Heves megyei aprónyomtatványok 21/SZ

BRITTEN: NÉGY TENGERI KÖZJÁTÉK A PETER GRIMES c. operából. Tételek: I. Virradat II. Vasárnap reggel III. Holdfény IV. Vihar Benjamin Britten első operáját, Peter Grimes című művét 1945-ben mutatták be Londonban. Az opera tör­ténete egyik angol tengerparti városka lakóinak életé­ről szól. „Operámban azoknak a férfiaknak és nőknek örök harcát igyekeztem kifejezésre juttatni, akiknek minden életmegnyilvánulását a tenger határozza meg.” A négy tengerkép a Peter Grimes négy zenekari elő­játékát, ill. közjátékát foglalja magában. A kompozí­ció a tengerről szól, annak minden szépségéről és kö­nyörtelenségéről. A muzsika eseménysora — progra- matikus jellege ellenére — mégis mindvégig a szigorú zenei szerkesztés szerves kereteibe illeszkedik. DOHNÁNYI ERNŐ: Gordonkaverseny, Op. 12. Dohnányi Ernő (1877—1960) világhírű magyar zongora- művész, karmester, zeneszerző és pedagógus volt. Zon­goraművészi tevékenysége mellett állandóan foglalkoz­tatta a zeneszerzés, muzsikája a német romantika nagy­mestereinek, elsősorban Brahms zenéjének hatása alatt állott. Kamarazenéje jelentős és általános feltűnést keltett, sok sikert hozott már a fiatal zeneszerzőnek. Bár távol állt Bartók és Kodály művészi célkitűzéseitől és zeneszerzői stílusától, mint karmester szívesen és gyakran vezényelte nagy kortársai műveit. A század első évtizedében, zeneszerzői munkásságának csúcs­pontján írta Gordonkaversenyét, amelynek muzsikája a nagy romantikus hagyományokat idézi. Ritkán hall­ható művét nagynevű kortársai gyakran játszották Európa jelentősebb városainak hangversenytermeiben. DEBUSSY: Fantázia zongorára és zenekarra. Debussy zongorára és zenekarra írott Fantáziája a fia­tal szerző egyre egyénibb hangon jelentkező alkotói korszakában íródott. A Wagner muzsika rajongója, az új francia irodalmi törekvések és a skandináv iroda­lom és zenekultúra tisztelője, az oroszországi felejthe­tetlen benyomások fiatal prófétája jelentős művet komponált Fantáziájában. Ebben, a szabadon kezelt zenekari kísérettel ellátott nagyméretű zongoradarab­ban már feltalálhatóbb a szerző későbbi törekvéseinek halvány vázlata, úgymint a szabadon szárnyaló zenei képzelet, a gazdagon árnyalt zenekari hangszerelés, a tovatűnő benyomások és látomások zenei kifejezése és szokatlan technikai nehézségeket támasztó zongorake­zelés. A méltatlanul háttérbe szorult, Debussy kései stílusára alig jellemző kompozíció dallam, harmonia, ritmus és hangszín-szépségei már sejtetik a mester nagy alkotói korszakának minden erényét. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom