Heves megyei aprónyomtatványok 21/T
PLOHN JÓZSEF ÖRÖKSÉGE A magyar századforduló, századelő nagy szellemi mozgását irodalom- és művészettörténetünk kellő figyelemben részesítette, megfelelő értékeléssel jórészt feldolgozta. Ismerjük Ady, Móricz és a Nyugat korszakmeghatározó tevékenységét, jelentőségét. Világos előttünk a másik nagy hegyvonulat, Bartók és Kodály népzenegyűjtésének, alkotói útjának helye, határainkon túl terjedő súlya, példamutatása is. Közkinccsé váltak már Tornyai, Koszta és társaik, az alföldi realisták a parasztságért drámai hevülettel vászonra tett ecsetvonásai és más oldalról szintén a kor mozgásához tartozó Nyolcak, aktivisták a Nyugathoz hasonló új idők új látását hozó művészete is képzőművészeti kultúránk részévé vált. A kornak ez a nagyszerű, lelkesítő, társadalmi igazságtalanságot felszínre hozó és változtatni akaró légköre szélesebben éreztette hatását, mint ahogyan eddig gondoltuk, láttuk, így részben művész barátain, Tornyai János és Endre Béla festőművészeken át hatott egy mozgékony, élénk szellemű, nagy csokornyakkendős fiatalemberre, a Hódmezővásárhelyen 1870- ben született Plohn József fényképészmesterre is. Apja 1868-ban alapított műtermét vette át és a szokásos portrékon túl közel háromezer fény- képfelvételt készített elsősorban a nép életéről, a paraszti környezetről. Járta a tanyákat, cipelve nehéz masináját, és készítette szorgalmasan 13x18 és 18x24 cm-es üveglemezekre felvételeit. Önzetlen lelkesedéssel hitte, hogy komoly, nagy ügyet szolgál. Rakta egymás mellé a lemezeket, amelyeken lakó- és gazdasági épületek, mezőgazdasági munkák — szántás, vetés, aratás, nyomtatás, kenderáztatás — és ki tudná felsorolni, hogy mennyi tevékenység került megörökítésre. Nem kerülte el azonban figyelmét a fazekasok munkája sem. Több mint félszáz felvételen láthatjuk a munkafolyamatot az agyagtaposástól, gyúrástól, a korongozáson, írókázáson át az égetésig és a piacra kerüléséig. Értékelte azonban a népi alkotó fantázia nagyszerű alkotásaiként a hímzett subadíszeket, a gyapjúhímzéses párnavégeket és a komoly színekkel festett bútorokat is. A város egy-egy részlete és az életkeretet adó szobabelsők képe is rákerült a fényérzékeny emulziós rétegre. A felsorolás természetesen nem lehet teljes, hiszen a magyar szabadságharc tisztelete, szere- tete még arra is ösztönözte, hogy 1902-ben 131 akkor még élő vásárhelyi 48-as honvédet állított fényképezőgépe lencséje elé. Sajnálatos, hogy a fényképeket Plohn József korában még nem tekintették igazi kordokumentumnak és művészetnek sem. így a fasiszta haláltáborban anélkül halt meg, hogy megérte Felelős kiadó: Moldvay Győző Borsodi Nyomda 1981 — 5457 — 300 volna élete nagy álmát, felvételei egy válogatott részének albumbeli megjelenését, kiadását. Plohn József nem volt néprajzos, a fotóművész kifejezés ellen is bizonyára tiltakozna, mégis határozott érzékkel választotta ki, látta meg és rögzítette a lényeget. A felvételek legtöbbje a századforduló idejében készült, mégis máig szóló forrást jelentenek a tudománynak és élményt nyújtanak mindazoknak, akik érdeklődnek népünk múltja, egykori élete, életkörülményei iránt. Özvegyétől a Tornyai János Múzeum 1951- ben megvásárolta az időközben 1635db-ra csökkent lemezeket. A magyar fotótörténet egyre gazdagodó irodalma és elsősorban a néprajztudomány érdeklődése a 70-es évek során ráirányította a figyelmet Plohn József munkásságára. Ennek keretében rendeztünk portréiból kiállítást 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában, és kapott teret, termet közel harmadfél- száz néprajzi felvétele a Néprajzi Múzeumban ez év nyarán. A Hatvani Galéria népünk kultúrája és ezen belül a népi kultúra szolgálatában végzett tevékenysége, célkitűzése körébe — úgy érzem — jól belefér és az egyéb művészeti ágakat kiegészítve teszi a kiállítások sorát gazdaggá Plohn József fotóinak most bemutatott válogatása. Dömötör János