Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

EZREDFORDULÓS SZÍNHÁZI IDEÁLOM- avagy:

a valóság talaján is van remény (kiemelés egy pályázat pontjaiból)

A Harlekin Bábszínház társulatát több mint 10 éve ismerem, számos esetben rendeztem náluk előadást, és közös produkcióban is játszottam velük. Tehetséges, fantáziadús és szakmai alázatból jelesre vizsgázó színészekkel dolgozhattam, minden produkciójukban messzemenő igényességgel játszottak.

A virtuóz csillogás alatt azonban mára alapos kifáradás fedezhető fel, a frissítés és a társulat megsegítése elodázhatatlan feladat volt. A becsülendő tényezők elismerésén és megtartásán túl újra kell fogalmazni a jövőteremtó' elemeket is. Ennek alapján a modern kor igényeit és követelményeit szem előtt tartva a sok sikert magáénak tudó, hagyományos bábszínházi formula tükrének lefejtésével újat kell teremteni, ha úgy tetszik: ellenkező akaratú művészek kiharcolásával is. Mindennek forrása a nyers valóság figyelembevétele. A tiszta erkölcsiség megtartása a fiatal generációt ily módon érdekeltté teszi a művészet befogadására. Ennek eszköze pedig az önkifejezés támogatása, a videós világ torz kinövéseinek lenyesése és célszerű használata. így úrrá lehetünk akkor is rosszkedvűnkön, boldogtalanságunkon, ha a termet elhagyják.

Színházterápia? Talán igen. Csigahéjából ki kell bújni, a kényelmes megoldások mellett a kényelmetlenebb feladatot is vállalniuk kell a művelődési intézményeknek. Nem lehetnek példák és mérvadók a felelősség alól menekülő értelmiségiek, és az újra hangosan daloló udvari költők. Az értékek őrzése a színházaknak is feladata, ahogy a múzeumoké, a kiállítótermeké... A színházé még valami más is: a felelősség felvállalása, nevelés, példaadás - a maga eszközeivel és lehetőségeivel. De a gyermekek realitásérzékét nem bújtathatjuk csak mesékbe, mert a világ úgy kívánja. Szükségük van hitünkre, és nekünk szükségünk van az ő hitükre, hogy a világ általunk változik, s a lelkünk kivetítésével