Heves megyei aprónyomtatványok 21/I

lovasiskolának, a katonaságnak és néhány luxusfogat tulajdonosának csak kis számú lóra volt szüksége. A magánménesek száma is csökkent, ezek közül a legjelentősebb a tatai ménes volt. A köztenyésztésbe, a hegyvidéken néhány lipicai tenyészetbe, más területek lóanyagának javítására a bábolnai tenyésztésű, szép küllemű fedezőmének kerültek. A lipicai lovak ekkor már több tenyésztői verseny megnyerésével bebizonyították állóképességüket.

A lipicai fajtát általában luxus lónak tartották. Az 1945-ben Bábolnára nyugatról visszahozott lovakat azonban már nem osztották be az anyaménesbe, hanem gazdasági munkára fogták be őket. Ekkor bebizonyosodott, hogy a lipicai fajta egyben kiváló gazdasági fajta is, amelynek a tenyésztését érdemes felkarolni. Tenyész- körzetéül az Északi Középhegységet jelölték ki. Ugyanakkor fokozatosan a tenyészkörzetbe felállított ménesbe, Szilvásváradra helyezték át az állományt Bábolnáról. A bükki ménes 1952-ben alakult meg. A lóállomány jelenleg hetven törzskancából, négy fedezőménből, s ezek csikóiból áll. A fedeztetés és az elletés Szilvásváradon történik. A csikók féléves korukban, elválasztás után felmennek a Bükk-fennsíkra, Csipkéskútra, amely 21 km-re terül el Szilvásváradtól, s közel 1000 méter magasságban edződnék, izmosodnak három éves korukig. A csikók három éves korukban visszatérnek Szil7