Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-11 / 47. szám

A N É PŰJS AG 1953 ,jvmius ti­Biztosítsuk a politikai iskolák vizsgáinak sikerét Pártoiktatásunk jelentős ese­ményéhez, a pártoktatási év be­fejező szakaszához érkeztünk. Az alsóbbiíokú pot it: kai iskolá­kon az ismé.lések és összefog­lalók folynak. Az öszefoglaló, az ismétlés fontos helyet foglal el a pártoktatásban. Számadás ez airról, hogyan hajtottuk vénre a Politikai Bizottság 1952/53-as, párloktatási évre vonatkozó ha­tározatát, számadás arról, ho­gyan teljesítette a párttagság a Szervezeti Szabályzatban előírt kötelezettségét: marxista-leni­nista képzettségének állandó nö­velését. Megyénkben az 1952/53-as ok­tatási évben több mint 11.500 párttag és pártonkívüli ismer­kedett meg a marxizmus-leni- nizmus győzelmes tudományá­val. Pártoktatásunk minden résztvevője feldolgozta az SZKP XIX. kongresszusának anyagát, amelyből megismerke­dett a nemzetközi helyzet leg­jellemzőbb és legfontosabb kér­déseivel ,a kommunizmust építő szovjet nép nagyszerű éleiével, a kommunizmus gigászi mére­teivel — Lenin, Sztálin tanítá­sának megvalósul ásávail. Fel­mérhetetlen segítséget jelent ez számunkra, hisz saját jövőnk­kel ismerkedtünk meg. Pártunk­nak eddig is a lenini-sztálini tanítások és az SZKP példája tette lehetővé, hogy biztosan tá­jékozódva, előrelátóan vezesse népünket ai felemelkedés útján. Pártunk politikája, mely a marx­izmus-leninizmus győzelmes tudományán aáiaipszik, olyan embereket fonmál és nevel, akik széles látókörrel, áldozatkészen gyűrik le a nehézségeket, s dia­dalra viszik népünk közös ügyét. Pártszervezeteink jelentős ré­sze a választási agitációk so­rán ismét felismerte a politikai képzés jelentőségét, — a párt­oktatási a választási agitációs tanfolyamok komoly mértékben járultak hozzá népünk egységé­nek megszilárdításához: a má­jú 17-i nagy győzelemhez. A vá­lasztási agitáció anyagát ta­nulmányozva kommunista és nem kommunista népnevelőink — s agitációjuik nyomán egész népünk — megismerkedtek a szocializmus építésének nagy­szerű távlatával. A népfront fel­hívásában elénk tárt új ötéves tervünk néhány adata világosan megmutatta közeljövőnk fejlő­désének ragyogó útját. A választási győzelem azon­ban csak akkor lesz teljes, ha tovább erősítjük párttagságunk áldozatkészségét, marxista-le­ninista képzettségét, népünk szi­lárd egységét a haza, a dolgozó nép ügye iránt. E célt hivatott elősegíteni aiz oktatási év sike­res befejezése, a legfontosabb anyagok ismétlése és az össze­foglalók megfelelő színvonalá­nak biztosítása. Az ismétlések során a poli­tikai iskolák hallgatói frissít­sék fel és rendszerezzék az egész évben tanultakat, tisztáz­zák azokat a kérdéseket, melye­ket az előző foglalkozásokon nem értettek meg eléggé. De nemcsak az egyszerű ismétlés­ről van szó. A pártról szóló anyag ismétlésénél például mérjék fel, hogy az utóbbi idő­ben mennyire növekedett párt­tagságunk öntudata, politikai képzettsége, aktivitása a párt- munkában és a termelésben, a bírálat és az önbírálat kiszélesí­tésében, mit tettek a párt egy­ségének további megszilárdítá­sáért, a párt élcsapatjellegének biztosításáért. Az összefoglalók végénél tar­tanak politikai iskoláink hallga­tói. Ezért most különösen fon­tos az ellenőrzés, a segítés, az alapos, lelkiismeretes munka Alapszervezeteink vegyék fel a harcot aiz olyan nézet ellen, hogy a sürgető munkák — különösen falun a mezőgazdasági munkák — miatt nincs idő az alapos felkészülésire, a tanulásra. ^Ez­zel mentegetőznek Besenyőiéi ken, Egerfamoson egyes tszcs alapszervezeti titkárok és elnö­kök, mert nem megfelelő az is­métlés, az összefoglalók szín­vonal?). S hogy az igazi ok nem ez, több példa bizonyítja. A sarudi tszcs-ben a hallgatók teljes számban és jól felkészül­ten jelentek meg az Összefog- lalólkón, Egeirbaktán és Felsőtár- kányban többen vesznek rész* politikai iskolákon, mint a vá­lasztások előtt. A vizsga sikere érdekében az aiapszervezeti vezetőségi tagok, a propagandisták, a pártbizal­miak keressék fel a politikai is­kolák hallgatóit, foglalkozzanak velük, segítsék őket a tanulás­ban és szüntessék meg annak hangoztatását, hogy „ismerem én már az anyagot, minek ké­szüljek fel." Magyarázzák meg, hogy a vizsga tükörképe lesz annak, hogy mennyire tartották szívügyüknek a páríoktatásí, s a vizsgán csak úgy szerepelhetnek jól, ha gondosan, újbo] tanul­mányozzák az anyagot. Az el­következendő napokban úgy kel! tanulnia minden politikai iskola hallgatójának, hogy sikerrel vizsgázzon és kiérdemelje, hogy a következő oktatási évben ma­gasabb fokon tanulmányozhassa Lenin, Sztálin tanítását. A politikai iskolák vizsgáin nemcsak a hallgatók, hanem az alapszervezetek is vizsgáznak. Most adnak számot arról, hogy mennyire váltak gazdáivá a pártoktatásnak, mennyire tar­tották szívügyüknek a párttagok és a legjobb páríonkívüliek po­litikai nevelését, hogyan tudták fe'használni a pártoktatást, a pártimumka, a termelés minden területén. Az alapszervezetek a vizsgák tiszteletére díszítsék ki azokat a helyiségeket, ahol a vizsgákat tartják, gondoskodja­nak arról, hogv a vizsga ünne­pélyes hangulatban történjen, r, hátralévő napokban pedig kö­vessenek et mindent a vizsgák sikere érdekében. MEGYÉNK BÉKEHARCOSAI JELENTIK A BÉKE-VILÁGTAN ÁCSNAK Megyénk dolgozói lelkesen készülnek 0 Béke-Világtanács bu­dapesti ülésére. Dolgozóink a felajánlások teljesítésével bizonyít­ják, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is harcolnak ai bé­ke megvédéséért. Juhász István nagykökényesi dolgozó paraszt ezeket írja: „a Béke-Világtanác tiszteletére felajánlom, hogy gondos nö­vényápolási munkát végzek, s ezzel magasabb termésátlagot érek el. Váralom, hogy félévi tojás- és baromfibeadáscmat jú- n'us 15-re teljesítem, gabonabe­adásomnak pedig közvetlenül a cséplőgéptől e'eget teszek. Ka­pásnövényekből betakarítás után 24 órán belül a terménybegyiij- tőhelyre szállítom az államnak járó terményeket.” ★ Erdőkövesd dolgozó paraszt­jai vállalják, hogy június 15-<g elvégzik a kukorica, burgonya és napraforgó második kapá­lását, s a szántóföldi takar­mányból beadásukat teljesítik. Vállalják továbbá, hogy tojás­beadásukat 93 százalékról 110 százalékra emelik a Béke-Világ- tanács ülésének tiszteletére. S aszták Márton levelező ★ A hatvani termelőszövetkeze­tek brigádjai versenyiszerzödést kötöttek egvmással, hogy a Bé­ke-Világtanács ' tiszteletére a családtagok bevonásával segítik elő a növényápolást és nem en­gedik, hogy a részükre kiadott területeken gyom pusztítsa nö­vényeinket. Párád községben Kiss Sándor 16 holdas dolgozó paraszt 0 Béke-ViJ ágtanács tiszteletére egészévi tojás- baromfibeaidását tejesítette és második félévi sertésbeadási kötelezettségének is 100 százalékban tett eleget. ★ A tárná szén brit. ló si békehar- ccrok fel világosító munkája nyomán a község dolgozó pa­rasztjai közül 97-en kötöttek bé­kevédelmi szerződést a mező- gazdasági munkák Idöeiőtti el­végzésére, beadási kötelezettsé­gűik túlteljesítésére. ★ Az egri Dohánygyárban 48 kisgyűlésen ismertették a Béke­világtanács ülésének jelentősé­gét, melynek nyomán az üzem békeharcosai közül 447-en tettek felajánlást a Béke-Vi’ágtanács tiszteletére. ★ A Zsófia-malom fiatal dolgo­zói értékes vállalásokat tettek a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka tiszteletére. A fiatalok nagy lelkesedéssel, küzdeni­akarással láttak vállalásuk meg­valósításához. Mint Takács Éva levelező írja, a lelkesedésnek már meg is van az eredméye. Kerek János és Geri Júlia 129 százalékos teljesítményt ért el. Szálkái Ottó, Rabecz Lívia, Vö­rös József és Erdélyi Mária 108, Szi’ágyi Mária 107 százalék fe­lett teljesít. ................................... A z erdészet dolgozói a vasúiért Az Egri Állami Erdőigazdaság dolgozói felajánlásukkal is gon­doskodnak arról, hogy határ­idő előtti szállításaikkal meg­könnyítsék a vasúit őszi csúcs- torgalmi munkáját. Ezért augusztus 20-ra elhatározták, hogy a második negyedéves fa- értékesítési tervüket 1953 jú­nius 15-re, a harmadik negyed­évit augusztus 20-ra tételesen teljesítik. A negyedik negyed­évi értékesítési terv teljesíté­sét pedig a rendelkezésükre álló faanyagból augusztus 21-én megkezdik. A vasutas dolgozók segítésére vállalják, hogy a tervük hátralévő famennyisé­géből három irányvonatot kül­denek. A soronkövetkező szál­lítási feladatokat pedig a vasutas dolgozókkal megbe­szélve oldják meg. Ennek 0 mozgalomnak kiszé­lesítésére és az értékesítési terv határidő előtti teljesítésére, az irányvonatok megszervezésére versenyre hívják az ország ösz- s#.es erdőgazdasági üzemeit. Vastag köteteiket írtak már a növények, állatok életéről. A tudnivágyók egykettőre megis­merkedhetnek a csiga, vagy a liliom, a hal, vagy éppen a da­tolyapálma életével. Az utca életéről azonban még keveset írtak. Pedig az utca is él: szü­letik, növekszik, s elhal. Min­den városban vannak többszáz- éves utcák, arcukon a haldok­lás jeleivel. Minden városban vannak utcák, melyeken jóleső érzéssel lépegetünk vejgig, iz­mosak, harsogok, vidámak, mint az erőtől duzzadó ember — s minden városban vannak utcák, melyek most születnek, a mi kezünk munkáját, ötéves ter­vünk teremtő erejét hirdetik Most egy élete delén járó ut­cával ismerkedünk meg: gyön­gyösi Petőfi-utca. ★ Messzire nyúló testtel, meg­feszített háttal tartja a kisebb, nagyobb házakat. Minden ház egyéniség, más-más ember la­kik benne, keményebb, puhább kézzel csukják kapuját, sűrűb­ben, ritkábban bodorog a füst kéményeiből — de ahogy vé­gigszalad a szem a két ház­soron, mégis egységes egészet alkotnak: a Petőfi-utcát. Járjuk végig ezt az utcát, nézzünk be találomra egy-két házba, ho­gyan élnek itt a iakók — hall­gassuk meg, miről beszél az utca. Mert az utca él és bő­széi. ★ PETŐFI-UTCA 36. Öreg ház, új ruhában. Megfiatalodva. Az eo-yik sarka kékre festve, vidám, tavaszi kékre: 82-es Kiskeres­kedelmi Áruda várja a vevőke: Azelőtt ebbe a házba csak néha kopogtatott be valaki, most három-négyszáz vásárló is megfordul a kicsi, de árutól zsúfolt boltban. A pultnál szem­üveggel az orrán, ajkán a mindenkori jó szóval, Jónás József árudavezető. Most 43 éves, négy fiúgyermek boldog apja, s mint később megmond­ja, a városi békebizottság tiücára. A békéről beszélgetünk, meg ar ról, milyen megtiszteltetés, hogy gyönyörű fővárosunkban ülése­zik a Béke-Világtanács, hogy a mi békét építő hazánkban le­löl ik ki a béke további ú‘iát. — Mert kérem — igazítja meg szemüvegét az orrán Je­nas József — a magunk bőrén tanultuk meg, hogy mit jelent a népnek a háború. A betűvetést az iskolában tanítják, a béke- Gzfâretetét miaga az élet tanítja meg. Elgondolkodik egy pillanatra. — önálló voltam, szatócs­boltom. volt, az is tele adós sággal- Hát, kérem, én emlék­szem azokra az emberekre, akik hozzám jöttek vásárolni — hitelbe, mindig hitelbe. Volt olyan nap, hogy tizen is: ,;nincs most pénzem, csak egy kenyeret tessék adni, jövő héten behozom.” S évekre, évtizedek­re nyúltak a jövőhetek. Nem munkakerülők voltak, a múlt rendszer tetie őket munkátlanná. meg a háború, mely elvitte a kenyérkeresőt, hogy sokszor vissza se adja. Vevők jönnek. Só, liszt, pap­rika — fogy az áru. Az egyik asszony harminc forint és va­lahány fillért fizet. Vidáman köszön, Jónás József meleg hangon mondja: — Viszontlátásra! — Szitás Ferenenét — ma­gyarázza — régen ismerem. Gyöngyös: Petőfi utca Ez éhezett legtöbbet, ez kérte a legtöbb hitelt. Kérem, most biztosan megsértődne, ha hi­telt ajánlanék. Boldog utca ez, serény, szorgalmas em­berek lakják. Nemcsak beszél­nek a békéről, de tesznek is ér­te. Kj így — ki úgy. Takács Gábor lánya például, itt lak­nak a 34-ben, földgömböt ké­szít a napi munka után, hogy azon mutassa meg, milyen ha­talmas a béke tábora. Sok ilyen van, nagyon sok. Mi, gyöngyösiek, a Váltógyár, az új bánya, s az új élet tulajdo­nosai, megvédjük a békét. Min­denkivel szemben. Az eddig mosolygó ember szeme hirtelen összeszűkül: — Ami ebben az országban van, azt mi építettük, nem ajánl­juk, hogy valaki piszkos man­csával hozzányúljon. Szita Fe- rencnék nem felejtenek! ★ PETÖFI-UTCA 67. Világos, derűs, új földszintes épület. Ka­puja minden órában kinyílik, kiváncsi gyermekfejek néznek ki az utca forgatagára, aztán gyorsan becsukódik, elrejti a gyermekeket a száguldó autók, motorkerékpárok elől. A IV-es számú általános iskola. Itt ta­nít Maczkó Gyula oroszszakos tanító. Nem mai „gyerek” — ahogy szokták mondani, 54, évét járja, s ebből 34 éve ta­nító. Egész generáció nőtt fel a keze alatt. Két világot élt meg! — Senkinek sem szent any- nyi'ra a béke, mint a tanítónak. Lehet, hogy a bányász, vagy tszcs-tag is ezt mondja — te­szi hozzá mosolyogva — de én így érzem. S így is a helyes. Amíg mindenki úgy érzi, hogy neki a legszentebb a béke, neki van legtöbb tennivalója érte, addig nem is lesz háború. — Tanító. Csak, aki mélysé­ges hivatást érzett, az ment erre a pályára. Nem is a szemé­lyi nyomorúság volt a borzasz­tó, hanem az, hogy egy-egy szívünkhöz nőtt gyerek, aki ép­pen azért nőtt szívünkhöz, mert nagyon jófejű volt, libát őriz, vagy napszámba jár a narmadik-negyedik elemi után, Gyöngyösorosziban voltam 24 évig tanító. Másfélezer gyer­meket nevettem fel, s egyetlen egy, hihetetlennek tűnik, de egyetlen egy sem került egye­temre, de egy kézen megszá­molom, a középiskolásokat is. Kell ennél vádlóbb szám? Hallgatunk. Békésen úszik a cigarettafüst a szobában. Hir­telen, mintha most jutott volna eszébe, megszakítja a csendet: — Két nyolcadik osztály van most, ötvennyolc gyermek jár hozzánk. Ebből 11 ipariskolás lesz, 12 — majdnem mind lány, — ogy-két évre megsza­kítja tanulmányait, s 35 megy középiskolára, onnan meg egye­temre. Döntő többségük mun­kás, paraszt fiatal. De mégse jó hasonlat ez, hisz hol van az elemi a nyolcosztályos általá­nos iskola színvonalától. Tény­leg Makó és Jeruzsálem. Bocsánatkérően széttárja & karját’ — Kicsit elkalandoztam, ne ha a békéről van szó, mindig ez van eszembe. A szavak meU PtMinfeáen aláírták a hadifoplysk hazstelcpílésére A koreai fegyverszüneti gyalásokat folytató két fél kül­döttsége június 8-án, hétfőn 14 órakor Pantníndzsonban hivata­losan aláírta a hadifoglyok ha­zatelepítésére vonatkozó egyez­ményt. Ezzel a világ népei láttál hőn óhajtott koreai fegyverszü­net rövidesen megvalósul. Az egyezmény 11 főpontban, valamint 26 alpontban került mp^-Kvegezésr«' 'z általános rendelkezések első főpontjában le szögezték, hogy a két 1 el kérje fel Lengyelországot, Csehszlo­vákiát, Svédországot, Svájcot és Indiát, hogy nevezzen ki egy- egy képviselőt egy semleges nemzetek képviselőiből álló ha- zaíelepítési bizottságba, mely­nek funkcióinak ellátásához és egyéb feladataihoz szükséges fegyveres erőt, s minden más személyzetet kizárólag India tar­tozik kiállítani. Az egyezmény 1. szakaszában említett hadifoglyok ellen semmiféle erőszakot, vagy fenyegetőzést nem szabad1 al­kalmazni, s ezért a semleges nemzetek képviselőiből álló ha­zatelepítési bizottság a felelős. A második pontban leszögezi az egyezmény, hogy a hadifog­lyokat, akik a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépése után nem gyakorolták a hazatelepí­tésre vonatkozó jogukat, legké­sőbb az egyezmény hatálybalé­pésétől számított 60 napon belül a fogvatartó félnek át kell ad­nia a hazatelepítési bizottság­nak. Több alpont után a harma­dik főpontban leszögezi az egyezmény, hogy a hazatelepííé- si bizottság haladéktalanul in­tézkedéseket tartozik tenni, hogy azok a nemzetek, amelyekhez a hadifoglyok tartoznak szabadon elküldhessék képviselőjüket ar­ra a helyre, ahol őrzik azokat, hogy felvilágosítsák őket a ha­zatérésükkel kapcsolatos összes kérdésekről. Â továbbiakban megszabja az egyezmény a fel­világosító tevékenységet kifej­tük számát, valamint többek kö­zött azt, hogy a hazatelepítési bizottság határozza meg, hogy a felvilágosító tevékenységet ki­fejtő képviselők a nap melyik órájában érintkezhetnek a hadi­foglyokkal. A negyedik pontban a hadi­foglyokra vonatkozó rendelkezé­sek vannak. A hadifoglyok, akik haza akarnak települni kérvényt nyújtsanak be, s ezt a kérvényt, vagy a hazatelepítési bizottság, vagy annak alárendelt szerv« haladéktalanul bírálja el. Ha a kérés érvényes, azonnal a hadi­fogolykicserélő állomásra szál­lítsák. Külön pontban foglalko­zik az egyezmény a Vöröskereszt által lebonyolítandó látogatások­kal, a sajtótudósítás, közlekedés és ügyrend kérdéseivel. A hadifoglyok ellátását ille­tően leszögezi az egyezmény, hogy mindegyik fél gondoskodni tartozik a hadifoglyok ellátásáról, a hazatelepítés költségeit, a ki­cserélési pontig a fogvatartó fél, onnan pedig az a fél köteles vi­selni, amelyhez a szóbanforgő hadifoglyok tartoznak. A hazate­lepítési bizottság tartozik egész­ségügyi gondozásban részesíteni a hadifoglyokat, kórházbaszállí- tás esetén, a hadifoglyok őrzésé­ről ugyancsak a hazatelepítési bizottság tartozik gondoskodni. A semleges nemzetek képvise­lőiből 'álló hazatelepítési bizott­ság ellátásáról a két fél — egyenlő arányban — közösen tartozik gondoskodni, ha ajtók katonai ellenőrzés alatt álló te­rületen állomásoznak, a demili- tarizált övezeten belül tartóz­kodnak. Mindkét fogvatartó fél gondoskodni tartozik a másik fél felvilágosító tevékenységét kifejtő képviselőinek szállításá­ról, elszállásolásáról, hírössze­köttetésének biztosításáról és egyéb — közösen megállapított — támogatásról, amikor azok a katonai ellenőrzése alatt álló te­rületen tartózkodnak. Az ilyen szolgálatokat megtérítés alapon kell teljesíteni. Külön pont foglalkozik az egyezmény nyilvánosságrahoza- talával, s leszögezi, hogy ezt a fegyverszüneti egyezmény ha­tálybalépése után tudomására kell hozni az összes hadifoglyok­nak, akik a fogvatartó fél őrize­tében töltött idő alatt nem gya­korolták hazatelepülési jogukat. Az egyezményt koreai, kínai és angol nyelven készítették el. Aláírta: Nam ír tábornok (Ko­rea) a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttsé­gének vezetője, William K. Har­rison jr. altábornagy (Egyesült Államok hadserege), az Egyesült Nemzetek hadserege parancs­noksága küldöttségének vezetője. raatkezé egyezményt tár­Kitüntetett pedagógusok A pedagógusnap alkalmából Gábor Katalin gyöngyösi pe­dagógust kormányunk „Kiváló tanár”-i címmel tüntette ki. A „Közoktatásügy kiváló dolgozó­ja” kitüntetést kapta: Bőgős La­jos recski. Körmendi Károly eg­le tettek is kellenek, ezért har­colok én a békéért, ezért taní­tom Sztálin nyelvére a gyerme­keimet. Minél jobban megtanul­ják ezt a nyelvet, annál többet tettem én a békéért, gyerekei­mért, így mondja: gyerekeim. Ma­gáénak érzi mind az 58-at, az 1500-at, minden iskolást. A nép tatiítója, akit a jövőért, a békéért vívott harc alakított igazi új ember kovácsává, PETŐFI-UTCA 73. Uj, modem ház, de a kapu megint árulko­dik Régi ház ez valójában, csak új emberek laknak benne, s az új ember, újjá varázsolta, inéginkább építette az egész házat. Uj emberek? — az új emberei, termelőszövetkezeti ta­gok. Itt van a III. típusú Kos- fiuth-szövetkezet irodája, s eb­ben a házban lakik Saiánszki Mátyás elnök feleségével, aki meg a szövetkezet pénzforgal­mát kíséri figyelemmel papírral és ceruzával — egyszóval köny­velő. Az iroda padióján elterítve vérpiros, keményhúsú cseresz­nye. A napfény megtöri csillo­gásukat, s magával viszi vér­piros színüket az egész szo­bába. Piros fényben fürdik Lenin, Sztálin és Rákosi elv­társ képe, a jelmondat: „Meg­védjük a békét”, meg a két be­keretezett oklevél. — Jó begyűjtési munkánkért kaptuk az elmúlt esztendőben. Az idén szaporítani akarjuk — mutat a falra Saiánszki Má­tyás. Pedig kevesen vagyunk, mindössze nyolcán. Nyolc em­ber egy csoport, mert ötöt kizártunk. Nem, nem féltünk, ri, Komiéi Károly gyöngyösi, Vladár Mihály hatvani, Nyerges Lajos halmajugrai, Kosa László­mé hatvani, dr. Somos Lajos eg­ri, Járosi András egri, Táncos István kerekharaszti, Nyizsnyán- szky Anna egri pedagógus. hogy szétbomlik a közössé­günk — magyarázza széles mozdulatokkal — úgy bomlott volna fel. Tizenhat kéz, meg nyolc szív, az huszonnégy — ha jó! számolok, ennyien dolgo­zunk mi a békéért. Rákönyököí az asztalra, tenye­rébe ejti az állát, úgy beszél: — Egyikünknek sem volt földje a múltban. Még a sírnak való sem. Igaz, hogy gróf Károlyinak volt lO.OOcT holdja, adott az munkát nekem is, csak éppen kenyeret nem. Most van munka, de kenyér is bővibem S a munka is más, magunké­ban, magunknak dolgozunk. Uj íze van ennek ám. Fiam har­madikos gimnazista. Tanú’, mi meg dolgozunk, ki-ki úgy tesz, ahogy a dolga hozza. Vala­hogy úgy mondta Rákosi elvtárs, hogy mindenki a békéért harcol, aki. jól dolgo­zik. Nem emlékszem szôszerïnt szavaira — mentegetődzik —- hát mi így harcolunk a békéért, a múlt ellen, meg a jövőért, meg a ... meg a szocializmu­sért — vágja ki diadalmasan. Nagy volt a feladat: megírni egy utca. életét. Ha nem is si­kerűit teljesen, de sikerült az életből egy-egy darabkát meg­mutatni. S a drágakő, ha kicsi is, drágakő — olyan mint a nagy. Az élet egy kicsi darab­ja is az egészet tükrözi. Petőfi- utca egy az ország ezer és ezer utcája közül, csak egy kis darab az országból — de az egész országot tükrözi. A mi szép, gyönyörű hazánkat, a bé­ke Magyarországát. Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom