Heves megyei aprónyomtatványok 21/SZ
GLUCK: IPHIGÉNIA AULISBAN — nyitány Gluck nyitányán — a görög tragédia nyomán — az egyéni sors és a közösségi érdek konfliktusa vonul végig. „Mily jellemzően és valószerűen személyesítette meg Gluck nyitányában zeneileg az ellentéteket!” — írja Wagner. Ez a kontraszt fejezi ki a zenemű világos klasszikus szerkezetében Euripides mélyen emberi tragédiájának eszmei magját. A nyitányt jelenlegi formájában Wagner átdolgozásában halljuk. Eredetileg a mű befejezetlen, az eredeti fogalmazásban beletorkollik az I. felvonás első áriájába. Wagner több hangszerrel kibővítette a zenekart és befejező részt szerkesztett a nyitányhoz önálló hangversenyelőadás céljára. Gluck operájának bemutatója 1774-ben volt Párizsban. PETROVICS EMIL: VERSENYMŰ FUVOLÁRA ÉS ZENEKARRA Petrovics Emil Fuvolaversenye 1957-ben készült el. A szerző a versenyműhöz viszonylag kis zenekart alkalmazott. Az I. tétel (Moderato) halkan kezdődik. A bevezető gondolat egyre gazdagabb hangszerelésben hangzik fel, majd a szólófüvola intonálja az első témát. E téma töredékei vezetnek át a második dallamhoz. A kidolgozásban főleg az első dallam fejlődik tovább, majd szabályos visszatérés után a fuvola virtuóz kadenciáját halljuk. Rövid, lendületes kóda fejezi be a tételt. A lassú rész (Andante) fejlődésének megszakíthatatlan folyamata a barokk mesterek fejlesztési technikáját idézi. Egyre növekszik a zene feszültsége, majd csúcspont után visszatér a kezdetben hallott zenei anyag. Megállás nélkül következik a zárótétel (Allegro mar- cato). Ritmikus zenekari bevezetés után a fuvoláé a táncos karakterű fő dallam. A melódiát a zenekar is átveszi, majd nagyívű dallamot hallunk előbb a zenekar, majd a szólista előadásában. A visszatérésre párbeszédes formában, a fuvola és az együttes felelgetéseként kerül sor. Középrészként a fő dallam egyik jellegzetes üteme fejlődik tovább, majd zenekari fugato jelzi a szabályos visszatérést, melyet frappáns kóda zár le. BEETHOVEN: III. („Eroica”) SZIMFÓNIA, Esz-dur, Op. 55. Beethoven egyik leghíresebb szimfonikus műve 1803— 4-ben készült, eredetileg Bonaparte tiszteletére. Beethoven lelkes republikánus volt, nagyra tartotta Bonapartét. Amikor az, 1804-ben császárrá kiáltatta ki magát, Beethoven dühösen leszakította a már kész szimfónia címlapját. Ekkor nyerte a szimfónia végleges, mai címét: „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének megünneplésére”. I. Allegro con brio, 3/4. Beethoven leghatalmasabb szimfóniatétele. Daliami tekintetben legszebb lírai témája szokatlan helyen, a tétel közepén születik meg. II. Gyászinduló, Adagio assai, 2/4. A szimfóniának leghíresebb, nagyhatású része, minden zenei sirató utói nem ért példaképe. 11
