Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

hítse és elhordozhatóvá tegye a nagy tehetségű, de szerencsétlen kálvinista lelkésznek fogházbüntetését. Gondoskodott arról, hogy szégyene és lelki fájdalmai mellett állásának legalább némileg megfelelő bánásmódban részesíttessék szomorú helyzetében. Ezt maga Poóts András hálás szívvel ismeri el, s ebbéli hálájának ad kifejezést két ilyen című, a börtönben írt költeményében: Ad Excellentissimum Comitatum et Episcopum ligno sectili gratiose submisso me focillantem és A tüzelőfának megköszönése Ő Excellentiájának.”

A biográfus közleményében két versről beszél, valójában azonban a költő egyetlen köszönőverset írt a főpapnak, amelyben hálálkodott azért, hogy pártfogója fát biztosított cellája fűtéséhez, s könyveket adott irodalmi munkássága folytatásához.<9)

Mitrovics életrajzában csak futólag tett említést arról, hogy 1785. május 10-én a költő levelet intézett a főpaphoz, amelyben segítségét kérte az ítélet eltörléséhez. Arról azonban nem tett említést, hogy Esterházy csak 1786-ban válaszolt levelére, amelyből kitűnik, hogy nem adott segít séget.íl0'

A költő Esterházy püspök iránta tanúsított jóságát évek múlva ismét kamatoztatni akarta. Ezt bizonyítja, hogy 1795-ben bodrogkeresztúri lelkész korában két levelet intézett támogatójához. Ennek hátterében a helybeli módos zsidóasszony fiatal leányával kialakult, s botrányossá váló szerelmi kapcsolata állott, amelynek következtében elvesztette állását 1794-ben.(11)

A költő az első levelet 1795. augusztus 17-én intézte a püspökhöz. Mitrovics sokszor idézett életrajzában csak a lelkész új állás iránti kérelmét emelte ki. A levél azonban más fontos adatokat is tartalmaz a papköltő életpályájára vonatkozóan. Már a levél elején a következő érdekes sorokat olvashatjuk: „Kegyelmes Atyám! A ki engemet még ifjúságomba méltóztatott maga Juhai közzé hívogatni; és eddig, tudom, hogy sok Kegyelmeivel meg téttetett volna: Az ifjúi vakmerőség, — infantia et educationis praejudicia — (gyerekség és nevelés iránti előítélet — Sz. K.) ezt a Kegyelmet velem hátra vetették, ellenben ezen fej és láb nélkül való Sectát velem többre betsültették. De nem tsuda, mert a tormába termett féregnek mi édesebb annál.”

Az idézett szövegrész azt bizonyítja, hogy már Esterházy ifjú korában igyekezett megnyerni a költőt a katolikus vallásnak, de ő nem állt kötélnek.

Levelének következő soraiban megemlítette, hogy egyik korábbi iskolatársa, Bályi Patai József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és mások már felvetették neki, hogy új állást keressen. Felvetette a püspöknek, segítse elő, hogy gróf Asperemont szerencsi birtokán juttassa álláshoz. Kéréséhez hozzáfűzte, hogy „nagyot nem kérek,

5