Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-02 / 53. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? NÉPÚJSÁG MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM. Ára 50 fillér Termelőszövetkezeti tagok! Gyorsan és szemveszteség nélkül végezzétek el az aratást és a cséplést! Példamutatóan teljesítsétek legelső kötelességeteket, adjátok az első gabonát a hazának! 1953 július 2. VJ FÉLÉV K Hihetetlen tempóval, lendület­tel építi népünk az országot. Nem évekkel — félévekkel, hó­napokkal, sőt napokkal mér­jük az időt. Negyedéves, — féléves terv: naptári idővé vált számunké Üj „naptári” időszak, új félév küszöbén va­gyunk. Gigantikus feladatokat kell megoldanunk a hátralévő hat hónap alatt, sokkal na­gyobbakat,- mint eddig. Követ­kezésképpen nagyobb erőfeszíié- sekre is van szükségünk, mint építésünk eddigi időszakában bármikor. Az elmúlt félévben üzeme­ink többségében a párt- és tö­megszervezetek, a műszaki ve­zetők becsülettel harcoltak adott szavuk valóraváltásáért, második negyedév teljesíté­séért. A Bükkhegységi Ásvány­bánya, május 13.án befejezte féléves tervét, a helyi ipari vállalatok 22 nappali előzték meg a határidőket. A Mátra. vidéki Erőmű június 24-én lé­pett át a második félévbe. Ezek a példák azt igazolják, hogy terveink reálisak, a dolgozók lendületére, képességeire épül­tek, de azt is, hogy megyénk üzemi munkásainak nagy többsége tisztában van a tervteljesítés jelentőségével, he­lyével a békéért folytatott harc­ban. A tervek reálisak, — mégis egész sor üzemiünk lemaradt a terv teljesítésében, adóssággal lép át a második félévbe. Talán valami különleges ne­hézség, előre nem látott hatal­mas akadály tornyosult Eger­esein Bánya, a Tatarozó Válla­lat, vagy éppen iá Hevesme­gyei Téglagyári Egyesülés elé? Ha az ottani vezetőket meg­hallgatjuk, szekérderéknyi ob­jektív okokkal hozakodnak elő, készen áll a száz. és ezerféle kifogás. Valóban hatalmas aka­dálya van ezekben az üze­mekben a terv teljesítésének, s ez nem más, mint a megalku­vás, a kényelmeskedés, a szer. vezeilenség. Ezekben az üze­mekben nem sokat törődnek a párt és a kormány határozatai­val, s kézlegyintésekkel intéztek el száz és száz tonna szenet, ezer'és ezer téglát. Következet­lenség az ellenőrzésben, terv. szerűtlenség a munkában, — s -mindez azért, mert a párt- szervezetek elmulasztották a termelés pártellenörzését, mert nem foglalkoznak megfelelően a töme-gszervezetekkel sem. A Mátraderecskei Téglagyár­ban nincs bekötve a transzfor­mátor —- gyakorlati intézke­dés helyett a Téglagyári Egye­sülés levelez, adminisztrál, csak éppen nem tesz következetes lé­péseket a műszaki hiányosság felszámolására,. Egeresein bá­nyában még mindig a szállítás­sal, aiz anyagellátással vannak komoly zavarok. A pártszerveze­tek mégsem tettek meg itt min­dent, hogy a nyilvánvaló hibá­kat minél előbb megszüntes­sék — nem is lehet ezután csodálkozni, hogy mindkét üzem adósa a nép államának. Váczi Sándor e’.vtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, a megye üzemi vezetőinek leg­utóbbi értekezletén világosan leszögezte: dhol nem teljesítik a tervet, ott az igazgató a hi­bás. Üzemeink igazgatói nem szereznek mindenkor érvényt a párt és kormány határozatai­nak — mert nem is ismerik azokat. Hiányzik az egyszemé­lyi felelős vezetés, a követke­zetes állandó ellenőrzés: a végrehajtás ellenőrzése. Nem kell szerénykednünk, értünk el komoly eredményeket az elmúlt negyedévben. A vá­lasztások, a Béke.Vil ágtanács ülésszaka tiszteletére indult versenyben egész sor üze­münk teljesítette magasan túl előirányzatát, a munkások ez­rei teljesítették túl napi nor­májukat. De ezek az eredmé­nyek nem szédíthetnek meg bennünket. Több eredmény­re: több szénre, vasúti váltóra, téglára, cementre van szüksége a hazának. Az elmúlt félév hibái, a sokezer tonna szén, a sok százezer tégla adósság úgy nyomja vállunkat, mint a má­zsás teher. Ha a tehertől meg akarunk szabadulni, ha azt akarjuk, hogy ne csak letör. lesszük az adósságot, hanem a terven fe’üí is adjunk — mi­nél többet — a hazának, -akkor elsőrendű feladat a szép szám­mal fellelhető, egyáltalán nem valami titkos, ismeretien hiba, gyors, erélyes felszámolása. Az egész félév, a harmadik negyed, év sikere július hónapban dől el. A legdöntőbb feladatot már kitűzte elénk Rákosi elvtárs: mindenki, mindennap teljesítse száz százalékig a tervét. Ez a cél, amelyért -küzdünk, de hoz­zátehetjük, fegyver is van ke­zünkben — csak jól forgassuk — a cél eléréséhez. Augusztus elején Bukarestben gyűl össze a világ ifjúsága, hogy immár negyedszer tegyen hitet a béke, az ifjúság megdönthetetlen egy­sége mellett. Kell.e ennél nagy. szerübb lehetőség a mi fiatal­jaink számára? Itt' az alkalom megmutatni, ki a legény a gá­ton, s a „gátoná-Más", a vetél­kedés száz tonnákban adja meg erre a választ. Augusztus 20, alkotmányunk nagy ünnepe! Kell-e ennél nagyszerűbb lehe. tőség a megye minden dolgo. zőja számára, hogy bebizonyít­sa, élni tud az alkotmány adta ■jogokkal? Egész biztos, hogy nem lesz hiány a lendületben, -küzdeni­akarásban. De ehhez még kel! valami: tovább kell javítani a vezetés színvonalát, a párt tér. melési ellenőrzését, biztosítani keli a jó műszaki feli'teleket. Az üzemek igazgatói ínélyedje. nek el alaposan a párt- és -kor­mányhatározatok tanulmányo­zásában, szervezzék meg a végrehajtás ellenőrzését. Az igazgatónak tudnia kell,, hogy minden egyes gép teljesí­tette-e a 100 százalékot, milyen eredményeket értek el az üzem­ben. ki nem hajtoita végre a reábízott feladatokat. Minden egyes kérdésben naponta tájé­kozódnia kell és felelősségre vonni azokat, akik nem bizto­sítják a tennivalók sikeres vég­rehajtását. Az igazgató felelős a műszakiak jó, vagy rossz munkájáért is, s éppen ezért fel kell lépnie minden „techni­kai obejkií-vum”, minden kényel­meskedés, lazaság ellen. Gon­doskodni kell a munkaerő terv­szerű elosztásáról, a szilárd munkafegyelem megteremtéséről, s nem utolsó sorban a szocia­lista bérezés érvényrejutásáról. Az igazgató, a műszaki ve­zetők azonban csak úgy birkóz­hatnak meg a feladatokkal, ha lehető legtöbb segítséget nyúj­tanak ehhez a pártszervezetek, elsősorban a termelés párt. ellenőrzésén keresztül. Mit je­lent a pártellenőrzés? Elsősor­ban is azt, hogy a vállalat, az üzem előtt álló minden egyes feladat végrehajtását nyomon kövessék, ellenőrizzék párt­szerveink. Amenyiben az igaz­gató, a műszakiak nem hajtot­ták végre a párt és a miniszté­rium határozatát, akkor vonják felelősségre őket. De azt is jelenti a pártellenőrzés, hogy felfedje a gazdasági munkában tapasztalható hibákat, hogy rá. mutasson miért következhettek azok be, s ugyanakkor megmu­tassa a hibák kijavításának egyedüli útját is. A pártszervezetek feladata, hogy a szakszervezetek ver­senyszervező munkájának ellen­őrzésével, a DISZ-fiatalok len. dületes, példamutató termelési eredményeinek biztosításával közvetlenül is harcoljanak a tervek -teljesítéséért. Harcban az új kenyérért Megyénkben is megkezdték a kombájnnal való aratást Kövesse Halmajugra példáját a detki tanács (Tudósítónktól.) A viszneki dolgozó parasz­tok versenykihívása nyomán, a gyöngyösi járás községei ver­senyében, váratlanul, szinte ug­rásszerűen, egy hét ’alatt Hal­majugra került a kilencedik helyről a másodikra. A begyűj­tésben és adófizetésben legjobb község a járásban. A járási tanács versenybizottsága né­hány nappal ezelőtt adta át a halmajugrai dolgozóknak ,„4 járás legjobb községe" kitün­tető táblát. Nyilván ez a meg­tisztelő cím még jobb munkára serkenti a halmajugrai dolgozó parasztokat, s most már nem­csak a növényápolásban, ha nem az aratásban, cséplésben, begyűjtésben is elsők lesznek. Detk egész közeli szomszéd­ságban van Halmajugrával. De az eredménye már igen távol esik, mert Detk a járás utolsó községe. A detkiek nemcsak a növényápolásban, hanem ,a be­gyűjtésben és az adófizetésben is az utolsók. így került „A járás legrosszabb községe” szé­gyentábla a detki tanácsháza falára. A gyenge munkának ai ta­nács vezetői az okai, nem tá­maszkodnak a tömegekre, nem tartanak kisgyűléseket, nem dolgoznak a népnevelők sem. Detk-en megfeledkeztek a kulá- kok mesterkedéseiről is. Nincs a községben egyetlen kulák sem, akinek ne lenne adóhátra­léka, aki rendbe lenne a be­gyűjtéssel. Visznek, mint versényfeihívó fél még mindig nem tudott fel­kerülni az első helyre. Növény- ápolásban a negyedik, begyüj- . tésben pedig középen halad a versenyben. Versenykihívásuk­ban azt vállalták, hogy félévi tojásbegyüjtési tervüket június 30-ig 105 százalékban teljesí­tik. A fogadalom valóraváltá- sával azonban elmaradtak, mert a vállalt határidőre mindössze 60 százalékot értek el. Nem teljesítették vállalásukat az adófizetés terén se. A viszne- kiek nem szokták hagyni ma­gukat, nem szoktak adósai len­ni az államnak. Lényegesen megjavulna a munka, ha a köz­ségi tanács összehívná a leg­jobb dolgozó parasztokat, meg­beszélnék, mi a teendő az el­maradás felszámolására, hi­szen a visznekiek is jól tudják: a felajánlások teljesítése haza­fias kötelesség. Másfél nap alatt ötven hold őszíárpa A kömlői Szabadság termelő­csoport 400 hold kalászost ve­tett ' az őszön, mely most igen szép termést ígér. A bő termés egyik döntő alapja azonban az aratás, hordás és cséplés szem­veszteség nélküli gyors elvég­zése. Erre gondoltak a csoport tagjai, mikor június 27-én nagy lendülettel hozzáláttak az őszi- árpa aratásához. Negyvenöt ka­szás, s ugyanannyi marokszedő versenyzett a kiosztott 25—25 holdas brigádterületen. A bri­gádok között Garanc Jánosé végezte a legjobb munkát, első­nek végzett az aratással, még segíteni is tudott Veréb Béla brigádjának. A lelkes verseny eredménye volt, hogy szombat reggel 9 órától vasárnap délig 50 hold ősziárpát arattak le. Kovács Ferenc agro-propagandista Példás munkát végeznek a verpeléti Dózsa-szövetkezet asszonyai Dolgozó parasztságunk előtt sokrétű fontos feladat áll. Erik a gabona, sürget a gyors ara­tásra, mégis egyes helyeken még a növényápolást sem végezték el, ami azt eredményezi, hogy erőnket a két'-három féle munka könnyen szétforgácsolja. Nem lehet gazdaságosan felhasznál­ni a meglévő munkaerőt. Ipari dolgozóink örömmel mennek se­gíteni dolgozó parasztságunk­nak. Sóskúti Ferenc, levelezőnk arról számol be, hogy az egri Dohánygyár dolgozói munka után több mint két hold szőlő ■kötözéséi végezték el az egri November 7 tszcs.nek. Az egyénileg dolgozó parasz­tok is harcolnak a még elma­radt növényápolási munkák el­végzéséért. Bélapátfalva község­ben 112 egyéni dolgozó paraszt áll párosversenyben. A maklár- tályaiak által kezdeményezett versenyben a kihívó község egy. ideig lemaradt a növényápolás­ban, de június második felében a jó népnevelő munka eredmé­nyeként felsorakozott az élen­járó Bélapátfalva és Felnémet község mellé. Andornoktálya és Balaton az utolsó helyre került a versenyben, mert lebecsülték a kisgyűléseket, nem ismertették a versenyt a dolgozó parasztok között, szájtáti módon beletö­rődtek abba, hogy víz áll a föl­deken, a kaszálón, nem gondos, kodtak a víz levezetéséről, ha­nem lépten-nyomon az esőre hi­vatkoztak. A termelőcsoportok tagsága sem alszik a verseny, ben. A verpeléti Dózsa isz.ben a női dolgozók példásan kive­szik részüket a növényápolás, bál. Varga Istvánná 220, Fehér Györgyné családtag 170 munka­egységet teljesített. Gondoskod­tak az állatok takarmányozásá­ról, 105 köbméter zöldsilót ké­szítettek. A felnémeti Petőfi tszos-ben veszteség nélkül taka­rították be szénatermésüket. A gyümölcsösben is elvégezték a permetezési munkákat. Nem mondhatjuk ezt el a nagyvisnyói Uj Etet tszcs.ről, mely a nö­vényápolást csak részben végez­te el. vagy a kerecsendi Kos­suth tszcs.ről, ahol most is szá­raztakarmányt etetnek a jószág­gal, mikor a záldtakarmány ott vénül meg a réten, a legelőn. Az egészévi fáradságos mun­kának már látszik a gyümölcse. A kalászosok igen biztató ter­mést ígérnek. Erről ír Tóth László is a hevesvezekényi Bé­ke tszcs-ből. „Megkezdtük az őszi árpa aratását és bebizonyít­juk a keresztsoros vetés előnyét, mert becslésünk szerint lß má­zsás termésre lehet számítani.” A megye területén hétköznap, vasárnap egyaránt lelkesen ío. lyik az aratás. Szabó József. Hevesi József makláriályai dol­gozó parasztok községükben el­sőnek indultak harcba a szem. veszteségnéiküii aratásért. De nem halad megfelelő ütemben fa tarlóhántás Maklártályán. Va. sárnapig egyetlen darab földön sem végezték el, ezt az igen fontos munkát. A néhány napja tartó kedvező időjárás alkalmat ad arra, hogy eddigi hibáinkat jóvátegyük, hogy megteremtsük a jövőévi bő termés alapját. Hatvanon túl, a pesti műút mentén akácoktól és jegenyék­től csaknem teljesen eltakarva húzódik meg Kerekharaszt. Az egész községet telt kalásszal ringó búzatáblák, gondosan ápolt kukorica- és cukorrépa­földek ölelik körül, a házak kö­zött, füves, gyomos területek bizonyítják, hogy itt még a természet harcol, hogy vissza­vegye az embertől, amit az el­vett tőle. A kis falu lakói egyszerűek, szerények, de mint emberek, sokmindenben különböznek. Egy részük — 6 ez a döntő rész — már az újban, a cso­portban dolgozik, a másik rész még egyénileg műveli földjét. A csoporton beiül is vannak örökké morgó „nekik semmi sem jó” emberek, az újért lel- kesedők, a fejlettért rajongók. Az egyéniek is mások. Itt főleg abban mutatkozik különbség, hogy az egyik földje tisztább a gyomtól, mint a másiké, az egyik tisztázta az államnak já­rót, a másik még tartozik. Van­nak aztán itt is mint minde­nütt, szerények és nagyhan, gúak, kötekedők és békítgetők, őszinték és kevésbbé őszinték, dolgosak és húzódozók, derűsek és örökké sírók — a munka az élet által kialakított emberek minden fajtája megvan hát itt is. Egyben azonban egyformák ezek az emberek: egyforma a múltjuk, a jelenük, közös a céljuk. Egyforma a múltjuk. A KEREKHARASZTIAK A BÉKÉT SZOLGÁLJÁK valamennyien egy urat, Hatva­ni bárót szolgálták — a község minden egyes lakosa az apró­kat kivéve, hosszú éveken át cseléd volt. Tűrték az intéző urak pofonjait, mert tűrniök kellett, egyformán éheztek, egy­formán kínlódtak. Egy volt az életük, egy volt a bűnük. Sán­dor István azért került a tör­vény elé, mert egy-két répasze- letet akart hazavinni, Urbán Istvánt azért verték meg a csendőrök, mert szalonnát kö­vetelt. Cselédnép lakta Kerekharasz- tot — valamennyien a tízezer­holdas birtok semmibevett zsel­lérei voltak, akiknek osak a munkája volt becses, de mint embereket semmibevették őket. Mennyivel más ma a hely­zet. Az egykori uradalom most község, a tízezer holdból 1260 hold tulajdonosai az egykori cselédek. Akik azelőtt éheztek és előre megették a jövőévi kommenciót, most a szabadpia­con értékesítik feleslegeiket. Az elmúlt évben az Uj Élet tszcs tagjai közül Kasziba János 15, Ösz;i István 10, Urbán István 6 mázsa terményt adott el. Gohér János, a Szabad Nép csoport tag­ja csak búzából 30 mázsát kapott, s a többi terményből 15 mázsa kukoricát adott el ‘mázsánként 300 forintért és hét mázsa ár­pát 500 forintjával. A Béke csoport 36 tagja pedig másfél vagon terményt értékesített. A csoporttagok háztáji gaz­dálkodásában Kurják Józsefnek a Szabaid Nép csoport tagjának két tehene, két sertése, gazdag ba­romfiállománya van — a három csoport tagsága 90 százaléká­nak van tehene, sertése. A község minden egyes dol­gozójának közös a célja: har­colni a még szebb jövőért, a békéért. Különbözőek a terüle­tek, különböző munkával har­colnak. Sándor István, aki 32 évig volt cseléd és most ta­nácselnök, a törvény betartá­sával, a három termelőcsoport tagja jobb munkával, Nadelczki Pál, Kocsis János, Kurják Jó­zsef cselédek fiai a néphadse­reg tisztikarában, az egyetemek padjában, az egyénileg dolgozó parasztok időben végzett mun­kával, a pontos beadással. A kerekharasztiak kihasznál­ják az idő minden percét. Va­lamennyi csoport és egyénileg dolgozó végzett a növényápo­lással, megkezdték az aratást. Az Uj Elet tagjai közül vasár­nap több mint húszán dolgoz­tak, a Béke valamennyi tagja kint volt a határban és délelőtt 11 órára levágták a 10 hold ősziárpát. Az egyéniek közül Sátrán János 15 holdas végzett a növényápolással, teljesítette háromnegyedévi tojás- és ba­romfibeadását, ifjabb Bugyi István egész évre lerótta tojás­ból és baromfiból az államnak tartozását, s növényápolásban is példát mutat. Hosszan sorol­hatnánk még azoknak a szá­mát, akik elősegítik a jó mun­kát, akik hozzájárulhattak ah­hoz, hogy Sándor elvtárs, a ta­nácselnök szerényen megje­gyezhette: „Növényápolásban körülbelül első helyen állunk.” A falu, a tszcs-k dolgozói sokat beszélnek a békéről. Elő­ször csak általánosságban, ké­sőbb egyre határozottabban mondják el, mit is jelent nekik a béke, nehezen tudják ezt sza­vakban kifejezni. Nekünk a béke azt jelenti, hogy a ma­gunkéban nyugodtan dolgozha­tunk, gyarapodik a vagyonunk, egyre szebb az életünk. A béke jelenti a csoportot, az államtól kapott földön a jó gazdálko­dást. Azt jelenti a béke, hogy betakarítjuk a gazdag termést, moziba megyünk, rádiót hallga­tunk, tanulunk, melyben a múltban nem volt részünk, gye­rekeket nevelünk — de nem Hatvani bárónak cselédet — a hazának megbecsült embereket Ezeket háláljuk meg jobb mun­kával. A kerekharaszti dolgozók most is szolgálnak. Nem kínos, nem szenvedésteli ez a szolgá­lat, nem alázatosan és lehajtott fővel, hanem büszkén, felemelt fővel, a jövőbe vetett hittel — a békét szolgálják, I ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom