Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-26 / 95. szám

( 1953 november 28. .Adjunk több cukrot dolgozó népünknek (A Hatvani Cukorgyárban) SZEPTEMBER 24-e óta ál­landóan, megszakítás nélkül, sű­rű' gomolyagban száll az ólom­szürke őszi ég felé a Hatvani Cukorgyár kéményeinek sűrű, fekete füstje. A nyári üzemkar- bantartás folyamán rendbehozott, .'javított gépek és, a gyjir óol- jzóí teljes erővel, folyamatos, , '^feszített munkával dolgozzák évhez képest — az idén 175 va­gonnal több cukrot állítottak elő. Ez a szép eredmény a jó répa- termesztés, a gondos és veszte­ségmentes feldolgozás együttes eredménye. A jó munka nyomán pedig száz meg száz teherszál­lítókocsi gördül ki sűrű egymás­utánban a gyár kapuin és viszik a sókezer mázsa cukrot rendel­Mácsik Alajos műszakvezető minden segítséget megad a dol­gozóknak . fel az ország gazdag cukorrépá­it érmését. A gyár udvarán és környékén valóságos répahegyek várakoznak arra. hogy a szele- , telőgépbe bejutva és a hosszú gyártási folyamatokon végig- , menve, földes, sárgásbarna tes­tükből édes cukor legyen. ,Adjunk több cukrot dolgozó népünknek” — ezzel a jelszóval kezdték meg és folytatják a gyár dolgozói idei cukortermelésüket és a hatvani cukorgyáriak be­váltják ígéretüket. Az 1953-as gazdasági év bő cukorrépater­mése tette lehetővé, hogy most jóval több cukrot tudnak előál­lítani, miht ezelőtt bármelyik évben. A JO CUKORELLATAST se­gíti ai gyár dolgozóinak jobb minőségi munkája. Hasonló mennyiségű répából — az elmúlt tetési helyére, a termelőkhöz és a fogyasztókhoz. A fogyasztó — ki reggelen­ként élvezettel teszi kávéjába az édes cukorszemeiket — nem is gondol arra, hogy milyen nehéz s érdekes gyártási eljárásokon megy keresztül a répa, amiig cu­kor lesz belőle. A GYÁR LELKE a felsza­badulás után rendbehozott tur­binaház, ahol gőzturbina és egy többmillió forint értékű 5630 ló­erős villanymotor működik és hajtja az össze* gépeket. Észsze­rűen használják fel a mellékter­mékeket is. A száraz répaszelet egy része takarmányozásra szol* gál, másik részéből pektin ra­gasztóanyagot gyártanak. Ez a gyártás egyedüli az országban és fontos külföldi behozatali anyagot takarít meg. Érdekessé­ge még a gyárnak a mészégető- telep és az úgynevezett pakura tüzelése. Az olajfinomítás alkal­mával visszamaradt kátránysze­rű anyagoi a gyár felhasználja tüzelésre, kazámfütésre. Minden­hol rend. tisztaság uralkodik, gé­pek könnyítik meg a dolgozók munkáját. A gépeken védőrácsok vannak és az egészségügyi fel­szerelésekkel és figyelmeztető feliratokkal ellátott helyiségek arról tanúskodnak, hogy’ itt va­lóban törődnek a dolgozók egészségvédelmével. Különböző kimutatások. eredménytáblák, mozgósító feliratok hirdetik a verseny nyilvánosságát. Szoro­san együttműködik a tudomá­nyos munka a termeléssel. A ké­szülő cukoroldatokból óránként mintákat vesznek és a laborató­riumban tudományos elemzéssel állapítják meg — és ha kell — javítják annak minőségét. KÜLÖN RÉSZLEG foglalko­zik a répatermelőkkel, vetőmag­gal, műtrágyával stb. látják el azokat. A termelők é* a gyár kapcsolata állandó. Naponként jönnek ide látogatni tszcs-ía- gok, egyénileg dolgozó parasz­tok. Megnézik, hogyan dolgozza fel a gyár termeivényeiket. Mindannyian úgy érzik, hogy ér­demes cukorrépát termelni, mert az kifizető. Például a kerekha­raszti Béke tsz 12 katasztrális holdon 2025 mázsa répát termelt, ezért 18.048 forintot és 4051 ki­logramm cukrot kapott. Mihók Lajo* mezőtárkányi dolgozó pa­raszt 405 négyszögöl területen 81 mázsa 40 kiló répát termeli. Juttatása 593 forint és 163 kiló cukor. A jövő gazdaság; évben sokkal kedvezőbb prémiumfelté­teleket biztosít a,gyára termelők számára. Ez még több termelés­re ösztönzi a dolgozó paraszto­kat. A cukorgyáriak nehéz és ér­tékes munkája1 nyomán lesz a beszállított répából cukor, mely mindennapi fontos táplálkozási anyagunk. Császár István Állattenyésztők tapasztalatcseréje a füzesabonyi Petőfi tsz-ben (Tudósítónktól.) NOVEMBER 15-ÉN a füzes­abonyi termelőszövetkezet tag. sága: vendégül látta a környező községek termelőszövetkezetei­nek állattenyésztőit és szakem­bereit, hogy közösen megbeszél­jék, hogy kell felkészülni az állatok átteleltetésére. A beszámolót Barta elvtárs, a Petőfi, tsz-elnöke tartotta meg. „Termelőszövetkezetünk 1950- ben alakult 13 taggal, kezdet­ben sem épület, sem jószág- ‘állcmárty nem állt rendelkezé­sünkre, ma 50 szarvasmarhánk, 13 darab ló, 110 sertés és 180 ; darab baromfi van a szövetke­zet gazdaságában. Nehéz, fáradságos volt az út, melyen idejutottunk. Sokat kellett, tanulni, megszokni az 1 újat és ma már elmondhatjuk, minden tag azon igyeszik, hogy állandóan emeljük terméshoza­munkat. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK gondos bánásmóddal és szak" értelemmel napról napra eme­lik a jövedelmet. Ezt főleg a;z állatállomány helyes takarmá­nyozásával érték el. Teheneink­kel egész nyáron zöldet etet­tünk, a zöldtakarmányt 50 hold rétről, legelőről és 25 hold lucernáról kapták az állatok, ősszel és télen silóval egészít-, jük ki az egyéb takarmányain­kat. A termelőszövetkezet a siló­zást nem ősszel kezdi meg, ha­nem a nyár derekán. A nyáron mintegy 150 köbméter zöldsilót készítettünk. Hídvégi Péter tehenész a sza. kaszos legeltetés bevezetésével elérte, hogy 12 hold rétet és legelőt a nyár folyamán meg- kaszálhattunk. Besilóztunk 210 köbméter napraforgótányért és csalamádé keveréket, 65Ö mázsa répaszeletet, répatetőt és ezzel silózási tervünket 200 százalék­ra teljesítettük. Szénaíélékből 951 mázsát biztosítottunk, mely­ből 400 mázsa lucerna, majd­nem ugyanennyit osztottunk, ki a tagoknak a háztáji állatállo­mány átteleltetésére. A TEJ és. a többi állati ter­mék termelését úgy tudtuk fo­kozni, hogy már régebben al­kalmazzuk az élenjáró szovjet módszereket. A tehenészetben bevezettük a hárómszori fejest, a háromszori etetést, a mester­séges megtermékenyítést, a bor­júk itatásos felnevelését.” Barta elvtárs beszámolóiá után a termelőszövetkezet kül­döttei megtekintették a termelő- szövetkezet takarmányfelhaszná­lási tervét, az állatállományt és a ezérűskertet. A tapaszta­latcserén részvevő élenjáró ál­lattenyésztők megfogadták, hogy hazatérve hasznosítják az itt szerzett tapasztalatokat az ál­latállomány termelékenységének növelése érdekében. Kovács Ferenc Sok hiba van még a földművesszövetkezetek munkájában Földművesszöveíkezeteink elé fontos feladatot tűzött kormá­nyunk: dolgozó népünk több és jobb áruval való ellátását. En­nek érdekében bővítették meny- nyiségben. és választóikban is árukészletüket. Földművesszö­vet kezet e-'nk forgalma naprój napra emelkedik. A hevesi járás területén — a második negyed­évhez viszonyítva — a harma­dik negyedévben 39 százalék­kal emelkedett az áruforgalom, ugyanebben az időben a hatvani járásban 32, a füzesabonyi já­rásban 29, gyöngyösi 25, az eig- r; és pétervásád járásban II százalékkal emelkedett. Földműves szövetkezeteink előtt fontos feladatok állnak. Még számos tennivalóra van szükség ahhoz, hogy zavartalanul kielé­gíthessük népünk megnövekedett vásárlási Igényeit. A jobb áru­ellátás érdekében számos új üz­letel nyitottak. A közelmúltban nyílt meg félmilliós árukészlet­tel a gyöngyösi és noszvaji ve­gyesbolt. Hamarosan új fiók nyílik Kápolnán és Faldebrőn is. Az aldebrői, erdőtelki, malk- lártálya; és kerecsendi szövetke­zetek ugyancsak fiókboltok meg­nyitását tervezik. Szükség van a kibővítésre, mert a vásárlási kedv áruházainkban nagyon megnővekedett. Nemsokára a hevesi földművesszövetkezet bú- torszaküzletet is nyit. Mindezek megvalósításához teli, hogy a szövetkezet dolgozói tanulmá­nyozzák ai párthatározatot és abban a munkájukra vonatkozó részeltet munkahelyeiken telje­sítsék. Az eredmények mellett azon­ban még számos hiányosságot sorolhatunk. A maklártályal íőldművesszövetkezetné! nem hi­teles a boltban lévő mérleg és súly; az egri ' földrrifívesszövet- kezet VI. számú fiókboltjában szintén nincsenek hitelesítve a mérőeszközök; a nagyrédei föld- müvesszőoetkezetnél a boltkeze- tő egy kitó faszén helyett 65 de­kát ad a vásárlóknak; a k-ará- csondi főüzlet egyik dolgozója magasabb áron adott el az árukból; több szövetkezetben a vásárlóközönség részére rend­szeresített eszközök, mákdaráló, diódára ló nem használható. Nem lehet tűrni az egyes vállalatok hanyag munkáját sem. Az áru késedelmes megküldésévé; gátol­ják a szövetkezetek munkáját. A szihatmi földmüvesszövetkezet az egri vas- és műszaki válla­lathoz az áru megrendelését még október 25-én elküldte és november 15-én sem kaptak árut. Ezek a hibák mind javí­tásra várnak. Süveges Benedek ntSSEK — Az egri bélyeggyűjtő kör folyó hó 29-én délelőtt 10 órai kezdette! a szakszervezeti székház olvasótermében ren­des taggyűlést tart, melyre az összes tagokat elvárja. Á tag: gyűlés tárgya az 1954 január 23 és 24-én Egerben rende­zendő bé'yegkiállítás megszer­vezése. A téli építkezések feladatai A _ építőipar feszített tervét csak úgy tudja teljesíte­ni, ha a téli hónapok alatt is zavartalanul termel. A téli épít­kezések zavartalan biztosítása' érdekében sok műszaki, bizton­sági és szociális intézkedés szükséges. Ezeket a vállalatok­nál a legsürgősebben végre kel! hajtani. Gazdasági vezetőink el­lenőrizzék az intézkedéseket, mert a gondatlan vagy elmaradt intézkedések a hirtelen fagyos idők beálltával a munka elaka­dását, súlyos károkat, vagy baleseteket okozhatnak. A mun­kákat úgy kell ütemezni, hogy az épületek minél előbb tető alá kerüljenek. Zárt, vagy zárható, épületben a téli munkák a leg­egyszerűbb eszközökkel és a leggazdaságosabban végezhe­tők. IJe dolgozzunk sok munka­■” helyen egy-két munkás­sal, összpontosítsuk inkább ke­vés, de nagyobb építkezésre a dolgozókat. Az építkezések ideiglenes atait javítsuk ki, hogy esős, fagyos időben is használhatók legyenek. A téli munkákhoz szükséges anyago­kat már most szállíttassuk le az építkezésekhez, mert télen a szállítás sokkal nehezebb. Az 1952/53. évi télen sok építkezé­sünk szünetelt szállítási nehéz­ségek miatt. A földmunkákat, alapozást, szigetelést még a na­gyobb esőzések és fagyok előtt végeztessük el. Az előgyártó- telepeket, vasszerelés helyét stb. téliesítsük. Oldalfalakkal ellá­tott, fedett színeket kell ezek részére építeni. A burkoláshoz szükséges nádpalló, ponyva, szigetelőlemezkészleteket vizs­gáljuk felül, egészítsük ki Téli gépeink, hőlégfúvók, * kokszkösarak, gőzkazá­nok ugyancsak javításra vár­nak, s azokat már most szál­lítsuk ki a munkahelyekre. A téli munkáknál szigorúan tart­suk be a műszaki előírásokat, Falazásnál használjunk, melegí­tett habarcsot, dolgozzunk szo­rított hézagokkal, a habarcsba keverjük be a téli munkáiknál előírt cementet. A téli időben különösen sok baleset adódhat a munkahelye­ken. Ezek ellen fokozott gon­dossággá] védekezzünk. Az építkezés környékién a terepet ki kell takarítani, egyengetni. A nagyobb gödröket, árkokat, vé­dőkorláttal kell körülvenni. Az elektromos vezet ékek nedves idő­ben igen veszélyesek és márki- ,sebb szigetelési hiba is halálos áramütést okozhat. Ilyenkor a vezetékek megfelelő elhelyezése, a1 helyes földelés elengedhetet­len. Zárt kokszkosárral fűtött térben tartózkodni nem szabad, mert az ott’.évő gázok veszélye­sek. A dolgozók szociális ellátá- ” sát vizsgáljuk felül. A szállások ajtaja it, ablakait, te­tőzetét javítsuk ki, a kályhák kifogástalan állapotban legye­nek. Nagyobb tüzelőanyagkész- letrő! is kei; gondoskodni. Biz­tosítsunk munkásainknak mêle» gedőhelyeket, a tisztálkodáshoz melegvizet, lehetőséget a ned­ves ruhák szárítására. A ren­deletekben előírt melegítő-italo­kat kapják meg a dolgozók. Kellő számú és hibátlan gumi­csizmáról, esőköpenyről, vat­tásruhákról, az őrök részére őr. bundáról, szalmacsizmáról gon­doskodjunk. kje feledkezzünk meg a dől» ™ gozók kuttúrigényeiről sem. Legyen a szállásokon1 rá­dió, könyvtár, tartsunk kultúr- estéket, és szakmai továbbkép­ző előadásokat. így készítsék elő vállalataink a téli munkákat és akkor biz­tos, hogy nem lesz fennaka­dás, zavar és a jó munkakö­rülmények nagy mértékben hoz­zájárulnak tervünk teljesítésé­hez. Hevesi Sándor főmérnök. Faültetéssel védi a legelőt a poroszlói legeltetési bizottság AZ UDVARON LÁTTUK "meg először, nagy igyekezettel raktai a napraforgóval tömött zsákokat, biztosan állott a kr>- csin, lábát megfeszítve, mint tengerész az ingó hajón. Ke­zében simult a. gyeplő, látszott , rajta1, régen bánik vele. Igaz, külseje nem árulta ezt el, a csizma szárába szürke­csíkos munkásnadrág volt be­gyűrve, de a kabátja, kalapja, kis, stucco'd bajuszkája azt sej­teti, hogy a föld embere . ő. A földé, melyeit egyszer meggon­dolatlanul cserbenhagyott, s melyhez egy év múlva vissza­tért. Józsa Mihálynak a külseje is mutatja, nem régen még az iparban dolgozott, de — amint ő mondja — már végleg meg­fért az elhatározása, hű marad a földhöz, az új gazdáikodás- ' hoz. Józsáékná] a család szépen növekedett. Négy évvel ezelőtt két egészséges fiúgyermekkel ■ szaporodott a csa’ád. egy év mu:- ; va újabb követte. Több kenyér " kellett. Józsa Mihály akkoriban kulákoknál cselédkedett, de érezte, nem sokáig bírja már ezt az embertelen munkát. „Ke­nyéradó gazdái” nem nagyon különböztek egymástól, mind azt' akarta, hogy cselédjének erejét minél olcsóbban szerez­hesse meg. AZ ÉVTIZEDEKIG TARTÓ cselédeskedés kiszívta Józsa erejét, az évek is elszálltak fe-. letté, osa-k a gyerekek nem akartak felcseperedni. Egyedül Erzsire lehetett számítani, ő már nagyobbacska, 15 éves. — Ketten majd csak elboldo­gulunk a csoportban — biztat­ta feleségét^ mikor nagy fejtö­rés, számolgatás, családi viták után aláírta á belépési nyilatko­zatot. — Itt legalább nem leszek más ember lábakapcája, ma­gamfajta régi cselédek, meg parasztok közt mégis jobb lesz, mint a kuláknál — bizonygat­ta feleségének. Az asszony nem szólt ellene, hisz a vak is látja, hogy jobb azoknak, 470 hold földön gaz­dálkodni, annak a jövedelmét élvezni. » A múlt év tavaszán lépett be a Vámosgyörki Haladás tsz-be, lányával együtt bizakodva, ere­jéhez mérten dolgozott. Nem­sokára aprólék is került aház- hoz, az egyik vásárról szép gömbölyű üszőt vezetett haza a tanyára. Örült » csa’ád, a gyerekek mosolyogva tipegtek hozzá, az asszony is körülnéz­te s elégedetten vezette az is­tállóba. Néhány nap múlva vendég érkezett a tanyára. A pénzért jött, az üsző áráért, mert úgy egyeztek meg, hogy ha a cső­VISSZA port pénzzel segít, akkor fizet csak. De a pénz késett. A tsz elnöke, Barna János sajná'ltaa dolgot, de mit. csináljon, pénzt nem teremthet semmiből. Józsa Mihály haladékot kért. Az üsző gazdája adott egy hetet, ak­korra biztos megjön a pénz. De nem jött. SAJNÁLTAK A SZÉP ÜSZŐT, sajnálták, hogy ilyen hamar szétfoszlott az álom a legelte­tésről, é íejésről. A Józsa-csa- ' Iád a kapuig kísérte az üszőt. Gazdáiia. dörmögve vezette, Jó­zsa Mihály a kapufélfát tá­masztva nézett utána — ez is oda van, — s másnap borult homlokkal indult munkába. A hőségtől elbódult kukoricák sárga levelei láttán még több ránc rajzolódott homlokára. 1 A búza sem vigasztalta-, az össze­szorult, koraiérett kalász sovány magokat szorított, alig lehetett kicsépelni. Az aszály magas kamattal szedte a sarcot. A tsz tagjai közül többen borús képpel várták az év végét. Kü­lönösen az új tagok estek két­ségbe. — Mi lesz velünk? — kér­dezek tanácstalanul. Józsa is ezt kérdezte feleségétől. — Mozdulni kell valamerre, így nem lehet ketlyér nélkül boldogulni, látod, hogy a töb­biek is ki akarnak lépni. Józsa megpróbált ellenkezni. — De hiszen nagyobbrészt bennma­radnak, csak néhány akar el­menni. Az asszony addig be­szélt, míg igaza, nem lett. Bár Józsára is rá lehetett mondani „könnyű Katit táncba, vinni, ha neki is kedve van hozzá”, mert mi tagadás, kevés búza terült azon az őszön a kamrába, a család pedig hatra növekedett. Józsa Mihály nehezen hatá­rozott, ahogy ő mondja., „a. kényszer vitte rá, meg az asz- szony”, így aztán kilépett a. tsz-ből, a lánya is Vele tar­tott. Az utolsó napokban Si­mon Erisi így szólt Józsához: — Meglássa csak Mihály bácsi, dolgozunk mi még együtt, nem lesz mindig ilyen rossz év. De ő csak legyintett^, most, hogy visszagondol erre a kis jele­netre, mosolyogva mondja: és igaza lett a lánynak. EGY ÉV BALLAGOTT el azóta.. Józsa úgy érezte, csigalassúsággal döcög az idő. Reggelenként ott járt el a tsz tanyája, mellett, este is arra jött munkából. Aratás idején, az ősz kezde­tén egyre többet gondolt a tsz- ben eltöltött időre. Úgy éltünk együtt, mint egy család, jóban, rosszban együtt, én meg ott­hagytam őket — korholta, sa­ját magát. Feleségével is szót váltott róla.. Az ' asszony látta, nem való az ő emberének az üzem, a kazán, a szokatlan levegő.. Sokkal jobban nézett ki, míg a szabad levegőn dolgozott. S -így egyre gyakrabban esett szó a csoportról. Hallatszott, hogy sokkal na­gyobb .jövedelem lesz, mint a múlt évben, hogy az állam is jobban segíti a csoportot. A cukorgyárban, , mert ott dolgo­zott Józsa, egyik ebédszünetben úgy félfüllel hallottal, hogy visz- sza lehet menni a tsz-be, hoz­zájárulással. — Ha< már mindenképpen így alakult a dolog, csak visszame­gyek — határozta el magát, de a köyetkező percben ott volt a másik gondolat — ugyan visz- szavesznek-e? Nem csináltam én semmi rosszat, nincs mitől tartani, nvugtatta meg végül önmagát. Meg az asszony is jónak látja, úgy látszik, nem hiába lett egy évvé; öregebb. S egész jókedvre derült a fá­rasztó töprengések után. — Te is ve!em jössz Erzsi — szó't lányának, — necsak fél­lábbal legyünk bent. — Hát vetem mi lesz? — kér­dezte a.z asszony — én is me­gyek. — Egyelőre nem, de a nyá­ron tie is tudsz segíteni, légy a gyerekek mellett — szólt sze­retettel Józsa apróságokká! kö­rülvett asszonyához. — Én meg szombaton meg­érdeklődöm, Hogy-mint lesz. a belépés — zárta le a családi tanácskozást. SZOMBATON épp kapóra, jött az elnök. Ijó- zsa. megállította. Régi ismerős­ként üdvözölték egymást. Jó­zsa kirukkolt mondanivalójával, vissza, szeretne menni » cso­portba. Az elnök nem lepöűött meg, hallott már egyet s mást róla, de nem ígérte biztosra. Majd a tagság dönt. Búcsú­zott volna, de Józsának még volt egy pár szava. , — Nézd János, én vissza akarok menni, hétfőn akár mi lesz, munkába, állok, még ha elkergettek, akkor is. Hétfőn ott volt a többiekkel napraforgót szedni. Az ebédnél helyet szorítottak neki is. Be­szélgettek a jövő évről, a gyü­mölcsös bővítéséről, a kerté­szetről. S Józsa Mihály úgy érezte magát, mint aki hosszú távoliét után visszatér otthoná­ba, családjához — ehhez az erős, nagy családhoz. Kovács Endre i à

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom