Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-07 / 37. szám

2 1953 május. 7. NEPÜJSAG Javítsuk tovább a tagdíjfizetésben elért eredményeinket Rákosi Mátyás elvtárs és Dobi István elvtárs beszél niájjus 10-én a budapesti választási nagygyűlésen A Magyar Függetlenségi Népfront május 10-én, vasárnap délelőtt tízórai kezdettel Budapesten. a Kossuth Lajos-téren vá­lasztási nagygyűlést tart. A nagygyűlésen Rákosi Mátyás elvtársi, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára mond beszédet. A nagygyűlésen fel­szólal Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki TV nácsának elnöke. Hevesmegyei választókerület képviselőjelöltjei A Központi Vezetőség és a Szervező Bizottság határozata a.zlt a feladatot tűrte a pártbi­zottságok és pártszervezetek ve­zetőségei elé, hogy „megfelelő politikai munkával legkésőbb ez év (1952 — szerk.) végére minden alapszervezetben el kell érni, hogy megszűnjön a tag- díjhátralék. Meg kell követelni minden egyes párttagtól és tag­jelölttől, hogy rendszeresen fi­zesse a párttagsági díjait”. A határozat végrehajtása igen komoly munkát követelt párt­bizottságainktól, a város terü­letén sok olyan pártszervezet volt, ahol a párttagság egy ré­sze nem tett eleget legelemibb pártköíelességének, a tagdíj­fizetésnek, — párttagságunk je­lentős százaléka nem fizette rendszeresen tagisági díját. A városi pártbizottság, a Szervező B'zottság határozatá­ra a ík tanú írná nvozása után fel­számolta a pártbizottságon azt a helytelen nézetet, hogy „a tagdíjfizetés nem politikai mun­ka, a tagdíjfizetésre való neve­lés csak a pártbizalmiak fel­adata”. Titkári értekezleten is meigttárgvaltuik a tagdíjfizetés­ről szóló határozatot, maid a pártszervezeteik vezetősége, a pártCsoportbizalm'ak és végül a Taggyűléseken a párttagok is foglalkoztak ezzel ai fontos kér­déssel. Mindezeik hozzá járultak ahhoz, hogf ma már a pártcso- portbizalm'ak nagy része mind­jobban látja, hogy a> párt >fon- to* politikai munkát bízott rá­juk, hogv ez is. mint' bármely pártmunika szívós, kitartó, meg­győző politikai munkát követel. Kopcsó Béla elvtáns. a Váltő- és Kftérőgvár egyik pártcso- portbizalmija összehívta párt- osoportijáf, megtárgyalták a tagdíjfizetés jelentőségét, di­csérte azokat, akik pontosan, időben fizetik a párttagsági dí­jat és bírálta azokat, akik nem teljesítik párttal szembeni köte­lezettségűiket. Segítették a párt­csoport tagjai is Kopcsó elv- társ munkáját, oártszeiröen bí­rálták azokat, akik elhanyagol­ták a tagdíjfizetésit, ennek ered­1922-ben született Jobbágyiban. Apja — hogy családjának a mindennapit megkeresse — minden munkára vállalkozott, volt részesarató, kocsis, nap­számos. Kerek Gábor az isko­lában kitűnő tanuló volt — sok nehézség, áldozat, megaláztatás áfán elvégezte a gimnáziumot. Rendkívüli akarat, szorgalom, nélkülözés kellett ahhoz, hogy 1941-től egyetemen tanulhatott, a nincstelen ember gyermeke — mások tanításával, éjszakai munkákkal kereste meg a meg­élhetés költségeit. A felszabadulás után Apcon dolgozott az új élet megszerve­zésén. Tanított a helyi iskolá­ban. majd Heves megye minisz­teri biztosává nevezték ki. 0 irányította a megyében a föld­osztást, rövidesen a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára lett. Részivett a Népi Kollégiumok szervezésében és vezetésében, később a Magyar Diákok Nem­zeti Szövetségének elnökévé, 1947-ben pedig a heves-nógrádi választókerület képviselőjévé választották. 1949-ben a nép­művelési minisztériumba került és rövidesen a minisztérium iro­dalmi főosztályának vezetője lett, ez évben pedig a minisz­tertanács az újonnan alakult Kiadói Tanács elnökévé nevezte 'ki. Jó munkájáért a Népköztár- Vtsági Érdemérem aranyfoko- liíával tüntette ki államunk. ménye, hogy ma már minden párttag pontosan fizeti tagsági díját a pártcsoportban. Töbib pártszervezet a havi taggyűléseken is foglalkozik a párttagsági díj fizetésének je­lentőségével és személy szerint bírálják a hanyagokat, dicsérik a kötelességüket jól teljesítőket. Vannak olyan pártszervezetek is. ahol a vezetőség fegyelmi elé állította azokat a párttagokat, akik három hónapnál tovább indokolatlanul nem fizettek tag­díjat, — a II., III-as. IV-es körzet taggyűlése pedig kizárta soraiból azokat, akik nem tet­tek elegeit a Szervezet' Sza­bályzatban vállait kötelezettsé­güknek. A politikai munka megjaví­tása. a fokozottabb nevelés, a hanyagokkal szembeni határo­zott intézkedés nyomán elértük, hogy a múlt év novemberéről minden párttag fizeti tagsági díját. De még nem {ettünk meg mindent a tagdíjfizetés terén. Vannak még olvan elvtársak, mint Leszkóczi Ferenc, a Ven- dégiátótröszt igazgatója. aki hosszú időn át nem a fizetése arányában fizetett tagdíjat, s van olvan pártcsoportbizalmi is, mint Schwarcz Istiván elvtárs, aki arra „neveli” a csoportja­Megyénk népfrontbizottságai mindenütt lelkes' munkával készülnek a választásokra. Szi- halom községben a népfront­bizottság gyönyörűen feldíszí­tett helyiségében tartotta meg a legutóbbi ülését. Beszámoltak a bizottság tagjai a végzett munkáról és megkapták a to­vábbi feladatokat. A népfront- bizottság tagjai között felosz­tották a községet és állandó felvilágosító munkát végeznek a dolgozó parasztok között. A tagok elsősorban maguk telje­sítették beadási kötelezettségü­ket, s jó beadásra lelkesítik dol­szegény parasztcsaládból szár­mazik. Apját korán elragadta a nyomor, a nélkülözés, a fiatal árva özvegy édesanyjával együtt valóságos élet, halál harcot ví­vott a szegényes megélhetésért. Nyolcéves korában már arra kényszerült, hogy a „tekintetes úr” répáját kapálja, majd egy kutakhoz kellett szegődnie cse­lédnek. Ebből a keserves életből a párt mutatta meg neki a ki­vezető utat, a párt tanította meg, hogyan kell küzdeni, har­colni a kizsákmányolás ellen a szebb életért — a párt nevelte Úszta etvlársat öntudatos har­cossá, kommunistává. A máso­dik világháború alatt Úszta elv- társat a Szovjet Hadsereg olda­tán hősiesen küzdő partizánok soraiban találjuk, később egy partizánoszlag parancsnokaként harcol kimagasló bátorsággal népünk, hazánk felszabadítá­sáért. Úszta elvtárs egy pillanatra sem felejti, mit köszönhet pár­tunknak — ezért állítja a. dol­gozó nép ügyének szolgálatába minden erejét, tehetségét, ezért harcol a békéért. A felszabadu­lás után bárhová állította pár- ' tunk, soha nem riadt vissza a nehézségektől. Most m:nt nép­hadseregünk egyik vezérőrnagya végez odaadó munkát, melyért népünk több kitüntetésben ré­szesítette. hoz tartozó tag;okait, hogy ne fizessenek több tagdíjat, mint amennyi iár. Sdiwarcz nem is­meri a KV határozatéit, mely kimondja: „A meghatározod összegen felül a párttagok ön­kéntes felajánlásként többet is fizethetnek." Pártszervezeteinknek most az a feladata, hogy a tagdíjfizetés terén elér: eredményeket tovább fotózzák és megjavítsák a je­lenlegi 8.20 forintos átlagolt. Taggyűléseken, pártcsoiport- értekezletek'en a jövSÍeri még fokozottabban foglalkozzanak a tagdíjfizetés 'jelentőségével, a titkár elvtársak gondosabban ellenőrizzék, hogy a tagdij- nvilvám'artó könyvben gondo­san át van-e vezetve minden­féle Változás, szerepel-e minden tag és tagjelölt, pontosan meg­lehet-e állapítani, hogy vala­mennyi nyilvántartóit tag fizeti - e tagsági díját. A pártbizottság a jövőben még rendszeresebb, nagyobb segítségeit ad az a'ap- szervezefeknek. hogy további jó eredményeket ériünk e! a ter­vek teljesítése, az állampolgári kötelezettség teljesítése mellett a tagdíjfizetésben is. Mucsi Sándor, a gyöngyösi városi párt- bizottság titkára KARL MARX 1818 május 5-ón született Kari Marx, a munkásosztály nagy vezére és tanítója, a tu­dományos szocializmus megala­pítója. Marx volt az első, aki bebizonyította, hogy az emberi társadalom fejlődésének alap­jául a társadalom anyagi élet- feltételei szolgálnak, hogy nem az emberek tudata az, mely lé­tüket, hanem ellenkezőleg: tár­sadalmi létük az, amely tuda­tukat meghatározza. Az érték- többletről szóló tanításában föl­fedte a kapitalista kizsákmá­nyolás titkát, elsőnek bizonyítot­ta be, hogy a társadalom nem az embereik akaratából, hanem meghatározott objektív törvé­nyek alapján fejlődik. Marx volt az irányitója és vezére a munkásosztály első kommunista pártjának, ő volt a szervezője és lelke az 1864- bbn alakult T. Internacionálé- na k. Marx halálának 70. évfor­dulója egybeesett azzal a sú­lyos veszteséggel, amely az egész szovjet népet, és a ha­ladó emberiséget J. V. Sztálin elhunytával érte. Ez a név mél­tán áll egy sorban a világtör­ténelem legnagyobb emberei: Marx, Engels, Lenin nevével. A proletárforradalom győzelme, és a proletárdiktatúra életrehívása a földkerekség egyhatodán, Marx-—Engels — Lenin—Sztálin mindenható tanításának nagy­szerű diadala,. A minisztertanács határozata a bányászat munkaerőeliátásának megjavítására A minisztertanács elrendelte, hogy azokat a dolgozókat, akik jelenleg nem bányában dolgoz­nak, de korábban, minit vájárok, csillések, lakatosok, villanysze­relők, vagy egyéb földalatti dolgozók voltak alkalmazásban, ha önként földalatti munkára vissza akarnak térni, kérésük­re jelenlegi munkahelyükről el kell őket engedni. Ugyancsak el kell engedni je­lenlegi munkahelyükről azokat a dolgozókat, akik a komlói szénbányászait! tröszthöz bármi­lyen munkára jelentkeznek. A fent említett dolgozóknak a szerződés aláírása után 400 forint toborzási díját kell fi­zetni és új munkahelyükre való utazásuk költségét meg kell téríteni. A földalatti bányamunkára jelentkezőknek új munkahelyü­kön lakást kell biztosítani. Megjelent a Pártépítés májusi száma A Pártépítés májusi számából az alábbi cikkek emelkednek ki: ,,Sztálin eivtárs beszéde Moszkva Sztálin-kerületének választói gyű­lésén 1937 december 11 én “ „Lendületes felvilágosító mun­kával a választás sikeréért!“ Je­néi Jenő elvtárs: „Kommunista példamutatással vigvük győze­lemre a választási békeversenyt“, Kerek István elvtárs: „A válasz­tási harcban javítsuk meg a párt­építő munkát“. Stadler János elv- társ: „Népnevelőmunkám tapasz­talataiból“ című cikke és a „Kul­turális agitáció a választás' mun­ka szolgálatában“ című cikk nyújt nagy segítséget funkcioná­riusainknak, párttagjainknak. E cikkek mellett még számos más fontos írást közöl az MDP Központi Vezetősége Szervező Bi­zottságának kiadásában megje­lent folyóirat. ★ A PÁRTOKTATÓK HÁZA érte­síti a politikai gazdaságtan I. év­folyamának hallgatóit, hogy szá mukra az útmutató megérkezett, s átvehetik a Pártoktatók Házá­ban, Az Országos Választási Bi­zottság közölte az egyes vá­lasztókerületek képviselőjelölt­jeinek névsorát. A hevesmegyei választókerület KÉPVISELŐ- JELÖLTJEI: 1. Molnár Erik külügyminiszter, 2. Vá'czi Sán­dor, az MDP hevesmegyei bi­zottságának titkára, kubikos, 3. Úszta Gyula vezérőrnagy, 4. Szomszéd László főaknász, Ró- zsaszentmárton, 5. Varga Lé- nárd művezető, Gyöngyös, 6. Bereczki László gépészmérnök, Eger, 7. Dr. Kerek Gábor ta­— A mi külpolitikáink alap- gondolata: a béke védelme. Ki­jelenthetjük, hogy teljes erővel támogatunk minden kezdemé­nyezést. vagy mozgalmai, amely arra irányul, hogy a nemzetközi feszültség enyhüljön, hogy az öt nagyhatalom között békeegyez mén y jöjjön létre. — De azokról a kérdések'ő’. melyek bennünket közvetlenül érintenek, nem hallgathatunk! Ismeretes, hogy az Egyesült Államok elnöke felvetette a Szovjetunió felé. úgyszólván mint a vitás nemzetközi Kérdé­sek rendezésének egy'K fel­tételét, a keleteurópai népek úgynevezett „önrendelkezési jo­gának” kérdését. A szovjet sajtó ebben a dologban kifejtet­te a szovjet nép álláspontját. Nekünk azonban az amerikai kérdésre a saját nevűn kom is kell válaszolni. Válaszunkat már a Magyar Független rég' Népfront választási íelhivása tartalmazta: „Nem avatkozunk más államok belügyeibe. de megköveteljük, 1hogy a mi bel- ügyeinkbe se avatkozzék senki". A magyarországi ko-mánvfor- mának azonban, mint valami nemzetközi vitás kérdésnek, mint a Szovjetunióval való tárgyalások holmi feltételének a [elvetése: beavatkozás beiügye- inkbe, amelyet mint minden ed­digi beavatkozási. nyugodtan, de határozottan visszautasítunk! Kijelentjük: magyar kérdés, mint nemzetközi kérdés: nincs! A magyar nép „önrendelkezé­séért" ne fájjon senkinek a feie! Ez az önrendelkezés már meg történt: 1945-től 1948-ig tartó heves belpolitikai harcokban, amelyekben a demokratikus erők Éhség és félelem — ez a két főeszköz, amellyel a Tito-banda a népet igájába hajtja. A titóis- ták Jugoszláviát egyetlen óriási börtönné változtatták. Egyedül Belgrádban többtucat épületet alakítottak át börtönné. Olyan kis városban, mint Kragujevác, öt börtön van. A becsületes ha­zafiakat koncentrációs táborok­ba viszik, ütlegelik, kínozzák. A hírhedt belgrádi börtönben, a Glavnyaesában levegőtlen, szűk cellákban 40—50 embert zsúfol­nak össze. A letartóztatottak mozogni nem tudnak, beszélniük nem szabad. Vannak olyan kü­lön cellák, amelyek akkorák, mint egy faláda, az elítélt csak gugolva fér e! bennük. A bör­tönökben és koncentrációs tábo­rokban járványok dühöngenek, vérhas, tífusz, tüdővész és mindenfajta más fertőző beteg­ségek szedik ezerszámra áldo­zataikat. Az ifjúság számára hitleri mintára tákolt ifjúsági szerve­zeteket hoznak létre, „fiatal partraszállók” s hasonló ködös elnevezésekkel, laktanya-fegye­lemmel és katonai kiképzéssel. Egy sereg iskolát becsuktak az ország minden részén, mond­nár, 8. Inklovics Mária műszaki tisztviselő, Tódebrő, 9. Varga m János termelőszövetkezeti elnök, Kömlő. 10. Both Józsefné termelőszövetkezeti tag, Füzes­abony. PÓTKÉPV1SELÖJELÖLTEK: 1. Vadkerti Miklósné, termelő- szövetkezett tag, Tódebrő, 2. Mucsi Sándor szabómunkás, Gyöngyös, 3. Schirm Paula fő­iskolai tanár, Eger, 4. Maros Bertalan erdész, Szilvásvárad, 5. Hermann Ferenc, a recski ércbánya igazgatója, vájár. a törvényességnek, sőt a parla­menti formáknak a teljes be­tartásával győzték le a tőkés­nagybirtokos reakció erőit. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy Magyarország kormánya, Magyarország népe, fejlődé­sünknek ezeket az eredményeit vitássá engedi tenni! — Mi nem akarunk köteked­ni senkivel, de a jogainkból nem engedünk. Mi a magunk részé­ről is készek vagyunk, szerény lehetőségeinkhez képest, hozzá­járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. így például egyik napról a másikra meg lehelne szüntetni az éterben folyó hi­degháborút. Mit látunk azon­ban? Azt, hogy a szovjet kormány békekezdeményezásei, Eisenhower elnök ismeretes be­széde óta az amerikai és 'ondó­ra rádió még- fokozza, butának elég buta, de annál hatásla'a- nabb uszítóhadjáratát a magyar népi demokrácia eiien. Ez ben­nünket persze nem túlságosan izgat, de jellemző ténv azok ré­széről, akik tetteket követének a békeakarat jóhiszeműségének bizonyságául. Révai elvtárs megál'apitot'a: bárhogyan is akarják az ellen­kezőjét bizonyos körök, a nem­zetközi feszüi'.ség enyhítésére irányuló törekvéseknek máris vannak eredményei. Hangsú­lyozta: — Mindent meg kel! ten­nünk, ho?v a magunk részéről is hozzájáruljunk a béke kilá­tásainak további javulásához.; Ehhez az kell, hogy törhetetle- nül támogassuk továbbra is a Szovjetunió békepolitikáját, ! amely a világ minden népének I érdekeit képviseli. ván, hogy nincs elég tanító, nincs megfelelő épület, az is­kolák fenntartására nincs pénz. Titóéknál valóban nincs pénz tanítói fizetésre, iskolára: az 1953-as évben az oktatásra elő­irányzott összeg az egészévi költségvetésnek mindössze 0.4 százaléka volt, fegyverkezésre azonban az egészévi költség- vetésnek 78 6 százaléka jut. Évente mintegy 150.000-rel nö­vekszik az írástudatlan fiatalok száma. A Tito-banda akarattal mérgezi, zülleszti az ifjúságot, hogy Amerika részére mindenre kapható kalandor tartalékokat neveljen. A rettegés birodalmát akarják megteremteni, de a sza­badságszerelő jugoszláv nép tisztán látja kicsoda Tito és fel­veszi a harcot a háborús ka­landortervek megvalósítása el­len. A jugoszláv parasztok nem szántják fel, nem vetik be a földet, mert tudják, hogy annak hozama nem a népé. A jugo­szláv munkások naponta fel' írják az üzemek falára, soha* sem fogunk háborúzni a Szov' jetunió, a népi demokráciák ellen. A Ml KÉPVISELŐI Dr. Kerek Gábor Úszta Gyula elvtárs Segíti a szihalmi népfrontbizottság a begyűjtési terv teljesítését gozó társaikat. Ennek ered­ménye, hogy egyre több azok­nak a száma, akik követik pél­dájukat és teljesítik beadásu­kat. Koós Pálné, a Dózsa tszcs tagja vállalta, hogy a háztáji gazdaság után járó tojás és baromfibeadást május 1-re tel­jesíti. Kbós elvtársnő teljesítette vállalását. Az egyénileg dolgozó parasztok közül Joó Imre ver­senyre hívta ki Farkas Pál dol­gozó parasztot és vállalta, hogy a választás tiszteletére a har­madik negyedévi tojás- és so- ványbaromfi beadásuknak, vala­mint adófizetésüknek eleget tesznek. NK Varga m János a kömlői Rákóczi tszcs elnöke, a múltban ö is azok közé tar­tozott, akiket semmibe nem néz­tek, akik keservesen húzták a földbirtokosok, a papok, az ura.k igáját. Varga m János 1909-ben szü­letett. Ki tudná megmondani, hányszor feküdt le ékesen öt testvérével együtt. Kilencéves korában már a szatmári püs­pökség birtokán cselédeskedelt — sarkalta a családot a ke­nyérgond. Ütötték, verték a sze­rencsétlen gyermeket, aki nem bírta elvégezni az embereknek is nehéz munkát. A felszabadulás után Buda­pestre. a Kossuth-híd építéséhez ment dolgozni, itt találkozott és beszélt életében először Rákosi elv társsal, aki annak a harc­nak élén áll. mely a dolgozó nép felemelkedéséért folyik. Mi­kor a híd építése befejeződött, hazament falujába és a kapott három holdját kezdte művelni. Nehezen boldogult — igája, szerszáma nem volt — közösen kínlódott testvérével együtt. Rákosi elvtárs kecskeméti be­széde megmutatta neki is a helyes u'at a boldogulás, a jobb élet felé. Belépett a termelő- csoportba. szívvel-lélekkel dol­gozta a közös földet, a maguk földjét és bebizonyították, hogy így sokkal többet tudnak ter­melni, s sokkal jobban élnek, mini akármelyik egyénileg dol­gozó paraszt. Külpolitikánk alapgondolata: a béke védelme Révai elvtárs május 3-i szegedi választási beszédéből KÜLPOLITIKAI SZEMLE Titóista háborús téboly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom