Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-18 / 21. szám

NÉPÚJSÁG 1954 március A BOLDOGI KULTÚR VERSENY TANULSÁGAI-cuis 7-en, vasárnap >• a délelőtt ott álltunk az eletes i .1 óla bejárata ahol felsorakozott a falu ’ működő fúvószcne- -d Jokk il, csárdások- DraKOi^atta az érdeklődő- várta a körzeti kultúrver- érkező kultúrcsoportokat. szonynk gyönyörű népvi­tette ól : ’« váltó satossá sok fé­. apró, házak c kerül- í-psákat. 1 léleiőtl tót. Aztán egy- a hatva i népi ,-atji f<" i műves- khara. z , Csány ősegek kultiir­képi'. bigott a ling< t 4u:yp < ablá i fehér fal mü en szép amin id-oda lép' a sarát. s si vízi íkit dekeli, h zdik a erseiiV.t? nek Hí itvani Cí ■fícs znb iát £al i ruha : a. A stta jfolífai ek a itt be ítt a r Nem p.coitak. loom, t yujtott ^nek. , Iménye ázofci n kori: n, az kbó! .régiéit mtvani y-tánc- ■t tán- ájukat ;aí-ani hanein szeálli- í agi és { mákat, .ikeréit t alkot- H a rnód, j|.Tlf C30­t épi ha- k nem egy vi- I »againál 'es volt. ,Hatva- zép él­és ala- •olt az, r Hát­ié gaz­ai ren- inytánc ívesnek a stilus azok a melyt üt olyan kjir nyék­eit otö 056 ha ■: THorgyár be -Kjs- rre“- cí- Sikerült r: iménvek kis szin- ■ ' a da- ' ’ .dk mon- i ísfaludy kora érdekhájhászó, pénz, va­gyon után reszkető főurainak ne­vetséges figuráit. Különösen jók voltak Márta, Lorányiné, Ozmí Sándor és Adél szerepeinek ala­kítói. Kár, hogy a szerelmes ifjú vadász, Lajos alakítója fárad­tan, átélés nélkül mozgott a színpadon, ezért nagyban gyen­gült az egész előadás értéke. Szép volt a Hatvani Né­pi Együttes bemutatója — mely azontúl, hogy munkájával ismét életre keltette a már-már elfe­lejtett hatvani szokásokat, újra énekelte a régi szép népdalo­kat, azért is dícséretreméltó, hogy a hatvani kulturális élet hosszú hallgatását megszüntet­te, s reményt nyújtott arra, hogy egy . életerős kulturális munka veszi kezdetét. Ez persze csak az első lépés, de hisszük, hogy a hatvani tanács ezt a kezdeményezést további erőtel­jes kulturális fejlődés kiinduló­pontjának tekinti. Lakodalmas jattot hoztak színpadra. Az előf }ás még nyers, néhol ki- dolf. zatlan, küzd a kezdeti ne­héz gekkel, az egész bemutató még nem egy egészet képviselő kom'ózíció, a táncok, énekek még'1 túlságosan bizonytalanok, de aegész hangulata, a nemes dallamok, a vidám jókedv, az akarat, így is széppé, néhol mű- észivé tették a produkciót, s ígéretet nyújtottak arra, hogy az április vége felé lefolyó já­rási versenyek idejére már ko­moly népi együtteseink közé so- mijük a hatvani együttest is. Ehhez persze a vezetők és ta- további erőteljes és lanka- da s in munkája szükséges. l'aekhdraszt színjátszói Szig- age.í: „Csikós” című hárorn­felvonásosából mutattak be rész­leteket. Gyenge még a csoport, de a bennük rejtő akarat és te­hetség szintén ígéretet jelent a járási versenyre. Valamivel na­gyobb eredménnyel mutatták be táncaikat. Ezután a boídogiak következ­nek. Dícsérnivaló a gyermek­zenekar munkája. Jói szavalt Püspöki Győző, aki tovább­jutott a járási versenyre. De kü­lönösen szép teljesítménye volt a népi együttesnek. Fonójátékoi mutattak be. A gyönyörű dallamok kedve­sen csengtek a fonólányok aj­kán. Különösen értékes volt az a törekvésük, hogy igyekeztek a régibb, ismeretlen dallamokat is bemutatni, (például „Kimentem a rétre, ibolyát kaszálni”, „Este van inár, késő este” stb.). A játék alkalmával, a fonó­ház gazdaasszonya — egy 60 éves néni — nagyon szép elő­adásban énekelte el „Farkas Julcsa” balladáját. Dicséret jár ezért a rendezőknek is és az énekeseknek is. Szép volt a szólótánc, amelyet Püspöki Győző táncolt. Ezt már csak azért is meg kell dicsérnünk, mert az egész népi kultúránkra eléggé jellemző a kollektív meg­nyilvánulás (még a hívatásos népi művészegyüttesekre is), s eléggé elhanyagolt a szóló mű­vészét. Nem akarom ezzel egy jottányit se csorbítani a kollek­tív művészi megnyilatkozás ér­tékét, hiszen bizonyos mértékig éppen ebben van művészegyüt­teseink nagy ereje, csak szeret­ném hangsúlyozni, hogy az el­lentétek ilyen formájú felhasz­nálása is — aminek egyébként hagyománya is van — növelni tudja a produkció művészi nagy­ságát. A boldogi népi együttes fonójátékának szólótánca kétsze­resére emelte az egész produkció értékét, mert szép volt, szorosan beleépült a kollektív táncokba, az egész játékba, mert úgy éreztük, hogy a játék ezzel a szólóval egész. A verseny egyik legsi­kerültebb száma a boídogiak fo­nója volt. Mégis néhány kriti­kai megjegyzés kell illesse Őket. Az egész játék túlságosan rö­vid volt. I^az, hogy sokkai in­kább rövidet és jót. mint for­dítva, de azért nézzük csak. mit lehetett vóina ebből a játékból csinálni egy kicsit nagyobb gonddal, törődéssel, több pró­bával és — esetleg — segítség­gel? /Ví«g lehetett volna szólal­tatni azokat a szép boldogi nép­dalokat is, amelyek még élnek az öregek ajkán és amelyeket úgy . vártunk a szereplőktől. Szólóénekeket kórus kísérettel, majd táncot zenével és kórus­sal, a férfi szóló mellé leány szólótáncot és az egészei olyan ötlettel és szeretettel,, s főleg több próbával megrendezni, mint amilyenre erejük lett volna — ez látszott néhol a bemuta­tóit játékon — de amit elké'nyel- meskedtek. Túlságosan leegy­szerűsítették azt a. gazdagságot és szépséget, amit .a boldogi nép őriz. Nem használták ki, vagy' nem ismefíék fel - eléggé lehetőségeiket. Azt .hiszem, a járási versenyre ilyen, követel­ménnyé! kell fellépnünk a bal- dogiak félé. A csoport és ar. egész boldogi kulturális élet mozgatója, a tehetséges Püspöki Győző, kultúrotthonigazgató szép munkát végzett, de elvárjuk, r hogy kezdeti sikereit elmélyül­tebb .nagyobb gonddal élőké’ szített, további és gazdag ered ményű munka jellemezze. A csányi színjátszók a „Nem magánügy” című színdarab egy részletét mutatták be. Örüiünk annak, hogy nekivágtak egy ilyen nemkönnyű feladat megol­dásának. Még gyengék. Sok próbára és lelkesedésre van szükség. Ügy hisszük, ez meg is van a csányiaknál. Az ecsédi táncosok táncaiban van mé£ valami „bokréta” íz, nem az igazi ecsédi hangulatot és táncokat mutatják. Orosz táncukban pedig nincs meg az orosz jelleg. Magyar motívumo­kat igyekeztek oroszosítani ke-, vés eredménnyel. Az orosz ruha egymagában még nem teszi a táncot orosszá. Tanulniok keil, akkor sikeresebben oldhatják meg feladataikat. Színjátszó csoportjuk Szigli­geti: „Csikós” című háromfel- vonásosából mulatott be részle­tet. A fiatalok jól szerepeltek. Rendezői és átélésbeli hiba ugyan akadt a bemutatott rész leiben, de törekvésük feltétlenül dicsérendő. A boldogi körzeti kul. túrverseny külön érdeme, hogy ezen a napon egy szép kis, nép­művészeti kiállítást is nyitottak a községben, ahol a boldogi népviseletek, hímzések voliak láthatók. Az első körzeti bemu­tató a megyében, ahol a ver­senyt népművészeti kiállítással kötötték egybe. Tudjuk, hogy másfele is van ilyen terv és kíváncsian várjuk az’ eredménye­ket. Az eddig lezajlott körzeti be­mutatók általános tapasztalata az — Heves megyében — hogy az eddigieknél sokkal több szak­mai segítségre van szükségük a csoportoknak. Sok a jó csoport, ahol megvan az akarat, a lel­kesedés, de kevés az olyan cso­port, ahol megvan a szakértelem is. A pedagógusok nagyobb arányú bekapcsolódása és lel­kesebb munkája szükséges még, s ez nagy lépést jelent előre. Egyre több helyen végeznek de­rék és dicsérendő szép munkát a pedagógusok. Fontos azonban, hogy ne legyen a megyében egyetlen község sem, ahol akár csak egy pedagógus is akadna, ki nem vállalna részt ebből a szép és komgly kulturális mun­kából, mely országosan is. me­gyénkben is most válik igazan színvonalas, kulturális mun­kává. Szőllősi Gyula „Rákóczi hadnagya 66 II. Rákóczi Ferenc dicsősé­ges szabadságharcának nagy napjait és alakjait kelti életre filmművészetünk új alkotása, a „Rákóczi hadnagya“. Hőseit, a nép egyszerű fiait és lányait a császári elnyomás, kegyet­lenkedés érleli bátor harcosok­ká. Ezért szöknek a labanc ön­kény alatt lévő falvakból ez­rével a kuruc várakba és rcv- gadnak a fiatalok kardot, fegyvert. Ez vezeti Bornemisz- sza Jánost, az egykori réthelyi jobbágyot is Rákóczi zászlaja alá. A szabadságról és a sze* relémről szól ez a színes, ro mantikus, kalandos film, arról szól, hogy csak szabad nép le ­het boldog és erős, arról, hogy két fiatal hogyan állja meg az élet minden próbáját. Bornem­issza János csak úgy nyerheti el párját, ha faluját, hazáját felszabadítja. Ez az érzé fűti, hajtja őt hősi harcaiban. A fil­met az egri Vörös Csillag i ám színház március 18-tól 31-ig tűzte műsorára. Érdemes cukorrépára szerződni A Seiypi Cukorgyárhoz nem­régiben több panasz érkezett Vécsről, az előző évi elszámo­lásokkal kapcsolatban. A cukor­gyár dolgozói helyszínen vizs­gálták meg a termelők pana­szait és azokat orvosolták is. Szó esett a községben 1954. évi szerződéses cukorrépaier- mesztés továbbfejlesztéséről, annál is inkább, meri a község tavalyi 76 termelőjéből ez ideig csak' 215-én kötöttek szerződést, s-asds egy FésaBsüKiésőkWöifétfé tavalyi--területéi. -Mészáros Fe­renc mezőgazdasági előadó és Fajti György: termelési felelős azt kifogásolták, hogy a cukor­répa ára alacsony, tavaly víz­káruk volt, s ezért nem tudtak komolyabb tewnést elérni, s a jövedelmet növelni. Később azonban kiderült, hogy nem is az ár ah ny, hanem jól kell megválásán és előkészíteni a cuk irr .ma- földet, szeretettel kell ápolni ti vetést és az ilyen munka eseiéu a mázsánként!. két kilc nm cukron és a hatforinto:- • .a áron felül könnyen elér t ! a mázsátikénti 25 forinto. -á- miumot is. Emellett répa c-til­letők ICO százalékban Síd- a-terwtény«: «s £0.”Cc . ban az álíatbeadási . köt ség alól. , Mészáros Ferenc és f, jti György mindjárt el is határoz ták, hogy bár eddig még nem kötöttek szerződés t, de F í v - szerződést kötnek ugyanak -:< ■: ■ területre, mint tavaly. vuj! Künk a tetű ellen ís-b ist. : césében t ízül a ro- . agyóbb .unyogok, erjesztik a ; ségeket, - maláriát, iútéses ti- : ne tűrjük : lázunk tá- i ezeket a I ’ sztítsuk : én tart- : . abályo­, Ten vé­li íerjesz- i: egséget, li -nak ne- I > • beteg- *1 •"1 előfor- er, .:!, ahol t'r -i át a betegről óz lej-, runa- szürkés to on, főleg a etű i la­sait, :ztó .írök ta- jlek •ke. A ni hat .ékből kel ki k. Táplálé- 1norodása la alan lhet. visz- em- en­muh eltetv letkeznek. A fejbőr sebes lesz, a haj összetanad. a testen jel­legzetes vakarási csíkok látha­tók. Az eltetvesedéstől leginkább a tisztaság és gyakori fehér­neműváltás óvja meg az em­bert, bár önhibáján kívül is bárki tetveket szerezhet. A he­tenkénti alapos hajmosás és mindennapos fésülködés is fontos. Állandó és gondos tisztálkodás, mosdás és fürdés, ruha- és fehérneműváltás mel­lett még a véletlenül felsze­dett tetű is hamar elpusztul. Tetvesség vagy annak gyanít­ja esetén a fehérneműt alapo­san ki kell mosni forró vízben, a felsőruhát, kötött holmit pe­dig meleg vasalóval jól ki keli vasalni. A fejtetűt elpusztít­hatjuk alapos forróvizés, vagy petroleumos mosással és ecetes átöblítéssel. Jó szer az Ergo is. Igen alkalmas a tetvek elpusz­títására a Matador (DDT) ne­vű, rovarirtó por, amellyel a fehérneműt, ruhát, ágyneműt, hajat, esetleg a falakat és ál­talában a tetű tartózkodási helyét be kell porozni, mert ha a tetű a Matador porral érintkezésbe jut, liamar el­pusztul. Végül mindenki tartsa kö­telességének azt, hogy ha el­hanyagolt, tetves egyénről tu­domást szerez, erről azonnal értesítse az illetékes hatósági közeget, főleg a körzeti or­vost, vagy védőnőt, esetleg egészségért. Z AUGUSZTUSI nap perzselő nyilai elöl a bok­rok árnyékába menekült mun­kacsapatunk, amely a javosz- lavlj-arclíangolszki autóút építésén dolgozott. El sem hit­tük volna, hogy ift fent észa­kon is ilyen meleg tud lenni a nyár. Kis csoportok alakultak ki. Egyik helyen az örök téma: az otthon körül repkedtek a gondolatok, másutt kártyaszó­val ütötték el a pihenés idejét. Kovács Janiék Ady és József Attila verseket diktáltak egy­másnak. Ez a poétalelkű gár­da volt a tábor magyar rész­legének a „kuitúrigazgatósá- ga“, hangversenyeket, irodal­mi esteket rendeztek çs így az oly távoli hazát közelebb hoz­ták hozzánk. Működésüket a tábor parancsnoksága igen sokra értékelte, minden támo­gatást megadott a rendezvé­nyekhez és gyakran jelen vol­tak családtagjaikkal együtt a hangversenyeken. Ez a kis csoport jelenleg a legközelebbi műsor összeállításán fárado­zott, amelyben költészetünk forradalmi hagyományait igye­keztek megszólaltatni. Magam nem vegyülök e! egy csoportban sem.. Egyedül ülök egy kimagasló helyen. Tekin­tetem a végtelen látóhatáron járatom végig. Csodálatos táj! Mintha egy őstenger éppen abban a pillanatban mereve­dett volna meg, amikor a vi­har többszáz méteres hullá­mokat korbácsolt fel. Hatal­mas jéggyalulta hajlatok, ame­lyeknek a mélyén a völgyek­ben végnélküli fenyvesek hú­zódnak, ki tudja honnan és meddig? ... oldalaikon feltört szántók, vagy üdezöld legelők, tetejükön pedig kolhoz, vagy szovhozfalu. Magas helyről a láthatár eléri a 10 kilométert is. És ameddig ellátsz, min­denütt az élet lüktetését ta- ’ 1 “ Tál— erdeiben viUanyíurtsssek döntik az év­VOLOGDAI PIONÍROK százados fákat, hogy a folyón leúsztatva hatalmas építkezé­sekhez • szolgáljanak anyagul. A szántókon traktorosok hasít­ják fel a gazdag anyaföldet, hogy Micsurin álmait valóra váltva, ez a hajdani elhagya­tott vidék is kenyeret terem­jen. A legelőkön tarka szín­foltban legel a csorda, ami­nek tejéből a világ legma­gasabb zsírtartalmú vaja ké­szül a vologdai tejkombíhát- ban. Esténként a távvezetékek által hozott áram villanyfény­nyel árasztja el a legeldugot­tabb falut is, melynek nyomá­ban kigyúl a kultúra fénye. GONDOLATAIMBÓL hir­telen szokatlan látvány zök­kent ki. A vologdai út kanya­rulatánál vidám nóta hangzik fel, majd előbukkannak a nó- tázók is: tarka-barka gyer­meksereg. Cérnavékony-hangú aprócska lányok, fiúk lelkesen fújják a pionírok dalát. Mind­nek a nyakán vörös nyakken­dő, aminek színével arcuk üde pirossága bátran versenyez­het. Iíözelünkbe értek, látszik, észrevették a pihenő hadifog­lyokat. Megálltak... tanakod­nak. Na, most mi lesz? Hirte­len eszembe jut a régi propa­ganda, jnilyennek festették a szovjet gyermekeket. Ha csak fele is igaz lenne, most gúnyo­lódásnak, esetleg hajigálásnak kell következnie, hiszen a há­ború alatt otthon nem egyszer láttuk, hogy még felnőttek is mit műveltek egy-egy városon átvonuló hadifoglyokkal. Rövid tanakodás után — úgylátszik döntésre jutottak — megindultak felénk. Baj- társaim is abbahagyták ed­digi foglalatoskodásukat és kíváncsian fordultak a közele­dők felé. Igen vegyesen van­nak, négy-öt éves kislány, 1C.-Q fiú PS "I l.-ót pontja közt minden változat. Kilenc gyermek és felnőtt egy sem. „Zdrasztvujtye!“ — barátsá­gosan cseng az üdvözlésük. Ez a hang előző aggodalmamat teljesen eloszlatja: nem, itt csúfolódás nem lesz. „Ki tud közületek oroszul?“ — kérdezi a legidősebb fiú, aki láthatólag a vezetőjük. „Valami keveset én tudok“ — jelentkezem. „Ugye, ti magyar hadifog­lyok vagytok? Mi Vologdából jöttünk úttörő kirándulásra. Sokat hallottunk rólatok, örü­lünk, hogy most találkoztunk is. Szeretnénk még jobban megismerkedni veletek, ezért kérünk, meséljetek a hazátok­ról, népetekről, életetekről!“ BAJTARSAÍM, amikor megértették miről van szó, ugyanazt a forró hullámot érezték, ami elöntötte az én testemet is. Mosolyos könny ragyogott mindannyiunk sze­mében és pár pillanat múlva a két csoport már teljesen ösz- szeolvadt: mi a kiskorú felnőt­tek és a hozzánk viszonyítva nagyon is felnőtt, de mégis igazán gyerekek. A kis ötéves Vera, Tóth Laci bácsival be­szélgetett, akinek otthon egy hasonló kislánya van. Kovács Jani, a falusi tanító Pavellel vitatkozott, aki most végézte a VII. osztályt és szintén taní­tónak készül. Surát, a csoport vezetőjét hárman is körülfog­ták, kérték: tanítsa meg őket arra a szép dalra, amit az úton énekeltek. Igen belemele­gedett mindenki a beszélgetés­be, pedig a legtöbben oroszul csak két-három szót tudtak. De akik „megértik egymást“, azok megértik egymás gondo­latait is és szavak töredéké­ből, szemek csillogásából, ar­cok ragyogásából a legtökéle­tesebb párbeszéd alakul ki AmtirrtK ideje bőven mindenkinek elmondani a mondókáját, Sura rongál so? intette pajtásait és pár szabni megbeszélés után bej elem te hogy a találkozás emlék me né­hány dalból és táncszamból álló műsorral ajándékoznak meg. Nagy érdeklődéssel - gyeltük a gyermekeket. Pár pillanat múlva megszólalt a harmonika és kíséretével egy­másután hangzottak a szebb­nél szebb orosz népdalok, ame­lyek a könnyes múltat és ra­gyogó, boldog jelent szólaltat­ták meg. Egy-egy tánc a nép hatalmas erejét tükrözte, örö­kös bizakodást a szebb jöven­dőben, ami az ő földükön már megvalósult. A népi táncok mellett csodálatos volt a kis Mása menüettje, amit egy csaknem akkora játékbabával lejtett, mint ő maga. Felejthe­tetlen élmény, a legszebb aján­dék, amit kaphattunk! S az idő oly gyorsan rohant. Észre sem vettük, s már meg­szólalt a munkába hívó gong. Kis barátainktól nehéz volt elbúcsúzni. Mindegyiket meg­öleltük, megsímogattuk, ők pe­dig minél előbbi hazautazást kívántak. ,Ha hazaértek, legyetek a népek közötti barátság harco­sai. Építsetek hozzánk !— rn­lóan szaba ;ot. mi segítőn) e';. Ili \ sé­tek a szovj a ma£> ép örök baráts Lt!u ezekke búcsúzott e ura. S ák ekkor érte: K még in. miért harci ik ö!v »rí a szovjet kímélték e féltón rí­két és hazái”:; meg, hogy ■sZOVTf’* nem mint eil« hm . mint jó bar jött el k. felszabadítai az 93 elnyomás a! i népüni E találko; óta b k átlagos napi r'ljesíimt >0 százalék fele volt. *ss>

Next

/
Oldalképek
Tartalom