Heves megyei aprónyomtatványok 23/K

Az Irgalmas rendi kórház története

A férfi kórház (gyógyszertár, rendház) létre hívásának szándékát Erdődy Gábor (1715- 1744) egri püspök 1726. október 8-án kelt alapító levelében veti papírra. A minaret melletti részen megvásárolja a szükséges telket, és alapítmányát az Irgalmas rendi szerzetesekre bízza.

1727. április 20-án kerül sor az alapkő ünnepélyes letételére, az épület tervezője Giovanni Battista Carlone. Néhány hónappal később, május 9-én III. Károly megerősíti az alapítást, így a jogi elismerés is megtörténik. Erdődy a püspöki palotában ideiglenes helyet ad a kórháznak, amely így 1727. augusztus 28-án megkezdi működését, majd novemberben ugyanitt a patika is megnyílik.

1728. december 27-én nagy ünnepléssel kerül sor az új épület átadására: a szerzetesek és a betegek birtokba veszik a déli szárnyat (itt kap helyet a patika, mely ablakon át a lakosságot is kiszolgálja); valamint a nyugati szárny már elkészült részét (itt helyezik el a kórtermet). 1730-ban befejezik a nyugati szárnyat; ezt követően a déli szárny folyosóját, valamint az akkori refektórium belső felületeit freskóval díszítik, - ezek később megsemmisülnek.

Az 1748-ban elkészülő északi szárnyba átköltözik a kórterem, (hossza 28 méter), s nagy átalakítást végeznek a nyugati szárnyon is. Az emeleten a szerzetesek kapnak helyet, a földszinten refektórium lesz a korábbi betegszobából. Aztán a refektórium, valamint a minaretre néző főbejárati homlokzat díszítése következik.

Barkóczy Ferenc (1744-1761) püspök hívására 1758-ban érkezik Egerbe Markltot Ferenc (17157-1792), aki nem csak orvosa e kórháznak, de 1769. november 25-től hat éven át e falak között is oktatja a Schola Medicinalis - az első magyar orvosi egyetem - hallgatóit, A megkezdett igen magas szintű oktatás és az alapító Eszterházy Károly (1761-1799) püspök minden erőfeszítése ellenére Mária Terézia végül is megtagadja az intézménytől az egyetemi rangot.

A kórházzal együtt kapják meg a szerzetesek a minaret mellett állott dzsámit is, amelyet 1841-ben Pyrker László (1826-1847) érsek engedélyével és támogatásával lebontanak, majd a kórház addig U alakú épületegyüttesét lezárják a klasszicista kápolnával, - létre hozva ezzel a rendházaknál szokásos zárt négyszögletes udvart, a quadrumot. Az építkezés során a kórház régi főbejárati homlokzata új, egyszerűbb formát kap, s a patikát ajtóval nyitják meg az utca felé.

Az északi szárnyhoz kapcsoltan új részleg épül (mai Kardiológia, Onkológia...), ez 1895-ben kezdi meg működését. 1907-ben elkészül a déli szárnyhoz kapcsoltan épülő, mai Markhot utcai szárny. Az új épület nyugati (patak menti) szárnyát az 1944-es bombatámadás megsemmisíti. Ezt 1947-48-ban felépítik, s újabb fejlesztéseket terveznek.

A fejlesztésekre azonban csak az államosítást követően, a Vincés kórházzal történt egyesítés után, az 1960-as években kezdődött un. nagyrekonstrukció megvalósulásának keretében került sor.

A Vincés rendi kórház története

A 91 éves török uralom 1687-ben ért véget Egerben, s már 1690-ben “öreg és szegény polgárok házát ”-ról szól a krónika. Három lakóház és egy török mecset adott neki helyet. Az épületek a mai Kováts János (Ispotály) utca és a Széchenyi (Hosszú) utca által alkotott sarokrészen voltak, a szegényház a város kezelésében állt.

1731-ben Komáromy János kanonok (“más jótevők részvételével’’) a mecset helyén megépítteti a Szent Anna kápolnát, s alapítványt tesz a “szegény betegek kórháza részére ’’ is. Ebből az alapítványi pénzből a szegényház (hiszen valójában ekkor még nem kórház!), az északi oldalról tovább épül a kápolnáig.

Többen tesznek kisebb-nagyobb alapítványt a szegényház javára, ezeket Fuchs érsek (1804-1807) jelentős adománnyal növeli meg és megalapítja az egri szegények szervezett intézetét. 1829-ben Kováts János általános örökösének teszi meg az intézményt. 1834-ben bekövetkezett halála után az alapítványi pénzből a városi tanács megvásárolja a Szent Anna templomtól délre fekvő földszintes épületet, amelyre 1844-ben (majd az 1960-as években újból) emeletet húznak. Ez a mai rendház épület. Az adományokon kívül a megélhetés csekély forrását jelentették azok a büntetési összegek, melyeket a városi tanács a rendbontókkal a szegényház javára rendelt befizetni. A ház vezetését egy e célra alakult bizottság végezte, mely egyházi és világi tagokból állt, “Szolgálatára pedig két fizetéses koldúsbíró állott. ”

Bartakovics érsek többször szorgalmazza a szegényháznak kórházzá történő átalakítását. Végül is a meglévő alapítványi pénzeket egyesítik, elkészülnek a szükséges építési munkálatok, és 1858. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között adják át az 50 ágyas szegényházat és a 15 ágyas női kórházat a Grácz-ból érkezett Vincés nővéreknek, “szürke nénéknek ”. Az intézmény neve “Alapítványi női kórház " lesz, s ekkortól már valóban KÓRHÁZ.

A nővérek elmebetegeket is ápolnak, az ezen tevékenység után kapott állami juttatás komoly bevétel volt. 1884-ben épül az első “tébolyda ”, majd ezt újabb, más építkezések is követik.

1934-ben kerül jogilag a nővérek tulajdonába az ingatlan, ekkor kapja a Szent Vince Kórház nevet. 1936-ban a Komáromy-féle szárny helyén új kórházi szárny épül, valamint kiszolgáló részek (mosoda, konyha stb.) létesítésével bővül a kórház.

A háború során a telken lévő nagy alapterületű pincékben működik a kórház, és a bombatámadást szenvedett Irgalmas kórház betegeinek nagy részét is itt helyezik el. A Szent Vince kórház épületei csak kis mértékben károsodnak, ezeket a nővérek kijavítják, s új fejlesztéseket terveznek. Ezek a tervek itt sem valósulnak meg, az Irgalmas kórházzal egyesített intézmény új elvek szerint kezd el növekedni.