztán megszűnt minden. Ugyan miért? Talán a fiatalok meg­unták a verspróbálásokat, színdarabra készülést, a tán­cot, a mozielőadások látogatá­sát. Nem. Nagyon is nagy ked­vük van. Ezt bizonyítja Fecz Sándor DISZ-titkár levele, me­lyet szerkesztőségünkhöz írt. Máshol van a hiba ...Az ok egyszerűen az, hogy a jelzett időben az átányi Földműves­szövetkezet üzlethelyisége min­denestől átköltözött a kultúr- házba... Ott, ahol a fiatalok szórakoztak, üzlet nyílott. — Egy hónap nem sok idő. Tudnak a diszisták is várni addig, míg a hevesi KTSZ megjavítja a régi üzlethelyisé­günket — mondták a földmű­vesszövetkezet vezetői... A diszisták vártak is, de nem egy hónapig, tovább. Még most is várnak. A javítás még mindig tart, igaz, hogy egy-két munkás „cselleng“ a javítás­nál, de elvégre az is munka — tartja a hevesi KTSZ. S hogy miért nem fejezték még be, egyszerű választ adott a KTSZ, de velősét. „Sajnálattal közöljük, hogy a javítást nem tudjuk befejez­ni, mert a TÜZEP nem utal ki fát.. A TÜZËP viszont „kezét mossa“ — nem tud fát kiutal­ni, mert a FÁÉRT nem ter­vezte be. A FAÉRT egyszerűen hall­gatásba mélyed s még csak kezét sem mossa. Egy év nagy idő, különösen az átányi DISZ-fiatalok életé­ben, kik teljesen elzártan él­nek a kultúrától, a szórako­zástól. Ideje lenne végre félre­tenni azt a régi elavult szo­kást, hogy „kéz — kezet mos“ nem mi vagyunk a hibásak, hanem ők, s visszaadni a kul- túrházat az átányi DISZ-fia- taloknak, hogy eredeti rendel­tetésére használják. (Helyes ez a vélemény, úgy-e átányi tanács?) A falu kultúrájáért Oc JVapról napra változik a falu képe, de napról napra változnak maguk az emberek is. Néhány esztendővel ezelőtt még a babona, a tudatlanság pók­hálója fojtogatta a falusi em­ber lelkét, nem egyszer a pap­hoz, vagy a jegyzőhöz vitte el­olvasásra a távolról kapott le­velet. Rövid évek alatt új éle­tünk egyre tisztábbra változtat­ja a lelkeket, kiváncsiabbá a gondolatokat — pártunk formáló keze nyomán kultúrált paraszt­ság alakult ki a mi megyénk­ben is. Millió és egy példa iga­zolhatná ezt, számtalan tényt lehetne felhozni: íme így vál­tozik, művelődik az ember. Ta­lán mindenekfölött legjobban azok a levelek hirdetik legjob­ban a falvakban végbement nagy átalakulást, melyeket fa­lusi levelezőink írnak egyre nö­vekvő számban a Népújságnak. Hol van már az az idő, ami­kor csak arról írtak — ha írtak — hogy a szomszéd tyúkja át­jár a veteményesbe, hol van már az az idő, mikor mint „fö- lösleges”-ről beszéltek a könyv­ről, színházról, kultúráról? Le­velek százai tanúskodnak arról, hogy a kultúrforradalom nem­csak a város, de a falu forra­dalma is. Bogár Lászlóné, a hevesi já­rási MNDSZ elnöke, a hevesi földművesszövetkezet újonnan alakult, s három hét alatt két műsoros estét adó kultúrcsoport- jának életéről. Juhász Ibolya bo- conádi levelezőnk pedig a hely­beli DISZ-kultúrcsoport nagy erőpróbájáról. „Duda Gyuri” bemutatójának sikeréről szá­molt be. Berényi Andrásáé idős parasztasszonyt, jól ismeri min-1 denki Karácsondon, de azt ta-1 Ián kevesen tudják, hogy mesé-B két, novellákat akar írni — mintj erről levelében beszámol. Roz­maring István hatvani iskola- igazgató, Nyerges József eger- csehi, Antal Eleonóra karácson- di, Janossy József, Nagy János és Jászberényi István novaji út­törők iskolájuk életéről, az út­törő szakkörök munkájáról ad­nak büszkén számot. p1 zek a levelek nagyszerű-Lj bizonyítékai a felszabadu­lás óta megtett küzdelmes, nehéz út eredményeinek. Mól-1 nár Lajos gyöngyösoroszi leve­lezőnk például éppen arról ír, hogy községe a múltban nem volt más, mint egy a sok hegy­aljai község közül: summást­adó, napszámost-szolgáltató fa­lu. Ma a járás legforgalmasabbk könyvtárainak egyike Gyöngyös-jH orosziban van, kultúrcsoportj dolgozik az MSZT-szervezetben, az úttörőcsapaton belül. Köve­tendő kezdeményezésekről, dol­gozó parasztságunk alkotó ere­jéről is hírt adnak a levelek. Dán Gyula, a karácsondi kultúr­otthon igazgatója például arról ír, hogy a kultúrotthon előtt kultúrparkot létesítenek 500— 600 facsemetével, ahol szabad­téri színpad, gyermekjátszótér, kényelmes padok biztosítják a helybeliek pihenését, szórakozá­sát. Híradás ez — kultúrforra- dalmunk győzelmét zengő hír­adás. Megvalósítása most csak azon múlik, hogyan segít a me­gyei tanács népművelési osztá­lya. De elmúlt már az az idő is, mikor dolgozó parasztjaink csu­kott szemmel mentek el a hi­bák mellett, mikor keveset, vagy éppen semmit nem törőd­tek a köz ügyével. Nem egy le­vél éles, bíráló hangon Ítéli el kulturális életünk még meglévő fogyatékosságait, és segítséget is ad a hibák kijavításához. Szabó Mihály Csányból pél­dául megírja, hogy a Boldogon megrendezett járási kultúrver- senyt rosszul szervezték meg, nem gondoltak az illetékesek a megfelelő szállítóeszközök biz­tosítására sem, így a csányiak — hiába készültek olyan lelke­sen — részt sem vehettek a rég- várt versenyen. Buzma Sándor az egri SZOT-székház kultúrott- honának munkáját bírálja, mert a vezetőség nem törődik az ott­hon tisztaságával, szemét, pók­háló riasztgatja az idejárókat, A nagy változások korát él­** jük, forrong az élet váro­son, falun egyaránt. S a min­dennapi életről, a „nagy válto­zásokról” adnak egyre többen számot levelükben. A falu le­velezőinek hangja, munkája a leghűbb tükörképe — mennyit lépett előre, mennyit fejlődött kulturális téren is megyénk dol­gozó Daraszteárrü

Next

/
Oldalképek
Tartalom