Hevesmegyei Népújság, 1953. január (1-9. szám)
1953-01-01 / 1. szám
T953 Jaftuír f. HEVESMECYEI NfPUJSXG 3 Nem takarékoskodnak az anyaggal Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban A Gyöngyösi Váltógyár dolgozói is számvetést készítenek. Egy évi munka kerül a mérlegre, megvizsgálják — visszatekintve az elmúlt 12 hónapra — mi az oka annak, hogy bár december havi tervüket teljesítették — 18 százalékos adóssággal indulnak az új tervévnek. Ez a 18 százalékos adósság nem kis dolog. A Váltógyár úgyszólván egyedül látja el az ország fejlődő vasút-hálózatának vál- tószükiségletét, de ezentúl jelentős mennyiséget exportál külföldre is. . Gerő elvtárs beszéde nyomán feok minden világossá vált. Az objektív nehézségeken túl, döntően hozzájárult a lemuradás- ’ho? a munkafegyelem lazasága, a munkaszervezés, a takarékosság hiányosságai, s nem utolsósorban az is, hogy a Vállógyárban nem folyt megfelelő politikai munka. ! Az év első 10 hónapjában *11.312, egyedül júniusban 1704 munkaóra ment, veszendőbe az igazolatlan műszak mulasztások miatt. Mit jelentenek ezek az órák? A 48-as kitérő megmunkálásának ideje, a befutástól a kész áruig, — 718 óra. Durván számolva is 15 kitérőt 180 tonna anyagot hagytak el- 'veszni csak az év első 10 hónapjában a gyár dolgozói. ^ — csak ez négy százalékot jelentett volna az évi terv teljesítésében. I A dolgozók egyrésze felelőtlenül. hanyagul bánik a szerszámokkal. Egy vidia kés, melyet .külföldről hozunk be 262 ■forint, havonta 5—600-at használnak el, holott nagyobb gondossággal a fele Í6 elegendő lenne. Csak ez havonta közel 100.000 forint veszteséget jelent egész népgazdaságunk számára. Nem különb a helyzet a görbe kések terén sem. Két gép dolgozik ezzel, — egy kés élettartama 20 műszak — mégis egy hónap alatt 80—90 görbekést használnak el — jelentős pénzbeli és anyagveszteséget okoznak ezzel is dolgozó népiünk államának. Felmerül a kérdés mi az oka a késtörések nagy százalékának? Nem kis mértékben az, hogy a dolgozók nem cserélik a kést, s az életlen kés berezeg, könnyen törik. Ez az oka annak, hogv Tóth János egyetlen műszak alatt 16 görbe kést tört el, — több mint 1000 forintos kárt okozott a gyárnak, egész dolgozó népünknek. Farkas József október 15-én hét fészekmarót égetett el, holott egynek-egvnek két műszak az élettartama. Egy fészekmaró ára 180 forint. A hanyagok, szívesen takaróznak azzal, hogy nem jók a kések, emiatt van a nagy törés. Ezzel szeretnék igazolni azt is, hogv december 29-én délig már 2000 forint értékű kés, nagyrészben drága vídia hevert eltörve az .anyagraktárban. Az igazság azonban nem igv fest! Tóth János, aki 16 görbe kést tört el egyetlen műszak alatt, ugyanazzal a 6zer- száimimal, úgy amazon a gépen dolgozik mint Bretcz Károly, aki egy lapkás késsel három-négy műszakot termel. A munkafegyelem lazaságáért. az anyagpazarlásért felelőség terheli a műszaki vezetőket is. A dolgozók na,gy része még most tanulja szakmáját. Mégis eltűrnék, hogy maguk köszörüljék a késeket, nem létesítettek központi szer- számelezö műhelyt. A késtörések nem kis hányada arra is visszavezethető, hogy a gépeken nincs automata, így a technológiailag előírt két fogas előtolást kézzel kell végezniük- .4 kézzel végzett előtolás gyakran a késtöréshez vezet. Komoly hiányosságok tapasztalhatók a gépkihasználás terén is. A 43 és 44-es marógépek — melyek több mint 2 és félmillió forintba kerültek az államnak, majd minden harmadik műszak alatt állnak. A munkában tapasztalható hiányosságok hű tükörképei a népnevelő munka gyengeségének. Csak egyetlen példát: Lassú Iistván arz elmúlt hónapban 197 százalékot ért el, — egyik legjobb dolgozója a gyárnak. Mégis kelleténél sokkal nagyobb előtolással dolgozik, s míg a munkadarab a gép alatt van, nyugodtan üldögél, ahelyett, hogy a következőt készítené a megmunkálás alá. Egy műszak alatt közel két óra megy veszendőbe az új munkadarab előkészítésénél. Lassú Istvánnak nem magyarázta meg egyetlen művezető, előmunkás, vagy népnevelő sem, hogy 197 helyett 230 százalékot teljesíthetne, 54 forint helyett 62 forintot kereshetne a munkaidő jó kihasználásával. Az utóbbi időben javulás tapasztalható a munkafegyelem területén. December első 15 napjában — bár ez sem kevés — 13 kimaradó volt. A jövő évi tervre való felkészülés megköveteli, hogy tovább javítsanak a munkafegyelmen, felszámolják a takarékosság, a műszaki hiányosságokat. Találkozhatunk már helyes- kezdeményezésekkel: a pártszervezet leváltotta a gyengén dolgozó népnevelőket. felfrissítette a pártosoport- bizalmiak hálózatát, értékelő- bizotisá’g létrehozásával bevezetik a napi teljesítmény értékelést. A hulladékán vágók fel- hasznáfására fűrészgép érkezik, létrehozzák a központi szerszámélesítő műhelyt, — s nem utolsósorban, ismertették már a dolgozókkal a jövő évi tervfeladatokat. Ez azonban magában még nem elég. Fel tétlenül szükséges, hogy az agitáció tartalmában is gyökeres változás áll ion be. Ne általánosságban beszéljenek a népnevelők, hanem agitáljanak úgy, mint Bretcz Károly gyalús, aki azt mondia el. a munkafegyelem lazítóinak, hogy egyetlen műszak alatt 24 sínszéket lehet elkészíteni, 20 tonna anyagot lehet feldolgozni, — amelvre feltétlenül számít népgazdasá gunk. Meg kell javítani az ellenőrzést is, — tűrhetetlen, hogv a művezetők, előm-unkások, héfszámra ne ellenőrizzék a munkát és eltűrjék hogy egy dolgozó egyetlen nap 16 kést tegyen tönkre. (ey — ó) Évvégi mérleg Szecskó Ferencéknél A kályhában egyenletesen ropog a tűz. Szecskó Ferenc nagyot szippant cigarettájából, majd gyűlöletes hangon, szinte egyszusszanásrai sorolja fel1, milyen keserves óiét« volt 3 múltban. — Kilencéves voltam, amikor elszakadtam az iskolától, a szülői háztól. Tanulásra nem is gondolhattam, hiszen apám nehéz munkával még a kenyérrevalót sem tudta megkeresni. Testvéreimmel munka után néztünk, és én csordásnak szegődtem, 12 évig fillérekért őriztem a kulákok jószágait. Később elszegődtem summásnak, mert gondoltam hátha jobb lesz, de „egyik kutya, másik eb”. Szecskó János feszülten figyeli bátyja minden szavát, majd amikor elhallgat, ő is az igazát erősíti. — Bizony, nehéz, gondterhes életünk volt. Amikor az uradalmi földön dolgoztunk gyakran megjelent hátunk mögött az ispán, s ha néhány percre kiegyenesedtünk állati hangon kiáltozott: „ne lustálkodj, te borjú”. Ha szólni mertünk börtönnel, elbocsátással fenyegettek. Az idősebbik Szecskó közben a termelőcsoportra, a biztos jövőre gondol és mosolyogva hozzáteszi. — Ez az idő már végérvényesen ie'árt. A termelőszövetkezetben megtaláltuk számításunkat, s mindannyiunknak nyugodt, biztos megélhetésünk van. Nem kell félni az ispánoktól, a ■munkanélküliségtől, örökre elűztük magunktól, a rettegéstől, a nyomorúságtól való félelmet. AI:g néhány taggal, 1948 őszén a.akult a felnémeti Petőfi termelőesoport. \Szecskó Ferenc ekkor még nem tudta, hogy mit jelent a közös gazdálkodás. Két hold földön, egy tehénen kívül nem vol egyebe — ezzel gazdálkodott. A kis föld megművelése nehéz volt. mégsem termett annyi rajfa. hogy elég lett volna az újig, február végére már üres volt a kamra. Látta azonban, hogy a termelő- csoport tagjai, milyen boldog életet élnek. F.sténkint sokszor mondta feleségének, hogy ő is belép közéjük, de nehezen jutott elhatározásra, végül 1949 őszén döntött. Azóta három esztendő té t el, c, ha visszagondol az el- múH időkre már magai is alig hiszi, hogy annyit fejlődött a csoport. . — Né' íny lovon kívül nem volt egyebünk — mondja —. de a jobb jövőbe vetett hit megkétszerezte erőnket, Becsületesen dolgoztunk, s már az első évben olyan jövedelmet vittem haza, amire még gondolni 6em mertem volna — pénzben átszámítva, meghaladta a 20 ezer forintot. ■ — Amikor hazajöttem a katonaságtól, ne... akartam hinni Ferinek — erősíti Szecskó János. De amikor megmutatta arz éléskamráját, meg a három gyönyörű hízót, nagyon meglepődtem. Rövid pár napon béliig én is ezt az utat választottam. — Azóta évről évre szép eredményeket értünk el — büszkélkedik Szecskó Ferenc. — Az idén a szárazság ellenére is, olyan termésünk volt, hogy csodájára jártak az egyénileg dolgozó parasztok. A búza 12, a burgonya 100 mázsát termett holdanként. Dolgoztunk is egész éven át derekasan, a csoport tagjai nem húzták ki magukat a mimikából. A brigádok, a munkacsapatok kialakításává! elértük, hogv minden munkát határidőre elvégeztünk. A falu még aludt, amikor a szekereink már a határban jártak s amikor feljött a i ap már jókora frissen kapáit kukor'c . , vagy burgonyaföld áílt mögöttünk. Szecskó Ferenc egész évben becsülettel kivette a részét a A Dohánygyár kommunistáit lelkes izgalom hátja át. Szombaton, ünnepélyes taggyűlésen veszik kezükbe új párttagsági könyvüket, a Lenin, Sztálin pártját követő MDP-tagköny- vet. A dolgozók váll állásokkal készülnek a nagy nap megünneplésére. Urbanovits Anna szta- ha növi sí a. aki december 29-én 1953 július 24-i tervén dolgozik. az alábbiakat mondta: „Büszke örömmel veszem tudomásul, hogy szombaton új párttagsági könyvet kapunk. E nap tiszteiéi éré ígéretet teszek, hogy kommunista öntudattal harcolok a munkapad melleit jövőévi tervünk teljesítéséért, s mindenben követem továbbra is pártunkat.” Kocsis József né. 154 százalékos átlagteljesítményét emeli tovább, Bótai Ferencné kocsá- nvozónő Ígéri: „Nagyobb lendülettel dolgozom, hogy méltó legyek az új tagsági könyvhöz. Minőségi pontomat 96-ról 97-re növelem.” A kocsányozógépnél dolgozó két kommunista ígéretet tett. azzal is meghálálják a tagsági könyvet, hogy átadják munkamódszerüket. Simon közös munkából, háromszáznégy munkaegységet szerzett, — Meg is mutatom szomszédaimnak, ismerőseimnek, hegy mit kaptam, hiszen sokan kéleo Lednek. Antal marsi József egyéni gazda is csak akkor hitte el, amikor kinyitottam előtte a kamra meg a padlás ajtaját'és megmutattam a 1.0 mázsa búzát, a 12 mázsa burgonyát, meg a 12 mázsa almát. .Az eredményem jó agitációs érvnek bizonyult. mert azóta már ő is velünk építi boldog jövőjét. — En sem panaszkodhatok! — vágja közben Szecskó János. — Beteg voltam mégis 224 munkaegységet szereztem, há- ro nszor kellett megfordulni a szekérrel még haza tudtam szállítani a kapott .terményt, — a pénzbeni részesedésem is meghaladja az ötezer forintot, — Már én azt is kiszámítottam — kapcsolódik 'a beszélgetéshez az idősebbik Szecskóné, — hogy a szabadpiacon értékesített terményből több mint 5000 forint jött a házhoz, de hátra van még a n;olc mázsa alma — ez is közel 7 ezer forintot jelent. E miiné ifi dolgozónak. A szíva r k a csomagol óasztál yok dot gozói valamennyien vállalást tettek. Szunyj Jánosné párttag minőségi munkában versenyre hívta Sándor Margit fia lat dolgozót. Nem maradnak ki a lelkes megmozdulásból a pártonkívü- i iek sem. .,Együtt akarunk ünnepelni a párttagokkal” — mondják. Szakái Ilona párton- kíviiii yálilalta, hogy a minőség- hen elért 97 pontját 97.5-re emeli, a decemberben elért 130 százalékát januárban is megtartja. a jövőben politikailag is fejleszti magát. Számos Felajánlás hangzott el az oktatási színvonal emelése érdekében. „Még jobban, még alaposabban tanulmányozom a XIX. kongresszus anyagát, .« mint iskolabizalmi, több segítséget adok az iskola hallgatóinak” — vállalta többek között Alaxai Gyulámé. Szombaton valamennyi dől gozó ünnepi műszakot tart. Mu- esi Sándorné vállalta, hogv az eredményeket óránként értékeli a n legjobb eredményt elérőket hanglemezzel köszönti. Műszak — Nem is okoz nekünk gondot a vásárlás — egészíti ki feleségét Szecskó Ferenc —, a lányom most megy férjhez, gyönyörű bútor vásároltam neki. a kisebbik lányomnak kerékpárt, magamnak három öltöfly ruhát vettem, de már félretettem a hízóra is a pénzt, mert készen veszek az idén. — En magam hizlaltam- — mondja Szecskó János —, hiszen a háztáji földön megtermett a hizlaláshoz szükséges kukorica, de van elegendő szemestakarmány a ikisma acoknak, meg a baromfiaknak is — jövőre már két sertést hizlalok majd. A két Szecskó becsülettel kivette részét a munkáiból. Az elért eredményekkel azonban nem elégszenek meg. Azon törik a fejüket, hogyan gazdagíthatnék mégj,óbban a szövetkezetét, s hogyan szaporíthatnák a munkaegységekei a jövő esztendőben. Ennek döntő alapja, ha bevonták a családtagokat is a munkáiba, — a két Szecskóné már elhatározta a jövő esztendőben ők s a csoportban dolgoznak. (End-rész Sándor). után pédr'g az ünneplőbe öltözött párttagok a kultúrteremben ünnepi taggyűlésen vesznek részt. A termet feliratok, jelszavak. Lenin, Sztálin és Rákosi elv társaik arcképei díszítik. A díszelnökségben az üzem legjobb sztahanovistái, dolgozói, a pártmunka legaktívabb harcosai ülnek. Itt fogai helyet majd l Irhán its A rumi, Bölkényi Sándorné, aki már jövöévi tervén dolgozik, s a jó munka melleit, mint pártesoport bizalmi is példamutatóan végzi munkáját. A díszeinökséglsen ül Sebestvéri András/né is, aki Sztálin elvtárs születósmiapján kapta meg a sztahanovista oklevelet és még számos élenjáró doJ- gozó. A taggyűlés megnyitása előtt az üzem énekkara iidvöz.li a párttagokait, majd ai „Párt- könyv" című verset szavalja Gail Ivánné. A titkári beszámoló után ünnepélyesen nyújtják át az új párttagsági könyvet az üzem kőim ittun istáinak, hogv ennek birtokában még jobban, még nagvobb erővel, kommun i'sta1 pél d a m u tatással küzdjenek pártunk politikájának megvalósításáért.. Lelkes felajánlásokkal készülnek az ünnepi taggyűlésre az egri Dohánygyár dolgozói Petőfi népünk legnagyobb költője 130 esztendővel ezelőtt született nemzetünk legnagyobb köl tője: Petőfi Sándor. Versei, nagyszerű tettei kitörülheíetlen hagyományt jelentenek a magyar nép irodalmában, egész gondolkozásában. Politikai, közéleti tevékenysége páratlan egységben, összhangban áll minden tevékenységével magánéletével. Ha legbensőbb érzéseiről írt, jeltétHáború volt mindig éltem Legszebb gondolalja, Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontja! Egy szentség van a világon Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért vérzenünk kell; Ez a szentség a szabadság! örültek valónak XIimlazok, kik más egyébért Eltet áldoznának. Petőfi következetes forradat- misága, lángoló hűsége a nép ügyéhez, útmutató számunkra mai nagy harcunk, a békéért vívott harc ügyében is. A Szovjetunió vezette béketábor nagy családja, a világ békeszerető dolgoz óinak tartós, alkotó békét, szabadságot akarnak. De nem mindenáron való békét akarunk. Mi sem vethetjük fegyvereinket a tenger fenekére; épülő munkánkat, új társadailenül eljutott hasonlataiban * szabadság, a forradalom szent eszméihez. Forradalmár volt, aki a népet tekintette a politika leg* fontosabb tényezőjének, és a nép boldogulását az élet legfőbb céljának. Felrázta nemzetét gyújtó dalaival, de felverte a korabeli irodalom csendes, sütkérező íróit, harcba hívó kürtszavával: Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkényt ól, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs: addig fegyvert, Fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború az Ítélet napjáig. műnk nagy eredményért meg kel! védelmeznünk, ha az imperialisták pusztulásba, új háború borzalmaiba akarják dönteni ar. emberiséget, Népi demokráciáink o]yan renr- det valósin ott meg. 'ametyirö| a magyarság legjobbjai osak álmodhattak. Petőfi száz év mesz- szeségéből arra tanít benőnket, hogy kivívott szabadságunkat — hai kell, életünk árán is — megvéd elmezz ük, LEVELEZŐINK írjak: Sztálin elvtárs nyilatkozata új erőt ad munkánkhoz Most az 1953-a.s év elején, ha visszapillantunk az elmúlt esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a hevesvezekényi Béke termelő szövetkezet ért el eredményeket. Ezt bizonyítja a közös vagyon gyarapodása, a tagok magas jövedelme is. Barma István egyedül dolgozott a szövetkezetben és 500 munkaegységet szerzett, — csak búzából 25 mázsát vitt haza. De sorolhatjuk tovább Lévay János, Fenyves István, Lovász István, akik derekasan kivették részüket a közös munkából, valamennyien közel 5Ű0 munkaegységet teljesítettek. Az elmúlt év példája azt bizo nyitja, htjgy eredményeinket még tovább fokozhattuk volna, ha jó munkafegyelemmel, az agrotechnika széleskörű alkalmazásával harcolunk a. bő termésért, A feladatunk most az, hogy az elmúlt esztendő tapasztalatait felhasználva készüljünk fel az.új esz tend őre. Az elmúlt évben egyik döntő hiányosság volt a laza; munkafegyelem, — egyik-másik brigádvezető a saját maga ké- nye-kedve szerint írogatta be a munkaegységeket. F.zek megszüntetését keli elsősorban szór galma-zni. Jó munkaszervezéssel a brigádok, a munkacsapatok kialakításával, valamint a. területek egyénekre oszlásával kell síkraszállní a magasabb termésért. Az elmúlt esztendőben kismértékben alkalmaztuk a fejlett termelési eljárásokat; ami elsősorban annak tulajdonítható; hogy a tsz vezetősége nem har-i •colt keményen a lusta tagokkal szemben, akik kézzel-lábbal tiltakoztak ez ellen. Nem magyarázták meg, hogy a kérészit. soros vetés, a négyzetes ültetés ha több munkát is igényeli gazdagabban gyümölcsöziks Fokozottabban kell harooN n-tinik az ál latte ny ész lésben is az élenjáró termelési eljárások alkalmazásáért. Széles körben ikejj bevezetni a tőgy masszázst, a háromszori fejőst, de nem bad elfelejteni a juhok, a sertések kétévenkénti háromszori érlelését sem, üjévi m<ubká.nkihoz lendül«* let adtak Sztálin elvtárs szavai; amelyet a New York Times diplomáciai munkatársának nyilatkozott. Hálásan üdvözöljük Sztálin elvtárs válaszát, amelyben újabb fényes bizonyítékát adta, hogy továbbra is a béke ügyéért harcol a szovjet nép. Mii a hevesvezekényi Béke szövetkezet tagjai is békében, akarunk élni, építeni boldog jövőnket. Együttérzésünket azzaf fejezzük tki, hogy még fokozottabban harcolunk a meglévő hiányosságok megszüntetéséért; magas termelési eredményekkel teszünk hitet 1953-ban i$ a béke szent ügye mellett, Tóth László D oigoz ó t ár sa im b i zal m ábó I én is résztvehettem a budapesti békekongreszuson. Sok szó eseti ott arról, mit kell még tennünk, hogy fenntartsuk a békét, hogy' nyű gödi an építhessük ötéves tervünket. Megértettem, hogy nekem, aki a közelmúlt ban kaptam meg tagsági könyvemet, fokozottabban kel] heilytállnom, Erre intenek Sztátin e>lvtár® legutóbbi szavai is, mely azt bizonyítja, bogy a szovjet nép állhatatosan kitart a béke mellett. Úgy érzem, hogy a párthoz, a. Szovjetunióhoz való hűségemmel, tagsági könyvem megbecsülésével, jó munkámmal barcoihatok legeredményesebbem: a békéért. Erre körélez engem legnagyobb kincsem: párttagsági könyvem is. .Évi tervemet november 7-én befejeztem, s most már márciusi tervemen dolgozom. ígérem, hogy méltó leszek sztahanovista kitüntetésemre, méltó leszek szívemhez nőtt tagköny vemhez, s mindent elkövetek, hogv a Váltó- gyár dolgozói becsülettel helytálljanak az 53-as tervév sikeré' ért folytatott harcban. Baráz Jánosné. Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár. Tagsági könyvemmel is harcolok a békéért
