Heves megyei aprónyomtatványok 27/5
EGRESSY GÁBOR : Törökországi napló (1819-1850) — Részletek t— Magyarország. Pest, jun. 29. 1842. Azon évben midőn V. Ferdinánd király trónra- lépett, — 1835-ben, — lettem én budapesti lakossá. Itt, az első éjjek egyikén, azt álmodtam, hogy bizonyos honpolgári csíny miatt, a legfelsőbb hatóságold által üldözőbe vétetém; bujdoklani kény tettem ismeretlen tájakoíi; majd kézre kerülvén: pörbe fogattam... elítél tettem... de csodásán ismét megszabadultam. Én...hatóságilag üldözött?...és efféle szerepvitelért? ...én?...kinek a színművészet határain kívül nincsen érzéke...nincsen élete.., Ez álomkép tizennégy éven keresztül szüntelenül üldözött; s utóbb egy hosszú lélektani történetté lön. — az álomvilágban, — teljes összefüggéssel. Most e talány meg van fejtve. „Észak rémes árnyai” nem kísértenek többé, sem álmainkban, sem a papíroson, hanem valósággal megjelentek. Pest, júl. 1. 1849. Tehát ismét országos költözés!... Pestet Szegeddel két szekérvonal iköti össze, melyet vastag porfelhő borít egész hosszában. Szomorú látványa az önkénytelen népvándorlásnak! Éjjel-nappal tűnődöm: hová merre vegyem utamat S a választás annál nehezebb, minél kevésbé függ már most az a szabad akarattól. A kénytelenség sarkamban van. Mennem kell...és egyedül. Családom nem követhet, mert az én utam most igen hosszú lehet. Akarhatom-e, hogy ők is martalékul essenek a sorsnak, mely engem üldözőbe vön?... És én Petőfi Sándor javaslatát követem. Isten veletek! hát szeretteim! Nagy-Várad, júl. 19. 1848. Midőn M. Beréftybe értünk: Petőfi Sándor éppen kocsira akart ülni nejével és kis Zoltánjával. Hová hová Sándor? kiáltom neki. ö: Hohó! Gábor! nézd...ha öt perc múlva jősz. itthon nem találsz. Én: Hogy hogy? ö: Hát barátom, Damjanicsot akarjuk meglátogatni. 24
