Heves megyei aprónyomtatványok 21/N
HATVANI GALÉRIA HAGYOMÁNY NÉLKÜL Horváth Mihály utca 10. HEGYI FLÓRIÁN népi fafaragó KIÁLLÍTÁSÁT 1980. május 24-én, szombaton délelőtt fél 11 órakor megnyitja Angeli József városi tanácselnök Közreműködik a Hatvani Népdalkor Nagyfej eő Ede vezetésével Hódmezővásárhelynek nincs gazdag fafaragó hagyománya. Ez érthető is, hiszen az Alföld e déli vidékén jól faragható fa csak elvétve, ritkán található. (Viszont éppen a bőségesen előforduló alakítható és égetés után formatartó agyag segítette elő, hogy a népi kerámia legnagyobb központjává fejlődött ez a város a XIX. század közepére.) Még a bútorokban is inkább a festettet, mint a faragottat kedvelték ezen a tájon. A faragott díszítés is legfeljebb néhány stilizált növénymintát jelentett. A faragás művészeti múltjában egyedül Markovics-Horváth munkássága kötődik a városhoz. Kis méretű, nemegyszer biblikus fogan- tatású szobrai műves, nyugodt, harmonikus kiképzése bensőséges lírát hordoznak. Ez a gazdagnak nem mondható előzmény is csak távoli kapcsolatban áll Hegyi Flóriánnak, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár munkásának faragásaival. A fafaragáshoz az indíttatást a véletlen adta: „Úgy kezdődött — mondja Hegyi Flórián —, hogy közel tíz évvel ezelőtt, amikor a Balaton mellett üdültünk, elveszett a borosüveg dugója és emiatt a feleségem nagyon dühös lett. A zsebbe nyúltam, elővettem a bicskát és engesztelésül egy faágból emberfejes dugót faragtam. Utána a kucsmás fej mellé még tartalékul egy kalapos fejet is csináltam". A fa később is engedelmeskedett az éles bicskának, a kéz pedig alakította Hegyi Flórián gyermekkori emlékeiből és saját világából táplált figuráit. így sokasodtak a szobrok, olyannyira, hogy jutott belőlük a debreceni Országos Népi Kisplasztikái kiállításra is, ahol Hegyi Flórián II. díjat nyert. A folytatáshoz pedig még az is hozzátartozik, hogy a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet gondozásában a Német Demokratikus Köztársaságba és Belgiumba is eljutottak faragásai. A sokasodott művek önálló kiállításanyagává álltak össze, melyet már jónéhány városban bemutattak eddig is. Persze azért, ha nem is közvetlen a kapcsolat Hegyi Flórián munkássága és a népi faragások között, a környezet és az emberi világ, mely munkáiban tükröződik, és a szellem, ahogyan mindez megjelenik, mégis rokon a népművészeti forrással. Hegyi Flórián szűkebb környezetéből nyer indíttatást a faragásra. Hódmezővásárhely külső, Tabán városrészének lakói, elsősorban földművesei lesznek baltája, vésője mozgásba hozói. A megfaragottak a paraszti munka és az élet hétköznapjainak résztvevői. Kaszálás, vízhordás, karófaragás, beszélgetés, az öregség és az italos állapot egyaránt életre keltek bicskája és faragó kése nyomán. Látás- és megjelenítésmódja egészséges humorba már- tottan hozza elénk szűkebb környezete embereit, történéseit. A választott útban jó érzékkel tesz különbséget az apróbb méretű és a nagyobb formátumú faragások között. A nagyméretű alakokat rusztikusán, nyersen, érdesen, a csinálás hogyanját, képzőművészeti szakkifejezéssel „faktúrát" érvényre juttatóan faragja. A faragás után nemegyszer önálló életre kelt repedések is segítik az esztétikai hatást. így a véletlen telitalálataként a suba két szárnyának plasztikai különállását hangsúlyozza a repedés. A kis méretű faragások rész- letgazdagabban, simábban, finomabban megmunkáltak. A miniatürizáltán átírt emberi alakok, állatok életteljes játékossága külön élményforrást jelent. Hegyi Flórián kitűnő megfigyelőképessége, életismerete, emberszeretete és egészséges humora minden faragásán érezhető. Munkásságának ezek a jellemzői, sajátosságai reményt adnak arra, hogy Hatvan dolgozóihoz is közel kerül mostani kiállítása. Dömötör János
