Heves megyei aprónyomtatványok 23/N
Móricz Zsigmondi LÉGY ]Ó MINDHALÁLIG Móricz Zsigmond mint útkereső újságíró a gyermekirodalomban próbálkozik. A cseh kiadáshoz írt előszavában írja: „Egy kicsit biográfia, de igen nagy mértékben a gyermeki lélek tragédiája a könyv. A gyermek a felnőttben magánál különb lényeket sejt. A felnőtt elbukik a gyermeki lélek előtt, mint értelmetlen lény. Mérhetetlen szenvedés az érzékeny gyermeki szív sorsa". (Cs. Nagy István) Mikor megyünk a kollégiumba... - kérdezte egy este a bátyja váratlanul - órára? - tette hozzá szelíden. Misi lesütötte a szemét, igen halkan mondta:- Soha. Soká hallgattak. A tűz világított, s kint a kis gőzös tutult.- Akkor mi lesz belőled? - kérdezte a bátyja egészen halkan. Misi sokáig hallgatott, nem merte kimondani, ami a szívén volt, csak lesütötte a fejét.- Hát mi akarsz lenni édes kisfiam? - kérdezte a bátyja újra. Misi hirtelen azt mondta:- Az emberiség tanítója. Újra hallgattak soká.-Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!...-szólt a bátyja. Misi elszégyellte magát, hiszen akarőtanulni, nem istanulni: tudni! Tudni akaró': mindent, amit ember tud, s megrémült, hogy most elárulja magát, a titkot, amit senki se tud, még ő maga sem akar önmaga előtt sem tisztázni... amit senkinek sem tudna megmondani, talán csak az édesanyjának, hogy: „költő"...-Én úgy gondolom, legjobb lesz, ha eljössz abba az iskolába, ahol én tanítok, és ott majd tanulsz, odáig, amíg mind megismered a declinatiokat és conjugatiokat és mindent, amit mások tudnak, hogy te is tovább taníthass másokat. Soká csendben ültek. Misi csendben sírt és boldog volt, örült, hogy így lesz...- Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget? Misi lopva nézte, nézte a bátyját, újra könny öntötte el a szemét, s összekuporodott, mint egy kis giliszta, s egészen halkan és egész csendesen azt rebegte:- Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig..." (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig)
