Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
MIT ÉR AZ EMBER, HA SZÍNÉSZ- SZÍNÉSZ A TÁRSADALOMBAN >0 0 000 0 S>. GO W® Ö 5 Q 6 OOOOOO O'OOOBCOO OOQ OOP OOP Of A színészeket — és így a színházat is — kedvelő közönség izga- ottan és érdeklődéssel olvassa az •vente megismétlődő hírt: X. Y-t Cossuth-díijal, Jászai Mari díjjal öntették ki. Megelégedéssel, eset- eg csodálkozással — tudomásul leszi és napirendre tér fölötte, eszébe sem jut, hogy pár évvel azelőtt még csak néhány igen kiváltságosnak jutott ekkora meg- >ecsülés. Ez a rövidke írás azt /izsgálja, hogy a történelem folya- nán, a különböző korokban és különböző országokban mennyire oecsülték, milyen értéke volt a színészeknek... A régi Görögországban aránylag kitűnő volt a színész helyzete. A színház istentiszteleti jellegű volt. A színészeket megbecsülték, bár a rossz színészre súlyos büntetést szabtak ki, sőt néha halálos ítéletet is. Ha a színész rosszul idézett, vagy skandált egy verssort, gyalázat és gúnyolódás szállott íeléje. Sokkal rosszabb volt a helyzet a rómaiaknál. Bár itt is a nagyok egyik-másik védence hatalmas és gazdag volt, előkelő emberek keresték kegyét és előkelő hölgyek a vonzalmát, magát a színészi rendet megvetették, a színészekkel embertelenül bántak. Egy törvény például úgy rendelkezett: mindenki, aki nyilvános színpadon a nép mulattatására szolgál, veszítse el polgári becsületét, éppen úgy, mint a gyalázatosán elbocsátott katona, a kerítő, a nyilvános tolvaj. csaló és rágalmazó. A színésznőt, aki Rómában először szerepelt, egyenlőnek tartották a tábori ringyóval, a színészt a bordélyház gazdájával. Rossz játékért, illetlen, vagy erkölcstelen életmódért megkorbácsolást, vagy megvesszőzést rótt ki a hatóság a színészre. A közönség pedig füttyel, dörömbö- léssel kikergette a színházból, kővel megdobálta, esetleg meg is korbácsolta. Színésszel vagy színész, színésznő fiával a se- nátoroknak még unokái, dédunokái sem köthettek érvényes házasságot, éppoly kevéssé színésznőkkel, vagy színészcsaládtól származó lányokkal. A férj, aki saját házában * egy színészt házasságtörésen ért feleségével, büntetlenül megölhette, éppen úgy, mint hasonló esetben rabszolgáját. Hogy mennyire becsülték a színészeket, az abból is kiderül, hogy számos előadás után követelték: a színésznő vegye le jelmezét és mutassa meg magát meztelenül a közönségnek. Természetesen, mint már említettem, voltak kiváltságos egyének, akiket a város megajándékozott, augursággal tüntettek ki, stb. Nagyobb értékű ajándékokat is adhattak színészeknek, ezt bizonyítja M. Aurelius rendelete, mely szerint a színésznek adott ajándék nem lehetett értékesebb 10 aranynál. Hogy egyes színészek milyen keresettségnek örvendtek, azt elárulja egy senatusi rendelet, mely a sena- toroknak megtiltja, hogy a histriokat házukban fölkeressék, vagy ezek társaságában mutatkozzanak. Természetes tehát, hogy ezzel a művészettel, amely a becstelenség foltját viselte, rendszerint csak rabszolgák vagy olyan országok szabad fiai foglalkoztak, ahol nem ismerték a római előítéleteket. (Folytatása köv.) 17
