Népújság, 1953. április (27-34. szám)
1953-04-04 / 28. szám
VílÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉP UJSÁ G AvA| MDP HEVI ESMEC »YEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I XI. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. Ära 50 fillér 1953 április 4. • Szovjet gyalogság felvonulása a moszkvai Vörös-téren, Felszabadulásunk nyolcadik évfordulója Heves megye kis része a hazának, amelyhez ezer és ezer szátlal kapcsolódik. Része annak a Magyarországnakamelynek minden darabján az öléves tervért dolgoznak, a békéért harcolnak. Sorsa azonos a szabadságáért évszázadok óta küzdő magyar nép sorsával. Ezt a szülőföldet szerethetik végre a dolgozók, mert az ő kezük munkája tette széppé, szeretetreméltóvá, „édes hazává”. Nem így volt ez mindig. Pedig a megye tarka változatossága, gazdagsága régtől fogva álmélkodásba ejtette az utazót. „Heves hazánknak legtermékenyebb, legáldottabb vármegyéi közt foglal helyet” — írja róla az 1840-es évek statisztikusa, Fényes Elek. A megye gazdasági életében nagy szerepet játszanak a különböző ásványi kincsek. Ezek között legfontosabbak a barnaszén- és lignit-telepek, az érctelepek, az építőanyagiparban felhasznált anyagok, valamint a különböző források. Egercsehi szénbányáinak és Petőfibánya—Gyöngyös vonalán elterülő nagykiterjedésű lignitte/epeinek országos jelentőségük van. A földrajzi környezet a társadalom anyagi életének egyik elengedhetetlen és állandó feltétele. De a földrajzi környezet nem meghatározó ereje a társadalmi fejlődésnek. A társadalmi fejlődés meghatározó ereje a termelési mód. Olyan termelési viszonyok között, amelyek uralmon és alárendeltségen alapulnak, hiába volt megyénk gazdag, a dolgozók mégis nyomorogtak. Kincsekben gazdag hegyeink, dús kalászt termő rónáink, vadakban bővelkedő erdeink, halaktól hemzsegő folyóink a múltban a feudális földesurak és a kapitalisták tulajdonát képezték, nekik kamatoztak. Ma már miénk az ország, a dolgozóké a gyár, a bánya, a föld, az iskola, a Mátra és a Bükk kéklő hegyei közt épült gyönyörű üdülők. Sajátunkban gazdálkodva építjük újjászületett hazánkat. A szülőföld, ma a becsületes munkának a helye, amely a dolgozók szabad és tudatos fegyelmére támaszkodik. À munka azonban nem veji mindig hősi tett. A hűbériség korában a munka a deresfegyelemré támaszkodott és emellett a dolgozókat egy maroknyi földesúr rabolta és gyötörte, szellemi sötétségben és megfélemlítettségben tartotta. A földesúri szolgáltatásokon kívül a jobbágyot terhelte az állami és megyei adó, a közmunka, a katonaság eltartása. A földrablások, a parasztokra rótt többletszolgáltatások nem ritkán szökésre, bujdosásra, betyárkodásra kényszerítették a jobbágyot „édes” hazájában. De bármennyire is megromlott a parasztság helyzete, bármennyire is földhöz nyomta a kizsákmányolás, mégsem nézte tétlenül hazája vesztét: harcolt elnyomó uraival, de ugyanakkor felvette a harcot a rendinemesi ökölnél is pusztitóbb idegen hódítók ellen. Megyénk történelmén úgyszólván végigvonulnak azok a függetlenségi küzdelmek, amelyeket dolgozó népünk a déli és nyugati agresszorok, a török rablók és a Habsburg-gyarmatosítók ellen évszázadokon keresztül vívott. Eger hős védői 1552-ben mindent elkövettek „ennek a szerencsétlen, agyongyötört országnak védelme” érdekében s kivívták az egri nevet. Eger 1552. évi védelmének mozgósító példája a védők utódaiban is ragyogó hőstetteket eredményezett. Eger küzdő népe a maga lelkesedését, hazaszeretetét ezernyi szívbe belenevelte s él bennünk is, az egri hősök utódaiban. Eger lett hosszú időn keresztül a II. Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi harc irányításának székhelye, a fejedelem uralmának fontos kulcsa, mintegy a szabadságharc fővárosa. Innen szervezte a hadsereg fizetéséhez, felszereléséhez és fenntartásához szükséges gazdasági erőforrásokat. A Rákóczi-szabadságharc elbukása után hazánk osztrák gyarmattá lett. Ez az idegen uralom Magyarországon egyetlen rétegre támaszkodott: a nagybirtokos arisztokráciára és a főpapságra, a Barkóczy-, Eszterházy-, Fischer-féle egri püspökökre. Nem is maradt el hazaárulásuknak bőséges júdáspénze. Több megyében terpeszkedő, hatalmas birtoktestekre tettek szert. Ugyanakkor a sanyarú életkörülmények, az egyoldalú, gyenge táplálkozás következtében megyénkben több esetben sepertek végig tömeg- pusztító járványok: skorbut, kolera, vérhas, stb. Az 1831. évi szörnyű kolerajárvány alkalmával csak Heves megyében 6519 haláleset történt néhány hónap alatt. Az 1848-as szabadságharc előestéjén a csecsemőhalandóság 3 éves korig 53 százalék volt. A lakosság 80 százaléka nem érte meg a 40 évet. így szenvedett, pusztult a gazdag megye népe a feudális elnyomás igájában. De hamarosan újból bebizonyította, hogy nem a gazdag káptalan, hanem a szegény szereti igazán hazáját. Amikor 1848-ban először fonódott össze a magyar nemzeti szabadság kivívásáért folytatott harc a feudális bilincsek összetöréséért folytatott harccal, megyénk újból talpraugrott. A dicső tavaszi hadjáratnak megyénk területén lezajló hadieseményei, az Egerben megalakult 26. honvédzászlóalj, a megyében működő partizánalakulatok Gyöngyösön, Poroszlón, a Mátra és a Bükk hegységeiben újbőt bebizonyították: „a gyarmatosító csak területeket hódíthat meg, de nem verheti le egy nép szabadságvágyát”. A szabadságharcot minden hősies erőfeszítés ellenére is leverte a külső intervenció, hozzájárulva ehhez a vereséghez saját belső ellentmondásai is. Dolgozó népünk nem tudta teljesen széttörni a feudalizmus és a Habsburg-gyarmatosít ás béklyóit. Magyarország Európa egyik feudális maradványokkal legjobban megnyomorított országa maradt, Ausztriához való gazdasági viszonya . félgyarmati állapottá „enyhült". A nagybirtok rettenetes polipként karolta át az országot ' és fojtott meg benne minden életet, összefonódva a nagybankokkal és részvénytársaságokkal. Magyarországot leftszemérmetlenebb gazdasági és politikai elnyomás országává tette, ahol a dolgozó tömegek a legelemibb jogokkal sem rendelkeztek. A munka, az éhség fegyelmére támaszkodott, a dolgozók óriási tömege megmaradt a bérrabszolgák, vagy kiuzsorázott parasztok tudatlan és megfélemlített tömegének, amelyet maroknyi kapitalista fosztogatott és gyötört. A reakciós osztályok nemzetpusztító politikája következtében az első világháborút megelőző évtizedekben nem kevesebb, mint másfélmillió emberünk tántorgott ki idegenbe új hazát keresni. Heves megyéből 1904-bm még csak 143 útlevelet állítottak ki Amerikába, 1906-ban viszont már 3122-t. Az analfabétizmus, csecsemőhalandóság, tuberkulózis és egyéb társadalmi nyavalyák elterjedtsége tekintetében Magyarország egész Európában az élen haladt. Nem is csodálkozhatunk ezen, ha azt olvassuk, hogy Heves megyében a nép legfontosabb eledele a sóval, paprikával és hagymával elfogyasztott rozskenyér. De nem volt elég a nyomor, 1914-ben belehajszolták a dolgozó népet az emberpusztító imperialista első világháborúba, majd a dicső Magyar Tanácsköztársaság négyhónapos fennállása után a reakciós uralkodóosztály a magyar nemzet ellenségeinek szuronyaira támaszkodva újból visszaállította a népellenes uralmát. A magyar gazdasági és szellemi élet alaposan megsínylette a Horthy-rendsZer elvakult, gonosz politikáját. A fasiszta rendszer egyaránt elnyomta az ipari és mezőgazdasági munkást és az értelmiséget. Miként a német imperialisták világhatalmi törekvéseik érdekében készek voltak lángbaborítani az egész világot, s a dicső Szovjetunió rovására terjeszkedni, a magyar reakció sem riadt vissza attól, hogy ilyen áron őrizze meg ezer holdakon nyugvó hatalmát és óriási profitjait. De ezek a nagyhangú „országmentök”, „országépitők” ebek harmincadjára jutottak, a népi osztályok, a munkásság, parasztság és haladó gondolkozása értelmiség pedig nyolc esztendővel ezelőtt együttes erőfeszítéssel hozzáfogott a dicsőséges Vörös Hadsereg által felszabadított Magyarország újjáépítéséhez. Megyénk múltjának, a múlt küzdelmeinek felelevenítése csak elmélyíti dolgozó népünkben a szabad haza iránti szeretet. Ha dolgozó népünk olyan nagy tudott lenni áldozatvállalásban és hazaszeretetben az elnyomatás idején szociális és kulturális elesettségében, mennyivel inkább kell ma hazafinak lennie az adott történelmi pillanatban, amikor szabad országban pártunk és kormányunk „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását” tűzte ki célul, amikor megyénk minden kincse és gazdagsága a dolgozó népé, mert a haza kizsákmányolástól mentes emberek elvtársi együttműködésének színtere, valóban a dolgozók „édes” hazája lett. A mi hazaszeretetünk ma optimista hazaszeretet: nemzeti sorsunk soha nem látott magasba ivei. Ha fényes jelenünket, s ragyogó jövőnket összehasonlítjuk a múltnak, a dolgozó népre nehezedő sötét árnyaival, még jobban megszeretjük hazánkat, szülőföldünket. Amiért megyénk legjobbjai századokon át küzdöttek most vált valóra. Ennek tudatában még eredményesebben szállunk szembe a békés építőmunkánkat fenyegető imperialistákkal, még magasabb színvonalra emeljük békemozgalmunkat, s egész megyénk dolgozó népét egységesen sorakoztatjuk fel a béke ellenségeivel szemben, a szocializmus megvalósítása magasztos feladatainak becsületes elvégzésére. Ma már nem vagyunk magunkra hagyatva., mint korábbi függetlenségi harcainkban mellettünk áll a hatalmas 800 milliós béketábor, s annak nagy vezetője a Szovjetunió, ma szabadságtörekvésünknek nálunk is van következetes, megalku-' vast nem ismerő, áldozatkész, harcos vezetője, haladó hagyományaink méltó örököse, a magyar munkásság, és annak élcsapata: a párt! Szántó Imre A FELSZABADULÁSI HÉT LENDÜLETÉVEL A FÉLÉVI TERV SIKERÉÉRT! Március utolsó harmatijában a felszabadulási hét megsokszorozta munkásosztályunk erejét, — műszakiak, fizikai dolgozók, öregek és fiatalok hősi erőfeszítéssel küzdöttek és küzdenek tovább nagy fogadalmaik valóraváltásáé-rt, a tervek teljesítéséért. A kálkápolnai vasútállomás dolgozói 106 százalékban teljesítették negyedévi tervüket, határidő előtt fejezte be előirányzatát a Selypi Zsófia malom, a Mátrav'déki Erőmű, Eger vasútállomás és még egy egész sor más üzem. A harmadik harmadban Petőfi altáró 113.6, a rózsái IX. akna 106.5, a Selypi Cementgyár cementből 143.1 százalékot ért ei. A Bélapátfalvi Cementgyár, a Mátra- vidéki Erőmű, az egri Dohánygyár, a hatvani Cukorgyár lényegesen túlteljesítette nemcsak harmad. — de március havi tervét is. A feladat az, hogy április első napjaiban, a felszabadulás ünnepe után is, töretlen lendülettel harcoljanak tovább dolgozóink a félévi terv sikeréért. A versenyszervezés és nyilvántartás jól bevált módszereit alkalmazzák továbbra is a szakszervezeti bizottságok, de szüntelenül keressék az újat, támogassák azokat a dolgozókat, akik nem rettennek meg a nehézségektől, akik már eddig példát mutattak elért termelési eredményeikben. Petőfibánya Márfon József csapa fa 350 tonna szenet termelt terven felül A bányavállalat üzemrészle- gei közül Petőfi altáró ért el legkiemelkedőbb teljesítményt. Az altáró március 31-én 120.1 százalékra teljesítette napi tervét, havi terve teljesítésében 107.3 százalékot ért el. A bányászok lendületes munkáját dicséri, hogy 4826 tonna szenet törlesztettek le adósságukból. Különösen a IX. front végzett jó munkát: minden műszak túlteljesítette napi előirányzatát, Márton József vájár csapata pedig szerdán reggel teljesítette április 4-i felajánlását, s negyedévi tervén felül 350 tonna szenet adott népgazdaságunknak. Kiemelkedően jó munkát végN zett Szászi András csillés is, aki márciusban 250 százalékos havi átlaggal dolgozva, negyedévi tervét 163 és ifjú Tóth Ferenc, aki márciusban 233 százalékos havi átlaggal dolgozva negyedévi tervét 160 százalékban teljesítette. Egercsehi Fokozatosan emelik teljesítményeiket az egercsehi bányászok Egy hónap alatt 44 százalékkal emelték teljesítményüket Egercsehi bányászai. Hatalmas eredmény ez, büszkék lehetnek rája. Az elmúlt napokban is fokozatosan tovább emelték teljesítményüket: március 29-én 102, 30-án 103, 31-én 104, április 1-én 108 százalékot érlek el napi ttrvüki&n, A munkahelyek közül különöHatvan sen a harmadik körzet 40-es frontfejtése végzett jó munkát, amely 138 százalékban teljesítette március havi előirányzatát. A front csapatai nem egyszer 150—200 százalékot teljesítettek, Bódi J. Miklós csapatával március 28-án 300 százalékos eredményt ért el — 138 százalékban teljesítette havi tervét. DISZ-fiatalok hőstette a közlekedésben Országos viszonylatban is egyedülálló, dicséretreméltó felajánlást hajtott végre Hatvan állomás vonatkísérő női DISZ-bri- gádja — számol be levelében Kovács István. Lázár Erzsébet kalauz, mint vonatvezető, Antal Mária és Wiszt Magdolna kalauzok, mint vonatEger kísérők vállalták, hogv a felszabadulási hét tiszteletére „Béke vonat” párt továbbítanak. Az elmúlt napok egyikén, reggel 9 óra 40 perckor elindult az állomásról a 392-es számú „Béke vonat”, teljes női brigáddal, hogy hirdesse a női dolgozók háláját és szeretetét a felszabadító Szovjetunió iránt. A vonat menetrend- szerinti közlekedéssel érkezett meg Kiste- renye állomásra, ahonnan azonnal visszafordultak és a 371/379 6zámú vonatot Hatvanon keresztül egész Rákos állomásig továbbították. A vonat 54 perces késéssel indult Kisterenyéről. de Hatvanba már 30 perccel korábban érkezett meg, s ennek megfelelően a DISZ-brigád 1840 tonna bruttó súly mellett 108 százalékos menetrend- szerinti közlekedést ért el. A mozdony- vezető. Kerékgyártó Ferenc, valamint a fűtő Kővári Gvula, ugyancsak DISZ-fiatal. Jó eredményeket hozott Lelkes versenyben harcolnak a Dohánygyár dolgozói április 4. méltó megünneplésére. Kimagasló eredményt ért el Palotai .Sándor művezető és karbantartási részlege, mely saját erejéből, idegen anyagok felhasználása nélkül üzemképes állapotba helyezett egy dohány- vágógépet — írja többek köti takarékossági mozgalom zött Lioska Péterné levelezőnk. Lakatos Anna ifi-dolgozó vállalása értelmében Kun Józsefné munkamódszerét vette át és eddig 4000 szivarra való bél- anyagot, valamint 3000-re valló burokanyagot takarított meg. Elek Sándorné bábkészítőnő 25 éve dolgozik az üzemben, de eddig még sohasem gondolt az az egri Dohánygyárban anyagtakarékosságra. A fel- szabadulási hét lendülete őt is magával ragadta és ezidáig már 4000 szivarra való burokanyagot takarított meg. A lendületes verseny eredménye, hogy a Dohánygyár 100.5 százalékban teljesítette márciusi és 101.9 százalékban negyedévi tervét. Akik valóraváltották adott szavukat Faragó József szerszámlakatos, a Gyöngyösi Váltógyár legkiválóbb újítója. A felszabadulási hétre két újítást vállalt 25.000 forint értékben. — három újítást adott be. 60.000 forint értékben. Egercsehi bánya legjobb csapatának vezetője Nagy h. Sándor. A csapat márciusi tervét 138 százalékban teljesítette. Nagy h. Sándor 1954. évi tervén dolgozik. Szepesi András kőműves, a Gyöngyösi 21/3 Építőipari Vállalat kiváló kőművese a felszabadulási héten 159 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott. Éljen április4, hazánk felszabad
