Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
: ■ 0 0 © 0 © O G O O O 0 00 0 0 0 0 O 0 0 0 00'0 00 ©00 © 0 © © 0 000'©0 0: Emlékeink Most milliók jönnek, Az 1920-as évek vége felé történt, egy vasárnapi kultúr- matinén, a Vasasok székházában. Zsúfolt nézőtér. Ember ember hátán. Kétszer kellett volna szerepelnem a matinén. A közönség már türelmetlenkedett, kezdeni kellett volna. Az ügyeletes rendőrtiszt az utolsó pillanatban közölte, hogy előadandó verseimet nem engedélyezi. Próbálták rábeszélni. Nem engedett. Közben lement két szám, én jöttem volna, de helyettem a konferanszié ment ki, s ezt mondta: A következő szám rajtunk kívülálló okból elmarad. Elementáris erővel tört ki az embervihar. Közel kétezer ember tombolt, dörömbölt, ordított. A rendőrtiszt krétafehér arccal, sápító hangon vezényel: szakasz behatolni! Nem sikerült. Mentőötletem támadt. — Tanácsos úr, ígérem, nem mondok verset, engedje meg, hogy egy tréfás artistaprodukcióval szórakoztassam pár percig a közönséget. Elmondom, illetőleg eljátszom a „tréfás egyszeregyet”. A tiszt egy pillanatig habozott, de aztán beleegyezően intett. Kimentem a függöny elé. Óriási taps, majd csend. Be- mondtam a címet: Tréfás egyszeregy. Valami nagyon groteszk mozdulatot tehettem, mert kitört a kacagás. Elkezdtem. Csend. Aztán fokozatosan feltorlódott bennem a düh, az indulat, a keserűség, mindnyájunk rothadt sorsa, minden, ami fájt, feszített és rázott: a sovány asszony otthon, a fiam, a többi megalázottak, a munkanélküliek, akik a piacok körül kóborolnak. Utálatom és gyűlöletem csordult ki népem tönkretevői ellen. Mindent elmondtam, variáltam, színeztem, gúnyolódtam, ahogy csak tudtam. Soha nem tudtam úgy megnyilatkozni, mint akkor. Így csak egyszer lehet egy életben.., Emberek! íme, egyszer egy az egy, mert egymagában egy: egyedül egy. Kettő az egynél több, mert kettő, de három több, mert három. Kétszer kettőt végy és többre mégy, mert négy. Figyelj! Ugrunk tízre, jáso as o 0 sasj®® flaeaaea^oaasaa! 16
