Heves megyei aprónyomtatványok 23/R
Régi szüretek Céhek után... ...„az egész népet mulattatá...” 4 gyöngyösi szüret rendjét és idejét mindenkor a város tanácsa állapította meg. Hogy ez feledésbe ne menjen, a változást időnként jegyzőkönyvekben rögzítették, hová feljegyezték évről évre a szüret megkezdésének napját is. 1715-ben például a „régi mód” felújítására kimondta a tanács, hogy október 14. és 15-én szüreteljenek a céhek és a birtokosok; a város lakói pedig 16-án a püspöki határtól a kertmegi dűlőig, 17. és 18- án a Nyúlhegyen, 19-én Sólymoson, 20-án Sáron és Szurdokon. A szüret napját és sorrendjét kidobolták, s azontúl, vasárnap a jegyző a városháza erkélyéről is kihirdette. Egyidejűleg értesítették a földesurakat is, tegyék meg intézkedésüket a dézsma és kilenced szedésére. A szüret idején éjjelre a város kapuit bezárták, lepe-- csételték, hogy napkelte előtt senki ki ne mehessen a tőkék közé. Annalesek jegyzik, hogy október 16-án, anno 1717, különös eset történt. A solymosi kapun ugyanis, a bírák szokott pecsétjén kívül, egy másik pecsétet is találtak. Nagy kutatás, nyomozás indult, ki követhette el a „bűnt”, s előre kimondták: ha tanácsbéli pecsételt, tüstént kizárják és még 40 forintot is fizet; ha valamely nemes a vétkes, eljárnak ellene a vármegyénél; ha pedig paraszt, háromsaor meg- vesszőzik. A nyomozás végül is azt derítette ki, hogy a lenyomat Vida Ignác uram, a volt városbíró pecsétjétől eredt, kinek is a pecsétet le kellett volna adnia a tisztújítás után. Vida uramhoz tüstént követet menesztettek a felhívással: tegyen tisztító esküt arra, hogy a pecsétet nem ő adta ki, s nem ő írt a városkapu papírjára új dátumot. A volt bíró készséggel megesküdött, s felmentették, de sokak gyanakvását az esküvés sem oszlatta el. Mig élt, mindig görbe szemmel mustrálták Vida Ignácot és ma sem tudjuk bizonyossággal, nem ő volt-e mégis, aki zavart akart kelteni a tanács lejáratásával. 1842-ből való egy másik feljegyzés. Az évben a szüretet október 15-re állapították meg, de a református egyház jóval korábban, már 6-án megszedette a szőlőjét. A bíró jó néhány emberrel a kálvinisták nyomába eredt, s el is fogták a szőlővel megrakott kocsit a Halpiacnál. A termést az is- pita udvarára vitték. A kocsit kísérő Lévai István, Batik János és Galváts István természetesen protestált a sérelmes eljárás miatt, s nyomdafestéket nem tűrő szavakkal átkozódtak. A kiabálásra összeszaladt tömeg a három embert kilökte a kapun, a szőlőt pedig kádakba taposva, leeresztették a pincébe, „a szegények javára”. A „Gyöngyösi szüret" rendezvénysorozatát mindenkor a színes, tarka felvonulás zárja be. Kevesen tudják, hogy ez a szokás a messze múltba, gazdag hagyományokra nyúlik vissza. Erről városunk szülötte, az író és szerkesztő Vahot Imre „Emlékiratai”-ban (1880) is olvashatunk: „Gyöngyös legeredetibb mulatsága volt az iparosok, a mesteremberek lakozása, midőn ... a különféle céhek ládáit ünnepélyes díszmenettel körülhordozták... Valódi álarcos díszmenet, álarcos utcai bál volt ez, mely nem zárt körre szorítkozott, hanem az egész népet mulattatá ...” Szőlő a címerben Vahot Imre szerkesztő úr emlékirataiból idézünk: „Gyöngyösön születtem a legeredetibb sajátságokkal bíró, tősgyökeres magyarságú, műveltebb palóc népfaj között, mely amennyire szeret és bír is dolgozni, különösen szőlőt mívelni, kapálni, annyira kedveli a mulatságot, dalt, táncot, bort, szerelmet, barátságot, lakmáro- zást, s tele van költői hajlammal, élvekkel és tréfákkal”. Gyöngyös legősibb településeink közé tartozik, s valóban, szőlő- és borkultúrája sem koraibb keletű. Valaha összefüggő, hatalmas erdőségek borították erre a tájat. S ahogy a település terjeszkedett, úgy kisebbedéit, zsugorodott az erdő. Az irtásokon már a XI. században meghonosodott a szőlő, s Mátyás korában az egész Mátraalját tőkeerdők hálózták be. A város régi címerének szőlőfürtje is azt mutatja, hogy a bortermelés volt a gyöngyösiek múltbeli gyarapodásának. fejlődésének fő forrása. Evlia Cselebi, a nagy török utazó, 1664-ben járt erre, s megízlelve a tüzes nedűket, nem győzött áradozni róluk: „Gyöngyös borának nincs párja sem Arábiában, sem Andzsemországban, csak a Tenedos szigeti hasonló hozzá. Rózsaszínű zafírhoz hasonló sárga borai vannak. melyeket hosszú nyakú edényekben kínálnak megízlelés végett”. A gyöngyösiek nemcsak megtermelték, de maguk is adták el boraikat. Beszekerezték az országot, élelmesen kihasználva azt a jogukat, hogy saját termésű boraikat vám- és adómentesen árulhatták mindenütt. És nemcsak belföldön árultak, de legkorábban bekapcsolódtak a nemzetközi borkereskedelembe is. Mottó: c 4 hoc ős illúzió az egyedüli paradicsom, ameltjhől nem űzetünk ki soha. A szőlőnek, s termékének, a bornak irodalmához semmi nem hasonlítható. Aszóid és a bor — kimeríthetetlen, végtelen forrás. Gondolatok, sziporkák, szellemes strófák őrzik a gyöngyösi bor „emlékét” is, ezekből nyújtunk át parányi színes csokrot. * A gyöngyösi születésű fiatal novellista, Galambos Lajos például e sorokat írta: NOVELLA HELYETT: Rágyújtok egy cigarettára, s mélyedbe nézek vén pohár. Te már sok lennél nékem mára, elég lenne most egy víg cigány. Egy víg cigány kellene mostan, füstös képű, lángoló legény, aki elmuzsikálná hosszan hálánkat a bor-szer elemér. Gyöngyösön, két sor hordó között és két pohár mellett írta nem is oly rég BARANYI FERENC: BALLADA Péter bácsi borairól Mert Péter bácsi lángvörös borától lett ez a díszes társaság botor, már mindünknek agyára ment a mámor, csöpp elménket felforgató a bor, Mind azt teszi, amihez sose értett: Váci dalol, Baranyi verset ír; Szakonyi meg balett-ritmusra lépked — Péter bátyánk, borod sebünkre ír! Galambos Lajcsi úgy mélyed magába, mint akinek nem jutott krumpliföld, fehérvérűség átkos nyavalyája a fehér bortúl megrohanta őt, s a gyöngyösi derék tanári karnak minden tagja hordóra dőlve sír — de mindahányon még inni akarnak — Péter bátyánk, borod sebünkre ír! Ajánlás: Bátyánk, a banda már totál kikészült, Nagyobb része hazamenni sem bír, Borod hatása soha el nem évül, Péter bátyánk, borod sebünkre ír! ★ Azt sem nehéz megfejteni, hogy ezen az estén kik voltak együtt a hangulatos pince mélyén. ... és rajtuk kívül — Villon szelleme. Poharazgatott Gyöngyösön a nemrég elhunyt író, Tamási Áron is, akinek ízes stílusát híven tükrözik azok a megjegyzései, amikkel fogadta a kínált borokat, a gyertya lángjának fényéhez emelve a csillogó iltalt a pince mélyén: A Tramini ... mint egy nagy szellemű ember a halála előtt. A Leányka... mint egy tizennyolc éves kislány a nászéjszakája alkalmával. A Homburgi muskotály ... Ha fiatalember lennék, ezzel házasodnék össze. Ez is megpróbálja az embert, de a Tramini mellett nem lehetne kibírni. Az előbbi hűséges, de emez bestia. Borvélemény ÁDÁM ÉS ÉVÁTÓL „Bennem örökös harc dúL A gyomrom azt mondja: igyák, az eszem azt mondja: ne igyák. De az eszem okosabb a gyomromnál, az okosabb pedig enged, tehát iszom”. ★ A sok-sok látogató közül is figyelmet érdemel színművészetünk két jeles egyénisége, akik szintén feljegyezték hangulatukat poharazgatás közben. Íme: Most érzem csak igazán, Ah, élni-élni, mily édes, mily szép. Az ÉVA: Lukács Margit Az idézetre mi egyéb lehetett volna a válasz: És én ezt már milyen régen tudom. Azóta járok ide szakadatlan. Az ÁDÁM: Bessenyei Ferenc Nehéz vitatni, hogy a zamatos bor hatására hányszor születtek már emlékezetes sorok. A felszabadult jókedv örömét olvashatjuk ki Bor- báth Károly egyetemi tanár (Kolozsvár) verséből, ami néhány évvel ezelőtti gyöngyösi látogatását őrzi. (Furcsa véletlen, hogy nevének első szótagja mennyire stílusosan kapcsolódik a témához.) Én az Úristentől most csak azt kívánom, Fúljak egy hordóba, az legyen halálom. Húsz-akós nagy hordó borral legyen tele, Ha vesztemet érzem, abba ülök bele. Kitátom a szám, dűl a jó bor belé, Ha meghaltam, lelkem az ég felé. . Angyalok visznek fel a mennybe, mint dukál, Szent Péter pedig a kapuban szalutál. Uram, ezt a jó borivót vegyed kegyelmedbe, Életében a vizet, csizmáján sem tűrte. ' SÁRHEGY, valamikor szőlőhegy Ha van valami, ami emlékeztet a nagy filoxérajár- ványra, akkor az a Sárhegy. Ez a kúp alakú hegy úgy hozzátartozik Gyöngyös képéhez, hogy nincs emléklap, amely ne mutatná a meredek hátú hegyet. A múlt század végén szőlő borította az egész hegyoldalt. A régi emberek most is úgy emlegetik a Sárhegyet, mint azt a helyet, ahol a legjobb szőlő termett, amiből a legzamatosabb bort készítették a gyöngyösiek. Aztán jött a vész, elpusztult minden. Egyik napról a másikra koldusbotra jutott minden gazda, akinek itt volt szőlője. A teraszos művelés nyomai még ma is megtalálhatók. A második világháborút megelőző években újra betelepítettek itt tíz holdnyi területet. Gyümölcsfák tarkították a tőkék sorait. Jó tesmést adott az újonnan eldugott vessző, tőkévé érve. A háború pusztította el másodszor a sárhegyi szőlőskertet. Azóta dudva, gyom nőtte be a tőkék sorait, a víz mosta le a termőföldet a teraszokról. Néhány mandulafa lepi meg gyümölcsével az erre vetődő fiatalokat ősz idején, és egy-két elárvult szőlőtőke, amely ösz- szevissza nő a gaz között Azt mondják a gyöngyösiek, lesz még szép szőlő a Sárhegyen. ¥ ADÁSI AT — A MÚZEUMIAM A „Gyöngyösi szüret” programjához kapcsolódóan, az 1971-es Vadászati Világ- kiállítás előzeteséként — vadászati kiállításra kerül sor a Mátra Múzeumban. A kiállítás tömör összefoglalót ad a Bükk és Mátra-vidék vadászati emlékeiből, sokrétű, színes, s mondhatni eleven képekben1 mutatja be a hegység és sík vidék állatvilágát, a vadászható vadfajokat, a szárnyas és szőrmés ragadozókat, a megye vadásztársaságainak vadgazdálkodási tevékenységét. Három nagy diorámában láthatjuk a Tisza-vidék, kiterjedt vizeink gazdag madáréletét, récékkel, hidakkal, gémfélékkel, lilékkel, cankókkal stb; a sík vidéki mezőgazdasági területek érdekes világát, a túzoktól kezdve legismertebb vadjainkkal, a fogollyal, fácánnal, nyúllal stb. Külön diorámát kapnak nagyvadjaink: szarvas, őz, muflon, vaddisznó. És láthatjuk ugyanakkor a természetileg védett, hasznos és káros ragadozókat, természetes környezetükben. A kiállítást rengeteg le- letamyag, tárgyi emlékek, fotók, rajzok, grafikonok és makettek egészítik ki. A vadászat mostohán kezelt, sokszor eltitkolt, alig emlegetett ága — a népies vadfogás is helyet kap a kiállítás anyagában. A végtelen gazdag, leleményességében páratlan, eredményes módszerek bemutatása nemcsak a látogatóknak, de mai vadászatunknak is sokat szolgál. A kiállítás egyben megfogalmazott felhívás is mindenkihez: gyűjtsük a régi emlékeket, segítsük tejesebbé tenni a magyar vadászat történetét. A vadászati kiállítás szeptember 14-én nyílik, s a múzeumi hónapban' is, október végéig láthatják az érdeklődők Tury kapitány halálos tréfája Török és magyar főtisztek gyűltek ösz- sze tanácskozásra Gyöngyösön. 1549-ben, hogy közös kérdésekről tárgyaljanak. A tanácskozást — jó magyar szokás szerint — nagy lakoma követte, s az ízes falatokkal roskadásig megterített asztalokról nem hiányoztak a hosszú nyakú edényekben kínált „rózsaszínű zafírhoz hasonló sárga borok” sem. Jóllehet, a Korán tiltja, a törökök sem húzódoztak a borivástól, kedvvel ízlelgették a gyöngyösi szőlőhegyek levét. Nem csoda, hogy sok török az asztal alá került. Egy Juszuf nevezetű tiszt igen tartotta magát, pedig már ő is jócskán becsiccsantott. Tury György kapitány, vitéz urunk, meg akarva tréfálni Juszufot, kopját adott a kezébe, mutassa meg, tud-e bánni vele. A berúgott török földobta a kopját, de nem tudta elkapni, a fegyver a hasába fúródott, s a szerencsétlen szörnyű kínhalállal kiszenvedett. A hatvani törökök, hogy megbosszulják tisztük ily nevetséges elvesztését, ez eset miatt többször is kellemetlenkedtek a város lakosságának. Gyöngyösi találós kérdések Hol van az a hordó, amelyben laknak, berendezték bútorral, a tetejére még tévéantennát is szereltek? f'3ivu^rri-zsauaöoia qatzaaau sí ja 'iivuzvii ißaatay tv nop^vív topioy sopnay zvzs qqqt ißaj. üßa ßvsvpzvo iiuvuy iqizsowop—sofißuqilo V 'TpaotsVS V) Merre található az a hordó, amelyet a szíves házigazda a legkedvesebb vendégek fogadására szokott használni? Itt, a hordó belsejében egy kecskelábú asztal, gyalulat- lan székek, gyertyafény a kiegészítő kellék. A bor pedig egyenesen a lopóból spriccel a pohárba. (,'xoq ZSSO.L tayai sí tuau })0 ‘spivipvßofßapuaa v uaü\i loyv S3 'laaapaiüßvN uaqmazs ‘zoii\vu -oapnof nuívzs sv-£ v lazqn ‘uadaiai-vuou ozouvt zoybvsvpzvö \mv\iv zv uajuizs)
