Heves megyei aprónyomtatványok 20/M
Asszonytársaink! Több mint másfél év telt el azóta, hogy a magyar nép egy nemzetidegen politikai csoportot segített hatalomra. Ez alatt a történelmi léptékkel mérve igen rövid idő alatt az ország végveszélybe került. A folyamatosan romló gazdasági és politikai helyzet csak kóros tünete az eseményeknek, hiszen a nemzettragédia sokkal mélyebben gyökerezik. Az egyre súlyosbodó erkölcsi válság, a társadalom atomjaira hullása, az egymás iránti szolidaritás érzésének megszűnése végső soron előrevetíti a magyarság pusztulásának rémképét. Ebben a helyzetben hozzátok fordulunk, asszonytársaink, magyar anyák! Mi vagyunk az élet, az újjászületés hordozói. Mi vagyunk a társadalom legkisebb, mégis legfontosabb közösségének, a családnak összetartói, támaszai. Mi, akik különleges érzékkel rendelkezünk a realitások iránt, jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy szeretett hazánk túlélje ennek a szociálisan érzéketlen, a valódi liberalizmustól beláthatatlan távolságra lévő, cinikus kormányzatnak nemzetvesztő működését. Miután háborús pusztításokkal, dicső szabadságharcaink eltiprásával, igazságtalan békediktátumokkal, majd sötét diktatúrákkal és idegen megszállással sem sikerült a magyarság gerincét megroppantam, azt most ez a demokratikus álarc mögé bújtatott, magát szociálliberálisnak nevező, idegen érdekeket gátlástalanul kiszolgáló kormányzat tevékenysége rövid ideje alatt elvégezheti. Ennek megakadályozása az elkövetkező időszak létfontosságú feladata, a magyar nemzet sors- kérdése. Az immár 1100 éves Magyarország utolsó esélye a fennmaradásra, önállóságának megvédésére. Mi, magyar asszonyok felszólítjuk a magyar nemzet sorsáért felelősséget érző erőket, elsősorban a Parlamenten belüli és kívüli ellenzéki pártok vezető politikusait, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat egymással, állapodjanak mega nemzeti alapelvekben, tisztázzák együttműködésük lehetőségeit, az vezérelje őket, ami pártjaikat összetartja, ami nézeteikben közös. Követeljük, hogy az elkövetkező sorsdöntő parlamenti választások idejére teremtsék meg a szoros politikai együttműködés feltételeit a nemzeti erők választási sikere és a közös kormányzás megalapozása érdekében. Amennyiben erre képtelenek, tisztában kell lenniük azzal, hogy súlyos felelősség terheli őket az ország tönkretételéért, és ezért a bűnükért a történelem és Isten ítélőszéke előtt fognak felelni! Magyar asszonyok! Felhívásunkat eljuttatjuk az ellenzéki pártok vezetőihez! Budapest, 1996. március 15. Lányi Zsoltné, az FKgP parlamenti képviselőjének felesége Hasznos Miklósné, a KDNP parlamenti képviselőjének felesége Bognár Lászlóné, « MIÉP alelnökinek felesége Kelemen Andrásné, az MDF parlamenti képviselőjének felesége Szarka Istvánné 3 *-»«■. e- Bába Ivánné Édesanyák kiáltanak Egri asszonyok és édesanyák csatlakoznak a keresztény nemzeti értéket képviselő politikusok feleségei által kiadott felhíváshoz. Egyetértünk az általuk leírtakkal, mert az élet azóta is őket, nem pedig a „szakértő” kormányt igazolja! Mi, nők, anyák, az ÉLET-re mondunk igent, nem a halálra! Nem az abortuszra, hanem a születésre! Nem az erkölcstelenségre, hanem az egészséges ösztönű, becsületes felnőtté nevelésre! A több évtizedes ateista uralom eltörölte a vallás- és erkölcstant, így a hit nélkül, a tisztességigény tudata nélkül nevelkedett nemzedékek éppen az emberi együttélés és erkölcs legalapvetőbb szabályait nem ismerhették meg! S a mérhetetlen züllesz- tés napjainkban is tovább folyik. Mi, akik az élet hordozói vagyunk, nem nézhetjük tétlenül, hogy népünket halálra ítéljék, a kihalás útjára kényszerítsék! Meddig tarthat még az az állapot, hogy:- a halálozás és a művi abortuszok száma sokszorosan meghaladja a születésekét?- az állítólagos szociális kormány az anyaságot miért bünteti ahelyett, hogy segítené?- miért vették el a GYED-et, s miért nem azon tépelődnek, hogy a főhivatású anyaságot is dotálják?- miért kényszerítik a családokat létminimum alá, és még ezt is megad óztatj ák?- miért egyszerűbb inkább gyermekvédő, családsegítő és javító- intézeteket létrehozni?- miért az életellenes homoszexualitást kell tolerálni, s miért nem a jó családi életet kell példának tekinteni? Sok a MIÉRT és egyelőre a válasz elmarad! De mi ezt nem tűrhetjük tovább! Demonstrációnkkal is ezt kívánjuk kinyilvánítani, és egyúttal felszólítani minden jóérzésű, keresztény magyar embert: csatlakozzon hozzánk, hiszen a TÉT nagy! S ez nem más, mint: MAGYAR- ORSZÁG sorsa, további léte itt, a Kárpát-medencében! Eger, 1996. május 20. A SZERVEZŐK
