Heves megyei aprónyomtatványok 27/5
I. színésznő: Te meg a koromra kedvesem . . . II. színésznő: Kedvesem, nekem igazam volt. . . Mondták már mások is, engedd meg, hogy őszinte legyek, már mások is mondták, hogy nincs annyi festék számodra, amennyi szükség lenne. . . Megöregedtél. I. színésznő: Igazán kedves vagy, hogy ilyen őszintén elmondtad mások véleményét... Jó tett helyébe jót várj . . . Én is elmondom, amit rólad vélekednek . . . Az a legkitűnőbb alakításod, amikor kimész a színpadról, s a közönség ilyenkor örömében tapsol, meg azért, hogy felébressze az alvókat . . . II. színésznő: Kikérem magamnak... Ez hazugság. Ezt nem mondják, ezt csak te mondod, mert féltékeny vagy rám, a tehetségemre, a szépségemre, a sikeremre . . . Fáradt, vén skatulya . . . I. színésznő: Hogy micsoda, hogy fáradt, vén skatulya. . . Ezt te mondod nekem, akit vattával tömnek ki, hogy valami formája legyen, hisz olyan vagy, mint Frankenstein, bosszúja, hisz ökölbeszorul az ember szíve, ha rádnéz. .. Te, mucsai primadonna! II. színésznő: Most már aztán elég... Most már legalább tudom, hogy ki fúr állandóan, ki félté- kenykedik, ki irigykedik. . . Te, kedvesem, te vagy az . . . Hát ebből nekem elég.. . Ebből igen... Vagy te, vagy én .. .■ Majd meglátjuk, ki kell ennek a színháznak... Ki az igazi tehetség. .. I. színésznő: Helyes, én is torkig vagyok már veled . . . Rámászol minden férfire, kelleted magad, hogy az embernek összefut a nyál a szájában . . . De tükörbe nem mersz nézni, mert idegrohamot kapnál, sajátmagadtól. . . Helyes, vagy te, vagy én . . . .Elég volt. . .i Mindenkit fúrsz, neked már ez a tehetséges Kamilla is szálka a szemedben. II. színésznő: Hogy nekem? Hát nem te mondtad? I. Színésznő: Semmit se mondtam... Te mondtad . . . II. színésznő: Ö, hogy a zsinórpadlás szakadna rád, amikor így hazudsz . . . Nem, ebből elég volt, megyek, megyek az igazgatóhoz .. . Ügyelő: Csopaki és Zsindely művésznők a színpadra . . . Csopaki és Zsindely művésznők a színpadra . . . (Mindketten előrej önnek, bent vannak a színpadon.) I. színésznő: ó, kedvesem, már csak te vagy az egyetlen és igaz barátnőm ... Ne hagyj magamra bánatomban . . .• II. színésznő: Miért is hagynálak... Tudom, szükséged van rám, s nekem akkor is kötelességem volna segíteni,- ha nem szeretnélek annyira. (Megölelik egymást.) (FÜGGÖNY) — 27
