Heves megyei aprónyomtatványok 23/N
DOBOG BÉLA; MEZTELEN FÁJDALOM A Felsö-Csereliát dombjai közölt megbúvó kis faluban, Becskeházán született 1954. június 9-én, igaz néptanító második gyermekeként. Itt végzi az általános iskola első osztályát, majd Szendröben folytatja, ahova édesapját áthelyezték. A középiskolát Miskolcon a Kossuth Gimnáziumban kezdi, majd a Földes Ferenc Gimnáziumban fejezi be. 1974-ben az Egri Tanárképző Főiskolára keríti. A barokk varos meghatározó szerepet játszik élete alakulásában. Vezető egyéniség, a Kréta nevű diáklapot szerkeszti, melyhez baráti és irodalmi köre kötődik. Itt jelennek meg első versei. Főiskolás meg, amikor 1977- től a Miskolci Rádió külsős munkatársa, újságíró gyakornok lesz. 1978-ban magyartörténelem szakos diplomát kap Egerben. Megnősül, két leánygyennekük születik. A Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának rádiós munkatársa lesz. írásai a Napjainkban, a Hevesi Szemlében jelennek meg, a Kelet irodalmi alkotócsoportjának tagja Jónevű újságíróvá válik. Az Útrahívás címmel Egerben 1980-ban megjelenő Heves megyei fiatal művészek antológiájának a társszerzője. Szemléletében a szülői örökség, a Cdu közösségi morálja tudatot, magatartást alakító tényező... A finom, találó megfigyelés, nyelvi megformálás az erénye. A szívben, idegekben őrzött falu és a felnőttként átélt városi élmény kettőse élteti benne a költőt”—úja róla a kötet utószavában Cs. Varga István. 1984 augusztusában pián bírta a megkötözött fuldoklást tovább, költő és tanár létére a kenyerét jelentő irányított újságíróskodást, és légszomjában világnak vetette magát” (Csepelyi Rudolf) — Kanadába megy, disszidál. Mit talált, mire ment odakinn? Hazátkiáltok címmel 1987-ben kötete jelenik meg Fáy István szerkesztésében. 117 verset publikál az időközben a Kanadai írószövetség tagjai sorába felvett költő, melyek közül tíz verset e kötetében is hozunk. ,Költőnk elment — kitántorgott? — egész az Atlanti Óceán túlpartjára, hogy felfedezze magának (és nekünk) az odahagyott kis hazát: az abaúji-borsodi dombokat, ahol nagyapja nyugszik, a kiürülő apró falvakat... Civilizált barbárságot talált és dennesztő magányt., tájképei hazaiak. Fája az akác és a nyír, s azoknak is a töve, gyökere érdekli, amelyekkel az anyaföldbe kapaszkodnak. A honvágy versei ezek, egy elrontott életé.” — írja kötetéről, verseiről Horpácsi Sándor 1994-ben. Dobog Béla tíz év kinntartózkodás után hazatér 1994 júniusában. A szeretett édesapa betegsége hozza haza, aki egy hónappal később örökre itthagyja családját, s a, Jdes Bódva- völgyét”; űrt hagyva maga után Szendrő városában. Béla azóta is, leszámítva a kis sárospataki kitérőt, ott él a szendröi várhegy oldalábarr, az elárvult botanikus kert övezte Dobog- házban elözvegyült édesanyjával. Időközben elvált, lányai felnőttek, ő rehabilitált nyugdíjas. „Egy szál magyar az idegen tengerben elveszettnek érezte magát. Jobbat nem talált ott sem, csak mást Ezért lrazta haza a szíve a már ismert nyomorúságba, mert itt otthonos, ez az övé, a miénk!” (Horpácsi Sándor) Görcsei nehezen oldódttak. Verseiben sűrűn szerepel a halál. Szeretteié és a sajátja Versei csupa nosztalgia, csupa fájdalom. Magyar nem élhet egyedül a világban — írja egyik versében, mert igazán egyedül is csak itthon lehetünk. Újabb kötete, a Meztelen fajdalom verseit veheti kezébe az olvasó. Döntse el: Dobog Béla versekbe szedett mondanivalója, a család iránti tiszteletből segített támogatók által kötetbe rendezve, kiadva, érdekli-e és mennyire? LLL 32
