Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)

1953-08-23 / 68. szám

2 NÉPÚJSÁG 1Ö53 augusztus 23. Javítsuk meg Eger város dolgozóinak ellátását Pártunk Központi Vezetősé­ginek június 27-i ülése és a kormányprogramm a lakosság életszínvonalának állandó eme­lését tette kormányprogrammunk alapelvévé. Kormányunk a Köz­ponti Vezetőség határozata óta már számos intézkedést tett a lakosság ellátásának megjaví­tása érdekében. A programm megjelenése óta javult kereske­delmi szerveink munkája, ja­vult a dolgozóknak zöldség- és gyümölcsfélékkel, valamint ke­nyérrel való ellátása. A bő ter­més messzemenően elősegítette az egri dolgozók élelmiszerrel való ellátását. Ez tette lehető­vé, hogy dolgozóink az elmúlt évhez viszonyítva olcsóbban vá­sárolhatják meg a zöldség- és gyümölcsféléket és ez tette le­hetővé, hogy ma már dolgo­zóink fehér és barna kenyérrel bőségesen el vannak látva. Mindezek mellett az eredmé­nyek mellett azonban a lakos­ság áurellátása terén még ko­moly hiányosságok vannak. Alapvető hiba, hogy élelmisze­reket gyártó üzemeink és ke­reskedelmi szerveink nem ve­szik figyelembe a lakosság íz­lését, igényeit és elhanyagolják a minőséget. A Sütőipari Vállalat a terme­lés mennyiségi növelése mellett nem' biztosítja a kenyér minő­ségének megfelelő javítását. A dolgozók részéről még nagyon sok a panasz a kenyér minősé­gét illetően. Egyes egri sütő­ipari üzemekből még gyakran kidolgozatlan és nem megfele­lően kisütött kenyér kerül for­galomba. így sok esetben elő­fordul, hogy a dolgozóknál a másnapos kenyér megromlik, megnyúlicisodik. De nem veszik figyelembe a lakosság igényeit azon a téren sem, hogy több- fajtájú kenyeret, vagy süte­ményt hozzanak forgalomba, A lakosság gyümölccsel és zöldségfélével való ellátása te­rén alapvető hiányosság, hogy nem kerül megfelelő mennyisé­gű és minőségű zöldségféle a piacra. A MEZÖKER vállalat és a földművesszövetkezet nem fordít elég gondot a megfelelő mennyiségű áru felhozatalára és felvásárlására. Ez zz oka annak, hogy-a bő terméshez vi­szonyítva a zöldség' és gyü­mölcsárak még rendkívül ma­gasak Egerben. A paprika ára még ma is 2.— Ft, a burgonyái ára még mindig 1.80—2.— Ft között mozog, de rendkívül magas még az olyan gyü­mölcsnek az ára is, mint a szőlő, amely legfőbb gyümölcs- terméke Egernek. A szőlő ára még ma is indokolatlanul 5—6 Ft a piacon. Az árak kialakítá­sánál az irányító szerepet nem tölti be a földmíívesszövetkezet és a MEZÖKER és így az árak kialakítása döntően a kofák és kupecek kezébe került. A gyümölcs és zöldség ellátásában hiba az is, hogy Egerben csak két gyümölcs- és zöldségüz'.et van, amelyek legtöbbször áru­hiánnyal küzdenek, vagy nem egy esetben rosszminőségű, romlott árut hoznak forgalom­ba, így a dolgozók arra van­nak kényszerítve, hogy kofától vásároljanak 50—100 százalék­kal drágábban. A városi taná­csot komoly felelősség terheli azért, hogy elhanyagolta olyan lehetőség kihasználását is, mint az, hogy az Eger környékén lévő községekből megszervezze a zöldség- és gyümölcsfélék fel­hozatalát az egyénileg dolgozó parasztok által. A megyei tanács és a városi tanács mezőgazdasági osztálya az egri és egerkörnyéki terme- löcsoportoknál nem gondosko­dott a tervek elkészítésénél ar­ról, hogy ezek a termelőcso­portok főleg zöldség- és gyü­mölcsfélét termeljenek, mely egyrészt <i lakosság ellátásá­nak megjavítását, másrészt pe­dig a térmelőcsoportok jövedel­mének növelését jelenti. Terme­lőcsoportjaink és egyénileg dol­gozó parasztjaink kihasználhat­nának olyan nagyszerű lehető­ségeket a zöldségtermelés terén, mint az Egér-patak bő vize, amelyből még aszályos eszten­dőben is biztosítani tudnák a veteményes területek öntözését. Nem használunk ki olyan le­hetőségekéit sem, mint a járá­sokkal való összműködés Eger város ellátásának megjavítása érdekében. Az egri járásban, Maklártályán nagy mennyiség­ben termelnek paprikát, Kaiban paradicsomot, dinnyét, az egri járás északi részén és a péter­vásári járásban pedig burgo­nyát. Ezekből ai járásokból a tanácsok és kereskedelmi szervek összműködése nyomán biztosítani lehetne ezek­nek az áruféleségeknek nagy- mennyiségű felhozatalát. Kereskedelmi szerveink mun­kájában a dolgozóknak ipar­cikkekkel való ellátása terén, de nem utolsósorban olyan fontos élelmiszerekkel való ellátása te­rén, mint a cukor, liszt még sok hiányosság van. Sok zavar, szervezetlenség van a kiskeres­kedelmi és földművesszövetke- zeti árudák áruellátásában.' Előfordul, hogy olyan áruféle­ségekből, amelyekből a megye, vagy az ország más területén bőség van, Egerben hiány mu­tatkozik. Számos esetben ta­pasztalható, hogy a nagykeres­kedelmi szervek nem szállítják le időben az árudák részére megrendelt áruféleségeket. Jú­lius hónapban a FŰSZERT vál­lalat nem szállította le a hó­nap elején a zsírt a kiskeres­kedelmi árudákhoz, ami komoly zavart okozott a dolgozók zsír­ral való ellátásában. Árudáink területi elosztása sem kielégítő. A kiskereskedelmi vál­lalatok árudáinak többsége a város belterületén helyezkedik el. Míg a város sűrűnlaktai pe­rifériáin nagyon kevés a földműves­szövetkezeti árudák és a népboltok száma De egyáltalán nincs olyan áru­da, amely textilféléket vagy rö­vidárut árusítana. A földműves- szövetkezeti árudákban,, ame­lyeknek egyrésze a város külső területein van, nem árusítanak rézgálicot, raffiát, fontosabb nö­vényápolást cikkeket vagy pet­róleumot. A kiskereskedelmi árudák sokszor romlott árut hoznak forgalomba. Nem egy esetben olyan árucikket próbál­nak ráerőszakolni a dolgozókra, amelyek nem elégítik ki igé­nyeiket. Különösen sok a pa­nasz a Tejipari Vállalat ké­szítményei ellen. Több esetben előfordult, hogy megromlott te­jet hoztak forgalomba, ami a dolgozók felháborodását váltot­ta ki. Kereskedelmi 6Z6gveink alkalmazottainak a dolgozókhoz való viszonya még mindig nem kielégítő. Egyesek durvák, meg­engedhetetlen hangot használ­nak a vásárlókkal szemben. A vidékről bejött dolgozó parasz­tokat szidalmazzák és nem szol­gálják ki megfelelően. Még mindig nagymérvű a csalás az árudákban. Kevesebbet mérnek, becsapják a dolgozókat. A Kis­kereskedelmi Vállalat ebben az évben 14 alkalmazottat bocsá­tott el sikkasztás, csalás miatt, öit alkalmazottat pedig a dolgo­zókkal való durva bánásmód miatt bocsátottak el. Sok a hiányosság a vendég­látóipar munkájában is. Kevés a város területén a vendéglátó­üzem. A vendáglátóipari válla­lat nem létesít üzemeket a vá­ros külső területein. A meglévő üzemek sem felelnek meg a szocialista vendéglátás követel­ményeinek. Sokszor a dolgozók indokolatlanul nem kapnak sört vagy csak üveges sört kapnak, de az étkeztetés terén sem gon­doskodnak a dolgozók igényei­nek megfelelő ételek készítéséről. A kiszolgálás a vendéglátóipari vállalat dolgozói részéről nem egyszer udvariatlan, sőt durva. Egyes vendéglátóipari üzemek­nél a tisztaság legelemibb követelményeiről sem gondos­kodnak az autóbuszmegállónál lévő üzem piszkos, egészségte­len. Nem ritka a vendéglátó- iparban az indokolatlan áreme­lés sem. Az autóbuszmegállónál lévő italboltban a reggeli órák­ban a pálinkaféleségekeí drá­gábban árusítják. A Török-kert vendéglőben az egyik alkalmazott 21 forintos bort 25 forintért árusított és sa­ját bevallása szerint alig né­hány hónap alatt több mint tíz­ezer forinttal károsította meg a dolgozókat. A kereskedelem terén meg­mutatkozó hibák alapvetően ab­ból adódnak, hogy a városi pártbizottság sam foglalkozott megfelelően a kereskedelemmel Elhanyagoltuk a kereskedel­mi szerveknél lévő pártszerve­zetek segítését és a kereskedel­mi dolgozók nevelését. Nem tártuk fel időben a városi ta­nács hiányosságait a kereske­delem irányítása terén. Száj­táti módon elnéztük. hogyan épül be az ellenség a kereske­delmi szervekbe és nem har­coltunk következetesen az olyan ellenséges nézetek ellen, hogy becsületes kereskedelmi dolgo­zókat egy kalap alá vettek az ellenséggel. Eltűrte a> városi pártbizottság, hogy a tanács nem harcol következetesen a szocialista kereskedelmet gátló kupecek ellen, hogy a piacon kupecek és iparjogosítványuktól megfosztott kofák őstermelési igazolvánnyal jogtalan iparűzést folytassanak, sorozatos árdrágí­tásokat kövessenek el. Ahhoz, hogy megjavítsuk a város lakosságának ellátását, szükséges, hogy a városi párt- bizottság jelentőségéhez mérten többet foglalkozzon a kereske­delmi szervek munkájával. Se­gítse az ottlévő pártszervezetek munkájának megjavítását és a kereskedelmi dolgozók nevelését. A városi tanács következeteseb­ben harcoljon az árdrágítók, az üzérkedők ellen és támaszkod­jon a társadalmi ellenőrök szé­les hálózatára. Szervezze meg a város kornyékéről és a megye különböző területeiről a bőséges árufelhozatalt termelőcsoportok és egyénileg dolgozó parasztok részéről. Rendszeresen ellenőrizze a főldművesszöveíkezet és a ME­ZÖKER piaci tevékenységét. A kereskedelmi szerveink állan­dóan és rendszeresen tanulmá­nyozzák és hozzák felszínre a dolgozók igényeit és gondoskod­janak arról, hogy Eger város dolgozói ízlésüknek megfelelő áruval legyenek ellátva. Követ­kezetesen harcoljanak és távo­lítsák el a kereskedelmi szer­vekben megbúvó ellenséges ele-, meket és támaszkodjanak szi­lárdan a becsületes kereskedel­mi dolgozókra. A Központi Ve­zetőség határozatának szellemé­ben javítsák meg a dolgozókkal való foglalkozást és ne felejt­sék el egyetlen pillanatra sem, hogy lelkiismeretes munkájúktól nem kevesebb függ, mint a vá­ros dolgozóinak elegendő meny. nyiségű és jó minőségű áruval való ellátása. JENEI ARTUR Eger városi pártbizottság tikára. Megnyílt a ..Kismagyarok a boldog élet útján“ kiállítás [gerben Szerdán, augusztus 19-én dél­után megnyílt a ,,Kismagyarok a boldog élet útján" című ki­állítás az egri járás; kulíúr- otthonban. A megnyitó beszéd­ben Csikós Istvánné, a városi MNDSZ szervezet titkára is­mertetve a kiállítás jelentősé­gét és összehasonlítást tett a múlt és a mai gyermekek bol­dog élete között. Elmondotta', hogy 1938-ban Heves megye területén egyetlen egy üzemi | bölcsőde volt, ma pedig hét ál- I Szikrázó augusztusi kék ég nevet le a mátraalji városra,* Mintha, az idő is tudná, hogy mi most a kötelessége: nincs helye szélnek, esőnek, csak ra­gyogásnak, színnek és pompá­nak. Áll a vásár Gyöngyösön, zsong, morajlik, nevet, vitatko­zik, ámul a sok-sok ezer em­ber a hatalmas pavilonok kö­zött. Az élet uralkodik, a te­remtő élet parancsol itt mo­solyt az arcra, megelégedettsé­get a szívre. Áll a vásár Gyön­gyösön, ad-vesz a domoszlói, a nánai, a nagyrédei, a pásztói paraszt, a petőfibányai bá­nyász. a váltógyári gyalus. A kétnapos vásár valóságos népvándorlást indított el a környékről. Vonat-vonat után, autóbusz-autóbusz után önti megáradt folyamként az embe­reket. Jönnek a szekerek, a de­rékban borjak, bárányok, hízó- nakvalók, jönnek a kerékpá­rok, személyautók, teherautók: ezerméterszám hozzák a szöve­tet, mázsaszámra a felvágottat, landó és 20 ideiglenes műkö­dik közei 500 férőhellyel. Népi demokráciánk szerető gondosko­dással veszi 'körül az anyákat, gyermekeket, bizonyítja ezt a nemrég megjelent kormányren­delet az anya. és csecsemővéde- lemről. Szerető gondoskodással védik a gyermekek egészségéi is. 1938-ban 13.4 százalék volt. a csecsemőhalandóság, most ez a szám felére csökkent. A -megnyitó részvevői ezután I megtekintették a kiállítást. Gondoskodjanak jobban az ostoros! DISZ-rői Az ostorosi DISZ-szervezet egyike volt megyénk legjobban működő községi szervezetének. A falu 300 fiataljából 85 DISZ- tag volt, de a többiek közül is igen sokan szándékoztak belép­ni. Esténként összejöttek, tae nulgattak, szórakoztak, kultúr- gárdájukat megyeszerte ismer­ték. Tánccsoportjuk két rádiót is nyert, 45 tagú énekkaruk egyik szép müsorszámát hang­lemezre vették. Huszonöt hall­gatóval politikai kört indítottak. S mindezt helység nélkül. Mi­kor eredményes munkájuk után joggal különhelyiségért fordul­tak a községi tanácshoz, a járá­si DISZ-bizottsághoz, majd a járási pártbizottsághoz, min­denhonnan ai legmesszebbmenő szóbeli támogatást, ígéretet kap­tak, csak éppen helységet nem. Elmentek mégegyszer, hogy megsürgessék az ügyet, a járá­si DISZ-bizottság mostmár ön­kritikát is gyakorolt (a többiek még azt sem) ismét megígérték, s a 85 tagból 16-an még most is várják, hogy a járási DISZ- bizottság valóra váltsa szavát. Azért 16-an, mert közben a. töb­biek elmaradoztak, megunták a hitszegést, szétzűllöttek. A szer­vezet vagyona, a rádiók, a sak- készletek, a könyvtár, a sport- felszerelés egyrésze, a titkár la­kására, másik része pedig a Dó- czyné ládájába került. Szórako­zási lehetőség a fiatalok számá­ra egyáltalán nincs. Hacsak a korcsmázást, vagy az oprezást nem számítjuk ide. » A fiatalokban van életerő, van munkakedv és mindannyian sze­retik is szervezetüket. Ilyen mos- ■ toha körülmények között is sok- I szór az útszélén vagy az ud­Áll a vásár Gyöngyösön kilométerszám a kolbászt, hek­tószám a bort, százszámra a rádiót, a tűzhelyt. Mint a mesé­ben, minden kapható, minden jó és minden olcsó. Nincsenek kupecok felpumpált lovakkal, nincsenek csalók, szövethúzó kezekkel, nincsenek szemfény­vesztők, akik a rézre aranyat mondanak. Szocialista ipar, szocialista kereskedelem van, következésképp nyugodt vásár­lás, vidám eladás. Szerdán délben nyílt meg a vásár, s estig több mint tízezer ember fordult meg a gyönyörű, roskadásig megtelt pavilonok között. A Gyöngyösi Bútorér­tékesítő Vállalat 80 ezer forint értékű bútort vitt a vásárra: estig mind eladta, — jöhetett az utánpótlás. Itt vásárolt hálószobabútort Sisa József hatvani, egy gyönyörű szek­rényt Négei Ferenc pásztói dol­gozó paraszt. Másnap, az alkotmány ün­nepén úgy nézett “ki a pavilo­nok kétkilóméter hosszú sora, mint elárvult sziget a tenger­ben, az emberek tengerében. Délután 3 óráig a kereske­delmi vállalatok több mint négymillió forint értékű árut adtak el, csak szövetből 3000 méter fogyott el, meg 700 pár cipő, meg vagy háromszáz rend ruha. A Gyöngyösi Kiskereske­delmi Vállalat pavilonjában délig 12 tűzhelyet vásárol­tak meg, túlnyomórészt dol­gozó parasztok. A földmű­vesszövetkezetek jóval egymil­lió forint felett árusítottak. Az egri szövetkezet 118.000 fo­rint értékű textilárut, a gyön­gyösi 299 ezer forint értékben kerékpárt, vasárut adott el. A sok járkálásban, vásárlás­ban kifáradt emberek, a laci­konyhák, az italmérések körül | csoportosultak. Fogy a verpe-1 varokon tartottak taggyűlést, politikai oktatást. Viszont azt nem kívánhatja senki tőlük, hogy állandóan ezt csinálják. Nem várhatjuk el a fiataloktól, hogy fáradságos napi munkájuk után az út szélén ácsorogjanak A járási DISZ-bizottság nézze emberibb szemszögből az osto­rosi fiatalok ügyét. Gondoljon arra is, hogy ezzel a> felelőtlen hitszegésse) a DISZ vezetőségé­nek és magának a szervezetnek jó hírnevét aknázzák alá. ? Meg­ígérték, hogy kimennek majd s addig el sem jönnek onnan, míg helyiséget nem szereznek, ugyanakkor nem mennek ki. Gondoskodjanak jobban az osto­rosi DISZ-szervezetről, a köz­ségi tanács legyen önálló, egy terem kiutalásáért nem kell a minisztertanácshoz folyamod­nak. Fordítsanak több gondot a tömegszervezetek helyiségpro- blémájára, ne legyen az, hogy a párthelyiségbe két-három szex fér el, a szabadságharcos szö­vetség helyi szervezetének „székházát’’ pedig valamikor szekrénynek nevezték, s ez már haladásnak volt tekinthető, mert volt idő, amikor egy asztalfiók' ból állt a szervezet „raktár- helyisége". Az illetékes szervek arra is gondoljanak, hogy a nyár nem tart örökké. Jön az ősz, az esős, idő, a hideg s azt hisszük köny- nyű belátni, hogy havasesőben, szabad ég alatt nem a legkelle­mesebb összejövetelt tartani. Ruby István léti, abasári, visontai bor, aranylón, vereslőn- villan a po­hár, aki issza, most adta el szabadpiacon búzáját, s már hóna alatt a vásárfia. Sűrű so­rokban állnak az emberek a színpad körül is. Meghatottan hallgatják Dudás Pálné do­moszlói parasztasszony szavait, aki az egri Dohánygyár mun­kásainak ad át egy láda szőlőt, az idei szüret első szedéséből. Lelkesen megtapsolják az aj> kári Micsurin tagjait, akik a kapott, rézből kovácsolt kis csille és a bányászszerszámok­ért; cserébe az új búza lisztjé­ből sült hatalmas, friss kenye­ret adnak át à petőfibányai bányászoknak. Reggeltől délig, déltől estig állt a vásár Gyöngyösön. A bő termést, iparunk, kereskedel­münk jó munkáját bizonyította ez a vásár, mely valóban vi­dám, gazdag és ünnepi volt. (Gy—ó) VÉGÉN CSA TTAN AZ OSTOR A z andornaktályai dolgozó ' * parasztok szorgalmas emberek. Határidőre befejezték az aratást, időben megkezdték a cséplést, a cséplőgéptől adták be a gabonát, — már 12-én 99 százalékra teljesítették gabona, beadásukat. Orosz János, Kovács József, Boros Bálint és dolgozó­paraszt társaik mindent elkövet­tek a minisztertanács határoza­tának végrehajtásáért, a szabad­piac elnyeréséért, útjába na k. akadó tanács dolgozói­/"’sütörtökön délután meg- látogattam otthonában szentéleiií férfiút. Arra vol­berekre jellemző el-e!fulladó hangon — hazudott. ,A hívek nem akarnak csépelni, miért hajtják őket? — így a prépost — Másfelé még kinn van a bú­za a határban, itt miért olyan A z egyik furcsa vasárnap reggel eset játszódott le Andornaktálya egyik kis, ut­cáján. Ligeti József prépost 104 kilós súlyával sarkára eresz­kedve, ordítva támadt a tanács dolgozóira és paptól ritkán hal­lott rövid tömörséggel, dühtől lilára vált arccal üvöltötte ,a ta­nács dolgozói felé: „Ke pofázza­nak! A végén csattan az ostor”. Vájjon mi háborította így fel ezt a tisztességben henyélő el­hízott öregembert? Semmi, csak az az istentelenség, hogy a dol­gozó parasztok vasárnap is csé­pelni akartak, azt akarták, hogy minél előbb bent legyen a jö­vőévi kenyér és ebben a tanács dolgozói segítettek. De nemcsak ez bosszantotta a breviárium fe­lett oly sokat elszendergő pa­pot, hanem az is, hogv most még az ő mél yencsengő, meg­győző szavai után is csépelni akartak a dolgozó parasztok és — milyen felháborító'! — több­re nézik a minisztertanács, ha­tározatát, mint az ő okos sza­vát. S miután nem sikerült le­beszélni a csépelni akarókat, mikor már nem használt sem a hitre, sem a túlvilágra való hivatkozás — aekitámadt az tam kíváncsi, vájjon mi fűti, mi buzdítja őt, hogy hosszú évek óta minden eszközzel ár­tani próbál dolgozó népünknek. A prépost urat nyugágyba he­verve, legkedvesebb barátnője, 5trémer Jenőné, egy volt tábor­nok özvegye társaságában ta­láltam. Mindjárt a lényegre tértünk, A pap az elhízott em­sürgős, hogy vasárnap is csé­peljenek? Nem érnek rá szep­temberig? Meg aztán tudja, én mindig ellene voltam annak, ami az én munkámat akadá­lyozza, és rendkívül bosszanta­nak az ilyen dolgok. Azért há­borított fel a vasárnapi cséplés is." Arra a gyenge érvemre, hogy már így is sok szem el­veszett és hogy a jövőévi ke­nyerünkről van szó, amelyből a prépost úr is eszik, megvetően legyint. „Ugyan, ez csak . be­széd. Nekem mindig megvolt a kenyerem." — s közben meg­mozdul, hogy csak úgy remeg az egész háj tömeg, de szapo­rábban jár a tábornoki özvegy bólogató feje is. „De én egy­általán nem akartam senkit le­beszélni a cséplésröl" nyugtat­ja. meg végül sajátmagát a fe­ledékeny pásztor. Tgy beszélt hát a prépost úr. S mig hangját hallgat, tam, arra gondoltam — igazán nem szép dolog tőle, hogy így hazudik. Persze mentségére szolgáljon, hogy elég régen csi­nálja ezt. De a. legnagyobb ha­tást nem is ezzel érte el. Mély­ségesen és őszintén meghatott az a humanizmus, emberszere­tet, mely a vasárnap csépelni akarók felé csengett ki szavai­ból. Hogy kíméli őket a lelkek istápja, hogy törődik velük — igazán megható. De az ördög újból incselkedett, s eszembe­hozta, hogy most ugyanaz be­szél — ha egy kicsit kövérebb is — aki a maga több mint, 100 holdján vasárnap is haj­totta a cselédeket. Természetes, ez nem nagy dolog, és érthető is,_ mert akkor a prépost úrnak dolgoztak, most meg csak ma­guknak. Azt viszonr egyetlen lélek sem kívánhatja, hogy ő ezt mindegynek vegye. F) e ami az ostorcsattanást ^ illeti, az mégis csak sok. Fenyegetőzik a jámbor öreg pap. S ha már eddig iga­zat adtunk neki, adjunk a vé­gén is. Valóban a végén csat­tan az ostor — de csak a pré­post úrhoz hasonló urakon. Vapp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom