Heves megyei aprónyomtatványok 21/I

A harmadik teremben úgynevezett könnyű kumethám is bemu­tatásra kerül, amely az angol fogatolási módnál használatos. A ma­gyar és az angol fogatolási módok alapvető különbségei: míg a ma­gyar fogatolásnál hámfába fogják a lovakat, az angolok pedig a hámfa két végén levő úgynevezett dock-ra; míg a magyarok göm­bölyű istrángot használnak, az angolok a dock-ra fogás következté­ben lapos istrángot; a magyar fogatolásnál a lovakat egymás mellé fogják be, a szárakat összecsatolják úgynevezett békában, s a hajtó mindig csak egy pár szárral irányítja a lovakat, az angol fogato­lásnál pedig a lovak egymás elé vannak befogva párosával, és a ko­csis annyi hajtószárat tart kezében, ahány pár lovat irányít. A falon elhelyezett fényképnagyításokról: a középső bábolnai angol fogatolású hatos lipicai fogatot ábrázol. Hajtója Pettkó-Szandt- ner Tibor, a két világháború közti bábolnai ménes vezetője, aki a „A magyar kocsizás története” c. könyvében leírja a fogatolás alap­szabályait. A baloldali fénykép Abonyi Imrét ábrázolja, aki Aachen­ben és Hamburgban nemzetközi sikereket ért el lipicai négyesfo­gattal 1967-ben, 1968-ban és 1971-ben. A jobboldali kép Kádár László gyöngyösi haj tót mutatja be ötös ménfogatával, aki szintén kiemelkedő nemzetközi sikereket ért el. Az öt mén közül kettő, a Pluto XVI. és Conversano XX. évek óta Szilvásváradon vannak, mint kiváló fedezőmének. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom