Heves megyei aprónyomtatványok 27/5
Amikor Amerikából hazaérkezik, a köztársaságot már kikiáltották. Lorca megszervezi La Barraca elnevezésű egyetemi vándor színtársulatát és évekig járja vele a legeldugottabb ■falvakat. Alig egy év múlva, a katolikus jobboldali reakció tobzódása, az 1934-es asztúriai forradalom vérbefojtása idején mutatja be Lorca Madridban Yerma című tragédiáját. Egy évvel a Yerma sikere után kerül színre Lorca új drámája, amelyben egy régen dédelgetett témáját dolgozza fel: a lassan hervadó rózsa történetét. A mű címe: Donna Rosita, a hajadon. Amikor ezt a drámát 1947-ben Fran- cóék propaganda-célból be akarták mutatni, a színház egész háztömbjét megkerülő, végétét- hetetlen sorban álltak jegyért az emberek és a sorbanállás olyan politikai tüntetéssé fajult, hogy a rendőrség kénytelen volt az előadást betiltani. Halála előtt, 1936 koranyarán fejezi be utolsó nagy tragédiáját, a nálunk is bemutatott Ber- narda Álba házát. Közvetlenül a spanyol háború kitörése előtt, amikor a gyenge liberális kormány szép szóval és engedékenységgel próbálta ,,megnevelni” a zsarnoki diktatúrára törő fasisztákat, a Bernar- da Álba háza azt a politikai tanulságot hirdeti, minden nyílt politizálás nélkül is — egy szerelmi, társadalmi dráma szavaival —, hogy a zsarnokságot nem lehet megnövelni, — el kell pusztítani. ^ Sokan próbálták azóta bizonyítani Lorca apoli- tikus voltát. Valójában műveinek politikuma nemcsak, és tán nem is elsősorban abban van, amit ír, hanem a politikai helyzetben, az időpontban, amikor megírja őket. Való igaz, hogy nagy drámáinak egésze. alakjaik, drámai helyzeteik, valami egyetemes emberit sugároznak, szinte kor és idő nélkül valók, de egyben specifikusan spanyolok is és oly szálfa-egyesen nőnek fel mégis a kor talajából, hogy a közönség, de legkivált a spanyol közönség (mellyel Lorcának olyan, szinte testi kapcsolatot sikerült teremtenie, mint előtte háromszáz évig senkinek), azonnal önmagára ismer. ,,A dráma a könyvből kilépő és emberivé váló költészet. Emberivé válván, beszél és kiabál, sír és kétségbeesik. A színpadi alakok a drámában a költészet ruhájába öltözve kell, hogy megjelenjenek, de úgy, hogy egyben a csontjukat és vérüket is látni lehessen. Oly emberieknek kell lenniök, oly velőtrázóan tragikusoknak és oly erővel az élethez és saját jelenükhöz kötöttnek, hogy elárulják önmagukat, hogy sajátmaguk érzékeljék fájdalmaikat és szerelemmel vagy undorral leli szavaik minden bátorsága az ajkukra toluljon.” Ez a lorcai dramaturgia. ANDRÁS LÁSZLÓ ANDRÁS LÁSZLÓ fordító 3
