Népújság, 1953. március (18-26. szám)

1953-03-19 / 23. szám

2 1953 március 19. N ÉPÍJ J SAG A MÁRCIUSI TAGGYŰLÉSEK ELÉ R taggyűlés mindig jelentős esemény alapszerveze- Wnk életében. Ott vitatják meg a párttagok — a vezetőség be­számolója alapján — a termelési tervek teljesítéséhez szükséges feladatokat: a vezetők munká­ját, a kommunisták helytállását, a tömegek megnyeréséért folyó politikai lömegmunka tartalmát, irányát és módját. R márciusi taggyűlések még H nagyobb feladatok meg oldása elé állítják alapszerveze­teinket, mert olyan fontos kérdé­seket tárgyalnak meg párttag­jaink, mint első negyedéves ter­vünk teljesítése és ennek tapasz­talatai alapján határozzák meg a pártszervezetek feladatait a második negyedévi terv meg­kezdésével kapcsolatban mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban. Ezenbelül fontos, hogy a taggyűlés foglalkozzon a fel- szabadulási hét jelentőségével, s elsősorban a kommunisták példamutatását biztosítsák a versenyben. Ne legyen egyetlen kommunista se, aki kimaradna a versenyből. Dolgozó népünk elvárja, hogy elsősorban a kom­munisták mutassanak példát, mind a termelési tervek, mind az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. A márciusi taggyűléseken — a megyei pártbizottság határozata alapján — valameny- nyi alapszervezet vezetősége be­számol arról, hogy Rákosi elv­társ 1950 február 10-i útmuta­tása alapján mit tettek a párt- demokrácia betartása, a bírálat, önbirálat kiszélesítése, a töme­gek kapcsolatának megerősítése és az ellenség leleplezése érde­kében. Fontos, hogy a titkári beszámolók ne általában, hanem őszintén, a valóságnak megfe­lelően tárják fel az eredmények mellett a hibákat — ne a terme­lési feladatoktól függetlenül, ha­nem azok tükrében értékeljék a vezetőségek munkáját. A tag­gyűléseken bátran tárják fel az efvtársak a felsőbb szervek munkájában mutatkozó hibákat, hiányosságokat is. M it mutatnak a tapasztala­tok a KV. határozatának végrehajtásáról megyénkben? Több mint három év telt el Rákosi ©Ívtárs 1950 február 10-i útmutatása óta, s ez az idő fej­lődést hozott megyénkben is a pártonbelüli demokrácia elmélví- tésében. AzSZKR XtX. kongresz- szusa anyagának tanulmányo­zása nagyjelentőségű segítség volt párthizatmiainknak. alap­szervezeteinknek a pártdemo­krácia, a bírálat, önbírálat ki- szélesítésében. Alapszerveze­teinkben különösen az utóbbi hónapokban rendszeresen tarta­nak pártgyűléseket, ezzel erősö­dött a vezetők kapcsolata a tö­megekkel. aktívabb lett a párt tagság, fokozódott az éberség. Az elmúlt évhez viszonyítva a I a p sze rve z© leink b e ii javult az oktatás, a párt belső rendje, erősödött a párt egysége, s en­nek eredményeként számos te­rületen javulás mutatkozik a termelésben, az állam iránti kö­telezek«^ teljesítésében. A Bélapátfalvi Cementgyárban az utóbbi hónapok során a párt­gyűlések rendszeres megtartása, a bírálat és önbírálat elmélyí­tése volt a biztosítéka annak, hogy több ellenséges elemet tá­volítottak el az üzem területéről és mozgósítani tudták az alap­szervezetek — a kommunisták példamutatásával és a politikai tömegmunka fokozásával — a széles tömegeket a termelési ter­vek teljesítésiére és túlteljesíté­sére. A z eredmények ellenére is látnunk’ kell azonban, hogy a KV. 1950 február 10-i határozatának végrehajtása te­rén pártbizottságainkon, alap­szervezeteinkben Igen komoly hiányosságok vannak. Hiányos­ságok és hibák főleg azért for­dulnak elő, mert a pártbizottsá­gok nem fordítottak kellő gon­dot a határozatok végrehajtá­sára, ellenőrzésére. Nem volt tudatos mindennapi munkánk­ban a KV. határozatának végre­hajtásáért folyó harc. Ezért for­dulhat elő, hogy a járási és vá­rosi pártbizottságokon nincsenek meg egészükben a választó szei- vek, hasonló jelenségek tapasz­talhatók a falusi pártbizottságok egy részénél is. A pártbizottsá­gok nem számolnak be rendsze­resen a válaszmánynak végzett munkájukról, nem bírálják saját munkájukat. E gyes kommunista funkcio­náriusok — különösen az állami, gazdasági és tömegszer­vezeti vezetők — nem segítik elő az alulról jövő bírálat kiszélesí­tését. sőt egyenesen elfojtják, fe­nyegetéssel, megtorlással rea­gálnak a bírálatra. Jellemző példa erre Semperger Sándor, a verpeléti egységes falusi párt- vezetőség titkárának magatar­tása. Semperger elvtárs Nagy p. György elvtárs bírálatára pártfegyelmivel fenyegetőzött, Dudás Sándorné elvtársnőt pe­dig az Államvédelmi Hatóság­gal rémisztgette. Nem csoda ezekután, hogy a párttagok nem látogatják a pártgyűléseket, hogy súlyos hibák vannak az alapszervezetek munkájában. Rossz a pártszervezet és a tö­megek kapcsolata, nem tudja mozgósítani a pártszervezet a tömegeket a feladatok végrehaj­tására. Mutatja ezt az a tény is, hogy a község negyedéves tájjásbeadási tervét mindössze 98 borbeadási tervét pedig 44 szá­zalékra teljesítette. E gyes pártbizottságokon sú­lyos hiányosság, felelőt­lenség mutatkozik a dolgozók panaszainak, leveleinek intézé­sénél is. Megsértik azzal is a pártdemokráciá.t, hogy hosszú idő után sem adnak választ egyes tag- és tagjelöltfelvétel i kérelmekre. Hiba, hogy több alapszervezet nem választás, ha­nem kinevezés útján állít be ve­zetőségi tagokat, s párttitkáro­kat. A márciusi taggyűlések fon­tos feladata az is, hogy a hiányzó vezetőségi tagokat vá­lasztás útján kiegészítsék. A hibák és hiányosságok az alapszervezetekben — töb­bek között — abban mutatkoz­nak, hogy számos alapszerve­zetünkben nem tartják rendsze­resen, hetenként a vezetőségi gyűléseket, Viszneken az alap szervezetek jó, ha havonta egy­szer tartanak vezetőségi ülést. de ekkor sem vezetnek rendsze­resen jegyzőkönyvet, nem hoz­nak határozatokat a feladatok végrehajtására. Számos titkár elvtárs nem számoltatja be a vezetőség tagjait végzett mun­kájukról, s vannak titkárok, akik nem bízzák meg a vezetőségi tagokat munkával, egyedül pró­bálják megoldani a feladatokat. Az alapszervezetek egy részé­nél a vezetőség nem számol be rendszeresen végzett munkájárót a tagságnak. Egyes titkár elv­társaknak az a véleménye — mint Varga István elvfársnak, az egeTszalól-ai tsz titkárának — hogy ..nincs miről beszámolni, nincs miről beszélni a taggyűlé­sen". (Persze ez azt is megmu­tatja, hogy a jb. hogyan foglal­kozik egyes alapszervezeti titká­rokkal.) Pedig Varga elvtársék- nak is vo'na miről beszélni. Rossz a munkafegyelem a tszcs- ben, sok az igazolatlan hiány­zás és a politikai islíolán a párttagoknak mindössze egy­negyede tanul. A z alapszervezeti titkári be­számolók sem mindig foglalkoznak a vezetőség által végzett munkával, nem tesznek javaslatokat a feladatok megol­dására. általánosságban bírál­ják a hibák elkövetőit, nem ne­vezik meg névszerint. Pártszer­vezeteink többségében még nem hoznak határozatot a taggyűlé­sen a feladatok végrehajtására. E gyes alapszervezeti vezető­ségek, különösen falun, nemi látók, hogy az utóbbi idő­ben som csökkent, sőt bizonyos értelemben erősödött a kispolgári befolyás veszélye alapszerveze- tünkben. A múlt rendszer hivei: deklasszált elemek, a kulákok, a klerikális reakció, a volt csend­őrök, az ellenséges nézeteket terjesztik. Minden alapszervezeti vezetőségnek látnia kell, hogy a közeljövőben, a háborús gyújto­gatok, amerikai imperialisták uszítására az asztályellenség fo­kozza a tevékenységét, ha a kommunisták nem fokozzák éberségüket, nem leplezik le kö­vetkezetesen az ellenség minden megnyilvánulását, ha nem tá­maszkodnak ebben a harcban a széles tömegekre. E zek a hiányosságok gátol­ják az alapszervezetek megszilárdítását, gyengítik a párt egységét, s nem utolsósor­ban fékezik gazdasági, társa­dalmi és kulturális életünk épí­tését. Minden pártbizottságnak és alapszervezetnek elsőrendő feladata, hogy tovább harcoljon a hibák felszámolásáért, a KV. 1950 február 10-i határozatának végrehajtásáért — felbecsülhe­tetlen segítséget adnak ebben a XIX. kongresszus tapasztalatai. N agy feladatok megoldása előtt állunk. Ezeket csak akkor oldhatjuk meg sikerrel, ha a Központi Vezetőség hatá­rozatának szellemében szélesít­jük a pártonbelüli demokráciát és erősítjük kapcsolatainkat a tömegekkel. A taggyűlések sikere első­sorban attól függ, hogyan készítjük elő azokat. Éppen ezért a taggyűlések előkészítésében az alapszervezetek vezetősége mel­lett nagy feladat hárul a felsőbb szervekre is. A járási és városi pártbizottságoknak fokozottab­ban kell segíteni és ellenőrizni az alapszervezeti vezetőségek munkáját a taggyűlések előké­szítésében. A március havi tag­gyűlések csak akkor lesznek iga­zán eredményesek, ha a tagsá­gunk a kritika, önkritika szelle­mében bátran feltárja a fejlődé­sünket gátló hibákat. Természe­tesen a kritikát és önkritikát nemcsak most kell alkalmaz­nunk, hanem Rákosi elvtárs ta­nítása szerint: „állandóan bizto­sítanunk kell a taggyűlés, a vá­lasztott szervek demokratikus fogait. Ha ezt elérjük: ugrás­szerűen fog javulni a munkánk, lavul nemcsak azért, mert a tit­kár felelösebbnek érzi magú1, tudja, hogy felelnie kell a tag­ság előtt, de a tagság maga is igyekezni fog jól kritizálni, töri a fejét, keresi hol van a hiba és azon is töri a fejét, hogyan lehet a hibát kijavítani, mert hiszen alkotó, teremtő kritikát követel­nek tőle. Ez a kölcsönhatás gyorsan meg fogja javítani pári- munkánkat". Ü gy készítsük tehát elő a márciusi taggyűléseket, hogy tovább növekedjen a kom­munisták felelősségérzete, helyt­állása, hogy erősödjön a párton­belüli demokrácia é^ a párt egy­sége, tovább szélesedjen a veze­tők és tömegek kapcsolata, amely hatalmas emelője lesz mind az iparban, mind a mező- gazdaságban a tervek, s az állam iránti kötelezettségek tel­jesítésének. Sattós Gyula MB. párt- és tömegszervezeti oszt. vez. A HEVESMEGYEI BÁNYÁSZOK ÉLETE A MÚLTBAN ...ÉS MOST llorthyék 1919-berr, rögtön uralomra jutásuk után a tata­bányai «őrtűzzel nyitották meg azt a keserves üldözésekkel és szenvedésekkel teli utat, melyet bányászainknak kellett megten­niük a tőkések, a bányabárók Magyarországán. .•.U.Í.S.I.I.Í.U...1.Í.4.U. Bélapátfalva. 1942. aárcius hó22. lí.icir. VII. honvéd hadtest pavaneanolssé^ 193.ss./Sin.Khó.-1942.a^ajs® undelete értelmében, Martin LápzLé,/:■B(Ü.19o9.IT.2o.Mtnik,Kárpátalja. gör.kath. nőtlen, bányász,apja:András, anyja;Macsárkó Anna:/ bányász eset­leges felvételre való jelentkezését minden indokolás nélkül el kell ntasi- tani, illítvs a todiüzemb«" alkalmiul nai eaab^' Talcintata. I » • tp • 1 > t í > i ! 1 * *• fUutU. » >r-C -<í j>i r //fi Allomriahg^yén^. A mi megyénkben csak két, meglehetősen kis bánya műkö­dött, de a bányászok üldözése, megnyomoritása ugyanolyan nagy volt, mint az ország többi bányájában. Alacsony bér, lakás he­lyett hodály, gépek helyett az emberi erő megszakadása, a szurony, börtön, munkanélküliség — ez volt az osztályrészük a múltban az egercsehi és rózsaszentmártoná bányászoknak is. Az uralkodó osztály félt a munkásoktól, különösen a bányászoktól. A fasiszta háború éveiben hadiüzemmé nyilvá­nították a bányákat, vezetőként teljhatalmú joggal egy-egy kipróbált ..brávójukaf’ — fasiszta katonatiszteket álítottak. Azt a kis rongyos álarcot is eldobták, amivel eddig takargatni próbál­ták állati ösztöneiket. Nyíltan és arcátlanul — nrnt ezt a meg­maradt levél is bizonyítja — üldözték azokat, akik a nehéz mun­káért kenyeret mertek kérni maguk és munkatársaik részére. Körülbelül a tatabányai sor- tüzzel egyidöben a Szovjetunió­ban, a fiatal munkásállam nagy vezére, Lenin kiadta a jelszót: „Becsület és dicsőség a bá­ny ászmunkának!'’ S a Szovjetunióban, e jelszó szellemében nőtt, terebélyese­dett a bányászat, szépült ér vált valóban becsület és dicső­ség dolgává a bányászok mun­kája. Korszerű gépesített fel­szerelés, a tudományos kutatók és feltárók tízezrei segítették a szén felszínre kerülését. Modern lakóházak, fürdők, kultúrpaloták és ezenkívül a pártnak és szov­jet hatalomnak számos intézke­dése t*tte emberivé a bányászok, életét és neveltek olyan bányá­szokat, minit Sztahanov, Finimo- nov, Kucser, Padzsirov elvtár­sak, akiknek nevét az egész vi­lágon ismerik. 1945-ben a Szovjetunió le­győzhetetlen erejű hadserege szabadította fel népünket, köz­tük a bányászokat a fasizmus igája álól. S nálunk is, a lenini jelszó szellemében szépült meg és vált emberibbé a bányászok élete. Egyezerkétszáz forintos átlagkereset, nyolcórás munka­idő, hodály helyett modern, Íz­léses fürdőszobás lakások. A legkülönbözőbb magas jutal­mak, az ország legszebb helyein töltött fizetéses szabadság, ál­lati munka helyett a legkorsze­rűbb szovjet és magyar gépek, gondos munkásvédelem — mu­tatjai kormányunk szerető gon­doskodását a bányászok iránt. A martini ász lók, a suszter - istvánok, a bekejózséfek, a hor- dóslajosnék munkáját ma már nálunk is becsület és dicsőség övezi, — ezt bizonyltja a rövid, de treleg szavakkal teli kis levél is. j\ kolhozvczctőscg gazdasági munkájának pártelicnurzcsc Irta: N. GYEMSIN, az Altáj-határterületi „Kommunizmus zász!aja”-kolhoz párltit* kára. Kolhozunk gyors ütemben fej­lődik. Pénzbevételei két év alatt 820.000 rubelről 1,500.000 rubel­re emelkedtek. A gabonafélék és az ipari növények terméshozama növekedett. Fellendült az állat­tenyésztés. 1952-ben határidő előtt teljesítettük termésbeadási tervünket és jelentős mennyiségű vetőmagot tartalékoltunk. A kolhoz egyenletes és gyors- ütemű fejlődése nagyrészt a kommunisták példaadó, jó mun­kájának köszönhető. Pártszerve­zetünk ellenőrzi és segíti a kol- hozvezetőség gazdasági munká­ját, nevelő cs szervező tevékeny­séget fejt ki a koihozparasztok között, harcra mozgósít a kol­hozgazdaság valamennyi üzem­ágának továbbfejlesztéséért. A pártellenőrzés egyik formája a kolhoz és az egyes részlegek vezetőinek beszámoltatása a végzett munkáról. Ugyanakkor, amikor pártszer­vezetünk ellenőrzi és Irányítja a kolhozvezetöség gazdasági munkáját, szem előtt tartja, hogy a kolhozvezetőség válasz­tott szerv, amelyet a kolhozta­gok megbíztak a kolhoz gazda­• . sági vezetésével. Éppen ezért á pártszervezet nem helyettesi“ teni, hanem segíteni kívánja a vezetőséget, hogy az minél job­ban megoldja feladatait. A pártszervezet a XIX. párt- kongresszus határozatainak sike­res teljesítésére mozgósítja a kommunistákat és pártonkívülie- ket. A kongresszusi határozatok megvitatása után a kolhozpa­rasztok elhatározták, hogy ba­táridő előtt teljesítik a növények terméshozamának emeléséről szóló határozatot. A pártvezető­ség támogatja ezt a hazafias kezdeményezést és javasolta, hogy a kolhozvezetőség minden egyes brigád számára készítse el a tavaszi munkák ütemtervet. A pártszervezet nagy jelentő­séget tulajdonít a kolhoztcrme- lés tervszerűségének. Ezért ja­vasolta, hogy a vezetőség dol­gozza ki a közös gazdaság fej­lesztésének távlati tervét, A ter­vet, amelynek kidolgozásában élenjáró koihozparasztok és me­zőgazdasági szakemberek is résztvettek, a kolhozparasztok közgyűlésen vitatták meg és egyhangúlag elfogadták. Az elmúlt év mezőgazdasági eredményei A SZOVJETUNIÓBAN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A szovjet mezőgazdaság 1952- ben kiváló eredményeket ért el. A gabonatermés tavaly 8 mil­liárd púd volt. A búzatermés például 23 százalékkal haladta meg az 1941. évit. A cári Orosz­ország még a legkedvezőbb év­ben — 1913-ban — is csak 4.5 milliárd púd gabonatermést ért el. A krasznodarl határterület kolhozai tavaly például a ga­bonafélékből hektáronkint 22 mázsa átlagtermést értek el. A nvikolaievi terület sznyigirevkai körzetében több mint 10.000 hektár területen hektáronkint át­lag 32 mázsa őszibúzát takarí­tottak be. A szovjet tervezők az elmúlt évben is számom újtípusú gépet alkottak a mezőgazdaság szá­mára. A kolhozok és a szovho- zok termőföldjein csaknem min­den munkafolyamatot gépesítet­tek. Az alapvető szántóföldi munkák háromnegyedrészét 1952-ben a gépállomások végez­ték el. A gabona 70 százalékát, a cukorrépa több mint kéthar­madát kombájnok takarítják be. Nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetnek a szovjet ál­lattenyésztők is. 1952-ben a kol­hozok szarvasmarhaállománya 6, sertésállománya 4, juhállománya 7, lóállománya pedig 4 százalék­kal gyarapodott. 1951- hez képest tavaly egy- e<*v kolhozparaszt jövedelme át­lag 8 százalékkal emelkedett. A kohozparasztok többszáz púd gabonát és többezer rubelt kap­tak munkaegységeikért. 1952- ben több mint 725.000 hektáron ültettek védőerdőöve- zeteket. A doni sztyeppéken 100 ezer hektár aszályos föld öntö­zését kezdték meg. A tőkés országok mezőgazda­sága az elmúlt évben biztos lép­tekkel haladt — a hanyatlás út­ján. Világosan bizonyítja ezt a legnagyobb tőkés ország, az Egyesült Államok példája. Az amerikai kapitalisták rablógaz­dálkodást űznek a főiddel és a vízzel. Ráadásul katasztrofális méreteket öltött a talajerózió és a pusztító homokviharok hatal­mas területeket tesznek termé­ketlenné. Chase reakciós amerikai köz­gazdász számításai szerint is az Egyesült Államokban 300 millió acre földön szabadon ga­rázdálkodik a szél és a víz. Az ország termőtalajának egvhatod része alkalmatlanná vált a mű­velésre. Az amerikai mezőgazdaság egyre fokozódó válság jeleit tükrözi. A farmerek tömegesen mennek tönkre. Az Egyesült Államok vezetőkörei, a monopol- kapitalisták profitjuk érdekében magasan tartják a közszükség­leti cikkek kiskereskedelmi árait Ezért a raktárakban óriási meny- nviségű mezőgazdasági ter­ményt halmoznak fel és tesznek ki a pusztulásnak. A farmerek persze ugyanakkor egyre keve­sebbet kapnak terményeikért. 1952-ben például 12 százalékkal esett a termények ára. Az elmúlt évben az amerikai farmerek jövedelme alacsonyabb volt, mint a háború óta bárme­lyik más esztendőben. A farme­rek 81 százalékának, vagyis túl­nyomó többségének annyi jöve­delme sem volt, hogy a legsze­rényebb körülménvek között fenntarthassa magát és család­ját. A többi tőkés országban még ennél is súlyosabb a mezőgazda­ság helyzete. Segítsék a tanácsülések a vállalások teljesítését Március 16 és 25 között zaj­lanak le községeinkben a köz sági tanácsülések. A március' nyilvános tanácsüléseken a falu dolgozói megtárgyalják 1953. évi teljes tervüket. Ez ad külö­nös jelentőséget a mostani ta­nácskozásnak, hisz nem másról, mint a falu életének fejlődésé­ről, a soronlévő munkák elvég­zésének legjobb módszereiről iesz szó. A községi tanács az államha­talom legmagasabb heiyi szerve a faluban. Pártunk, dolgozó né­pünk bizalma olyan embereknek tekinti a tanácsok tagjait, akik öntudatban, áldozatvállalásban példát tudnak mutatni a töme­geknek, képesek önzetlenül dol­gozni a közösség érdekében, megalkuvás nélkül harcolnak a nép ellenségeivel szemben és küzdenek a szocializmus telepí­téséért. A tanács tagjainak ülése össze sem hasonlítható a régi képviselőtestületek ülésével, ahol a képviselőtestületi tagok csak tudomásul vették a felsőbb p.alá- rozatokaj, de azok meghozatalá­hoz, ellenőrzéséhez, a végrehaj­táshoz semmi közük nem volt. A mi rendszerünk demokratiz­musának egyik jele, hogy a dol­gozók pontosan megtudhatják, milyen Programm áll az ország és saját községük elölt, beleszól-' hatnak, módosíthatják az építés ügyeit, számonkérhetik a felsőbb szerveket az elkövetett mulasz­tásokért. A terv ismertető tanácsülések­nek egyik legdöntőbb feladata, hogy mozgósftsa megyénk dol­gozóit az 1953. évi terv teljesí­tésére, hogy a helyes kezdemé­nyezéseket és javaslatokat fel­használja a tervek túlteljesíté­sére. A tanácsülések jó előkészí­tésétől, mozgósító erejüktől jiigg, hogy a begyűjtésben az I. negyedévben mutatkozó lemara­dást pótolni tudjuk, tel jes sikerre vigyük a tavaszi mezőgazdasági munkákat, mint a tervteljesítés közvetlen feladatát. Számos he­lyen komoly lemaradás van, fő­ként a tej- és tojásbeadás telje­sítésében. Minden 'feltételünk megvan azonban ahhoz, hogy pártunk politikáját helyesen al­kalmazva, támaszkodva a dol­gozók lelkes munkájára, behoz­zuk lemaradásunkat és az ápri­lis 4 tiszteletére tett vállalá­saink teljesítésével és 'túlteljesí­tésével újra birtokosai lehessünk a minisztertanács, szeretett ve­zérünk, Rákosi elvtársunk ván­dorzászlajának. K h

Next

/
Oldalképek
Tartalom