Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
!O80Öee®008898S0ee89®?0®0OOP®8C00® »3 CG 0 0 © e •? Ojeizélyetéf (Latul lányokkal A Bástyasétány 77 ifjúsági előadásának szünetében beszélgetek a diáklányokkal a darabról, színházról, és egyéb problémákról. Nem nagyon kéretik magukat, egymás szájából kapkodják a szót — úgy látszik, sok a mondanivalójuk. Először a Bástyasétány 77- ről, a legfrissebb színházi élményről beszélnek. — Nagyon tetszik az előadás — mondja F. I., a Szilágyi Erzsébet gimnázium IV. éves növendéke. — Tetszik annak lendülete, fiatalos, kedves bája. Hiszen a darab elsősorban is rólunk, fiatalokról szól. — Örülök, hogy a színészek nem túlozzák el szerepeiket — veszi át a szót Sz. J. — pedig különösen Ruttkai Máriáról és Pusztay Péterről ezt írta a kritika is. És úgy érzem a darab, illetve a szerepek erre lehetőséget is adnak. — Ha már a darabról van szó — szól közbe hevesen J. Á. — érdemes beszélgetni erről is. Egyesek azi mendják, hogy nagy butaság az egész. Hát én azt hiszem, hogy ez nem így van. Meri az igaz ugyan, hogy a darab nem nagy problémákat tárgyal de a régi operettekkel szemben, mégiscsak mai, igaz problémáról szól, olyan problémáról, amely a fiataloknak elsősorban nagy gondjuk, de harcol a maga módján a bürokrácia ellen, ami azt hiszem, még ma is létező betegség. Aztán átterelődik a szó általában a színházra. És őszinte, keresetlen szóval mondanak véleményt ezek a fiatal diáklányok mindenről. Szeretik a színházat, a régi színészek mellett ma már kedvencük Gyuricza Ottó, Ruttkey Mária, Pusztay Péter és a többek is. Úgy érzik, a színház előadásai nívósabba.k, mint a tavalyiak. — De — mondja Sz. J. — szeretnénk ha a színház évente legalább egy-két olyan darabot is bemutatna, amellyel irodalomórán foglalkozunk. — Igen, és az is helyes lenne, — veti közbe F. X., — ha a színház tagjai az iskolai tananyagból tanulnának meg verseket, novellákat, jeleneteket és azokat az iskolában — esetleg magyar érákon — mutatnák be nekünk. Szól a csengő. Kezdődik a harmadik felvonás. Lassan elül a zaj a nézőtéren, és pár perc múlva, az előbb még komoly lányok önfeledten kacagnak az Ámor—Varga Gyula. kedves játékain. *■> Q © CG 0880 0® 'S© © 0'0 0 Q S © © .© ©'© ©'©"©'© © © © 0 ©'© © © © ©• 23
