Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-31 / 8. szám

4

NÉPÚJSÁG

1954 január Sí.

ültökig a túlvilági lelkek nyugtalanok, haza-hazajárnak, persze nem nagy örömére az otthoniaknak. Jöttüket bútorrapanás, tá- nyércsörrenés, hirtelen támadt légvonat, vagy a gyertya furcsa pislogása jelzi.

Mi bántja a lelkeket? Miért nem nyughatnak? A feltett kérdést senki emberfia nem tudja megválaszolni, csak a tudósasszony. Aki úgy látja a halottakat, mint mi az álomképeket. És aki hallja, mi a lelkek kívánsága.

Eger környékén valamikor híresek voltak az alsótárkányi, a dormándi, a novaji tudósasszonyok. A dormándi aszony tudományát Bartako- vies érsek is megcsodálta. „Nyilatkozzál, leányom — bíztatta az érsek — mit látsz, ami engemet is érdekel?” A látnoknő erre leírta az érsek anyja halálát, aki állítólag ugyanazon órában hait meg.

nak 1915 június 16-án — hogy a közönségnek ezt az asszonyt jóslásért felkeresni és neki azért pénzt, vagy más jutalmat adni nem szabad, mert az törvénybe ütközik és hogy ez az asszony egészen közönséges hazugságokkal szokta a népet elánútani, s a szavaiból egyetlen betű sem igaz. Ez többször nyilvánvalóan rábizonyult." (Megyei leltár, 1915 B 863J2 sz.)

Egyszer magam is felkerestem. Es pedig a kaptárkövekkel kapcsolóiban.

A kaptárkövek a szö'.öskei erdőn, Maklánynál (ahol a gulya hál). Szomolya, Cserépfalu, no meg Cserépváralja határában a puha tufakőből kürt-, süveg-, szarv-, néha banya kemencealaltra kinagyolt, furcsa, 3—10 méter magas kőszirtek, televésve fülkékkel, vakablakokkal. A fülkék leginkább dél felé nyílnak, de akad északnak néző fülke is.

Hogy a kaptárkövek igen régiek, azt bárki első tekintetre megállapíthatja. Vájjon mi célt szolgáltak? Méhesek, kaptárok leltek volna? Node a méh kőben, pláne árnyékos (északi) oldalon meg nem telepedik. A méhnek faodú és verőfény kell! Kőzelébb áll a valósághoz a tudós nézet, hogy a kaptárkövek a halottégetés korából való emlékek. A hamvakat cserépurnákba. zárták, az urnákat a vakablakban helyezték el. Az üregeket eredetileg deszhaiapokkal fedték be, sárral be is tapasztották. A deszkalapokat rögzítő csapok máig jól felismerhetők: átlag 3—5 centiméter mélyek.

Ami az urnákat illeti, azoknak ma már „se híre, se hamva". Kincskeresők rég összezúzták valamennyit.

A novaji tudósasszonyt, Hegyi Jőzsefné sz. Nagy Katalint, a jeles író, Gárdonyi Géza is meglátogatta. Máig csodás történetkék vannak forgalomban a tudományát illetőleg. Egyszer egy fiatalember másodmagával csak azért kereste fel, hogy meghazudtolja. Kérdezte tőle, él-e még az apja, vagy meghalt? ..Meghalt.’' Jól van, de ki volt az apám és milyen ruhában temették el?" „ür volt és szép fekete ruhában tették a koporsóba.” „Nem igaz. Apám kovácsmester volt és egyszerű ruhában temették el.” A tudósasszony nem jött zavarba. „Megengedem — úgymond — de mégis az volt a maga apja, akit én említettem.” És most születésével kapcsolatban olyan bizalmas dolgokat közölt a fiatalemberrel, hogy

ez és a barátja, leforrázva. Jónak látták mielőbb elkotródni.a faluból.

7V ovaji Kati 1921 tavaszán halt meg. Tudó- mányát a baktat jósnő, Kel.er Regina férj. Szálkái (szűcsi) Jőzsefné örökölte. Ehhez is messze tájakról jöttek tudakozók. Pedig a vármegye, s a járásbíróság szigorúan tilalmazták a hozzá való járást. „Méltóztassék közhírré tétetni — írja a péiervásárai járásbíróság az alispánII ellj nép kezemunkáját látjuk a vakablakos szíriekben? A nép szerint a kaptárkövek törökök müvei. Lehetetlen. A török nem égette, de temette a halottakat. Nálunk. Közép-Európá- ban, mint Schmidt Waldemárlól tudjuk (1876), a halottégetés csupán a bronz- és vaskorszak mesgyéjén divatos, tehát körülbelül 25 évszázaddal ezelőtt.

Kik laktak akkor a Bükk alján? Hát a kelták. Ok terjesztették el a vasat Közép-Európában. Az idevalósi keltákat gothnoknak hívták.

Erre a megáUapitásra mérget nem veszek persze. Meglehet, hogy e nézet csak érinti az igazságot, talán nem is érinti, az érintés egyszerűen csak „cseszte“. Mert a cseszte is más, az érintés is más. Az egri főreáliskola néhai számtan- tanára, Kolosy Mór beszélte, hogy Kunhegyesen a csordás eldobott botja igen megütötte a nyájtól minduntalan elkodorgó tehenet. A jószág gazdája véletlenül meglátta a dolgot, s persze

Több felelősséget gyermekeinkért

(Tudósítónktól)

A felszabadulás előtt gyakran

olvashattuk az újságokban, különösen a Friss Újságban, sovány kenyérnek valóért, mek leforrázta magát, vagy mint Túrán 1938-ban két kisgyermek magáragyujtotta a lázat, míg szülei a gépek mel- ett vagy a földeken robotoltak sovány kenyérnekvalóért. ■’alun megszokott látvány volt, íogy a korareggeli és a későesti órákban, mikor a parasz- ok a földekre mentek, vagy a mezőről ballagtak hazafelé, íátukon hordták gyermeküket. Felszabadulás előtt a gyermek, különösen olyan családban, ahol öt-hat volt, úlyos terhet jelentett a szü- őknek. A gyermek feletti örömet elhomályosította az nség, a nyomor, a tüdőbaj, a Horthy-fasizmus szörnyszülöt- ei. A szülők felett állandóan ott lebegett és nap égette, vagy zénpor lepte arcukra mély >arázdát szántott az örökös gond „vájjon, holnap mit adnak enni gyermeküknek“,

A szovjet nép azonban fe- énk nyújtotta baráti, segítő cezét. Felszabadította hazánkat. Pártunk vezetésével azóta végleg eltűnt az örökös gond, s a szülői arcokon kisimultak

múlt keserűségének ráncai. Ma már öröm és büszkeség zülőnek lenni. És a gyermek nemcsak a szülő, hanem egé*z dolgozó népünk féltve őrzött s legdrágább kincse. Ezt bizonyítják a szülőotthonok százai, a napköziotthonok és óvodák ezrei, melyeket államunk épített a gyermekek számára.

M3 csak Hatvanban több óvoda

és napköziotthon van, mint a felszabadulás előtt az egész megyében. És a hatvani szülők nyugodtan végezhetik napi munkájukat, mert gyermekükre szerető és gondos kezek vigyáznak. Hatvanban a Vörösmarty-téri óvoda és napköziotthonban is telt a létszám. Harmincnégy óvodás és 45 napközis tölti az idejét játékkal, mesékkel, míg szüleik a cukorgyárban, vagy a csoportban dolgoznak. Ahány gyermek, mind megannyi boldog, derűs arc. Tóth Józsika, mikor hosszú betegség után most először van itt, a kicsik mint testvérek veszik körül, csak úgy röpködnek felé a kérdések, — Józsika meggyógyultál? Nem vagy már beteg? Deák Lacika most jött először, de máris otthonosan érzi magát a sok kis barát között, akik szívesen adják át néki a játékokat.

Látszólag minden rendben is volna, de ha figyelmesen körülnézünk, kitűnik a sok kisebb-nagyobb hiba is, amely sajnos elég szép számmal akad. Égető probléma a hely kérdése, a 79 kicsi egy hatszor-hatos és egy hatszor- tizes szobában van összezsúfolva, ahol nem férnek el. Ha étkezés van, be kell hordani az asztalokat, székeket, amelyeket előbb kihordtak, hogy játszani tudjanak. Helyiség

hiányában aludni ugyanott alszanak, ahol a játékkal felverték a port. Pedig volna hely csak helyre kellene hozni. Padlót, ablakokat kellene csak megcsinálni. A városi és a megyei tanács idestova már két éve Ígéri, hogy rendbehozza ezt a termet, de intézkedés még a mai napig nem történt. Kevés és kicsi a mosdó is, a 80 gyereknek mindössze két mosdója van. A mosdóba. — amely amúgyis kicsi — van bezsúfolva a négy WC is, amiből kettő már egy éve rossz, egy pedig gyakran elromlik. A városi tanácsnak mindez jelentve lett. Intézkedés azonban nem történt. Kevés az apró játék, építőkocka, favonat stb., emiatt gyakoriak az apróbb veszekedések, kiabálások, de nem ritkák a sírások sem. Komoly hiba, hogy még reggel 9-kor is hideg van a napköziben, aminek a személyzet az oka — a gyenge minőségű szén mellett — hogy későn kezdenek fűteni. Feltétlen fontos, hogy a községgazdálkodási hivatal egy zárt szemétgyüjtőtelepet készíttessen, bár most még bent játszanak a gyerekek, de tavasszal és nyáron, amikor kint lesznek, a nyílt szeméttelep nem használ majd egészségüknek.

Ezek a problémák megoldhatók és az illetékes szerveknek a legrövidebb időn belül meg is kell oldaniok. Ezt kérik a szülők, és ezt követeli államunk szerető gondoskodása is az illetékes szervektől.

Sárközi Miklós

rdöre vonta a pásztort. A csordás tagadni

óbált. „De hiszen tulajdon két szememmel láttam. hogy a kend botja megérintette a tehenemet!" „Még sincs igaza; nem érintette, csak cseszte.”

Azt mondja egyszer a siroki föerdész (egyébként iskolatársam) tréfásan, amikor a kaptárkövekről beszélgettünk:

— Miért, nem kérdezősködöl a kelták fetőt a baktai tudósasszonynál? Az majd világosságot csinál a homályban! Regina néninek egyik halott annyi, mint a mások: magyar, sváb. tót, cigány, kelta — egyre megy, csak az ördögöt nem látja, mert az ördögnek nncs lelke. Tarts ‘belem, elviszlek hozzá a kocsimon. '

1VÍutaltatott az ajánlata. íme, a jó alkatom

1 közelebbről megismerkedni Regina néni tudományával!

Szálkái (szűcsi) József né kékre meszeli, tulipános házban lakott a főutcán. A szoba homályos, gerendás, a falakon szentképek. Mária képek előtt mécses égeti. A sarokban búboskemence.

Az asszony a kemence padkáján Ü.J. az orrán pápaszem. Testes, fekete könyvben lapozgatott. A könyv: a biblia.

Gyanakodva nézett rám. Nem szívesen állt szóba nadrágos, keménykalapos emberrel.

Mondom, hogy mit akarok.

Megkérdezte halkan, tán aiyámfiai a kelták?

— Igen. Távolról.

— Háborgaták talán?

— Sok gondot okoznak — feleltem kitérően.

Akkor aztán hozzáfogott az imádkozáshoz,

hol rám nézett, hol a könyvbe. Sokáig imádkozott. A kakukkos óra sétálója csigalassúsággal mozgott a körlapon,

— Nem jelentkezik senki — motyogta alig hallhatóan.

l/jabb ötperces csend következett. Akkor hirtelen nekem támadt:

— Tán kocsin jött maga?

— Azon.

— Hát Ut a baj! A lelkek nem kengyelfutök, hogy versenyt fussanak a lovakkal. Ha tudni akar felőlük valamit, ne kocsin, gyalog jöjjön hozzám.

A könyvet becsapta, az okuláréjái letette az asztalra. Ez azt jelentette: „Nincs beszélni valónk tovább! El lehet menni isten hírével!” Kint voltam már az udvaron, amikor mégis utánam szólt az ajtóból:

— Ha éppen akarja, mondasson három misét a keltákért. Talán megnyugodnak.

Kolacskovszky Lajos.

Bajza József születésének 150.

évfordulójára

T>ajza József élete — írja

^ Móricz Zsigmond —nemcsak azt matatja meg, hogy egy kitűnő kritikus milyen sikert érhet el. hanem azt is, hogy a nemzetre, a hazára mily maradandó és áldásos eredményt hozhat egy töké'etesen becsületes embernek a munkássága" Móricz abból a szempontból értékeli Bajzát, amiit Bajza is vezérelvnek tekintett: ki milyen

mértékben segíti a „közjót'’, a társadalom fejlődését. Bajza maga is kereste azt a területet, ahol tudásának, hazaiiságának legtöbbjét tudja nyújtani. Ezt követelte tőié korai, egy szükségszerű társadalmi átalakulás nyitánya, a reformkor.

Mint tanulni vágyó ifjú a jogtudománnyal foglalkozott, azonban ez a pálya nem elégítette ki. Nem, mert a társaidatoi, politikai reformok zaja nem vérié fel a vármegyei hivatalok csendjét. Mint Heves megye ispánjának írnoka résztvetf az 1825— 1827-es pozsonyi országgyűlésen, de ez a konzervatív politikát folytató rendi „diéta” kiábrándítóan hatott rá. Bánatos, panaszos hangon írja barátjának, Toády Ferencnek, hogy a külsőségekre — öltözetre, fogatokra — tízezreket szór az arisztokrácia, de a> haizához még jó szavuk sincs. Egyetlen esemény lelkesítette fel, a Magyar Tudományos Akadéfnia megalapítása.

evéssel hazatérte után Pesten telepedett le, szakított a törvénykönyvekkel, éhatározta, hogy ezentúl az irodalomnak fog élnii. így vált Bajza költő- kritikussá, mint magyar és német példaképei: Kölcsey és Lessing. Meggyőződésévé vált hogy az irodalmi életben óriási szerepe van a kritikának. „Kritika kelt közöttünk — írja — meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részrehojlatlan, de igazságos”. A kritika jelentőségének hangsúlyozása újszerű volt, mert előtte nem alakult ki következetes, elvszerű, egy új társadalom kialakulását elősegítő 'kritikai, ö volt az, aki felismerte a kritikának ezt a szerepét. Ezt hangoztatta bírálataiban, többek között, amikor Lessing munkásságát állítja követendő példaképül: „Ö gyujtá

meg a való kritika szövetnehét, ö rezzeníé et s űzte ki a mafmo- lás lelkét, ő ada intéseket s mutogatta az ösvényt, me’y en nemzetének járnia kelt".

S a fiatal kritikus nemsokára maga is kipróbálhatta harci fegyvereit. Erre adott alkalma'; az 1830-ban támadt, az egész ország figyelmét felhívó, úgynevezett „Lexiikon-per”. Egy pesti könyvkiadó ugyanis egy 12 kötetes lexikont akart kiadni, s ennek szerkesztését, arisztokrata, tehetségre nézve harmadrendű csoport vállalta, illetve a kiadó őket kérte fel a megírásra Olyan tekintélyes embereket hagytak figyelmen kívül, mini Vörösmarty, Kölcsey és Bajza. Megkezdődött a kíméletet nem ismerő tollharc. Ezt eflmórgesí tette az a körülmény, hogy Dőb

rente-ék — » lexikon szerkesztői — egy arisztokratát, gróf Des- sewffy Józsefet kérték fel pártfogóul!. Ez kellett Bajzáinak! Megsemmisítő, a gúnyt. a megvetést végletekig fokozó, de elvi jelentőségű cikkeket ír 0 tekintély, a feudális kiváltság ellen. Bajza a nép felé forduló reformkor híve, így a közhangulatnak aid kifejezést, amikbe síkra&záül a reiidii kiváltságokkal. Már nem érvényesülhet a „mágnást kény diktátorkodása", az új. demokratizálódó korban" ... nem érdem, nem születés, nem hivata' többét egyedül okok, egyedül ész adnak elsőséget”. A mágnásokkal, a, grófokkal szemben, akik csak népszerűségre, s nem ,Jmsználni akarásra’’ törekednek, Bajza nem válogatja meg szavait. A teljesen megsemmisítő, gúnyos hangra íme egy példái: Gráf

Dessewffyék „oly osztálybe’i emberek, kik semmi másra érdemet nem tettek, mint, hogy az ember őket megvesse. Mibe kerülne az ily földön csúszó férgeket eltapodnom? De kell-e ez? Ki ilyenekkel vetekedett, ha rajtok győzelmet vön is, csak magát mocskolta be.”

A vita jelentősége nemcsak az, hogy felkeltette az érdeklődést az irodalom iránt, hanem az is, hogy e közvélemény Bajzáéka.: tekintette

győztesnek. Bajza az 1830-as évek elején, nemcsak félelmetes kritikus, hanem már jelentős költő is. Költeményeiben az

eddig urai’ke dó szentimentális hangot felváltja a reformkor tettre hivó, lüktető nemzed érzése, a hazafiasság pátosza. Érdeklődése a nemzetközi eseményekre is kiterjed. Amikor Ausztria gyalázatos módon eltiporta a lengyel szabadságharcot, megrázó költeményt ír. (Apotheosis). Szép emléket állít „a történet komolyszavá Múzsája" a lengyel népnek, mely harcra kelt, mert „Vad kényt, zsarnok parancsokat, Láncot nem türtenek”. A „népjog csatája’ ’elbukott, de élt Bajzában a remény: „E porba omlott szép haza Fel fog születni még". Bajza a lengyel nép harcának bukását és győzelmét énekelte 1834-ben, — milyen időszerűségei nyert e verse a magyar szabadságharc eltiprásai után. Hiába törölte a cenzúra Bajza munkáinak 1851-es kiadásából ezt a verset, a nép emlékezett az ismert költeményre. Amikor kezdetét vette a rémuralom, amiikor „elkezde öldökölni a golyó és kötél, vigasztalást, reményt merítettek be’őle, hitték, hogy a bukás ellenére Magyar- ország is, fel fog születni még.”

^ 30-as évek közepétől kezdve Bajza munkássága' sokirányúvá válik. A „közügy érdekében” elvállalja az 1837- be.n megnyitott magyar színház igazgatását. Ugyanebben az évben VörösmartyvaJ és Toldyval megindítja folyóiratát, az Athe- naeumot, melynek hasábjain először jelentek meg Petőfi és Tompa versei. Behatóan foglalkozott a történetírással. Történelemszemléletére jellemző a

demokratizmus, megvett az álproblémákat fejtegető történészeket. Elveit így fogalmazza meg: ,Siem arról leszen kedvem beszélni... egyenesen á'.lotl-e a kereszt valaha a magyar koronán, hanem arról, mi hasznot hoztak a közjóra azok a fejek, amelyeken a korona fénylett". Felismeri történelmében az események dialektikus összefüggéseit, a társadalmi élet fejlődését: „A történetírásból még kell tanulunk ismét történetet éspedig jobban csinálnunk".

Bajza fejlődése egybeesett a társadalmi politikai harcok fejlődésével. Munkásságának csúcspontját az 1848—-1849-es években érte el, amikor lángragyúlt a forradalom szikrája és múltat elsöprő tüze végigperaseííe Magyarországot is.

Még a forradalom előtt — 1847-ben — a következményektől nem félve, ő szerkeszti az Ellenőr című politikai zseb- könyvet, melyet cenzúra megkerülése végett Németországban nyomattak ki, mert — ahogy Bajza az előszóban írja: — „A magyar hazában, jelen politikai viszonyainkról felette nehéz, vagy éppen nem is lehet őszinte és igaz szót írni". Ebben a zsebkönyvben jelentek meg az Ellenzéki Kör politikusainak és íróiinaik cikkei.

7? ájza politikai hírlapíró munkássága a forradalom ailatt bontakozik ki teljes egészében: Kossuth — mivel kinevezték miniszternek, — Bajzára bízta Hírlapja szerkesztését. Mint szerkesztő hazafias önfeláldozással, nem lankadó erővel végezte munkáját, amíg

a politikai küzdelmekben a reakció felüli nem kerekedett. A szabadságharc eltiprása íö'döniu- tóvá tette Bajzát, a világosi fegyverletétel után Vörösmarty- vaf Sza'.márbam, később a Mátrában bujdosott.

nemzeti gyász, az osztrák elnyomóik barbárságai fájdalommal tölti el, de a jobb jö vőbe vetett hitét nem tudt» megtörni. Az 1850-ben írt Jóslat, ez a nagyszerű költemény, e nemzetre nehezedő rémuralom elítélése után egy bekövetkező forradalom reményével fejeződik be. Újra „megdördül a harci orkán” s „rabszolga újra nép lesz", mert:

Kelnek újra forradalmak, Megkezdendők a csaták,

Bérencek sokezre ellen Küldve milliók hadát.

A nemzed katasztrófái, a búj- dosás viszontagságai, ez osztrák kormány bosszújától való félelem összercppantöita Bajzát: elméje elborul:, s az 50-es évek közepétől kezdve már csak romja volt önmagának.

Bajza e kritikai élet megteremtésével, hírlapírói munkásságával!, s nem utolsósorban költészetével kiérdemelte, hogy méltán sorolhatjuk haladó Hagyományaink képviselőinek nagy táborába. Tanításait magunkévá tenni nekünk, hevesmegye iekmek azért is feladatunk, mert megyénk egyik mátraalatti falujában, Szűcsiben született 150 évvel ezelőtt, 1804 január 31-én. Nevét az idő nem homályosítja el, eszméit, emlékét megőrizni hazafias — s nekünk kétszeres — kötelesség.

Szabó Zoltán