Heves megyei aprónyomtatványok 27/5

Nem vagyok elégedetlen... A hirtelen bekö­szöntött tavasz (mely azért nem csap be bennünket), mint gyermekek hívó sza­va csigabigát a há­zából, úgy csal ki a szobánkból... Föl­engedett a föld fa­gya, s vele együtt kedélyünk is. Mélyet szippantani az üdítő tavaszi levegőből — hogy könnyebben vi­seljük majd el a farkát — ki-kirucca- nunk a szabadba, s meghitt, baráti be­szélgetésekkel rójjuk a csöndes egri utcá­kat, csodáljuk az éj­szaka csendjében téli álmából ébrede­ző várost... Egy ilyen magá­nyos séta alkalmával akadtam össze a vár fokán, ott ahol a ko­pasz fák csendesen vigyázzák Gárdonyi álmát, Csapó Jancsi­val ... Egyedül ült a pádon, gondolataiba merülve. Csöndes fejbiccentéssel éppen Csak jelezte, hogy tu­domást vett jelenlé­temről ... Nehezen indított beszélgetés dtán ezeket vallotta, kérve, hogy ne írjam meg a Műsorfüzet­ben ... — Lassan, lassan vége a színiévadnak, s eljön a számadás órája: mit alkottam, milyen feladatokat kaptam, s hogyan ol­dottam meg azokat?... Végigfutva az esz­tendőt, azt hiszem nem panaszkodhatok, hiszen olyan dara­bokban játszottam, mint: az Ellenségek, VVarenné mestersége, Az aranyember, Nyugtalan boldogság és most A csodálatos vargáné... Jó dara­bok és igen: szere­pek ... s mégis vala­mi hiányérzett nehe­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom