Heves megyei aprónyomtatványok 21/ZB
Május 30-án az Ady Endre Városi Könyvtárban 16 órától VERSMONDÓ VERSENY a Tiszatáj c. folyóiratban megjelent versekből. 19 órától TISZATÄJ est Vendégeink: Vörös László főszerkesztő Annus József főszerkesztő-helyettes Olasz Sándor szerkesztő Csoóri Sándor költő Bevezetőt mond: dr. Cs. Varga István irodalomtörténész Közreműködnek: Az Állami Zeneiskola művésztanárai, Monori Zoltán és a TIT irodalombarátok köre. Június 3-án 14 órától az Üjhatvani Fiókkönyvtárban és a Gyermekkönyvtárban Gyermekolvasóink az Élet és Tudomány szerkesztőségével találkoznak. Június 4-én 19.30 órakor az Üjhatvani Fiókkönyvtárban ÍRÓ—OLVASÓ TALÁLKOZÓ Vendégünk: , László Anna író A kiállítást a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának archívumából úgy válogattuk össze, hogy az itt bemutatásra kerülő kisplasztikák átfogóan reprezentálják a fiatal szobrász generáció törekvéseit. A Stúdió az országban élő, 35 éven aluli képzőművészeket tömörítő szervezet. A mintegy 300 tagot számláló intézmény egyik igen fontos feladata, hogy vándoranyagából szervezett kiállításokkal a legfrissebb művészeti eredményekről adjon számot az érdeklődő tárlatlátogatóknak. Vándor any agunk minden évben 10—15 műtárggyal bővül, mégpedig azokkal, amelyek az adott éves nagy Stúdió kiállításon a legjobbaknak bizonyulnak. Az itt bemutatásra kerülő anyag az elmúlt 8 évben került a Stúdió tulajdonába, s ezért van olyan művész, aki itt ugyan kiállít, de ma már nem tagja Stúdiónknak, mivel a korhatár elérésével el kellett búcsúznia szervezetünktől. Másrészről kitűnő szobrászaink vannak, akiknek munkái közül még nem sikerült az archívumunk számára vásárolni. A kép tehát, melyet e kiállítás ad, nem a Stúdió szobrászatét mutatja, hanem a 70-es évek magyar szobrászaténak egy jelentős részét. Az anyag világosan mutatja, hogy a mai magyai; szobrászat sokkal inkább kötődik a realitáshoz, mint a képzőművészet két másik műfaja, a festészet és a grafika. Egyedül Farkas Adám képviseli a non-figuratív plasztikákat alkotókat. A többiek valamennyien figurális kompozóciót vonultatnak fel (habár például Eskulits Tamás ma már inkább a pop art, vagy az akció híve), bár itt is megfigyelhetjük az absztrakció több fokozatát. (Janzer portréhű Madácha és Marosits Felszabadulása közé húzva meg az ívet.) Megtalálhatjuk az egyszerű zsénert (Lisztes István: Ünnep- várás, Seregi József: Fiú babával), a szimbolikus töltetű jelenetezést (Gáti Gábor: Hajós) és a természeti látványt szobrászati problémává átíró alkotást (Mihály Gábor: Ló kompozíció). Samu Géza fa plasztikái az előzőektől teljesen külön állanak. Nem anyaguk miatt: szemléleti különbség választja el Samu Gézát a többiektől. Nevezetesen: számára a népművészet az ihlető és alapot szolgáltató formakincs. Ezzel szemben a többieknél a Főiskola útra bocsátó tanulságait — azaz a szobrászat műtörténeti hagyományait — érezzük elsősorban induló tételként. És hogy mennyire rugaszkodnak el az előképtől: ebben mutatkozik meg valamennyiük kvalitása. CHIKÁN BÁLINT \ Meghívó az Ünnepi Könyvhét Hatvan városi rendezvényeire eee Hatvan, 1980. május — június.
