Heves megyei aprónyomtatványok 27/5

f i A színész: Nehéz eset vagyok . . . — Ne tessenek félre érteni: a rendezők szá­mára vagyok nehéz eset. önök talán nem sokat gondolkodnak azon, hogy milyen a rendező és színész kapcsolata, hiszen erről olyan keve­set beszélnek . . . külö­nösen a színészek. Nos, én „férfiasán”-bevallom, hogy velem sok baja van a rendezőnek. Kü­lönösen a próbák ele­jén. Helyesebben szólva, addig, amíg — ahogyan mondani szokták — meg nem találom a figurát. Addig igen sokat küsz­ködök, keresgélek és ebben az időszakban nagy szükségem van erőskezű, biztos rende­zőre . . . Aztán, ha már a helyes vágányon fu­tok, könnyedén megál­lók a saját lábaimon . . . A rendező: — Igaz, amit Lenkey Edit mond, de hadd te­gyem rögtön hozzá, hogy mi, rendezők, szeretjük az ilyen típusú színészt. Mert amit Lenkey nem mondott, ő valóban so­kat küzd a szereppel az KLEOPÁTRA (Ellenségek) indulásnál, de önállóan próbálkozik, kísérlete­zik, nem várja, hogy a rendező indítsa meg a -fantáziáját. A rendező­nek csak arra kell ügyel­nie, hogy figyelmeztes­se: ez a helyes, ez nem. Tehát nem a fantáziáját kell megindítani, hanem csak helyére kell rakni a fantáziája szülemé­nyeit . . . 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom