Heves megyei aprónyomtatványok 22/G
„Aküzdelem a titánok álma, az ormon áll a Küzdelemnek Véget Vető.” „Ők, a félistenek tehát nem egy mítosz büszke és kopott tartozékai, hanem mindig jelen intenzitások, létünk esztétikumának elvámolatlan emanációi, nemes fattyai egy a mai napig rejtegetett, ezért már mindenki által elfeledett isten-királynak. Összerakható testrészek ők, hogy számunkra könnyebb legyen a kirakósdi, amikor mégis feltaláljuk bennük az emberit, azt a gesztust, ahogy saját kezeikkel segítenek önmaguk összeállításában, hisz ők saját kezeikkel festették meg saját arcaikat, mielőtt saját arcaikkal elfordultak volna saját kezeiktől, meghagyván azokat a teremtőerő legegyértelműbb és egyben legnemesebb munkaeszközének. Mindeközben, ezen arcok és ezen kezek között valahol, valamilyen láthatatlan test lüktet, s mintha e testek mi volnánk, akik e pillanatban is keresik a hiányt arc és kéz között, azt a hiányt, ami nincs, mert ugyanebben a pillanatban kitöltődik kíváncsian kutató tekintetekkel, az értetlenek és rádöbbenők őszinte és kevésbé őszinte szándékával, azzal az energiával, amitől életre kel az arc és kéz közötti életrész a meztelen falon vagy a kinti utca egy darab homályában, amitől megszületik a törzs, a mindent cipelő középszer, benne a gerinccel, a szívvel, a meszes csontokkal s az izom-évgyűrűk egyre táguló birodalmával, mely e képeken csupán a szemlélőben van jelen, számítva az ő meglátásának, mint a kép igazi megszületésének atyai felvállalására, hisz csak így röppenhet magasba a metafora, a kimondatlanság szent kételye, a mindent magábafoglaló, mégis hazátlan és házatlan desztináció, ahol a megnevezetlen utcákon és tereken helytelenkedő szellememlékek korokat, várakat, hősöket, pórokat zabáivá temetik lankadó gyászuk szürkeségét és barnaságát, helyet adva hites, az időt értőn csepegtető utánagondolásoknak, hogy vajon mivé is tették őket a történet helyett történelmi drámának nevezett, agyukban szikrázó, szinapszisszerü, fémforgácsokból összetákolt installációk, melyek legkorábban akkor láttak napvilágot, amikor az első tudatos ember felnyitotta a szemét, s megállapította, hogy nem azt látja ami van, hanem az van, amit lát, így hát azzá lettek ők, félistenek, amivé lenniük kellett ahhoz, hogy most, mi, előttük állva, úgy gondoljunk elveszített időnkre, ahogy egy bálban véletlenül ottfelejtett bűvészkesztyűnkre, és farsangi maszkunkra gondolunk.” A Művészetek Háza tisztelettel meghívja Önt és partnerét VEREBES GYÖRGY festőművész 2008. május 3-án, szombaton 17 órakor a Templom Galériában (Eger, Trinitárius u. 1.) tartandó kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja Verebes Ernő író, zeneszerző Közreműködik Sóti Lenke (fuvola) Elhangzik: Verebes Ernő: Petrarca álma A kiállítás 2008. május 28-ig látogatható hétfő kivételével naponta 12-18 óra között. /Verebes Ernő: Alvó titánok {merengés)!
