Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

. ö @.ö q q a ss© ©■© a a© ® a @ sose © a a sc a a © .© © ® © © © © a ®.©s BRODY ANDRAS : A „TANÍTÓNŐ Apám fantáziáját nagyon-nagyon régen foglalkoztatta a vidéki taní­tónők különös és sokszor nyomo- rú sorsa. Akkor még sokféle is­kola járta, _ volt egyházi, állami, községi és úgynevezett kegyúri, négyosztályos elemi iskola. Az egyházit a papság, az államit az iskola, a községit az illető község tartotta fenn, az úgynevezett kegy­úrit pedig egy-egy gazdag föld- birtokos. A tanszemélyzet fizetése sem volt egységes, egyes helyeken elég jó, de a legtöbb helyen szá­nalmasan fizettek. Ha a tanítónő szép és fiatal volt: sokan környé­kezték meg a helyi hatalmassá­gok, _ ha csúnya vagy öreg: ak­kor a kutya se törődött vele. Valamelyik bácskai községben öngyilkosságot kísérelt meg egy kis tanítónő. Az ok: a szép és fiatal lányt minden községi jelen­tős „tényező” a saját ágyába óhaj­totta fektetni. Akkor szabad pré­dának tekintettek minden egye­dülálló, kenyérkereső nőt, akinek se joga, se módja nincs a berzen­kedő hímek ellen védekezni. A lány nem halt meg, az esetet pe­dig egy vidéki lap _ úgy emlék­szem, hogy a „Szegedi Napló” _ megírta. Apám mérhetetlenül fel­háborodott az egyszerű napihíren és gyorsan leutazott Üjvidékre, amelynek környékén esett meg a kis, egyszerű, jelentéktelen, de számára rendkívül érdekes tragé­dia. TJjvidéken lakott a legendás Dungyerszki Gyokó, apám barát­ja, kártyás, lump, híres verekedő, az apja parasztmilliomos. Gyokó két emberből van összetéve: az egyik ember típusa a részeges semmittevőnek, a másik szomjas minden szépre, jóra, igazságosra. Apám szerette ezt az igazán és furcsán ezerszínű, ellentétes figu­rát, aki erejénél, a körötte lengő dicsfénynél és nem utolsó sorban vagyonánál fogva úgyszólván min­denható volt a környéken. Elme­sélte neki a kis tanítónő nagy tra­gédiáját. Elindultak hát ketten a faluba, rendet csinálni. Gyokó a maga módján „rendet” is csinált — fel­pofozta a helyi patikust, a szol­gabírói párbajban összeszabdalta, a jegyzőt kirúgatta állásából, _ mindazokat, akik a kis, gyenge, védtelen tanítónőcskét nem hagy­ták dolgozni. Aztán felhozta a lányt Budapestre, állást is szer­zett neki. Békén sorsára hagyta, hálálkodása elől elszökött. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, __ minden este más kocsmában itta holtrészegre magát. Még ma is inna, ha meg nem halt volna. (Hat évvel ezelőtt, pátriárkái kor­ban, szegényen temették el.) Apám másképpen csinált rendet a ,,tanítónő”-kérdés körül. Szín­darabot _ mint ahogy ő írta a c ím alá: „falusi életkép”-et — írt ebből a nem csekély drámai mag­ból. Első előadása 1908. márciusában került az akkori Vígszínház kö­zönsége elé. A darab végével, az utolsó jelenettel azonban kis baj történt _ nem végződött hep­p ienddel. A színház vezetősége addig-addig gyúrta-gyömöszölte apámat, amíg egy különálló „utol­só jelenet”-et írt a színműhöz. A „Tanítónő” fergeteges sikert aratott. Többszázszor játszották a Vígszínházban, Varsányi Irén, min­den idők legegyszerűbb, legösztö­nösebb, legszebb hangú magyar színésznője játszotta a címszere­pet. Aztán Európa- majdnem min­den jelentős színháza műsorára tűzte a ..Tanítónő’‘-t, többek kö­zött Reinhardt híres „Deutsches Theater”-ja. Jöttek az ellenforradalmi idők és Bródy Sándort száműzték a magyar irodalmi életből. Kissé enyhült később a bilincs, újra elő­vette a megalkuvó Vígszínház a sok sikert és pénzt hozó .,Tanító- nő”-t. Meghamisítva. Az éles és igaz politikai mondatokat kiirtot­ták a darabból, szelíddé és sza­lonképessé tették, az akkori ízlés szerint. A siker így sem maradt most sem el, főleg a címszereplő Tőkés Anna jóvoltából. Máskép­pen, de szintén erőteljesen mu­tatta meg a „Tanítónő” mindég lenyűgöző egyéniségét. BRÓDY ANDRÁS í$ ©©©©©© '© © © © © © © © © © © ©©~©> ©'© © ©© © © © © © © © ©'©©© 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom