Népújság, 1953. október (79-87. szám)

1953-10-11 / 82. szám

1933 október lï, , 3 N EPÜJS AG VIDÁMAN SZÜRETELNEK GYÖNGYÖS SÓLYMOSON (Tudósítónktól.) NEM könnyű munka a szőlő­művelés. Nagy szakértelem, s nehéz fizikai munka kell hoz­zá. A szőlőművelés tudománya sok-sok évtizeden keresztül szállt apáról fiúra, de fejlődni csak igen lassan fejlődött. Ma már egyre inkább, utat tör ma­gának a korszerű agrotech­nika. Nemcsak a termelőszö­vetkezetek, de az egyéni gaz­dálkodók is felhasználják a szaktanácsokat. A kezdetben kételkedve fogadott fagy el­leni füstölésnek is egyre több követője akad. A leglényege­sebb változást azonban a szőlő gyors, korszerű feldolgozásánál találunk. A nehéz testi mun­kát követelő préselést már fel­váltották a modern gépek, sok dolgozó paraszt munkáját sza­badítják fel nagy teljesítő ké­pességükkel. Kövessük nyomon a szőlő útját, s kiderül milyen nagy változás van a szőlő fel­dolgozásával. gyakorlott ujjakkal keresik meg a szedők a teli fürtöket, gyorsan tele lesz a vödör, jö­het a puttonyos. Kiss Jolán még fiatal szedő, de vidáman és gyorsan dolgozik. Féltéke­nyen vigyáz, egy fürt sem ma­radhat el, de azért nem akar lemaradni a többiektől. Tassi Vendel puttonyos is szereti ezt a munkát, jó dolog a szü­ret, vidáman telik a nap. Alig vesszük észre, itt az ebéd ide­je, s már a fele területen túl­jutottunk. Jöhét a kocsi, indul az első szállítmány az átvevő­helyre. Az átvevőhelyen Fü- leki József dolgozó paraszt kí­váncsian nézi, hány fokos lesz a must. Pár izgalmas perc, s kiderül — 18 fok. Igaz tavaly 20 fokos volt, de akkor meg nem volt ilyen bőtermés. AZ ATVEVÖHEEYRÖL, te­herautók hordják az erősen le­ves szőlőt Gyöngyösre, az I-es számú pincéhez. Itt jön aztán az ördöngősen gyors gépesített VIRE ADÄTKOR már nevet­gélve, dudorászva iparkodnak a szedők, puttonyosok, ki a szőlőbe. Az első esemény a hagyományos szalonnasütés, jó dolog ez, mert egyszerre meleg­szik is, meg eszik is az ember. Mire a szalonna elfogy, meg­érkezik a kocsi is és kezdőd­het a szedés. Szorgosan megy a munka Sólymoson is, fürge, munka. A kádakból a szőlő- csusztatókon hatalmas meden­cébe kerül a termés, ahonnan felvonó viszi a darálóba, s a megdarált szőlő egyenesen a présbe hullik, mely ha megtelt kis iparvágányé vasúton kerül a hidralikus nyomás alá. Az ember mindenütt csak a gépe­ket irányítja. Nincs szükség a hatalmas erőt kívánó kézi pré­selésre. A kipréselt anyag futó­szalagon kerül tovább, míg végül törköly lesz belőle. A must pedig a pince mélyén hordókban hűsöl. nyét, egy-egy tűzhely, rádió, öltöny, s még sok-sok más iparcikk megvétele jelzi. Nagy a forgalom az árudákban. Hoz­zájárul ehhez a szeptemberi ÍGY MEGY EZ nap, mint nap. A szőlőkből a szüretelők víg éneke hallatszik, s kacs­karingózva száll a füst az apró tüzekből. A szüret ideje nem­csak a földeken, a Borforgalmi Vállalatnál észrevehető, jelent­kezik ez a különböző áruházak­ban is, ahol a szüret eredmé­árleszállítás, s mindazok a kedvezmények, melyek a dol­gozó parasztságot, s az egész dolgozó népet érintik. Ez nö­veli munkakedvüket, bizalmu­kat, s ez varázsolt megelége­dett mosolyt a szüretelők ar­cára. Bognár Pál. November 7- re készülnek a recski ércbányászok A Recski Ércbánya dolgozói jól indultak az új negyed­évben: október első hat napjá­ban 114.7 százalékra teljesítet­ték esedékes havi tervüket. El­határozták, hogy november 7-e tiszteletére tovább fokozzák eredményeiket, s erre a napra 50 tonna tervenfelüli színpor­ral gazdagítják államunkat. A nemes fogadalom végre­hajtására komoly verseny ala­kult ki a brigádok között. Bocs: József és ifj. Borsos István érte el eddig a legjobb eredményt a feltárók között — 166 százalé­kot teljesítettek, keresetük megközelítette a napi 90 forin­tot. A fejtési csapatok között Tar jani d István csapata 148 százalékos eredménnyel tört az élre — a csapat tagjai naponta 75 forintot keresnek. Az ércbányászok mindent el­követnek, hogy tervük mara­déktalan teljesítésével támo­gassák a kormány programm- ját, mely még szebb és jobb életet biztosít számukra is. Még ebben az évben 10, a jövő esztendőben pedig 35 családi­házat építenek a legjobb dol­gozó számára. Államunknak gondoskodását ezért köszönik, a kormány programmját ezért segítik jó munkájukkal a recs­ki ércbányászok. Segítse a Bélapátfalvi Cementgyár is a kormányprogramm megvalósítását A Bélapátfalvi Cementgyár dolgozói az első félév sikeres teljesítése után a harmadik ne­gyedévben lemaradtak tervük teljesítésében. Már eddig több­száz tonna cementtel tartoznak népi államunknak. Adósságukat fokozták a negyedik negyedév elején is, mivel szerda reg­gelig esedékes havi tervüket ktinkerből 55.6. cementből 85 százalékra teljes'letiék. A narrv lemaradás oka, hogy a műszaki vezetőség és a dolgozók nem fordítanak kellő gondot a gé­pek rendszeres gondozására, karbantartására Pedig ott ahol nihcs lelkiismeretes, előzetes gépkarbantartás nincs tervtei- jesítés. A hanyag munka előbb- utóbb megbosszulja maigát. Naponta állnak le a kemen­cék és a cementmalmok a hiányos karbantartás miatt. Kedden a II-es kemence állt nyolc órát. szerdán pedig a Ill-a-s kemence állt le. A ce- mentmaimoknál naponta fordul elő gőzhiány, csigaszakadás, szíjszakadás. Mindez azt bizo­nyítja, hogy a cernenfüzem dol­gozói nem szeretik eléggé a gé­peket. nem tekintik azokat a sajátjuknak — elhanyagolják, nem gondozzák őket. Ez aztán meglátszik a termelésben. A mi államunk mindent meg­tesz. hogv a béiapátfalviak is zökkenőmentesen teljesíthessék tervüket. Ui berendezéseket, a régi Loe sehe-malom helyett egy új, nagyobb teljesítményű mal­mot kaptak, az első korszerű legénvszáüó mellé egy másodi­kat építettek. Ezenkívül számos családiház is épült a cement­gyár dolgozói részére. Álla­munktól kapott nagyarányú se­gítség arra kötelezi a Bélapátfalvi Cementgyár dolgo­zóit is, hogv ők is több ce­menttel, többi építőipari anyag­gal támogassák kormányunk nagyarányú lakásépítkezési pro­grammját, mert rajtuk is mú­lik. hogv a jövő évben építendő 40.000 úi lakóház milyen gyor­san épül maid fel. Az üzem műszaki vezetői, a pártszervezet felvilágosító mun­kájának segítségéve! számolják fel a gyárban uralkodó ha­nyagságot és nemtörődömséget. Szervezzék meg a 'lelkiismere­tes és gondos előzetes karban­tartást és zárkózzanak fel az élenjáró cementgyárak mögé, melyek nem hátráltatják, hanem jó munkával segítik kormá­nyunk programmjának mielőbbi megvalósítását. Kiváló traktoristák versenye Traktorosaink megértik, hogy mit vár tőlük az ország. A ter­vek teljesítése, illetve túltelje­sítése nem ritka jelenség kö­rükben. Különösen ió eredmé­nyek születnek az egerfarmosi és a boconádi gépállomásokon. Az egerfarmosi gépállomás dol­gozóinak nagy többsége ered­ményesen dolgozik. Kimagasló eredményeket ért el Bukta Laios aki a tervbe­vett 350 normálhold helyett 605 normálholdat végzett el, s ezzel tervét 159 százalékban télie­sítetté. Ah g maradt le mögötte Jakab Ráfael, aki eredményét fokozva, 380 normálhofd elő­irányzatává! szemben 565 nor­málba] don végezte el a munká­latokat, így 148 százalékos eredményt ért el. Bartók Józse­fet is ott találjuk az élvonalbeli dolgozók között. Tervteliesííésé- ban már ő is elérte a 132 szá­zalékot. vele szinte egyvonal- ban halad Dudás János, kinek 131 százalékos a tervteliesítése. Jó eredmények azonban nem­csak az egerfarmosi gépállomá­son vannak. A boconádi gépál­lomás traktoristái között is szü­letnek kiemelkedő teljesítmé­nyek. Tari József DISZ-tag pél­dául 127 százalékos te!iesítésé- né! tart. Kizsán József 449 nor­málholdon végezte el az őszi munkákat. Ázelveszett falu Végtelenbenyúló sík vidék. Ez már a tengernyi Hortobágy öble. S mint valami vérvörös koráisziget, úgy emelkedik ki a síkságból Kömlő, piros­tetejű házaival, jegenyéivel, lüktető, forrongó életével. A szép magyar ha­za szívének minden dobbanása itt lük­teti ebben a faluban is, a ma történel­me itt íródik Kömlőn is. Az ember életének története van. A falunak tör­ténete, de történelme is: a2 emberek sorsa, a rég meghaltaké, a ma élők története történe'emmé korácso'ódik. S ez az ember, * szabadságot, az Igazságot kereső ember története: a legigazibb dráma. ★ „Kötrtlői virtus" — „Túlteszel a kömlőieken” — megtisztelő címek voltak ezek. Az elmúlt esztendőkben a serény, vidám kis falu beragyogta az egész megyét. Ha valahol marokra fogták a munka végét, hát itt Kömlőn ezt tették. Ha valahol síkra kellett szállni a hazáért, hát itt Kömlőn ezt tették. Ha valahol éllek vidám, derűs, de kömény férfiak, dalosajkú, dolgos­kezű asszonyok, hát itt Kömlőn azok éltek. A vidámságot. a dalt új éle'ük varázsolta, a keménységre a múlt tanítót! a őket. Ezekben a piroste'.ejfl házakban az országutak egykori vándorai élnek. Az aüg három és félezer lakosú község­nek 7600 hold a hajára. Ebből 2000 hold volt a szatmári püspökségé, 600 hold a Bárczy-gróíoké, 1900 hold az 53 kuláké, a többi, közte a 700 hold szik, a kömlői kis- és középparasztoké. Annyi termett itt sokszor a paraszti gazdaságokban, hogy éppen meg lett belőle az erő. a kuöik-, summásmunka kereséshez a mosonmegyei Ve’nheim- birtokon, a tíz kilométerre lévő dinv- nyésháti, jánoatanyai vaigy__ grófi gazdaságban. S adott annyi erőt, hocry kibírják a, megküzködött kis vagyon fe­lett megperdülő dob rettenetes hang­ját. Mert perge t a dob szüntelen, ma is összerezzennek a kömlőiek, ha jár­ja' az ucákat a kisbíró, közölve: ..köz­hírré tétetik, hogy az ingyenes állat­orvosi szolgáltatás..." ★ Nem is olyan régen, még em­beri mértékkel mérve is „tegnap” — egyszóval, alig másfél esztendeje, mint az új bor, forrt Üt az élet. Egy­másután vágták el a dolgozó parasz­tok az egyéni élet köldökzsinórját, s elmentek oda. ahol úgy vélték, mert be is bizonyították nekik, jobb és köny- nyebb lesz az életük; a termelőszövet­kezetbe. Nehéz volt ez a lépés? Na­gyon! Miiyen nehéz megválni attól a szegényes, megszokott lakástól — mégha újba is költözünk —• melynek minden szögletét ismerjük gyermek­korunk óta, ahol m'g a padlórecsegés is hű barátunk, dajkánk volt, s most kísérőnk. De megtették ezt a lépést. S jól tet­ték: a három-négy holdak világából ererholdas életbe lépett dolgozó pa­rasztok az első botladozó lépések után gyorsan haladtak előre a szövetkezés útján. Nem volt nap, hogy ne reppent volna a hír végig a megyén: rizstele­pet építenek a Kossuth szövetkezet tag­jai, házilag készítettek mákvetőgépet a Szabadságban, megelőzte a Dózsa a Hala'dást a vetésben. A közgyűléseken egymásután születtek meg a verseny- felhívások, az egész megyével ver­senyzett Kömlő szövetkezeti község. S nemcsak versenyzett: győzelmet, győ­zelemre halmozott, s e győzelmek után öröm volt számvetést tenni. Kovács József, a Kossuth juhásza. 40 mázsa előlegben kapott gabonával készíthe­tett gazdag számvetést. Erdómes volt szövetkezni. Az* erős napfény azonban vakít. Nem látja az, aki a napba néz, hogy az árnyékban vidáman tenyészik a gomba. A szövet­kezeti község megalapítása után az egész megye megelégedetten dörzső’ie össze tenyerét: „Hiába', ez a kömlői virtus." Pedig ebben a virtusban már akkor belecseppent itt-ojt egy kis „al­kohol”. Az élet nem kártyajáték, hogy majd a következő partiba... Az em­ber érez, s nem felejt, legfeljebb meg­bocsátja, megérti az ellene elkövetett hibákat s annak indító okait. Hat és fél évtizedet számlál, ha megkérdik hány éves, Cseh József 15 holdas középparaszt. Egy házban la­kik veiével, Garancz latossá’, akinek hat holdja van. Egy házban laknak, de külön művelték meg a földet, meg- é’tek szépen, emberin. Esténkül) azért szó esett a szövetkezetről, gondolkod­tak, rágcsálták, ízlelték a szó), kezdtek távolról ismerkedni az új életformával. S ekkor Garancz Lajost behívatták a tanácsházára és sokat sejtetően meg­kérdezték tőle: „Kének a nevére írjuk a íö’det? Egy házban laktok, össze kell vonni.” Cseh József, mikor ezt meghallotta, tnegiiedt. Először elkese­redetten azt mondta vejének, írassa az ő nevére, úgyis öreg. ki bírja már. ha netalán kulákká nyilvánítsak. Aztán elgondolkodott: egész életében dolgo­zott, sokszor ínaszakadtáig a nyugodt öregségért. S most vállalja, hogy ku­.fáknak; minősítsék 'akikről 5 magának ifi megvolt a .'véleménye? 'Savanyún szüretelték a szőlőt — nem ért meg benne a gondolat, mégis, belépett. De dolgozott becsülettel ő is, ve je is. Olyan fából faragták mindkettőjü­ket, hogyha már csináltak valamit, hát jó! is csinálták. A seb azonban nagyon lassan hegedt. Cseh József mondot­ta ezt így el, meg a többit is. — A lovakat gondoztam, nappa’ meg szekereztem ide-oda. Sokhelyütt megfordultam, így hát sokat is láttam. Kezdetben azt is megmondtam, ha nem tetszett valami. A kutya se hall­gatott rám. Pedig jó lett volna. Soha nem lászott gaz az én földemen, de a csoportban volt olyan tábla, ahová alig jutott kapa. Azt is megmondom miért. A növénytermesztési brigád majd miudennao két órával később kezdeti, nem kell számolni tudni, ennvi embernél milyen nagy időveszteség ez. •. Cigarettára gyújt, eígodolkozik egy pillanatra. — Igen, én is ki akarok lépni, s ezen gondolkodik a vejem is. Nem mondom, kaptunk terményt, ha min­dent összeszámolok, a család egy va­gonra valót keresett. De nemcsak gyomrunk van nekünk, hanem becsü­letünk is. Itt a baj! Kilenc éve télbe- nyárban hideg konyhában alszom, nem birom a meleget. Megmondtam benn, hogy válla’om a lógondozást, de csak addiaf, amíg kint lehet aludni az is­tálló előtt. Erre azt vágták oda nekem, hogy mi az. kerülöm a munkát, maid jól megnéznek, ki és mi vagyok. Hát nézzenek, nincs titkom, se szégyelni- vaióm. Sok emberrel kellett beszélni, míg kihámozzuk az igazságot, vastag héja aló!. Sok ember szava egy cso­korban aztán megmu'atja a valóságot. Megmutatja azt. hogy a Rákócziban a jobbára kőzépparasztokbó! álló briga­de), mely egyhuzamban harminc na­pot kaszált, kulákbrigádnak nevezték el, hogy sokszor inkább 'aszították, mint vonzották Az új életet tapogató, a földet szerető és értő tagokat, hegy nem fizették ki sok helyen a bevit) jó­szágok árát, hogy ... — Dolgoztam annyit életemben, hocry majd megszakadtam. Etjeit ' nap­pallá tettem, s most mégse becsülnek — jegyzi meg kesernyésen Cseh Lajos, aki 13 holdat vitt be annak idején. Én messzebb látok, nem akarok kilépni, mert (udom, hogy ez a ió úl. De nem m'ndenki van így ... Ez az igazság. Azt hiszik egyesek, hogv mázsákra lehet váltani az ember szívét és becsületét, hogy a jó szó fö­lösleges fényűzés. Az ellenség meg nyeregbe száll, ujjongva lovagolja meg a becsületen esel) csorbát, s haj szájaíze szerint fesíegeti a jövőt, a jelent hozza igazolásul. S nem min­denki lát messze, sokan adnak hitel) a szónak, amely egy-két való tényre támaszkodva bemocskol ja a szövetke­zeti mozgalom egész nagyszerűségét. Az 1900 hold volt tulajdonosai egyet­len pillanatig sem ültek ölhetett kéz­zel. Megragadtak mindent, hogy bele­marjanak a szövetkezetek testébe. Ret­tenetes volt számukra látni, hogy azok, akik egykor levetett kalappal, szemle- Sütve álljak előttük, most a maguk urai, a szép élet gazdái. Mint a bacb lus, rágták magukat egyre mé'yebbre, s várták a pillanatot, hogy' „kitörjön a betegség". A tavalyi aszály, az elkö- ve’ett kisebb-nagyobb hibák nagysze­rű tenyésztelepei az ellenségnek. Es most csendesen, vagy hangosan, de kitartóan, pokolgép gyanánt helyezik el erre-arra a később robbanó szava­kat­Oláh Pál harangozó, Oláh Sán­dor kulák öccse, soha egy mukkot sem szólt a Dózsa szövetkezet közgyűlé­sein. Csak utána Kádár Józseffel, a Kossuth szövetkezetből kizavart kukák­kal tárgyalta meg a hallottakat. Né­hány nap múlva középparasztok vagy éppen volt nincstelenek szájából csör­gött kifelé mindaz, amit az ellenség ki­tervelt. S nem ők az egyedüliek... Az e'követett hiba o'yan a kirak­nak, mint gyomnak a május; eső. Míg ki nem tépik a gondos kezek, jobban fejlődik, terebélyesedik, mint az érté­kes növény. De mi van ezekkel a gondos kezek­kel? Miért nem tépik a dudvát most, miért nem tanították meg eddig em­berszeretet re, az emberek megbecsü­lésére a szövetkezetek vezetőit, tagjait. Mert bármilyen furcsán is hangzik: az emberszeretetet tanulni, nagyon alapo­san és nagyon lelkiismeretesen tanul­ni keli. ★ Meg-fontolt szavú, vörösbaju- 6Zos ember Szabó István a községi párttitkár. Tagja a Dó^sa szövetkezet­nek, szíve-leike a falué. Nappal a ha­tárt járja a munkaegységekért, csa­ládiáért. este a falut népéért, párt­jáért. Egyhónapos párliskolán volt feb­ruárban. Azóta ebből az egy hónapból él. nem |anul, nincs idele tanu'ásra. Sok mindent jó! lát, szíve és józan esze e'mondatta vele, hogy a Dózsa szövetkezetnél, a legfiatalabbnál, az volt az egyik baj. hogv senki nem se­gített rajta. A működési engedély is két hónapig feküdt a megyei tanácson, s ezalatt nem kaptak hitelt,'nem kap­jak előleget a szerződőit növényekre, még takarmányt sem tudtak vásárol­ni a bevitt jószágoknak. Mindez egy ember feledékenysége miatt. Ezt lát­ja, mert ezt a tagsáig mondta el szá­mára. de azt már nem. hogy mit tesz az ellenség. „Az ellenség teljesen le van építve nálunk” — véli. s ez a gon­dolat leragassza szemét, eldugaszolja füleit. Nem jut ideje tanulásra, nem is tudja jól tanítani azokat akikért felelős. S ez nagy hiba, az egész köz­ség látja kárát. De van még ennél nagyobb hiba is. Botnélkü! jár, a tudás támasza nélkül járja az életet Szabó elvtárs. megbot­lik mindenben, megbojlik egyes párt­tagok kishitűségén is. Becsülete, párt- hűsége felháborítja — s egyből kimon­datja vele, „a mj párttagjainkra nem lehet számítani”. Az élet elmosta az igazságot Szabó elvtárs elől, mert nem fogta keményen, s most egyedül maradt. De nem sokáig. Biztos, egé­szen biztos, hogy u(ána ered az igaz­ságnak, s úgy megmarkolja, hogy el sem engedi többé. így lesz, mert való­jában ilyen ember Szabó István köz­ségi párttitkár. ★ Néhány szót még Bessenyi Lajos tanácselnökhöz aki) soha meg nem kérdeztek, mennyit dolgozik egy nap, s aki soha meg nem kérdezte őszinte segíteni akarással, s nem a megszokott udvariassággal: „hogy van, András bályám, van-e valami baj?” Kérdezze ezt, s segítsen is. Nem az a jó munkás, aki reggel hattól éjfélig törtet előre. Aki nagyon siet, keveset iá1, pedig olyan nagyszerű és szép a mi életünk. „Nagyon szerettelek benneteket emberek, 'egyetek éberek” — mondotta Julus Fucik, a nagy­szerű forradalmár, s ez az élet győzel­mének kulcsa. Szeresse, segítse az em­bereket, s őt is szeretni, segíteni fog­jál; az emberek. ★ Ls Kömlő most nem példakép, nem hivatkoznak rájuk a megyében, meg- fe.edkezt.ek róluk. Talán megírták az ujolsó o.dalát is a falu történelmének, talán pontot tettek az uto’só szó után is? ... Nem, most befelé fordult » fa­lu, újra forr a bor. Hadd forrjon, csak jobb lesz belőle, s az elveszett fa'u megtalálja önmagát, megtalálja hang­ját. Azok, akik évszázadokon keresz­tül helytái!|ak az élet viharában, akik mindig az igazságot kereslek, most is megtalálják. Mert most könnyebb, ve­zeti őket, mint az e!ső iskolában gyer­mekét az anya. vezeti és fél'ő gonddal óvja őket a párt. Gyurikő Géza /

Next

/
Oldalképek
Tartalom