Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

3 © © © © © © © © © ©. ©. ©. G G ©_©_©. ©. © ö O (5 ö ©. © © © íii?. © © ö © © © © -ci © © G -. ­Képek az egri színészet hőskorából-— Befejező rész •— Egerben többször volt ven­dégszereplés később is. Eger- oől „szöktették” Dérynét tél idején 1823-ban a kolozsvári színházhoz Székely József és Udvarhelyi Miklós. Erről az időről írja: „Itt kezdődött éle­temnek új korszaka... Itt szö­vődött a sors keze által éle­temnek válpontja... A publi­kum nem gondolt a hideggel, szorgalmasan járt a színházba. Szerettem itt lenni. Én fél­vén a nagy hidegtől, a Spetz- házban laktam, hol a színpad is volt berendezve, hol éppen kiléptem a szobámból, egyene­sen a színpad előcsarnokában voltam... Nekem igen sok fa kellett, mert szobám igen nagy lévén, sok fűtéssel járt. S pénz kellett, igen fázékony voltam.” Déryné még gyűrűit is kény­telen igazgatójának zálogba adni (Éder igazgató), aki ezt a megszorult helyzetét is fel­használja arra, hogy erőszak­kal is társulatához láncolja. Udvarhelyiéknek valósággal úgy kell fondorlattal közelébe férkőzniük, hogy egyáltalán beszélhessenek vele, s Éder igazgató minden eszközt meg­ragad, hogy társulatából ne kelljen elengednie Dérynét. Ö azonban hajthatatlan ma­rad. Amikor maga a szolga­bíró is arra kéri a publikum nevében, hogy maradjon, Dé­ryné a „publikum iránti tisz­teletből” megígéri, hogy visz- sza fog jönni, de még így is csak Halassy főispán ,.pasz- szusának” köszönheti, hogy akadály nélkül eltávozhat a városból, s Kolozsvár felé ve­heti útját. Későbbi egri fellépéséről az 1837. évben tudunk, amikor a kassai színtársulattal járt Egerben. * Nagy népszerűségnek Örven­dett Egerben Erdélyiné, s Eg- ressy Gábor, aki különösen a Hamlet-ben aratott nagy si­kert. Amikor utoljára lépett fel, a „Honművész” így ír egri szerepléséről: „Megjelenésekor zajos tapssal és éljenzéssel üd­vözölték. Későbben játékáért városunk szépei által több rendbeli, nemzeti színű sza­lagokkal cifrázott koszorúkkal és éljen kiálltással tisztelték meg”. Ugyancsak nagy sikere volt Megyerinek, aki 1840. október 31-én a Peleskei nótáriusban, nov. 14-én pedig a Velencei kalmárban lépett fel: „A cím­szerepben Megyeri urat látni akarók annyian csődülnek a játékszínbe, hogy beférniük alig lehetne”. A kitűnő együt­test egészítette ki Lendvay Márton. Hozzá kell tennünk: a vendégszínészek valóban a legnagyobb erősségek voltak az egri társulatoknál, mert — amint az egykorú kritikák­ból megállapítható — a törzs­tagokról általában nem volt sok jó-mondanivalójuk a kri­tikusoknak. Egykorú adatok alapján közli: ABKAROVITS ENDRE-t­•;o©0e©©oeoo0^®'0®©®oe©©®'o.o©'®o©©©oo®©@©©®©ö! 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom