Heves megyei aprónyomtatványok 23/R

£l&izó

A Mátra e szép, és szépre vágyó városa hagyományt teremtő lépésre szán- ta el magát, mikor meghívta erre a tárlatra szűkebb hazánk képzőművészeit, mellettük a megyéből, Gyöngyösről elszármazott alkotó művészeket: valljanak magukról, valljanak a szépet látni, és láttatni tanító titkaikról, tegyék részesévé élményükben a közönséget.

Egy régi, szép szokás támadt fel újra — hiszen hosszú éveken át ritkán, (vagy egyszer sem) találkozott a megyei közönség a közöttük élő, az ő életüket élő művészek alkotásaival. Pedig a festmények, a plasztikák —- miként erről tanúskodik e tárlat legtöbb alkotása — e szép földdarabban sarjadtak, az ország e kis vidékének tiszta levegője éltette, s érlelte és az itt élő emberek mindennapjai táplálták az élményt. Élményeiről szívesen beszél az ember. Ha hálás hallgatókra talál, elbeszélése egyre ragyogóbb, egyre színesebb lesz, egyre jobban feltárul, amit eddig céltalanul rejtegetni volt kénytelen — s egyre jobban, egyre tisztábban látja önmagát, ismeri fel hallgatósága értékein keresztül önmaga értékeit. A művész embernél még százszorosabban így van ez. Teremtő munkáját az apró felfedezések kísérik, s egyszercsak alkotássá áll össze egy érdekes világ, — s ezt a világot okvetlen meg kell mutatni: nézd, ilyennek latom én, ahol élsz, ahogy élsz, ahogy örülsz, vagy szenvedsz, s ahogy én élek, örülök, vagy szenvedek . . .

így lépnek most Gyöngyös közönsége elé a kiállító művészek. Nem egy életmű teljességét nyújtják — erre a hely sem tudna módot nyújtani, de maga a mindig teljességre törekvő művész is képtelen volna önmagáról „összefoglalót“' adni, míg azonosulni képes a szüntelenül megújhodó világgal. A kiállítók egy-egy gondolattal, vagy gondolatfüzérrel lépnek a közönség elé. Olyanok is, akik úttörői voltak több, mint húsz esztendővel ezelőtt megyénk képzőművészeti életének megteremtésében, olyanok is, akik az első szárnypróbálgatás élményeiről szeretnének mesélni. S olyanok is, akiket bár az évek már nem itt találnak, emlékeikről szívesen beszélnek, azokról az emlékekről, melyeket az értő kéz megfogalmazott a vásznon.

S hogy a művészek miként fogalmaznak? A szinte tematikus válogatás a kifejezési formák és módok, a színvilág és a vonalak, a harmónia egy tanulmányozni érdemes skáláját mutatja be. E sokoldalúság a publikum sokoldalúságának is függvénye, ahol a kifejezett érzelmi tartalom a rokon érzelmet keresi, vagy éppen megteremti, s nem az irányzatok fölötti, sokszor meddő vitára hívja fel a néző-partnert. Persze vitatkozni kell is, érdemes is. A látáskultúra, mely napjainkban más tennivalók mellett eléggé a háttérbe szorult, nagy szerepet játszik a társadalom új emberének megteremtésében, formálásában. A képzőművész e tan-