Heves megyei aprónyomtatványok 21/SZ

śen illeszkedik az európai zene XX. századi nagymestereinek stílusába, hangvételébe. A Zongoravariációk 1930-ban íródtak, a művet a szerző mutatta be az Amerikai Zeneművész Szövetség New York-i hangversenyén 1931 januárjában. Ebben a periódusban a szerzőt az absztrakt zenei formák és zenei nyelv érdekelte, a kritika értékelte a magas színvonalú tudatossággal megszerkesztett formákat, a változatos ritmusokat, a műben megnyilvánuló lakonikus megfogalmazást, az átlátszó zenei szerkesztésmódot, az elmélyültségre valló zenei mondanivalót, a kifejezőeszközök gazdagságát és az új hangvételt. A sikeres zongoramű népszerűségét fokozta az a tény is, hogy a szerző 25 év múlva szimfonikus zenekarra hangszerelte a Zongoravariációkat.

LISZT: A FORRÁSNÁL

„A forrásnál” című zongoradarab a Vándorévek sorozatból való. Keletkezési időpontja valószínűleg 1835— 36. A darab természetfestése, harmóniavilága már az impresszionizmus felé mutat. Mottója eredetileg Schil- ler-idézet volt a vers ritmusát Liszt beleszőtte zenéjébe. Bevezető- és zárószakaszában impresszionisztikus effektusok érvényesülnek.

LISZT: E-DÜR PETRARCA-SZONETT.

Lisztnek az olasz reneszánsz emlékeivel való találkozásának megnyilatkozása a „Vándorévek” zongoraciklus Második évének valamennyi darabja. Közülük való a Petrarca 104. szonettje, a költő egyik szerelmi költeményére alkotott kompozíciója, mely eredetileg (1838 —9.) zongorakíséretes énekre keletkezett, s csak 1846 után zongoraszólóra.

LISZT: Mefisztó-keringő.

Liszt fantáziáját nem Goethe, hanem a magyar származású Lenau Faustja ihlette meg, amikor Mefisztó- keringőinek több változatát komponálta. Lenau Faustja rendkívül szubjektív, ördögibb és agyafúrtabb az előző nagy példaképhez képest. A rövid, tömör cselekmény és a jellemzés ereje világosan kirajzolódik Liszt zseniális zongoraművében. A kárhozatba akarja taszítani Faustot Mefisztó, aki elcsalja őt egy falusi mulatságba, amelynek forró, szenvedélyes táncforgatagában Faust megismerkedik egy lánnyal aki őt a kárhozatba taszítja. A zene pontosan visszaadja a cselekmény fordulatait, a zenében végig pontosan lehet hallani Mefisztó gúnyos kacagását. A modern zongoramuzsika egyik legzseniálisabb darabja a Mefisztó-keringő minden változata, merész, modulációk, szédületes szenvedélyek, tomboló ritmus-forgatag jellemzik Liszt muzsikájában Mefisztó alakját.

SCHUMANN: Szimfonikus etűdök, Op. 13.

Schumann egyik legnagyobb lélegzetű zongoraműve egyúttal művészetének tetőpontját is jelzi. A témára 12 variációt írt Schumann, amelyekben szabadon csa6