Népújság, 1954. január (1-8. szám)

1954-01-28 / 7. szám

1954 Január 28. nIpujsXg 3 .. Nagy alkotások várnak ránk" Nagy érdeklődéssel és általá­nos megelégedéssé! fogadta dol­gozó népünk Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke beszá­molóját a kormány féléves tevé­kenységéről és atz 1954. évi fe1- ada.tokról. A nagy érdeklődés­nek és megelégedésnek megvan minden reális alapja, népünk a júniusi párt- és kormányhatáro­zat óta százs-ior és ezerszer meggyőződhetett arról, hogy a kormányprogramm nem szap­pan puborék, hogy ebben az or­szágban minden a dolgozó em­berért történik. Az elmúlt félesztendő gyöke­res változásokat hozott Heves megyében is. Azok a sokatmon­dó számadatok, melyeket Nagy Imre etvtárs fejlődésünk mula­tószámaiként sorolt fel, a mi megyénkre is vonatkoznak, vá­rosaink és falcaink dolgozó népe lényegesen vidámabban, jobban él, mint akár néhány hónappal ezelőtt. A kormányprogramm, s ezen belül az új begyűjtési ren­delet, valamint a nagyjelentő­ségű december 19-i határozat a mezőgazdaság fejlesztéséről, szinte alapjaiban formálta át a falu életét. Száz és száz holdon kezdték meg az új szőlők és gyümölcsösök telepítését, ter­melőszövetkezeteink a halasta­vak létesítését, a rizstelepek to­vább bővítését. Nincs olyan dol­gozó paraszt talán a megyében, aki ne tervezgetne: hogy lehetne többet termelni búzából mint az előirányzott, hogy tehetne leg­eredményesebben növelni az ál­lati termékek hozamát. A falut érintő, csak megyei viszonylat­ban is milliókban kifejezhető kedvezmények, a ■'.örvényesség megszilárdítása, s nem utolsó­sorban a dolgozó parasztság megbecsülése nvomán, megszi­lárdult államhatalmunk alapja: a munkás-paraszt szövetség. E szövetség megszilárdulása egyet jelent egész népünk egységének megszilárdulásával is, egvet je­lent nagyszerű munkásosztá­lyunk életfeltételeinek megjaví­tásával. Az ipar .dolgozói, bányászok, klinkerégetök, esztergályosok é= a többiek, egyre több ipari ler- ilfÄ'et'.’‘s egyrélöbb kÖzézftkiieg'­letj cikket gyártanak a növekvő igények kielégítésére. A megye minden üzemében lelkes, lendü­letes munka folyik, a tervek mi­nőségi túlteljesítése, a több és olcsóbb termék előállítása érde­kében. Nehéz volna felsorolni azokat az intézkedéseket, melyek munkásosz tál vünk életszínvona­lának emelését szolgálják. Elég csak annyit megjegyezni, hogy egyedül a bányászatban dolgo­zók bérezésének rendezése leg­alább 20—25 százalékkal emelte hős bányászaink életszínvonalát. A közvetlen intézkedések mel­lett számtalan olyan határozat, rendelkezés született, mely köz­vetve a dolgozó nép szociális, kulturális szükséglete maxi­mumát igyekszik biztosítani. A tervbevett hatvani új szülőott­hon. az egri új napköziotthon és bölcsőde, a 73. új lőrinci kul­túrotthon — hogy csak egv-két példát említsünk — kormányunk messzemenő gondoskodásának fénvas bizonyítékai „Fő jeladatunk 1954-ben: fo­kozottabb gondoskodás a lakos- sáa cmyasi és kulturális szük­ségleteiről’' — mondotta Nagy Imre elvtárs. Ezek a szavak is azt bizonyítják, hogy az igazi munka még előttünk van, hogy nincs sem okunk, sem jogunk a megpihenésre. A „fő feladatok” megkövetelik, hogy elsősorban a tavaszra való felkészüléssé1 (Tudósítónktól.) MÉG SOHASEM voltak a tanácsülések olyan látogatottak, nhint a párt és kormány mező- gazdasági határozatának meg­jelenése óta. Legtöbb helyen olyan nagy számban jelentek meg a dolgozó parasztok, hogy szűknek bizonyultak a helyi­ségek. Szűcsi nem nagy falu, mégis 228, Domoszlón 240, Gyöngyöspatán 243, Adácson pedig 180 dolgozó paraszt je­lent meg. Hiába volt a tanácsülések megtartása napján legerősebb a havazás, mégis többen jelen­tek meg, mint máskor, s mind­ez azt bizonyítja, hogy a gyön­gyösi járásban, aligha esik más egyébről szó, mint erről a ha­tározatról. A tanácsüléseken megnyilvánuló nagy érdeklő­dés, az egyéni felszólalások és határozati javaslatok arról ta­núskodnak, hogy dolgozó pa­rasztjaink szívvel-lélekkel ne- kigyűrkőzlek a határozat minden pont jának megvalósítá­sához. „A tanácsülés örömmel veszi tudomásul pártunk és kormá­nyunk határozatát a mezőgaz­daság fejlesztéséről. Maga mel­lett érzi a kormányzat segítsé­gét, a munkásosztály szoros szövetségét. Vállaljuk, hogy a kormány által kidolgozott ren­deletek végrehajtásában az ál­landó bizottságokon belül kiki a maga területén becsületes munkával vesz részt. már most megteremtsük az idei gazdag termés alapjait. Ebben a munkában állami és pártszer­veink nem állnak egyedül, egy­ségesen felsorakozott mögéjük dolgozó parasztságunk, 6egíti őket a dolgozó parasztok leg- iobbjaiból egvre több helyen alakuló termelési bizottság. A hús és zsír árának március fo­lyamán várható leszállítását a falu eddig: jó munkája tette le­hetővé. Az árak további csök­kenése, az életszínvonal emelke­dése, a termékbő&ég most első­sorban öolgozó parasztságunk két keze munkáján múlik. Fontos feladata van a helyi és kisiparnak is. A lakosság fo­kozott ellátásai, a közszükségleti cikkek bősége nem kis mérték- íren munkájukon múlik. A helyi és kisipar támogatása állami szerveink elsőrendű kötelessége. Van bőven mit tenni megyénk kulturális és sportéletének fej­lesztése terén :®. A népi hagyo­IGY HANGZIK a kisnánai tanácsülés határozati javaslata, ez a javaslat is fényes bizonyí­téka. hogy a mezőgazdaság fej­lesztése, dolgozó parasztságunk szívügye. Huszár János dolgozó paraszt például elmondotta, hogy az állattenyésztés fejlesz­tése nyomán kevésnek bizonyul majd a meglévő legelő, és kifo­gásolta, hogy a legelő egyré- szét az erdőgazdaság igénybe­vette. Kozma János, a földmű­vesszövetkezet figyelmét arra hívta fel, hogy idejében gon­doskodjon megfelelő pétisó be­szerzéséről, mert eziránt igen nagy az érdeklődés a község­ben. Nemcsak Kisnánán, hanem másutt is, így Visontán is nagy érdeklődés kísérte a mezőgaz­dasági határozatról szóló beszá­molót. Siska András tanácstag például azt javasolta, hogy a határozat ismertetését vegyék fel a Szabad Föld Téli Esték műsorára. Halmajugrán Szalóki Béla, I. típusú tszcs elnöke, a szőlőtelepítésről szólva elmon­dotta, igen sérelmesnek tartják, hogy nem kapnak megfelelő mennyiségű szőlőkarót. A kö­zelmúltban 26 ezret rendeltek, s mindössze hatezret kaptak csak meg, pedig igen sokan akarnak új szőlőt telepíteni. így több mint százezer karóra vol­na szükség. VÊCSEN, VISZNEKEN és több község tanácsülésén sok szó esett a műtrágya használa­mányok fellendítése, kultúr cso­port ja ink messzemenő támoga­tása, az új népi tehetségek fel- színrehozása. s a sport tömeg- jellegének elmélyítése, a minő­ségi eredmények fokozása ne­héz, de megtisztelő feladatok elé állítják az illetékes szerve­ket. Előttünk egy egész esztendő, de „... az elmúlt hat hónap ta­pasztalatai alapján jogos biza­lommal eltelve, derűlátással te­kintünk a reánk váró még olyan nagy és felelősségteljes felada­tok elé is." Az eredmények ki­vívásának legfontosabb alapja az alulról jövő kezdeményezé­sek, javaslatok felkarolása, dol­gozó népünk jogos panaszainak orvoslása. Csakis ezen az úton, csakis a vezető és vezetett köl­csönös támogatása és bizalma útján válthatjuk valóra nagy­szerű terveinket. S ezek a ter­vek a jelen, a jövő: a nép nagy­szerű tervei. tárói, jeléntőségéről, s a tava­lyi hibákon tanulva, a dolgozó parasztok már most figyelmez­tették a szövetkezeteket, hogy biztosítsanak elegendő műtrá­gyát, A tanácsülések nagy aktivi­tása nyomán egyik napról a másikra születnek a jobbnál jobb kezdeményezések, ered­mények. Ifj. Deme Imre nagy- rédei középparaszt, tanácstag máris hozzálátott egy hold sző­lője trágyázásához, Mészáros Gergely, ugyancsak nagyrédei dolgozó paraszt elsőosztályú oltványokat készít, hogy ezzel is-hozzájáruljon szőlőkultúránk fellendítéséhez. EZEKUTÁN szinte paran­csoló a feladat a tanácsok előtt, hogy a határozat széleskörű is­mertetése mellett, sürgősen tűzzék napirendre a vállalások, kezdeményezések népszerűsíté­sét, ismertetését is. Most, ami­kor egyre közeledik a tavaszi munkák megkezdésének ideje, lendüljenek munkába az állan­dó bizottságok, a már meg­választott termelési bizottságok és népnevelők. Ismertessék meg minden dolgozó paraszttal ezt a fontos határozatot, és dolgozzák ki községenként azt a termelési eljárást, amelynek segítségével minden eddigit fe­lülmúló terméseredményeket tehet elérni. ERKIJÁNOS SIVERSENY PÁRÁDON A parádi DISZ-szervezet ja­nuár 17-én siversenyt rendezett, ahol a rossz hóviszonyok ellené, re is nagy számmal vettek részt a fiatalok, a k’izség dolgozói. A versenynek mintegy 200—300 nézője akadt. Huszonkét parádi fiatal indult, hogy eldön‘sék, ki a legjobb síugró Párád község­ben. Az első Osztafin Béla, má­sodik Gáspár István, harmadik Osztafin János lett. A versenyt a DISZ értékes jutalmakkal dí­jazta, A DISZ-szervezet most azt tervezi, hogy a jövőben még több sportolási és szórakozási lehetőséget teremt a fiatalok részére. Verseg István „Vándor-könyvesbolt“ Lőrinciben A hangos híradó már napok­kal azelőtt hirdette, hogy ván­dor-könyvesbolt érkezik hoz­zánk. Mikor megérkezett, kis ünnepséget rendeztek tisztele­tére. Túri Marika úttörő vidám verssel köszöntötte ai „vándor­könyvesboltot”. A vers arról szólt, mennyire megváltozott a világ, a magyar falu, eljut a tanulást, szórakozást jelentő könyv a legkisebb tanyára is. A népkönyvtárban dolgozó parasztok, asszonyok, lányos válogattak, lapozgattak a kiál­lított könyvek között. Molnár József öt szépirodalmi könyvet vett. Molnár I'.lésné 61 éves parasztasszony Petőfi összes költeményeit vitte haza,. A ve­vők között volt Andrejka János­áé községi párttiíkár is, aki örömmel mondta: „a vándor­könyvesbolt látogatása Lőrinci­ben bizonyítéka annak, hogy a falu dolgozói megszerették a könyvet és örök barátságot kö­tőt ok az irodalommal”. A vándorkönyvesbolt három napig tartózkodott Lőrinciben, majd tovább vándorolt, hogy megyénk többi községébe is ellátogasson. Inczédí Anna AKIK LEGYŐZIK A JÁRVÁNYT Kihalt, csendes az utca. A nyáron simogató vidámsággal hunyorgó csillagok most meredten vacognak a magasban. Kemény, téli éjszaka, tu­fán még a levegő is megfagyott. A kihalt utcán szapora léptekkel alacsony férfi igyekszik, még orvosi táskája is sietősen himbálódzik kezében. A város alszik, egyik házában valahol azonban ébren a csatád, tombol a legyöngült szervezet­ben a láz, — s az egész napi fáradságot legyűr­ve, most ehhez a családhoz igyekszik az orvos. Várják, nagyon várják. A telefonhívás óla ke­gyetlen hosszú negyedóra telt el. Egész bizto­san a láz is magasabb lett azóta. A beteg asz- szony fejét rettenetes vasmarkok szorítják, min­den mozdulatra hasüó kések vájkúlnak hom­loka mögött, sőt mozdulni sem kell. akkor is meg-megújútó rohammal gyötri, kínozza áldoza­tát a rettenetes fej görcs. — Mi lehet a baj, vájjon mi lehet? Megfázás, de hát az nem ilyen! Csak jönne már az orvos! — gondolkodik félhangosan a család, s az óra, mitsem törődve a betegséggel, izgalomma', unott egykedvűséggel járja megszabott útját. Az orvos pedig siet. Már csak egy háztömb, már csak egy ház, marosak... s még a beteg is megkönnyebbül egy pillanatra a csendes „jó­esté t’’-t öl. Dr. Löbtovics Imre körzeti orvos, a város egészségügyi állandó bizottságának elnöke, mert ö volt az éjszakai, régen várt vendég, rá­néz a betegre, aztán rövid, gyors vizsgálat, benne van ebben a több mint negyedévszázados orvosi gyakorlat s máris kész a diagnózis. — Náthálóz — jegyzi meg. Nem kell aggód­ni. Szövődményt nem állapítottam meg. Jó me­leg szoba, forró fo yadék, s az orvosság, amit most felírok ... Az éjszakai utcán egyedül bandukol végig. A fáradság álmos nehezéket rakott a lábára, de agyában gyorsain, frissen keringenek a gondo­latok. — Tegnap még csak kettő volt.... hm ... ma már ez a tizedik ... járvány. Mikor is volt ilyen? Igen, megvan, Sajószögeden, vagy 15 éve. S ezen az éjszakán dr. Löbloviccsal talán ép­pen egyidőben sok más orvos összegezte két nap tapasztalatát: vírusos megbetegedés, fer­tőző, a nagyobb időközökben visszatérő ncdha- láz, első győzelmeit üli a betegágyakon. Az orvosi tudás, tapasztalat nem tévedett. ■ Náihajárvány tombolt végig az országon, a dolgozók ezreit telte munkaképtelenné, külön­böző szövődményeivel, különösen az idősebbek­nél, alattomosan az élet ellen tört. S ekkor harcba indult a tudomány a betegség ellen. Nem volt egyedül, nem volt magáraha- gyatva az orvos, mint vagy 15 esztendővel ez­előtt Sajószögeden. Akkor a 15 ezer lakosú nagyközségben, egyetlen orvos, alig volt biztosí­tott, vígan szedte áldozatát a betegség, s nem egyszer tehetetlen volt a gyógyítókéz, amely most teljes fegyverzeten vehette fel a harcot a járvánnyá’ szemben. Dr. Löblavics Imre, mint Eger annyi más körzeti orvosa, éjt-nappal'.á téve dolgozott. Azt mondják, unalmas dolog a statisztika, unalma­sak a számok, de most mégis az „üres” szá­mok mutatják meg legjobban mit, mennyit és hogyan dolgozott a körzeti orvos, kinek 3000 ember egészsége felett kellett őrködni. Munkaidő: reggel 7—3 órától, éjjel //—12 óráig, betegek száma: 20—25, körzetének legkü­lönbözőbb részén. Ehhez jön az egyéb, úgyne­vezett „ambuláns" beteg, úgyhogy, naponta 40 50 embert kell megvizsgálni, felderíteni baját, megvigasztalni, s a helyes diagnózis alapján megjelelő gyógyszert kiválasztani. így ment ez napró’ napra, hétről hétre. A járvány csúcspont­ján a körzet 80 százaléka beteg, orvosi vár. or­vosban bízik s szinte türelmetlenül követeli, hogy meglátogassa ágyánál a gyógyító tudo­mány. S az orvos nem lehet fáradt, nem tehet türel­metlen, az orvosnak vigasztalni kell, az orvos­nak gyógyítani ke’l, meg kell gyógyítani bete­gét, vissza kell adni a társadalomnak. S az or­vos nem lehet beteg, nem mehet moziba: men ha beteg, ha ágyban fekszik, akkor ki gyógyít, ha moziban van és keresik, ki megy megnyugtat­ni. gyógyszert adni a betegnek. Az orvosnak nem volt más feladata, mint napjában, ha kel­lett huszonötször végigjárni betegeit, mosolygós arccal, orvosi táskájával — s mind így csele­kedett. Egy hónapig tartott a járvány, vándoroltak házról-házra, emberről, emberre a vírusok, de a tudomány, az orvos győzedelmeskedett. Dr. Löblovics körzetében egyetlen haláleset sem for­dult elő, a náthaláz megfutamodott. A betegek felkeltek az ágyakból, már e[ is felejtették a láz- álmos éjszakákat, elfelejtették az orvost is, aki azon az éjszakán is értük harcolt. Tanácsülések a párt és a kormányhatározatok tükrében \ Dolgozó parasztságunk szakmai továbbképzéséért A Központi Vezetőség december 19-i határozata mező­gazdaságunk fejlesztésére célul tűzi ki a termésátlagok emelését, az állatállomány hozamának növelését. Ezt a hasznos, az egész ország dolgozóinak életét szebbé tevő célkitűzést csak tanult parasztsággal tudjuk megvalósítaná A mezőgazdasági tudományok elsajátítása nélkül, a régi, elavult módszerekkel dolgozó parasztságunk nem képes tovább emelni a terméshoza­mot. A határozat megmutatta a megvalósítás »ltját is. Megmu­tatta azt, hogy állami és pártszerveink eddig nem sokat törőd­tek a tsz tagok és az egyénileg dolgozó parasztok szakmai to­vábbképzésével. Így volt ez megyénkben is. Ezért hozott hatá­rozatot a párt és a minisztertanács az oktatás kiszélesítésére, a mesiíerképző tanfolyamok, különböző szakkörök megerősíté­sére. Ezért vállalta az oktatáshoz szükséges anyag: támogatásit, csak azt kívánja dolgozó parasztságunktól, hogy saját érdeké­ben fejlessze magát, törekedjen az élenjáró mezőgazdasági mód­szerek elsajátítására, a magasabb termésátlagok elérésére. aa inden dolgozó paraszt szereti, ha több búza kerül a •V* hombárba, ha állatai szépek, ha tehenei sok tejet adnak. Ahhoz, hogy ezt elérjük, tanulni kell. Bebizonyosodott, ahol a múlt évben is használták az agrotechnikai módszereket, ahol nem sajnálták az időt a tanulásra, ott magasabb termésátlago­kat értek el. A felnémet ii Petőfi tsz tagjai a múlt télen szor­galmasan tanultak, s a tanultakat alkalmazva, 100 mázsás átlag­termést ériek el gyümölcsösükben. A tanulással eltöltött téli esték tehát nem vesznek kárba, bőven visszatérülnek csépléskor a szebb termésben, nagyobb jövedelemben. Erre vail a fódebrői dolgozó parasztok példája :s, ahol a két éves állattenyésztési mesterképző tanfolyamon 40 dolgozó paraszti vesz részt, közte 25 magángazdálkodó. Rendszeresen járnak előadásra és az ott tanultakat eredményesen hasznosít­ják gyakorlatban is. A tanfolyam hallgatói a tódebrői Uj élet tsz-ben bevezették a tehenek háromszori etetését, a tőgymasz- százst, a háromszori fejést. Ezen a példán felbuzdulva több egyénit paraszt is vállalta, hogy tehenénél alkalmazza az élen­járó tenyésztési módszereke L A fentiekből is láthatjuk, hogy dolgozó parasztságunk nem becsüli le a tanulást, mégis megyénkben a tervbevett 43 mes­terképző tanfolyam helyett csak 32 helyen Indult meg az okta­tás, ebből decemberben négy termelőszövetkezeti félbeszakadt. A szakkörök is nagyon siralmas állapotban vannak, nem is ^ szólva a tömegoktatásról, a Szabad Föld Téli Estékről, melyek a hiányos felvilágosító munka miatt igen kevés részve­vővel működnek. Természetesen hozzájárultak ehhez a felkészü­letlen előadók is. A dolgozó parasztok szakmai továbbképzésének elhanyago­lásáért elsősorban a megyei! tanács mezőgazdasági osztálya a felelős. Ha téli szakoktatásról beszéltek, a mesterképző tanfo­lyamokat és szakköröket értették alatta, lebecsülték a tömegok­tatást, pedig ezzel tudunk nagyobb tömeget mozgósítani a párt és a minisztertanács határozatának megvalósítására. A járási tanácsokon, de még a termelőszövetkezeteinkben is sok helyen azzal érvelnek, hogy a dolgozó parasztok lebecsülik a tanulást, „kiöregedtek” a tanulásból. A hatvani Dózsa tsz elnök­nője is ezzel az indokkal nem szervezte meg az oktatást. A valóságban nem így van. Számvalan példa mutatja, hogy dolgozó parasztságunk szeret tanulni, hogy nem öregedett ki a tanulásból, csak egyes vezetők lebecsülik a tanulás jelentősé­gét — magukat a dolgozó parasztokat. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetői a ” szervezésben látták a lemaradás okát. Az igaz. hogy a rossz szervezés is hozzájárult ehhez, de legfőbb hiba a politikai felvilágosító munka elhanyagolásában keresendő. A járási taná­csok egyszerűen csak „beosztották” a hallgatókat, a legtöbb energiáit a mesterképző tanfolyamok szervezésére fordították, ahelyett, hogy felvilágosító szóval minél több dolgozó parasztot győztek volna meg a különböző oktatási formák, előadások lá­togatására. Nem magyarázták meg dolgozó parasztságunknak a tanu­lás jelen,őségét. Hogy várják akkor a sikert? Ha látjuk, hogy dolgozó parasztságunk idegenkedik a tanulástól, kérdezzük meg, mí ennek az oka? Győzzük meg arról, hogy a tanulás elsősor­ban neki hoz hasznot, és akkor nem esik meg olyan szégyen megyénkkel, hogy csak alig pár száz dolgozó paraszt képezi magát szakmai vonalon. C ok hibát követett el a tanács a szakoktatásban politikai ^ és szervezési! téren egyaránt, kezdve a megyei tanács mezőgazdasági osztályától a járási tanácsok elnökhelyettesein, mezőgazdasági osztályvezetőin keresztül a községi tanácsokig. Megtörtént, hogy albérletbe adták ki a szakoktatás megszer­vezését. Az egri, pétervásári járásban a személyzeti és oktatási előadókat bízták meg a szervezéssel, míg az agropropagandis- ták. mint vetésfelelősök vagy statisztikai összeírok dolgoznak, pedig az oktatás szervezése lenne elsőrendű feladatuk. Az előadók kiválasztásánál is sok melléfogás történt. A gyenge előadók, az alacsonyszínvonalú előadások miatt sok do'gozó paraszt hagyta abba a tanulást. Különösen vonatkozik ez a Szabad Föld Téli Esték és a különböző szakelőadások elő­adóira. Mennyire nem becsülték a szakoktatást Járási tanácsaink­nál — arra jó példa a pétervásári járás főagronómusának esete, aki az egerbocsi Szabadság tsz-ben megtartotta a meg­nyitó előadást és többet feléje se nézett a tanfolyamnak. A szakoktatás lebecsülése községi tanácsainknál is tapasz- ” falható. Mezőszemere, Karácsom! és még egy tucatnyi községi tanács még mindig halogatja az oktatás megszervezé­sét. Sok helyen maguk a mezőgazdasági előadók sem látogat­ják a szaktanfolyamokat. A füzesabonyi és a poroszlói községi tanács mezőgazdasági előadója maga se kapcsolódott a szakok­tatásba. Miit várnak akkor a dolgozó parasztoktól? Tanácsaink hibáját, a szakoktatás lebecsülését látták párt­bizottságaink is. de a megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tálya sem tulajdonított nagy jelentőséget ennek a munkának és így a járási pártbizottságok mezőgazdasági osztályai is má­sodrangú kérdésként kezelték a szakoktatást, elnézték, hogy a járási tanács mezőgazdasági szakemberei mindennel foglalkoz­tak, csak éppen a szakoktatással nem. a politikai felvilágosító munka elhanyagolásában nagy ré­sze van községi pártszervezeteinknek Is, nem szorgalmazták, s így a tanácsok, a tömegszervezetek nem indították harcba népnevelőiket, hogy minden dolgozó paraszt résztvegyen az oktatásban, hogy megértsék a tanulás jelentőségét és hasznos­ságát. I Azt akarjuk, hogv dolgozó parasztságunk a mara és az egész dolgozó nép javára tanuljon, hogy jobban gazdálkodjon mint eddig, hogy megismerje az élenjáró növénytermelési és állattenyésztési módszereket. Ehhez azonban az szükséges, hogy rclitilkai felvilágosító munkával minél több dolgozó parasztot vonjunk be a szakmai oktatásba, nagyobb gondot fordítsunk a tömegoktatás népszerűsítésére, az előadók gondosabb kiváloga­tására is. A z agropropagandisták ne vetésfelelősök és statisztikusok legyenek, hanem a szakmai oktatás szervezésében te­vékenykedjenek. Tanácsaink pedig heladéktalanul kezdjék meg a Szabad Föld Téli Esték .és a többi tömegoktatás szervezését, a tömegszervezetekkel karöltve azon fáradozzanak, hogy minél több mintagazda legyen községükben. N'mcs idő a késlekedésre. Ki kel! használni a tél' hő-apókat tanulásra, Kovács Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom