Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-11 / 11. szám

1954 február 11. NÉPÚJSÁG j •Javítsuk wnoff a társatlahsni ellmör&ést keresh(*€Ívlfff i szervein kn él — értekezletet tartottak a kereskedelem ellenőrei Közszükségleti cikkek gyártása megyénkben Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában kereskedelmi szerveink legfontosabb feladata a kultu­rált, szocialista kereskedelem megteremtése és fejlesztése. E célkitűzés megvalósítása érdeké­ben fáradoznak- kereskedőink, kereskedelmi vezetőink és állami kereskedelmi szerveink egyaránt. Szocializmust építő országunk­nak kulturált kereskedelemre van szüksége, amely a vevőkkel való szoros kapcsolat fenntartá­sával igyekszik a dolgozók vá­sárlási igényeit a lehető legtöké­letesebben kielégíteni. Keres­kedelmi szerveink minden törek­vése ellenére is sajnos még mindig nem megfelelő ez a kap­csolat. A vásárlóközönség részé­ről még gyakran tapasztalhatók jogos panaszok a vevőkkel való bánásmódot, az udvarias kiszol­gálást. s az áruellátást illetően. Sok panasz merült fel a jogta­lan árdrágítások és súlycsonkí- tások ellen is. Amikor kormány­zatunk az árleszállítás politiká­jával, a dolgozók életszínvona­lának emelését szolgálja, tűrhe­tetlen az az állapot, ami több üzletben tapasztalható. Az el­adók a megengedettnél drágáb­ban árusítanak bizonyos áru­cikkeket. a kiadott árukat szűkén mérik meg. s ezzel becsapják a vásárló dolgozókat. E megengedhetetlen állapot megszüntetésére és minimumra való csökkentése érdekében február 3-án a megyei tanács kultúrtermében közös meg­beszélésre gyűltek össze megyénk kereskedelmi szer­veinek vezetői és ellenőrei. Az értekezlet előadója Bittner Jánosné, az állami kereskedelem felügyelet vezetője elmondotta, hogy a fennálló hibák oka jó­részt kereskedelmi ellenőreink hanyag és laza munkája. Bizo­nyos fokig a megalkuvás szel­leme él úgy a vállalati, mint az állami ellenőrökben. Munkájukat sokszor minden felkészülés nél­kül és csak futólag végzik et, a hibák elkövetőit nem vonják fele­& lösségre. Nem mutatják meg a megoldás módszereit, a kivezető utat. Az egyik ellenőrzés fo­lyamán 8 gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat 16 üzlete közül 13-ban tapasztaltak ár­drágítást. Több helyen még mindig az ár- leszállítás előtti áron kaphatók egyes cikkek. Sok kívánni való van az üzletek tisztasága, az ár­jelzések alkalmazása, a pana­szok elintézése és a bolti dolgo­zók munkafegyelme körül is. Mindezekért a kereskedelmi dol­gozókon és vezetőkön kívül ellenőrző szerveink a felelősek. A beszámoló után a megjelent ellenőrök szólaltak fel. Szűcs elvtárs. az egri Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója elmondotta, hogy a kiskereskedelmi boltok­ban lévő visszaélésekért felelős­ségre vonták azok okozóit. Az ellenőrzés megjavítása érdeké­ben szerződést kötöttek az egri állami áruházzal, kölcsönösen ellenőrzik egymás munkáját, árucikkeik árát. Elek elvtárs. a Kiskereskedelmi Vállalat árufor­galmi osztályának vezetője a súlycsonkítás egyik okát abban látja, hogy a Nagykereskedelmi Vállalatok is hiányosan szállít­ják le a megrendelt árut és így a boltos valóban rákényszerül arra, hogy szűkebben mérjen. Hiányolja, nincsenek megfelelő számban szakellenőrzők. A tár­sadalmi ellenőrzés kiterjesztése érdekében javasolja, hogy az üzletekben függesszenek ki ár­táblákat. hogy a vásárlók ellen­őrizni tudják az árakat. Nincs egységes országos árjegyzék, sokszor a Nagykereskedelmi Vál­lalatoknak sincs pontos árjegy­zéke és ez az oka annak, hogy sokszor azok is helytelenül szám­láznak. — Ebben látja az árdrá­gítások másik okát. egyik fel­szólaló. Farkas elvtárs, a Kis­kereskedelmi Vállalat ellenőre. A legjobb árellenőrzés a szak­emberek által végzett alapos, ió leltár, — állapítja meg Kis Győző — javasolja, hogy az észlelt hibákat és eredményeket mindig tüntessék fel az ellen­őrzőkönyvben. A Vendéglátó- ipari Trösztnél eleinte elhanya­golták az ellenőrzést. A most megindult ellenőrzések munkáját hátráltatja a kevés módszerbeli tudás, felkészültség és a más- irányú elfoglaltság. Igen hiányos és elhanyagolt az ellenőrzés szövetkezeti vonalon. Kevés az ellenőr, s a társadalmi ellenőrzés sokszor személyeske­déssé fajul, s a községi tanácsok sem adnak meg minden támoga­tást a falu és földművesszövet­kezetek jó munkájához. Az egri állami áruház igazgatója az utánpótlás kérdését veti fel. El­mondja. hogy kevés fiatal jelent­kezik kereskedelmi tanulónak, mert tanuló éveik alatt kevés a fizetésük. A kereskedelmi szer­veknek a társadalmi ellenőrzés terén lévő feladatait az itt el­hangzott javaslatokból és Bágyi elvtársnak, a megyei pártbizott­ság kereskédelmi előadójának felszólalásából láthatjuk vilá­gosan. Az idáig alkalmazott 10 per­ces futólagos ellenőrzések helyett tartsanak ellenőreink munka- tervszerinti rendszeres, célfel­adatokra irányuló ellenőrzést. Egy-egy ilyen célfeladat az ár­drágításokra, a tavaszi forga­lomra való felkészülésre, vagy az üzletek tisztaságára irányul­jon. Ellenőreink kiszállás alkal­mával alaposan készüljenek fel és munkájuk ne csak az ellen­őrzésben. hanem a segítésben, útmutatásban merüljön ki. Ellen­őrzésük eredményéről írjanak je­lentést a felsőbb szervek felé és kísérjék figyelemmel azok el­intézésének módját. Kísérjék fi­gyelemmel a kereskedelmi dol­gozók jogainak betartását, hall­gassák meg azok panaszait. A szövetkezeti hálózatban fennálló visszaélések és hibák jórészt ab­ból adódnak, hogy különösen faluhelyen nem a hozzáértő és megfelelő szakemberek kezére van bízva az üzlet vezetése. El­lenőreink boltos-értekezleteken beszéljenek a bolti dolgozókkal a társadalmi ellenőrzés fontos­ságáról és ott mutassanak rá a felelőtlenségből, súlycsonkítás­ból, árdrágításból adódó hibák következményeire. Állami szerveink az állami kereskedelmi felügyelet, a megyei, járási és községi tanácsok nyújtsanak több segítséget az ellenőrzés munkájához. Vállalati ellenőreink vegyenek részt az állami, kereskedelemi felügyelettel közös ellenőrzésen és ez legyen tapasztalatcsere is számukra. Az eddigieknél szé­lesebb tömegeket kell bevonni a társadalmi ellenőrzés munká­jába. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a vásárló dolgo­zók sok esetben nem tudják hová forduljanak jogos panaszaikkal, hogyan segíthetnének azokon. A dolgozók felvilágosítása érdeké­ben vevöankétokat kell szervez­ni, ezenkívül az üzemekben, a munkahelyen ismertető előadá­sokat kell tartani, ahol a dolgo­zók megismerik a társadalmi ellenőrzés módszereit. Felsőbb kereskedelmi szerveink adjanak ki egységes árjegyzéket. Ellen­őreink végezzék még becsülete­sebben, következetesebben, meg­alkuvás nélkül munkájukat, bolti dolgozóink pedig tartsák be a szocialista kereskedelemnek a vevőkkel szemben támasztott kö­vetelményeit: így a pontos áron való árusítást, a pontos mérést, a jó munkafegyelmet, a vevők­kel való udvarias bánásmódot és az áru, a szocialista tulajdon megóvását és jó kezelését. Tár­sadalmi ellenőreink a vásárlások folyamán igyekezzenek a talál­ható hibákat őszinte kritikával feltárni. Az igaz. becsületes, építő kritika, a hibák kijavítása nem rombolja, hanem emeli a szocialista kereskedelem tekin­télyét dolgozóink és egész né­pünk előtt. Császár István A kormányprogramm nagy és megtisztelő feladatokat tótt könnyűiparunkra; a minden­napos életünkben használatos, közszükségleti cikkek fokozott gyártását. Ennek érdekében megyénk­ben is, a megyei pártbizottság ipari osztálya értekezletre hív­ta össze a megye üzemeinek gazdasági vezetőit, hogy fel­hívja figyelmüket a hiányzó közszükségleti cikkek gyár­tására. Ezen az értekezleten több értékes javaslat hangzott el, amely arra mutat, hogy a megye gazdasági vezetői meg­értették a kormányprogramm jelentőségét. Tudnunk kell azt. hogy közszükségleti cik­kek gyártása nem változtat­hatja meg a kiadott ter­vek maradéktalan teljesíté­sét, hanem terven kívül az üzemek sajátosságaitól füg­gően, hulladékanyagból, meg­felelő minőségben kell, hogy készüljenek. Nézzük meg pél­dául a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár kezdeményezését, ahol az üzem úgy siet a me­zőgazdaság fejlesztéséért harc­ban álló parasztságunk segít­ségére, hogy ekevasat gyárt. Vagy például az Egri Laka­tosát ugvár. amely a megyei értekezlet után mind szoro­sabb kapcsolatot tart fenn a kereskedelmi szervekkel, a Hevesmegyei Vaskereskedelmi Vállalat felhívására hulladék­lemezből falhüvelyeket készít, amelyekre a megyében igen nagy szükség van. De az Egri Lakatosárugyár nemcsak me­gyei. hanem országos viszony­latban is segíti a kormánvpro- gramm megvalósítását. Rövi­desen megkezdi a gyermekko­csikerekek készítését. Üzemeink 1954. évi tervüket már a kormányprogramm szellemében építik fel. Az Eg­ri Bútorgyárban, ahol 19*3- ban túlnyomórészt irodabútort gyártottak, most fényezett la­kásbútorok gyártására tértek át. De ugyanígy sorolhatnánk tovább megyénk üzemeit, ame­lyek hasonló módon követik a kormányprogramm célkitű­zéseit. Dolgozóink azonban nemcsak azt követelik meg. hogy iparunk több fogyasztási cikket termeljen, hanem azt is, hogy — mivel igényeik ál­landóan nőnek — a gyártmá­nyok szépek, tartósak, minősé­gileg kifogástalanok legyenek. A minőség tehát igen fontos termelési feladat. A minőségi munka — becsület kérdése. Minden dolgozó gondoljon ar­ra, hogy ő egyben fogyasztó is, és arra, hogy amilyen árut nem kíván magának, azt ne gyártsa más számára sem. A legjobb dolgozók példája azt mutatja, hogy a termelés nö­velésével együtt lehet minő­ségi munkát is végezni. Az Egri Bútorgyárban Miskolci Sándor 170 százalékra teljesíti normáját — kiváló minőségi munka mellett. Az Egri Laka- tosárugyárban Fazekas Gyula ifjúmunkás, jelvényes sztaha­novista végez 100 százalékos minőségi munkát, normáját állandóan 150—160 százalékra teljesíti. À fogyasztási cikkek minő­ségének megjavítása megköve­teli a műszaki feltételek biz­tosítását is. Tehát állandóan fokozni kell a gyártási techno­lógia fejlesztését. Egyes mű­szaki vezetők úgy vélik, hogy a minőségi munka ellenőrzése csak a MEO feladata, és gyár­tás közben elhanyagolják a fo­kozottabb ellenőrzést. Hiányosságot tapasztaltunk a MEO-nál is, a hiba jórészt abban nyilvánul meg, hogy egyes műszaki ellenőrök meg­alkuvók és szakmai ismeretük nem kielégítő. Mi a feladat? Biztosítanunk kell dolgozóink szakmai képzését, össze kell egyeztetnünk a gazdasági mun­kát a politikai munkával. Üze­mi párt- és szakszervezeteink hathatósabb segítségére van szükség. Jobban kell foglalkoznunk a minisztertanács és a SZOT nyilvánosságra hozott munka­versenyről szóló határozatával is. A mun ka versenynek a ter­melés és a tervek teljesítésé­nek hajtóerejévé kell válnia. Megyénk dolgozói a közelgő pártkongresszus tiszteletére te­gyenek minőségi versenyválla­lásokat, amelyek egyben előre­lendítik az első negyedéves terv időelőtti befejezését. Ezen keresztül biztosítjuk a kor­mányprogramm megvalósítá­sát és dolgozó népünk életszín­vonalának emelését. Üzemeink jelszavává kell hogy váljon: ..Termelj többet, jobban élsz!" Megyénk üzemei — a még megmutatkozó hiányosságok ellenére — már eddig is je­lentős eredményeket értek ei a szükségleti cikkek minőségé­nek javítása és gyártása terén. A fejlődésben azonban nincs megállás. Megyénk minden üzemének még fokozottabban kell bekapcsolódnia ezen ne­mes versnybe, hogy a megyénk területén még fennálló köz­szükségleti cikkek hiányát mielőbb felszámolják. Az üze­mek és a kereskedelmi szervek építsenek ki egymás között szorosabb kapcsolatot. Megyénk vezetői és dolgozói nem ismerhetnek fontosabb feladatot, mint azt, hogy még figyelmesebben, még lelkiisme­retesebb munkával teljesítsék a fogyasztó dolgozók kívánsá­gait. Németh Tibor, az Egri Lakatosárugyár igazgatója Mezőgazdasági szaküzletek nyílnak megyénkben Hogy a nagykereskedelmi vál­lalatok mennyire elhanyagol­ják a mezőgazdasági gépek és felszerelések biztosítását, bizo­nyítja az a tény is, hogy 1953 december hónapban egyedül a hevesi járásban 500 darab OTP utalványt nem tudtak a FMSZ- ektől beváltani. Igaz, hogy az utalványok be­váltási határidejét hat hónap­pal meghosszabbftották, azon­ban FMSZ-eink attól tartanak, hogy a mezőgazdasági felsze­reléseket a hat hónap utolsó hónapjában fogják majd bizto­sítani, amikor az már késő lesz. Földmüvesszövetkezeteink azt kérik, hogy a nagykereskedelmi szerveink legkésőbb február 15-ig elégítsék ki a szövetke­zetek ezirányú szükségletét, hogy a gépek késése ne akadá­lyozza a dolgozó parasztokat a tavaszi munkák elvégzésében. Süveges Benedek levelező „Ludvig mama“ útja a Munkaérdeméremig Alig pár hónapja hangzott e! a Központi Vezetőség mező- gazdaság fejlesztéséről ezóló határozata. Ez a határozat hosszú időre megszabta a fel­adatot földmüvesszövetkezeteink előtt is. Földmüvesszövetkezeteink is biztosították, hogy dolgozó pa­rasztságunk korlátlan mennyi­ségben beszerezhesse a műtrá­gya1 és növényvédőszerek szűk. ségleteit a helybeli földműves- szövetkezeteknél. Megyénkben már több mint 60 vagon mű- trágyakészletet biztosítottak. Február 1-től szabadon, kor­látlan mennyiségben vásárol­hatja meg parasztságunk szö­vetkezeteinknél a rézgálic. szükségletét is. Földmüvesszövetkezeteink mindent megtesznek annak ér­dekében is, hogy különböző mezőgazdasági kisgépet, fel­szerelést hozzanak forgalomba, melyet a múlt évben még biz­tosítani nem tudtak. A hevesi földművesszövetkezet már lét­rehozott egy korszerű mező- gazdasági szaküzletet. mely havonta több, mint 300.000 fo­rmt forgalmat biztosit. A káli FMSZ is egy ilyen korszerű szaküzlet megnyitását tervezi. Mezőgazdasági szaküzlet nyí­lik az egri. füzesabonyi FMSZ- ekben is. A mezőgazdasági kisgépek kereslete szükségessé teszi azt is, hogy a gyöngyösi FMSZ eddigi szaküzletét kibővítsék. Földmüvesszövetkezeteink el is követtek mindent, hogy ezt megvalósítsák. Hiba azonban, hogy szövetkezeteink ezirányú munkáját a falvakban senk sem támogatta, sőt tanácsszer­veink inkább gátolják azzal, hogy nem hajlandók helyiséget biztosítani. Akaratlanul is. arra a • kö­vetkeztetésre jutunk, hogy egyes tanácsszerveink még min­dig nem ismerik a Központ Vezetőség mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozatát. Dolgozó parasztságunk, de a tsz-ek is készülődnek a ta­vaszi nagy mezőgazdasági munkák előkészítéséhez. Szá­mot vetnek a mezőgazdasági felszerelésekkel, azokat javít­ják, vagy újakat vásárolnak. Nap, mint nap keresik fel szö­vetkezeteinket és érdeklődnek a kisgépek beszerzése iránt Mindez így is van rendjén. Földmüvesszövetkezeteink azonban hiába adják le ez­irányú megrendeléseiket, ekét, boronát, iókapát, vetőgépet a nagykereskedelmi vállalatoktól egyáltalán nem kapnak. Ugy- látszik. hogy mindezek biztosí­tása érdekében a nagykereske­delmi vállalatok nem tesznek meg mindent, pedig már az idő sürget. Az a dolgozó pa­raszt, aki most ráfot akar hu- zaini, vagy az elkészült új szekerét kellene abroncsolfatni, nem tudja mindenhol és min­den esetben ezt beszerezni. Most van a trágyahordás ide­je is, amikor igen sok éles patkósarokra van szüksége a lovas gazdáknak és a tsz-eknek is. Szövetkezeteink ezt az igényt sem tudják teljes, egé­szében biztosítani, mert rak­tárunkban csak nyárj tompa pat.kósarok áll rendelkezésére, a nagykereskedelmi vállalatoktól pedig nem kapnak. A MÉSZÖV mindezen hiá­nyosságok leküzdésére felvette a kapcsolatot a hely: KTSZ-ek- kel is, hogy azokat a mező- gazdasági feí szereléseket, me­lyeket elő tudnak állítani, mint a borona, lókapa, stb. bizto­sítani tudjuk. Ez azonban nem járt eredménnyel, mert a KTSZ azt a boronát, melynek fogyasztói ára gyártól szállít­va 390 forint, csak 1200 forint­ért tudná előállítani. Felelősség terheli itt egyes bo':vezető:nket is, mert az 1953 év III. ne­gyedében, illetve IV. negyedév­ben elmulasztották a mező- gazdasági áruk megrendelését A SZÉL SÜVÖLTVE vágtat a téli táj fölött. Nyomában ka­varog, örvénylik a fehér hó, majd elsuhan a kisteleki tanya fö­lött. A fák ágai meghajlanak a szél ereje alatt. Lassan elhal­ványodnak a csillagok az égen. s a keleti láthatár alján halvány rózsaszín csík jelenik meg. Hajnalodik. A kis udvar benépese­dik, tyúkok, kacsák, tehenek, mindegyikük a maga módján figyelmeztetik a gazdát: itt a reggel. * Az ablakból halvány fény világít, petróleumlámpa fénye. Benn a tűzhely mellett idős asszony élesztgeti a tüzet. A fel­lobbanó lángok fénye megvilágítja arcát, mely az első pillanat­ban szenvedőnek tűnik, de aki régen ismeri, egészen mást tud leolvasni róla: jóságot és szeretetet... * A KIS TANYA lakója Ludvig Sándorné, a hatvani Gorkij termelőszövetkezeti csoport munkaérdemérmes elnöke. Mióta megkapta a kitüntetést, még nagyobb szeretettel, odaadással irá­nyítja tovább a termelőszövetkezet életét. Amint mondja: „Nem elég csak megszerezni, meg is kell tartani a dicsőséget”. Szombaton, az országos termelőszövetkezeti tanács értekez­letén örömmel hallgatták felszólalását. ..Termelőszövetkezetem nevében ígérem, azon leszünk, minél több hús, zs-r és 'sza­lonna kerüljön a városi dolgozók asztalára.” Ilyen asszony Ludvig „mama”. Mamának szólítja mindenki, aki öt ismeri. Már elmúlt hatvan éves, mégsem érzi az öregsé­get. Fiatalnak, húsz évesnek mondja most is magát. De nem­csak érzi és mondja, bebizonyítja ezt munkájával is. * A TŰZ már vigan pattog a tűzhelyen. Tele önti a kannát frissen fejt tejjel, hátára veszi, s elindul be a városba. Élesen maró hópelyhek csapódnak arcába. A szél fúj, kavarja a havat. Kemény idő — sóhajtja — s arcára húzza meleg, gyapjú-ken­dőjét. Bátran nekivág a vastag hóval borított dűlőnek. Rég volt ilyen hófúvás, talán 1919-ben, de akkor nem törődött a hóvihar­ral, meri üldözték, mert bátran harcbaszállt az emberek jogai­ért, kinyitotta a száját. Ezért kommunistának nevezték. Kommu­nista... Igazuk volt. Ludvigné tényleg az emberi jólétért, a fel- emelkedésért harcolt. S ez egyet jelentett a kommunista maga­tartással. Üldözték verték. Hatvanból kitiltották, 21 évig elha­gyatott helyen élt. Keserves sorsa volt. Nehéz körülmények között élt, de érdemes volt harcolni. Tudta, hogy egyszer eljön az az idő, amikor megbecsülik az embert. El is jött. A felszabadulás után neki is megváltozott az élete. Három lányát férjhez adta, s a negyediket, mivel tanulni akart, iskoláztatta. A Gorkij Egyetemen végzett, — tanárnő lett. Ö tanár, az anyja tsz-elnök. Az alakuló termelőszövetkezeti ér­tekezleten a tagság Ludvig-mama iránt érzett szeretetből leánya iskolájáról, Gorkijról nevezte el a tsz-t. Komoly vezetőt kapott a termelőszövetkezet. A kedves, sze­líd, türelmes Ludvig-mama becsülettel irányította életüket. Tu­dott ő erélyesen is intézkedni. Szavajárása voit: „Fiaim, ha nem dolgoztok, nem lesz kenyér, s nehezebb lesz a megélhetésünk.” A 26 tag boldogan fogadott szót neki. Az eredmény nem is ma­radt el. Termelőszövetkezetük az elsők között végzett Hatvan­ban. A jó vezető is elnyerte méltó jutalmát... a Munkaérdem- érmet. * LUDVIG MAMA, ha Hatvanba megv, mindig betér a tanács­hoz egy-két szóra. A tanács dolgozóival munkájukról, termelő­szövetkezetükről és az életről beszél. Aztán siet haza, beteg öre­géhez. Most is a tanácsházára megy, van miről beszámolni. Azóta, hogy megkapta a Munkaérdemérmet, még nem volt a tanács­nál. Mégiscsak el kell mondani élményeit. Értekezlet, díjkiosz­tás, mindez kikívánkozik belőle. Milyen boldog örömmel rakta mel'ére a jelvényt. Kitüntették őt... Akit mindig csak üldöztek és vertek. Legjobban mégis az értekezlet szünetére emlékszik, amikor Rákosi elvtárssal beszélgetett. Életének legszebb napjai voltak ezek. Büszkén őrzi a jelvényt, a Munka Érdemérmet. Továbbra is fiatalos lendülettel, akarattal szeretné még sok-sok éven át ve­zetni a Gorkij termelőszövetkezetet. Boldogok a tagok is, tud­ják, jó kezekben van a vezetés. Életük így egyre szebb és jobb lesz. • Ludvig-mama szabad idejében szeret olvasni, s rádiót hall­gatni. Rádiót hallgatni igaz, hogy csak akkor tud, ha valame­lyik szomszédba, vagy pedig Hatvanba bemegy. Minden vágya, hogy legalább egy telepes rádiót kapjon tanyájuk. Szereti à magyar nótát is, a jó pattogó csárdást. Egyetlen kívánsága a Rádió felé. hogy küldjenek neki egy dalt. Azt hisszük, kívánsága teljesíthető, megérdemli... Márkus János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom